Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-04-27 / 17. szám

1916 április 27. NAQYBÁNYA 3 korábban kezdődik a nap. Amennyire okos ez a rendelkezés, annyira csodálatos, hogy erre az okosságra csak 1916 bau tudott ráduplázni a hivatalos észjárás. HÍREK. Április 26. Személyi hírek. Baráti Ede közigazgatási biró a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte. — Harácsek László miniszteri taD&csos az ünnepeket itthon töltötte. — Gellert Ferencz miniszteri osztálytanácsos rokonai látogatására városunkban időzött. — Gellert Endre nyug. polgármester, vármegyei árvaszéki ülnök az ünnepeket városunkban töltötte. — Payerle Nándor, Újvidék rendőr­főkapitánya és dr. Tapavicna György, újvidéki városi ta­nácsos pár napig városunkban időztek. — Smaregla Já­nos v. aljegyző, főhadnagy két heti szabadságra haza érkezett. — Szentmiklóssy József nyug. főgimnáziumi ta­nár, fia: Szentmiklóssy táblabiró látogatására városunkba érkezett. — Pap Aurél mérnök, ttizérhadnagy az olasz frontról mint üdülő beteg haza érkezett. — Ferenczy Valér festőművész nyári tartózkodásra városunkba ér­kezett. Áthelyezés. Dr. Dasek Bálint ezredorvost, a szatmári tartalékkórház parancsnokát, régi kedves ismerősünket a kassai hadteslparancs- noksághoz helyezték át. Tiszteletbeli kinevezések. Csaba Adorján vármegyei és Szatmár városi főispán dr. Biró Elemér, Nagy Barna, dr. Veréczg Ernő szatmári ügyvédeket tiszteletbeli főügyészekké, Demkő Sándor közgyámot tiszteletbeli tanácsnokká, Hor­váth Sándor rendőrtisztet tb. fogalmazóvá, Oláh Miklós és Csízek János r. ndőrirnokokat tb. ren­dőrtisztekké nevezte ki. Kitüntetés. Pap József nagybányai keres­kedőt, az 5. gyalogezred vitéz őrmesterét ismét kitüntették. Az északi harcztéren tanúsított vi­téz és bátor magatartásáért most már másod­ízben dekorálták az I. osztályú ezüst vitézségi éremmel. Kitüntetés a napiparancsban. Az ezred napi­parancsából vesszük az alábbi idezetet, amely egyik nagybányai fiunknak is a legmelegebb szavakkal emeli hősi vitézségét. »Midőn elsősorban Glaser főhadnagy­nak és B. Syntinís hadnagynak, védő sza­kaszainak, a legnehezebb körülmények között és irtózatos ágyuíűz mellett foganatosított ki­váló vezetésükért, a szolgálat nevében legme­legebb köszönetemet mondom, dicsérőleg föl­említem még Lyahovics hadnagy géppuskás osztag parancsnok kiváló hősies magatartását, legénységének önfeláldozó kitartását.« Valóban, a mi fiaink ez ideig csak dicső­séget szereztek szülővárosuknak. Amig a pap elkészült, magukban maradtak vele; megmutatták neki a Légió jelvényét (a ke­resztbe fektetett kardot a sassal), a pap meg­mondta nekik, hogy 400 lovas van a faluban, pár száz lépéssel hátrább meg egy lovas hadosz­tály ; azután el is kisérte őket, nehogy gyanút keltsen az, hogy magukban mennek a fiuk. Éjjel megtámadtuk a falut. Böszörményi, a mi vitéz géppuskás főhadnagyunk az ötösöktől, aki be volt hozzájuk osztva, lőtte az utcát gép­puskával. Elfogtak 140 lovast tisztestől, azután visszamentek, mint akik dolgukat jól végezték. Másnap pedig már Neu-Sandec kikutatására kül­döttek járőröket, akik hírül is hozták, hogy a túlságosán jól informált ellenség óriási erőket készül harcba vetni a mi dandárunk ellen. Itt vannak már a 10, 11-es lovas hadosztályok, a 10., 11., 30, 16. gyalogezredek is jönnek már gyors menőiben és máris megszállották a várost környező hegyeket. A mi dandárunk még nem érkezett be, mert folytonos harcok közt kellett előnyomulnia; a Légió tartotta magát, amig lehetett, mikor az­tán túlszárnyalni kezdték, egyelőre visszavonult Jurkowra, hogy az ellenségnek a Duuajec völ­gyén való előnyomulását megakadályozza. Dec. 1 én lánandt (ugyanakkor, mint mi) a B .................dandár; másodikán P. elhatározza, ho gy túlerőt maszkírozva félrevezeti az ellensé­get. Hihetetlen hegyi utakon nyomul előre. Li- manova irányába; eljut Zamieseire, megszállja a magaslatokat, tűz alá veszi az orosz állásokat és ugyanakkor előre lopódzott légió-kürtösök Eljegyzés. Virág István polgártársunknak kedves és szeretetreméltó leányát, Veronkát, husvét első napján eljegyezte Kompász Béla vasúti mozdonyvezető jelölt. Esküvő. Baráti Ede közigazgatási biró, hol­nap, f. hó 27-én tartja esküvőjét Balogh Irma urleánynyal Budapesten. Husvét. A húsvéti ünnepeknek a leggyö­nyörűbb, verőfényes tavaszi idő kedvezett. De azért mégis szomorú ünnepünk volt. Nagyon, nagyon sokan hiányzottak a családi asztalok körül s utón, utszélen igy köszöntötték az em­berek egymást: »Adjon Isten a mainál boldo­gabb húsvéti ünnepeket! A nagy megpróbálta tás, amely reánk szakadt, nagyon vallásosakká, istenfélőkké tette az embereket. A templo­moknak sohasem volt annyi látogatójuk, mint a nagyhéten s az ünnepek alatt, ugyannyira, hogy a hívők jórésze ki is szorult a templomokból. Az idén egyidőre eselt minden felekezet hús­véti ünnepe. Együtt ünnepeltek a r. katoliku­sok, a protestánsok, a g. katolikusok s az iz­raeliták is A vöröskereszt kórház szemléje. Lovag Kissling Oltó vezérőrnagy dr. Ács József segéd­orvos kíséretében városunkba érkezett s meg­szemlélte a vöröskereszt egyesület kórházát. A vezérőrnagy a kórház vezetőségének legteljesebb elismerését fejezte ki. A nagybányai rokkant katonák alapjára. A nagybányai rokkant kato­nák alapjára újabban a következő ado­mányok folytak be: A Nagybánya és Vidéke utján dr. Zoltán László 50 K, dr. Kádár Antalné 10 K. báró Syntinis Béla 5 K; Oláh László utján az István-szálló- ban rendezett söröző délelőtt jövedel­méből 50 K. Lapunk legutóbbi számá­ban kimutatásunk 1378 K 70 fillérről szólt. Az újabb adományokkal a rokkant katonák alapja 1493 K 70 fillérre emel­kedett, mely összeget a városi takarék- pénztárban gyümölcsözőleg kezeltetünk. További szives adományokat kérünk. Az Idei husvét. nélkülözi a gyermek leg­nagyobb örömét, a piros tojást. Erről irt szép verset Benedek Elek a Jó Pajtás legújabb április 23-iki számába. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja e számába verset Írlak meg Lévay József és Feleki Sándor, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dömötör kaland­jait az olasz harctéren, Jesszi czi m alatt kedves elbeszélést közöl Zöldi Márton, történetet Elek csúsznak az ellenség közé 6s orosz kürtjeleket fújnak. «Riadót», ezután «visszavonulást» jelez a kürtszó; amott óriási kavarodás támad az éj­szakában; a géppuska-osztagunk gőzerővel dol­gozik, de még egymást ia lőtték az oroszok a sötétben! Pánikszerű menekülés; 50 orosz ha­lottat temetett el másnap a zamiesci-i pap. Ez a diversió igen megkönnyítette a B ........ da ndár előnyomulását, mert Limanován szabad lett az ut; az ellenség a kaninai magaslatokat szállotta meg s innen támadt rohammal a be­ásott huszárokra. Ekkor volt az az elkeseredett roham a kis nyirjes erdőben, amelyben 20 de­rék tisztünk elesett, 150 derék huszárral; még ma is siratjuk őket. Nemes harc volt ez: a magyar meg a len­gyel nemzet színe, virága együtt és ez csak egy lep a Légió történetéből; azért szakítottam ki ezt, mert kiegészítése a mi hadoszlályunk har­cainak nov. 26.—dec, 13. közt. Egyik legérdekesebb dolga a légiónak az volt, ami az ivangorodi visszavonuláskor történt, ök ott második tartalékhátvédnek voltak kiren­delve s egyszerre azon vették magukat észre, hogy benne vannak a legerősebb ágyú és puska- tüzben és körülzárva az üldöző ellenségtől. P. látta a helyzet kétségbeesett voltát, de nem vonulhatott vissza, mert erre parancsot nem kapott. Elfogták-e ezt a parancsot? lelőtték-e, aki hozta? az ki nem tudódott, de az bizonyos, bogy napokig tartották magukat és csak véren enged­tek át minden talpalatnyi földet. Végre körül nagy apó mesél, Gyula bácsi az uj órabeosz­tásról irt. Faragó Géza húsvéti képet rajzolt, melyhez Endrődi Béla irt verset, Schöpflin Aladár a mai hadvezér munkáját ismerteti, Indali Etelka folytatja regényét. A rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartamát, A Jópajtás t a Franklin társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50fillér fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér Előfizetéseket elfogad és mutatvány számokat küld a »Jó Pajtás» kiadó- hivatala Budapest IV., Egyetem utcza 4. Halmai Imre temetése. Halmai Imre alka- pitányt, kit általános megdöbbenésre férfikora kezdetén szólított el a halál, nagypénteken dél­előtt kisérték ki utolsó útjára. A halottak nagy temetési gyászpompával a ligeti úti gyászházban ravatalozták s koporsóját egészen elborították a díszes koszorúk. Temetésén úgyszólván ott volt az egész város közönsége. A városi tisztikar tes­tületileg jelent meg, hogy lerójja feledhetlen tiszttársa iránt mélységes kegyeletének adóját. A tűzoltóság is, melynek alparancsnoka volt, testületileg jelent meg; nemkülönben a csendőr­ség, a rendőrség. A temetési szertartást Szőke Béla plébános végezte díszes segédlettel. Egy kisebb egyházi énekkar pedig a Circum dede­runt me s a Mért oly borús ? halottas énekeket Diczig Béla lelkész vezetése alatt oly művészi preczizitással, szivrehatóan adta elő, hogy szem nem maradt szárazon. Azután lassan megindult a hatalmas gyászmenet ki a temetőbe . . . Végleges elszámolás. Az Erzsébet óvó kará­csonyi háborús délutánjaiból, nemkülönben Ká­dár Géza festőművész egy képének kisorsolásá­ból összesen 204 korona folyt be, mely összeg­ből 50 koronát a tanítók árvái és özvegyei, 40 koronát a nagybányai sebesültek segélyezésére, 114 koronát pedig a vakkatonák gyámolitására küldtünk el. Mindazoknak, kik nemes törekvé­sünket előmozdítani szíveskedtek, ez utón is hálás köszönetét mondok. Pap Izabella óvónő. A szatmári kath. egyházmegye névtára a napokban jelent meg, amelyből közöljük az alábbi érdekes adatokat: Az egyházmegye élén Boromisza Tibor megyéspüspök áll. A székes­káptalan hat tényleges és öt címzetes kano­nokból áll. A káptalanon kívül van a 24 tag­ból álló szentszéki tanács. A szatmári egyház­megye öt politikai megyére terjed ki, melyek az egyetlen Szatmármegye kivételével mind beleestek a közelmúlt hadi operációk területébe. A politikai megyékben megfelelően öt főespe- rességre oszlik az egyházmegye, amelynek 12 espresi kerületében 99 plébánia és 916 főegy­ház van, összesen 163 00Ö római katholikus hí­vőitek fogva egészen, parancs már nem is jöhe­tett. nem maradt hátra más, mint keresztülvágni magukat. Egyedüli visszavonulási lehetőségük Sidlovecz-en át volt, de azt is orosz csapatok tartották már megszállva. Éjjel 11-kor lopóznak a légiónáriusok Sid- lovecz falu alá. Ott kiadja P. a következő pa­rancsot: «Kiüríteni a fegyvereket» (!), hogy még akaratlanul se, még végszükségből se tehessen senki egy áruló puskalövést, «fői a szuronyt, visszahagyni az összes vonatkocsikat, szétszedni az ágyukat, azokat gyalog viszi a közepén me­netelő 5-ik zászlóalj és előreI» A biztositó szolgálat előjárőrei oroszul han­gosan beszélgetve, nevetgélve — idegek kellet­tek ehhez a mulatsághoz, annyi bizonyos 1 — nyugodtan, minden segítség nélkül átsétálnak az orosz előőrsök vonalán: utánuk, orosz népdalo­kat énekelve vonul el a falun keresztül a Légió. A ruháik az oroszoktól vannak elvéve mind. Sötét éjjel volt. Ilyenkor felismerni az egyedüli ismertető jelüket — a csalmát — nem könnyű; az orosz tisztek vagy aludtak, vagy mulattak, azután meg ki gondol ilyen vakmerőségre! senki sem állította meg őket az úgyis fáradt, már le­pihent orosz seregből : kiértek a városból. Előttük volt újra a szabadság útja, amely nekik csak újabb halálveszedelmeket jelenthetett. De oly elemi erővel tört itt ki belőlük az eddig lenyűgözött tettvágy, hogy megfeledkezve a még mindig elég szükséges óvatosságról, nem állották meg, hogy el ne fogják és magukkal ne vigyék az oroszok elővéd 36 emberét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom