Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-04-27 / 17. szám
i ZZITTT. évfolyam. i©!©. április Hó 27. 17-iIs: szám, NAGYBÁNYA 916IV W Str" A- . T-Á-ZKS-^ZD^ILIM:! ÉS SZÉPI30DALMI HETILAP, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő:' ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is ■ír—rrnili »MinSia Az uj hadikölcsön. Április 26. A győzelmet nemcsak meg kell vívni. Meg is kell venni. Ing}7en semmit sem ad az ellenség. Vért és pénzt kell áldozni a harczi sikerekért. Kiki a magáét adja a háború véres oltárára, melynek tüzéből végre is a béke fog kiforrni. Az erősebb és a fiatalabb férfiak az erejüket adják s tán az életüket. A hősi véradóból a magyar nemzet politikai megerősödése fog tiszta haszonkint kinőni. Akik pedig pénzt kölcsönöznek a háború folytatására, azok 57* vagy 6 százalékos kamatot kapnak. Az utóbbiak határozottan jobban járnak. S az előbbiek önfeláldozása egyenesen kötelességükké teszi az itthonmaradottaknak a hadikölcsön jegyzését. Arra nem is illik a hazafias áldozatkészség kifejezése. Hisz annyira előnyös a most aláírásra bocsátott uj hadikölcsön jegyzése, hogy ez a legjobb tőkebefektet s Nem áldozat ez, hanem üzlet. Még pedig igen jó üzlet, ügy annak, ki nagy kamatban biztos évjáradékot akar magának gyűjteni, mint annak, ki spekulálni akar állampapírokkal. A kormány azért kétféle formában fogadja el a nemzet kölcsönét az állam javára. Kibocsát 6 százalékos adómentes állami járadékkölcsönt, melyet 1921 előtt föl se mondhat s mely már májustól kezdve kamatozik. Ezt 50 koronától 10.000 koronáig terjedő külömböző cimletekben állítják ki s a 100 koronás névértékért csak 97 korona 20 fillért kell fizetni, ami az időközi kamatok figyelembevételével az előbbi kibocsátás 9710-es kurzusának teljesen megfelel. Ehhez tehát hozzájuthat a legszegényebb ember is, ki a takarékban sokkal kevesebbet kap az összegyűjtött garasaikért. Nem szólva azokról az összegekről, melyeket kama- tozatlan bankókban elrejtve tartogatnak a sifonérban. A józan ész és hazafiaság parancsolja tehát, hogy elő^kell szedni a rejtett pénzt, melynek semmi kamatjövedelme sem volt eddig s be kell cserélni a bankót kamatozó állampapírra. A másik formája az uj hadikölcsön- nek 57» százalékos adómentes állami pénztárjegyekből áll. Ezeket kétezer koronától 50.000 koronáig terjedő cimletekben állítják ki. Ezt a kölcsönt az államkincstár 1926 junius elsején teljes névértékben visszafizeti. Az aláírási ár itt minden 100 korona után 91 korona 90 fillér. Tehát például tízezer koronás címletért fizet most valaki 9190 koronát, 1926-ig kapja az 57s sz^Jalékot s aztán teljes tízezer koronát kap vissza. Az állam tehát e papírnál biztosítja az ár- folyamdifferenczia ellenében az egész névértéket. Már most egyszerű polgárok falu helyen az iskola fekete tábláján krétával, vagy a nagy urak s kezdő milliomosok az arany ceruzájukkal egyforma gyorsasággal kiszámíthatják, hogy az uj hadikölcsön mindkét formája az összes eddigi papirosoknál mennyivel kedvezőbb konjunktúrát kínál s mindenki a maga viszonyai s gusztusa szerint válogathat a keltő közül. A vásárlást azonban mindkettőnél megkönnyíti a kormány egy okos intézkedése. Az osztrák-magyar bank olcsó kamat mellett kölcsönt ad úgy a járadékkötvényekre, mint a pénztárjegyekre, még pedig a névérték 75 százalékáig. Mivel azonban 1917 dec. 31-ikén lejár a közös bank szabadalma, a kormány kötelezettséget vállal, hogy akár az osztrák-magyar bank, akár a kormány által kijelölendő más intézet a régi kamatláb mellett ad kölcsönt 1919 ig. Ez a biztosítás nagyon elősegíti a hadikölcsönnel való spekulációt s lehetővé teszi, hogy nagyobb összeget jegyezzenek egyesek, mint amennyi készpénzzel most rendelkeznek. Jó üzletnek nem kell reklám. Az uj hadikölcsön nem szorul dicséretre. S hisz- szük és reméljük, hogy kis és nagy ember sietni fog a jegyzéssel. Nemcsak a hadi érdek, hanem a nemzeti becsület ; is követeli, hogy ne maradjunk mögötte a korábbi hadikölcsönök végösszegének. Meg kell gondolni, hogy most mennyivel kedvezőbb körülmények és rózsásabb 1 kilátások között élünk, mint az előző kibocsátások idején. Magyarország különösen előnyös helyzetben van az összes hadviselő államok között. Területén hosszú ! idő óta nincs ellenség. Sőt a mi csapa- I tain állanak mélyen idegen országokban, i Nemcsak a mi földünk terem nekünk, még pedig az idei kilátások szerint sokkal többet, mint a múlt évben, hanem a megszállott tartományok földje is segít I ellátni hadseregünket. Magyarország gazA „Nagybánya“ tárczája. A lengyel légió. — Dr. Berend Miklós: Harcztéri naplójából.— Vojtova, decz. 24, karácsonyeste. XXX. A méltányosság követeli meg, hogy a lengyel légió előtt meghajtom a zászlónkat és kifejezem előttük azt az elragadtatást, azt a tiszteletet, amelyet megérdemelnek ezek a hős fiuk, akiknek a bátorsága, önfeláldozása valóban egytest- vér a magyaréval. Ideálisták, mert még gyerekek. De a legnagyobb ideálista köztük a hófejü öreg vezérük, Pilusovszky «Oberstbrigadier». Már az édesapja forradalmár volt, 70—71- ben próbált is forradalmat szítani; se ő, se a fia nem vették észre a Wawelen a mammutcsonto- kat . . . szemük csak a lengyel sasra volt szegezve s lépten-nyomon várták, mikor ébred, mikor nyitja szárnyát, hogy fölrepüljön újra a napba — a Dnjeszter és a Duna felé . . . Tíz év múlva a fia, 18 éves korában indított először titkos mozgalmat; elküldték Szibériába. Omskban dolgozott az ólombányákban, 28 éves korában «szabadságolták» Varsóba; ott lapot indított és titkos mozgalmat szervezett. Elfogták megint; Pétervárra vitték, őrültséget szimulált., 2 évet töltött a tébolyodottak közt. Akkor bazaeresztették Varsóba; újra összeállt az elégedetlenekkel, az írókkal, a fiatalokkal és dől* gozott tovább. Kiutasították. Eljött Krakóba, ahol a «Jungschützenverein»-ek által már meg volt vetve a Légió alapja. Volt egy oroszországi és egy francia titkos Légió is a galiciain kívül. Már 1909-ben, az első szerb bonyodalom idején készen állt P., hogy a fölkelés zászlóját kitűzze, hogy Ferencz Józsefet Lengyelország királyának kikiáltássá és Varsó elfoglalásával akarta kezdeni. De a háborúból nem lett semmi, a fölkelés elmaradt. A trónörökös megöletése után rögtön fegyvert kértek Bécsben, de a monarchia igen hidegen fogadta a vállalkozást: gyerekeknek tartotta őket. Igaza volt. Tényleg gyerekek; mindig a könny jön a szemembe, amikor találkozom velük. P. ekkor kiválasztott Í40 «gyereket». — Volt az első jelentkezők közt egy 60 éves iró is, aki sírva kérte, hogy vigyék el, de ezt otthon hagyták, csak a «gyermekeknek» volt szabad jönni. — Augusztus 2-án átlépték az orosz határt, a csapat egy nap alatt 450 főre szaporodott. Csak régi Werndl-puskáik voltak még akkor. Három nap múlva már volt 80 lovasuk; mind az oroszoktól elvett lő és fegyverrel. Dicsőség járt velük, amerre mentek ; rémei lettek az ellenségnek. Volbromnál rendes csatában verték meg az oroszokat, elvették az ágyúikat, lőszerkocsijaikat; most már volt tüzérségük is. Pár hét alatt 20 000 főre szaporodott a számuk, de 15.000-en azóta már elestek, sebben, főleg betegségben. Kimerülésben pusztult el nagyon sok, — de meg kozákgolyótól, saját öngyilkos kezétől és az akasztófán. A legionista nem adja meg magát; nem is érdemes. Az oroszok nem ismerik el őket hadviselő félnek, csak franctireur csapatnak és fölakasztják, akit megfognak — meg ha halálos sebbel kerül is a kezükbe. Hát öngyilkos lesz mind, aki a kezükbe kerülés előtt áll. Teljesen fizetés nélkül szolgálnak; a fölajánlott 1 millió korona subvencziót sem fogadták el. Akad köztük magyar fiú is elvétve. Hallottam őket énekelni menetközben. A «Jeszce Polska nie zginela» úgy áradt szót a levegőben, mint az élet árja, amely virágszirmokat sodor magával és amig a nóta csengett, mintha még az én szomorú, skeptikus szemem is látta volna a fehér lengyel sast repülni, — messze, magosán . . . Akkor voltam velük leglöbbet, amikor Tym- bark-Dobra közt verekedtünk; a mi állásunktól jobbra levő dombokat tartotta ott a Légió. Ott hozták á segítő helyem előtt a sebesültjeiket, lázban égő fiukat, akiknek azért csikorgott a foga, hogy el kellett menniök, de, ha fájt nekik, mikor kötöztem, az anyját sikoltozta még egynéhány. Kis fiuk 16—17 éves, fejletlen, sovány legénykék 1 Sohase fogom őket elfelejteni — rettenetes hideg volt akkor és hoztak egyet, akiről egy shrapnell-lövés letépte, lefosztotta a ruhát; i
