Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-09-23 / 38. szám

azt az áldozatot, hogy a műhely czéljaira egy ! nagyobb 20—26 munkás elhelyezésére alkalmas termet a megfelelő egyszerű berendezéssel s raktárhelyiséget kell rendelkezésre bocsátania s ezeknek tisztántartásáról és világításáról gon­doskodnia. Úgy tudjuk, hogy a város vezetősége a legnagyobb készséggel meghozza ezt az áldoza­tot, csakhogy a munkanélküliségen enyhítsen s a jelentkezőket olyan keresethez juttathassa, mely a legnagyobb reálitással bir Hisz paraszt- szekerekben, gazdasági eszközökben, paraszt­kocsikban mindig nagy a kereslet s bizony, aki ezt a mesterséget jól elsajátítja, az bizonyára meg fog élni a maga emberségéből. A tanfolyamra legfölebb 30 jelentkezőt vesznek föl, tehát siessen mindenki a jelentke­zéssel. Jelentkezni lehet Égly Mihály főjegyzőnél. A tanfolyam, ha elég jelentkező akadt, 1915. év november 1-én venné kezdetét s há­rom hónapon át fog tartani. Hisszük, hogy elsősorban a rokkantak, kik ily munkára alkalmasak, továbbá akiknek ren­des foglalkozása vagy szakmája nincs, meg fogja ragadni a kedvező alkalmat, hogy a tanfolya­mon való részvételével jövőjét biztosítsa. 1915 szeptember 23. HÍREK. Szeptember 22. Személyi hírek. Dr. Parecz Gyula aradi kórházi igazgató veje, dr. Erdődy Ignácz főtörzsorvos látogatá­sára városunkban időzött. — Dr. Kosutány Ignácz udvari tanácsos családjával Kolozsvárra visszautazott. — Réti István festőművész, a budapesti képzőművészeti főiskola tanára városunkba érkezett. — Mikola András festőmű­vész pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. Őrnagyi kinevezés. Őfelsége a király Bé- kássy István honvédkapitányt, Wim/ierRichárdné testvérét őrnaggyá nevezte ki. Főesperesi kinevezés. A király Hubán Gyula székelyföldi püspöki helyettest a hajdudorogi görögkatholius egyházmegyében a káptalanon kívüli székelyföldi főesperességre, Marchis Ro­mulus nagykárolyi esperes-lelkészt a káptalanon kívüli szatmármegyei főesperességre kinevezte Csaba Adorján főispán kitüntetése. Ferencz Szalválor főherczeg, mint az Oszlrák-Magyar Monarchia Vörös Kereszt egyletének védnök­helyettese, Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmár-Némeli szab. kir város főispánjának, a szatmárnémeti megfigyelő állomás miniszteri biztosának a katonai egészségügy körül a há­borúban szerzett különös érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékitményes díszjelvényét adományozta. NAGYBÁNYA Főhadnagyi kinevezés, őfelsége a király gróf Teleki Jánost, a 13. huszárezred hadnagyát főhadnagygyá nevezte ki. Ui bírósági jegyző. Az igazságügyminiszter Marosfy Gábor jogyakornokot az adonyi járás bírósághoz jegyzővé nevezte ki. Kitüntetés, ő felsége a király, gróf Teleki Pál önkéntes gépkocsizótestületi népfölkelő fő­hadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül legfelsőbb dicsérő el­ismerését nyilvánította. Uj müvósznövendók. A legutóbb megtartott felvételi vizsgálatokon Jancsovits Jolánt, ki több hangversenyen általános feltűnést keltett szép hangjával s énektudásával a budapesti orszá- gas zeneiskola rendes növendékének vették föl. Kik fizetnek hadiadót városunkban? Tudva­levőleg midazokra, akik évi 20.000 korona jö­vedelemmel bírnak, külön hadiadót vetnek ki. Szatmárvármegye területén az összeíró bizott­ság most irta össze az adófizetőket s városunk­ból a következők vannak fölvéve a kiváltságo­sak listájába: Stoll Béla ügyvéd, takarékpénz­tári igazgató, Ludányi Bay Lajos orsz. képviselő, földbirtokos, takarékpénztári igazgató, Hoffman Árpád divatkereskedő, Steinfeld Béla malom- tulajdonos, Pokol F,lek föld-, ház- és bányabir­tokos, Harácsek Vilmos nagykereskedő, Platlhy Géza divatkereskedő, Schreiber Kálmán liszt- és terménykereskedő, Lővinger Géza liszt- és terménykereskedő. — Sajnos, hogy a lapszer­kesztők, akik pedig mindenütt ott vannak, épen e listából hiányzanak. Újabb szemle Fővárosi híradások szerint az eddig katonai szolgálatot nem teljesített 38—42 éves, továbbá az 1891. és 1896. évben született kalonaköteleseket szolgálatra fogják behívni, ha az elrendelt újabb szemlén alkal­masoknak bizonyulnak. Azok, kik már felül­vizsgálaton voltak, újra vizsgálat alá kerülnek. A szemle napjait, melyek október 11-től fog­nak tartatni, hirdetmény fogja közölni. Az al­kalmasok előreláthatólag november közepén vonulnak be. A tanfelügyelő tíz éves jubileuma. Bodnár í György kir. tanfelügyelői hivatali főnökségének 10 éves évfordulóját ünnepli a megyei tanító­ság. Tizesztendei alapos, lelkiismeretes, nagy- értékű kullurmunka, amit Bodnár György vég­zett. 62 uj állami iskola, 27 állami óvoda, 7 önálló gazdasági iskola, 3 polgári iskola, mint­egy 7 millió K beruházási és 9 millió személyi kiadással a mértéke azon nagyarányú szervező munkának, mely itt tiz éven át folyt. Az isko­lákban uralkodó hazafias szellem, rend és pon­tosság a tanfelügyelő gondosságát, hazafias ér­3 zületét dicsérik. Az ő bölcs vezérlete alatt so­kat haladt megyénk oktatásügye az utolsó 10 év alatt s méltán remélhetjük, hogy fáz alapo­zás munkája után elkövetkezik a teljes kiépítés ideje is. Dr. Bertalan István megsebesült. Dr. Ber­talan István ügyvéd, tart. zászlós, Bertalan Miklós bányatanácsos fia az északi hareztéren megsebesült. Egy golyó alsó karját furta ke­resztül, de szerencsére a golyó a csontot nem érte. Jelenleg a szatmári katonai kórházban ápolják, ahol szülei már meg is látogatták. A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1915. évi szeptember 16-iki száma a következő nagyrészt aktuális és igen érdekes tartalommal jelent meg. Tartalom: Ibsen Hen­rik: Terje Vigen, Költemény. Fordította: Hajdú Henrik, Babits Mihály: Kártyavár (Regény II). Ambrus Zoltán: Háborús Jegyzetek. Szabó De­zső : Bucsuzások. Hatvány Lajos : Bródy, a szín­műíró. Lakatos László: »In bauta e iabaro.« Feleky Géza : Az orosz agrárreform. Ady Endre: A piros rózsa. — Szomorú hitvallás magamhoz (Versek). Tábori Posta : Vissza a frontra. Figyelő: Földi Mihály: Egyéniség és természettudomány. Bálint Aladár: Bihar Sándor. Bálint Aladár: A szeizmográf. Molnár Antal: Operairás a háború után. Fekete Miklós: Magyarország közgazda­sága 1914. évről. Főmunkatársak: Ambrus Zol­tán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kaffka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX, Lónyai-ulcza 18. Szerkesztő­ségi órák d u. 4—6 ig. Előfizetési ára: Egy évre 24 korona, félévre 12 korona, egyes szám ára 1 K 20 fillér. Megjelenik minden hónap 1 én és 16-án. Telefon: József 40 — 60. Mutat­ványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadó- hivatal Koszorú megváltás. Révész János szerkesztő kollegánk 40 koronát küldött át hozzánk a rok­kant katonák javára. Ez összeget a nagybányai főgimnázium tanári kara koszorú megváltás czi- mén adja a rokkant-alap javára dr. Káplány Antal főgimnáziumi tanár elhunyta alkalmából Legutóbbi számunkban 466 K 50 fillérről szá­moltunk be, melyhez hozzáadva a most küldött 40 koronát, a rokkant katonák javára megindí­tott gyűjtésünk 506 K 50 fi lért tesz ki, mely összeg a városi takarékpénztárban van elhelyezve. További szives adományokat kérünk. Szatmáriak hangversenye Nagybányán. Arról értesülünk, hogy azt a hangversenyt, melyet dr. Havas Miklós s Bendiner Nándor rendezett leg­utóbb Szatmáron a kárpáti falvak újjáépítésére, legközelebb Nagybányán is meg fogják ismételni. Ezen terv felmerülte alkalmából ismertetjük a szatmári hangverseny lezajlását: A műsor első pontja Szabó Margit és Katz István duettje volt: zett értesítés alapján valamelyik reggel tiz óra előtt a folyópart megjelölt részén jelentünk meg. A hivátalos attasékkal közölték, hogy egy lovas­sági dandár tiz órakor ezen a ponton át fog úsztatni és ez időtájt érkezik meg az ő külön- vonatuk, Mi szerencsére egy fél órával korábban voltunk ott. Láttuk hogyan lovagol a folyó felé az egész dandár és hatol át egy meglehetősen mély gázlón, még pedig úgy, hogy a lovak, bár nagyon vizesek lettek, nem úsztak. A túlsó parton visszamaradt néhány lovas katona. Később kiderült hogy igazán jól úszni csak ezek az emberek és ezek a lovak tudtak. Mikor a külön vonat megérkezett, az attasék kiszállottak és partra mentek, a dandár nagyobb része víztől csöpögve már átkelt volt. mig a többiek éppen abban a pillanatban úsztattak át a folyón. Az urak természetesen azt jelentették, hogy az egész dandárt látták átusztani a folyón. Ilyen­módon gyakran készülnek jelentések, a melyek nem egészen feledik a valóságot. Végre elcsíptek bennünket. Miután egy Ízben nappal, egy ízben éjszaka minden akadály nélkül jutottunk be az erődítésbe, több egymásután következő éjszakán megismé­teltük merész kalandunkat és megfigyeltük a fényszórókkal, a világitópisztólyokkal és viiágitó golyókkal eszközölt kísérleteket. Tájékozódtunk, tehát mindenről, amit érdemes volt megtudnunk, további látogatásainknak tehát igazán nem volt czélja többé. Időközben azonban megtudtuk, még egy utolsó kísérletet tartanak a császár előtt is, és miután ez alkalommal nagy tűzijátékra volt kilátás, nem tudtam ellenállani a kísértésnek, hogy az erődítésbe még egyszer be ne menjek. A megszokott utón indultam el, még jóval a császár érkezése előtt, mig testvérem kívül maradt, hogy a fényhatásokat a támadó szem­pontjából vizsgálgassa. Az erődítésen belül azon­ban ezúttal nem találtam mindent, úgy mint máskor. Sok tiszt és több rendőr volt ott, mint a mennyit szerettem volna. Meg is bántam vállalkozásomat és elindultam, hogy kijussak. Vissza fordultam, és amikor sötét utón haladtam visszafelé, megpillantottam a császári kocsi lámpáit, a melyek rám villágitottak. Az első hintó elhaladt mellettem és ekkor én a legostobbábat cselekedtem, amit ebben a pilla­natban csak tehettem : elfordítottam az arezomat, hogy a lámpák fényében fel ne ismerjenek. Moz­dulatom felkeltette az első kocsiban ülő szárny­segéd gyanúját. Azonnal megállította a fogatot, a következő pillanatban már rám rontottak, megragadtak, szó nélkül a kocsiba löktek és visszahajtattak az erődítésbe. Megkérdezték tőlem, hogy ki és mit akarok, az erődítésben való érkezésünk után pedig átadtak néhány tisztnek, a kik szin­tén vallatóra fogtak. Csak annyit mondhattam, hogy angol vagyok, a hadgyakorlatokat végignéztem és épen a pálya­udvar felé igyekeztem (an - tiz mérföldnyi távolságra volt a helységtől!). ; nagyjából fedte is az igazságot, az urak azonban nem elégedtek meg vele, mert kocsira ültettek, hogy a rendőr­ség ott átvegyen és a fővárosba szállíttasson. Ez a tanulóóveimben történt; akkor még elkövettem azt vigyázatlanságot, hogy néhány feljegyzést hordtam magamnál, a melyek ugyan olvashatatlanok voltak, de bűnösségem bizonyí­tására talán mégis csak fel lehetett őket ellenem használni. Jegyzeteimet tehát útközben apró darabokra szakítottam és a mikor kísérőm a másik oldalon kinézett, lassankint kiszórtam őket a kocsi ab­lakán. A pályaudvaron kiderült, hogy a vonat elindulásáig, még van időnk és ezért engedelmet kértem arra, hogy a vendégfogadóból elhozzam a holmimat. Megkaptam az engedelmet és egy rendőrtiszt, kíséretében felmentem a szobába. Gyorsan becsomagoltam és a szeretetre­méltó rendőrtisztviselő még segíteni is próbált, mert táskámba dobálta mindazt, ami a szeme ele került. Szerencsétlenségemre olyan tárgyakat is, a melyek a testvéremé voltak. Miután nem szerettem volna, hogy a? ő jelentéről is tudomást szerezzenek, ezeket a tárgyakat, mig a rendőr­tisztviselő hátat fordított, ismét kivettem a tás­kámból és az öcsém ágyába dugtam. Elkészültem a csomagolással és most még szükségesnek tartottam, hogy testvéremet figyel­meztessem. A rendőrtiszt felhívta a fogadóst és mialatt nagy lassan kifizettem a számlámat, néhány figyelmeztető sort vetettem egy darab papirosra. A czédulát titokban a gyertyatartő alá rejtettem, a hol nem kerülhette el testvérem

Next

/
Oldalképek
Tartalom