Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-09-09 / 36. szám
1915 szeptember 8 NAGYBÁNYA 3 zeit. Szerelnék, ha ez alapot legalább 1000 koronára növelhetnék, hogyannak évi kamataiból eg}r-két rokkant katonát, a mi fiainkat évente állandóan segélyezhetnénk. Épen ez okból a gyűjtést nem zárjuk le, hanem folytatjuk s kérjük a jósziveket, hogy ne feledkezzenek meg azokról, akik a király és a haza védelmében a vérmezőkön hagyták testi egészségüket, viruló ifjúságukat, férfiúi erejüket. A mi kötelességünk, akik itthon maradtunk, hogy hozzáfogjunk a romok eltakarításához, a sebek bekötéséhez, a könnyek letörléséhez. Sursum corda! Mi a rokkant katonák javára a legcsekélyebb adományokat is elfogadjuk s hirlapilag nyugtázzuk. Vármegyei közgyűlés. Szalmár vármegye törvényhatósága rendes őszi közgyűlését szeptember második felében fogja megtartani. Szeretetadományok. Az olasz harczléren küzdő 5. gyalogezred részére újabban n következő adományok folylak be: A nagybányai m kir. állami főgimnázium szereteladománya 86 korona, mely összeghez hozzájárultak : dr. Rencz János, Dergáts Sándor. Bozsenik Béla, Fülep Imre 12—12 K, Borbás Géza, Rácz Miklós 10 —10 K, Demeter Dezső, Németh Béla 8 - 8 K, Szigyártó Lajos 2 K Újabban e czélra még adakoztak Soitész Elemér 8 K, Poiiák Jakab, Steinfcld Béla 2—2 K, Soltész Gézától üvegek eladásából 40 f. Lázár Berialan 1 üveg szilvorium, Wider Samuné 1 féiiter rum, Alexy Kornél 1 borotva. Végleges elszámolás: Lapunk legutóbbi számában nyugtázott összegek 117 K 40 fillért tettek ki, Mai számunkban nyugtáztunk 98 K 40 fillért, összesen tehát nyugtáztunk mint pénzbeli adományt 215 K 80 fillért. A természetben begyüit adományokon i ívül vásárolt árukra (szilvorium, dohány c/.igarelía) számla szerint kiadtunk 249 K 4 fillért A begyüit pénzbeli adományokon felül levő 33 K 24 f vásárlási többletet a népünnepély jövedelméből fedeztük. A részletes számadások mindenki állal betekinthelők. A begyült szeretetadományokból hot nagy ládát indítottunk útnak az olasz harczlérre. A szerelet- adomány zömét 101 üveg finom cognac, szilvorium és törköly pálinka, továbbá pár ezer darab finom czigaretía, 500 csomag czigareíta dohány czigaretta pspirral és pipadohány képezi. Ezen kívül az adományoknak s k-sok fajtája: imakönyvek, borotvák, szappanok, zsebkendők, levélpapírok. szipkák stb stb, szóval mindaz, ami a katonának kedves. Midőn a nagyközönségnek adományaiért hálás köszőnetünket fejezzük ki, nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne köszönjük a lelkes gyűjtőnek: Novelty Sándornak fáradozásait, nemkülönben Müller Sándornak szives fáradozását, ki a hat nagy láda csomagolását vállalta ei. Köszönet illeti továbbá az István részvénytársaságot az adott pezsgős üvegekért, a Harácsek-céget a csomagoló ládákért, nem- külömbeu Hirsch Józsefet az ajándékozott 102 drb szalmátokért. A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1915 évi szepl 1-i száma a következő nagyrészt aktuális és igen érdekes tarlalommal jelent meg: Tartalom : Babits Mihály : Kártyavár (Regény 1) Térey Sándor: A Gyermek (Vers). Halász Imre : Széli Kálmánról Kosztolányi Dezső: Adám (Vers), Ambrus Zoltán: A füleden ember (Novella) Feleky Géza: Krivosein Ambrus Zoltán : Háború jegyzetek. Ady Endre: Szép a Szép. — Legyetek emlékezéssel hozzám. — Csak rosszabb volnék (Versek) Figyelő: Lovag Adám : La Belgiqueus Langlaute. Felvinczi Takács Zoltán: Négy fal közül a sivataghoz. Kosztolányi Dezső: Magyar kabaré. Kázrnér Jenő: Cafard. Szekula Gyula: Bródy Zsigmondról. Főmunkatársak : Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kaffka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond. Osvát Ernő, Schöfliu Aladár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX, Lónyay-utca 18. Szerkesztőségi órák d u 4 —6 ig Előfizetési ára: Egy évre 24 K Félévre 12 K Egyes szám ára 1 20 fül. Megjelenik minden hónap 1-én és 16 én. Telefon: József 40—60 Mutatványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadóhivatal. Tábori áru mintaküldmónyek a köveikező számú tábori postákhoz küldendők: 9, 10, 11, 14 1G 34, 39, 45, 46, 51, 53, 55 61, 69, 76, 78, 81 85, 88, 91, 93, 95 99 106 109, 113, 119, 129, 136. 145 149 161. 168, 169, 170, 176,186 187, 148, 189, 191, 215, 216, 217, 218, 219 220, 251, 254 300. 301. 302 303. 304, 305, 306 307, 308, 309, 310. 311 312 313, 314. 315. 316. 317. 318, 319, 320. 321, 322, 323, 324 325,326,600, 601, 602 603, 604 605, 606 607, 608, 609 610, 611, 612, 613 614 615, 630. 17, 23 58 59, 60, 62, 94, 116 164, 180, 208, 210, 213 221, 222. 223, 224. 327, 350. 27 70, 104, 153, 181, 203, 252, 507 és Sarajevo. Nagybánya, 1915. aug. 31-én. Stella, postafőnök. A «Vasárnapi újság» szeptember 5-iki számá az oroszországi harcok színtereiről ad pompás képeket: ezúttal először jelennek meg Ivangorod körüli harcaink képei. Vannak még ezenkívül képek az olasz harctérről s a háborúra vonatkozó egyéb jelenetek és részletek is helyet kapnak e számban. Szépirodalmi olvasmányok: Laczkó Géza és Strug András regénye, Szőtlősy Zsigmond tárcacikke, cikk a háború és időjárás kapcsolatáról. Egyéb közlemények: orosz foglyok munkája á fővárosban s a rendes heti rovatok : a háború napjai, Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. — »A Vasárnapi Újság» előfizetési ,ára negyedévre öt korona, a »Vi!ágkróniká»-val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság» kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-iücza 4) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap,« a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Abnormis időjárás. Már napok óta mo- ! górva időjárás köszöntött be meg megújuló zí- ' vatarokkal. Az abnormis időjárás már eddig is I sok kárl csinált a szőllőkben s itt ott a pcro- 1 nospora is föüe'pett. A iojáskivitel eltiltása. A szilágycsehi járás I főszolgabirája rendeletet intézett valamennyi körjegyzőhöz, amelyben 600 korona pénzbüi- j tetés és 15 napi elzárás büntetés terhe alatt j megtiltja a tojásnak a járás területéről való ki- I vitelét A főszolgabírót eme rendelete kiadásakor az az intentió vezette, hogy a hús magas ; ára folytán a fogyasztó közönség nagyobb része I az ezt pótló tojás fogyasztására lett utalva. Ugyan j ezen rendelettel a tojás darabja 8 fillérben lett megállapítva. Hasonló rendelkezés nálunk is feltérne s hálával vemié tudomásul közönségünk minél hamarább Katonai felmentési folyamodványok bélyeg mentesek. A pénzügyi, kereskedelemügyi és honvédelemügyi minisztériumba i mostanig megle- letezték azokat a katonai felmentési kévényeket és mellékletüket, amelyeket a folyamodó nem bélyegzett fel. A pénzügyminiszter meghagyta a pünzügyi hatóságoknak, hogy haladéktalanul intézkedjenek aziránt, hogy a leletezés mellőzlessék, illetve hogy a bélyeghiány miatt netán már felvett leletek alapján a királyi adóhivatalok bélyegilletékeket ne írjanak elő. Aki Budapestre utazik, nézze meg a Pasaréti Lövészárkot! Az ország egyetlen hadi látványossága. Előadások kezdete a nagybányai áll. főgimnáziumban. A főgimnáziumban a VIII. osztályú tanulók előadása folyó évi szeptember hó 6-án megkezdődött; az I—VII. osztályú tanulók előadásai pedig szeptember hó 15-én délelőtt 8 órakor kezdődnek meg Gazdák figyelmébe. A gazdasági egyesület figyelmezteti azon gazdákat, kik a téli araszolók ellen védekezni fognak, hogy az első teendő most a sarju lekaszálása után: a fák törzsét egész magasságában mohától és a megrepedezett kéregMég felcsendül valami katonada! utolsó töredéke, még hangzik a dob, de a sereg már eltűnt az éjbe meredő hegyek hasadékán Lovasok poroszainak az utón csak. Közömbös dolgokról csendesen beszélnek. Most megváltozik a parancsszó. A lovasok kiegyenesednek a nyeregben, megszorítják a kantárt és vidáman vágta'nak be az éjbe — ismeretlen holnapok felé. Újra hallom a dobpergést, lépések ritmusát. A fordulóhoz értek. Onnan két kilométernyire inár franczia előőrsök posztóinak. Éjfél van. Hallgatnak a hegyek; nem árulják el a szóllan katonát. Markirckbe visszamenet minden ötszáz méterre megállít egy kereszt. Látszik most is: feketébb, mint az éjszaka. Ezt az uj temetőt, fraucia katonák ásták s maguk is feküdtek bele. De le- jebb német sírok is szegélyezik az utat,. Még odább tiz ingujjas katona ássa fákiyaféoynél a sirvermet a mai harcok halottjainak. Csend van. Elhallgatott a dob. Jobbra át — balra át. Aludjatok katonák. Musette. Tengerzöld nagy babaszeraei voltak. A haja, mint olvasztott arany omlott a nyakába. Fekete bársonyruhát viselt, katonagombokkal s fején katonás szabású sipka. Mindez harcias s a helyzetnek megfelelő toilette . . . Az ostromlott Antwerpen katonai repü’ő gép-osztagának tagjai közé tartozott. Persze, nem hivatalosan , . . Mindig ott lehetett látni a lég fiai közt, de szivének különös kegyeltje egy franczia pilóta-hadnagy volt. Halovány, komolyarcú ifjú. Musette nem volt antwerpeni Jobb időkben talán a párisi Montmartre volt a tanyája . . . Csak idejött, Antwerpenbe, háborús kedvből, »megostromoltatni magát.« Abban a vendéglőben, ahol — alig tizenöt kilométernyire a német !ö- vészároktól — még élvezték az asztal örömeit, Musette is nap napután megfordult s szinte falta az osztrigát és tengeri rákot. A vendégek — valamennyien előkelőségei az ostromlott városnak — órák hosszat hallgatták, őt, vidám és kacér nevetését. S közben ittak is a vendéglős nagy örömére, aki ezt a teóriát állította fel: ha egyszer a németek elfoglalják Antwerpent, mind elfogyasztják e sok ingerlő palack drága nedűjét. Igyunk tehát, amennyi belénk fér, ki tudja, meddig ihatunk ? A kapituláció napján Musette egyedül érkezett a vendéglőbe. Az állandó és előkelő vendégek koszoiújából csak négyen maradtak. Leeresztett redőnyök mögött ebédeltek. Musette levest és főtt marhahúst rendelt s melléje ezúttal ásványvizet. De nem evett. Elgondolkozva, késével ákom-bákom vonalakat rajzolt az asztalterítőre. Porcellán szemén látszott, hogy sokat, sirt . . . Az egyik vendég — olasz művész — megkérdezte tőle, miért nem utazott el. Közömbösen felelte: — Eszembe se jutott. Nem akarok . . . S könnyei végigfolytak enyhén púderezett arcán. — Miért nem követte barátját? — Repülőgépen hagyta el Antwerpent. Nem vihetett magával, — Menjen utána Hollandiába. — A quoi bon ? . . . Nincs senkim a világon. ő volt mindenem. No meg egy frank sincs a zsebemben . . . Zokogott, mint a beteg gyermek s lányos teste meg-megrázkódott a fekete bársonyruhában. Az olasz vigasztalni próbálta az idegen városban elhagyva és pénztelenül hányódó elegáns Musettet. Aztán meghívta: jöjjön velünk yachton Hollandiába. Musette tapsolt örömében, megcsillogtatva a lámpi fényébe fényesre csiszolt körmeit s karminpiros ajkai mosolyra nyiltak . . . Abban állapottak meg, hogy küldöncöt szalasz- tanak érte a szállóba, ha itt az indulás ideje. Másnap, a mikor a heves bombázás közben, az olasz művész és társa, sietve szálltak a hajójuk födélzetére, a yacht szolgáját elszalasztották érte a szállóba. A szolga visszatért, Musette nélkül. — A szálló zárva van — jelentette. Csöngettem, kiabáltam, de semmi válasz. Az éjszaka egy bomba esett a szomszéd házra s alighanem a szálló szobája is beomlott. Kis Musette, mi lett a sorsa ? . . .
