Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-26 / 34. szám
2DIII. é-vfol^a-m. 1915. a/u.gr visz tus ixó 2©. L I I ifi í NAQYBÄ SZém. I / I'-Á.RS-A.ID.A.HjIwíEI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP, YA 9lí a+:y Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁ LY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Adjunk szeretetadományokat! — Az 5 gyalogezred egy része szeretetadomá- nyok nélkül maradt. — Augusztus 2ő Isméi kérelemmel fordulunk a mi jószivü közönségünkhöz. Szeretetadományokat kérünk. Szeretetadományokat kérünk azon hős fiaink, testvéreink részére, akik az olasz harcztéren, daczolva a poklok minden borzalmával, immár több mint három hónapja csodás, legendás vitézséggel védik határainkat az áruló volt szövetséges hadai ellen. Szereletadomány. Uj szó. Az aggódó, a jóságos, a könyörületes szivek találták föl, akik mig itthon töprengenek messze földeken küzdő hozzátartozóikért, de ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy türhetővé, elviselhetővé tegyék helyzetüket, hogy megédesítsék nekik a pihenés óráit, hogy talán csüggedésükben vigaszukra, támogatásukra, erősítésükre siessenek ama jóleső tudat fölkéllésével, hogy ime az édes otthon, a szülőföld nem felejtette el őket, gondolnak rájuk, figyelemmel kisérik hősies vitézségüket s elismeréssel, köszönettel, hálával adóznak az emberfölötti erőfeszítések nagy heroizmusáért. Alig van város, mely szeretetado- mányaival már föl ne kereste volna a harcztereken küzdő fiait. Szatmár város hazafias közönsége is széleskörű mozgalmat inditott, hogy szeretetadományokat küldjön háziezre- dének, a vitéz ötös gyalogezrednek, mely az északi harcztéren gazdagítja újabb és újabb diadalokkal babérait. Nehány nap alatt mintegy tízezer korona értékű szereletadomány gyűlt össze, melyet hét nagy ládába csomagolva elküldött az északi harcztérre az ötös gyalogezred tisztikarának és legénységének. Csakhogy egy kis tévedés történt. Az ötödik gyalogezred egy része az olasz harcztéren küzd, ezeknek tehát nem jutott az északi harcztérre küldött szere- tetadományokból. Vajay Károly, Szatmár polgármestere teüát azon kérelemmel fordult hozzánk, indítsunk mozgalmat, hogy az olasz harcztéren küzdő fiaink se maradjanak szeretetadományok nélkül. Hiszen messze idegenben, ezernyi ezer megpróbáltatások között lehet-e valami édesebb a küzdő katonákra nézve, mint a hazai dolog, mit hozzátartozóik küldenek fiaiknak, testvéreiknek, véreiknek. Megismételjük Szatmár polgármesterének kérelmét. Ne hagyjuk szeretetadományok nélkül az olasz harcztéren küzdő fiainkat sei Járuljon hozzá mindenki e mozgalomhoz tehetsége szerint. Fillérnyi adományokat is készséggel elfogadunk. S megkönnyíti a gyűjtést az, hogy a városházán mindennap délelőtt 11 órától 12 óráig működő gyüjtőbizottság természetben is elfogad adományokat. Élelmiszereket a gyüjtőbizottság nem fogadhat el, de elfogad minden apróságot, ami a katona előtt kedves s annak hasznát is veheti. Legalkalmasabb ajándékozási tárgyak: pénz, szivar, czigaretta, dohány, pipa, dohányzacskó, szivarszipka, cognac, szilvorium, törköly, bor, imakönyvek, levélpapír, hajkefe, fésű, zsebkendő, fehérnemű, rovarpor. gyújtó, gyufa, thermos, képes levelezőlapok, fogkefe, szappan, csokoládé, stb. stb. A termelőknek most van kitűnő alkalmuk arra, hogy főleg szilvoriumok- kal törkölglyel, borral jutalmazzák meg hősi katonáinkat; a kereskedőknek, hogy áruikat ajánlják föl a nemes czélra ; hölgyeinknek, hogy szivarral, czigaretlá- val s fehérnemű-félékkel lássák el a mi fiainkat. Akik pedig természetbeni adományaikkal nem járulhatnak hozzá e mozgalomhoz, járuljanak ahoz filléreikkel, hogy Nagybánya város ajándéka méltó legyen nemcsak a város jóhiréhez, de az érettünk küzdő katonák vitézségéhez is. A szeretetadományokal c hó 28-án, szombaton akarja a város továbbítani, fölkérjük tehát a közönséget, hogy sze- retetadományait juttassa el e napig a gyüjlőbizottsághoz, mely a városháza tanácstermében mindennap 11 órától 12 óráig található. Legyen szabad hinnünk, hogy e mozgalomból nem fogja kivonni magát senki sem, hiszen a mi fiaink, véreink hálás megjutalmazásáról van szó! é. m. A „Nagybánya“ tárczája. A tengeren. A Goeben és a Breslau. A hősnek mindig elkél egy kis ravasz ötlet is. Főképp, ha túlerővel áll szemben. Példa rá Homérosz minden hőse és példa rá a világháborúban a Goeben és Breslau érdekes törlénete. Ez a két kis német cirkálóhajó a Földközitengeren járt, amikor kitört a háború. Azonnal részt is kértek belőle maguknak. Augusztus 4-én bombázták a franczia erősségeket az algíri Bone kikötőjében. Aztán kelet felé vették útjukat. Ezen az utón észrevette a két hajót egy angol hajóraj s üldözőbe fogta. A túlerő elől Messina felé vették útjokat és augusztus 6 lkán szerencsésen be is futottak a semleges olasz kikötőbe. Ott biztonságban voltak, de csak huszonnégy óráig, mert Olaszország semlegesnek nyilvánította magát s a hadviselő nemzeteknek a kikötőibe befutó hadihajóit csak ennyi időre tűrheti meg ott. Aztán vagy le kell szerelniök s úgy vesztegelniök ott a békekötésig, vagy ki kell futniok a sik tengerre. A Goeben és Breslau az utóbbira határozta magát. Nyaktörő vállalkozás volt. mert Messinából kivezető tengeri utak mindkettején az üldöző erős angol flotta hajói ólálkodtak. Északon a a Capo Faronál négy ellenséges cirkáló, délen pedig, Reggio di Calabria közelében három. A két német hajó a napot azzal töltötte e), hogy a messinai kikötőben veszteglő német kereskedelmi hajókról annyi szenet vett fel, amennyi csak kellett. Este aztán nekiláttak tervük kiviteléhez. Az éj leple alatt a két hajó kisiklott az öbölből, mialatt a zenekarok a hajókon a »Wacht am Rheimc-et játszották. Északnak, a rendkívül keskeny csatornának vették az útjokat s ez az út arról nevezetes, hogy minden talpalatnyi terület ezer veszedelmat rejteget. A német dalnak hangjai messze hangzottak az éjszakában s igen jól hallották azokat az angol cirkálókon. Az angolok legnagyobb csodálkozására a hangok mindig közelebb jöttek hozzájuk. A déli irányban leselkedő csatahajók is figyelmessé lettek a dalra és óvatosan északra kémleltek, hogy elvágják a németek visszavonulását s lehetőleg segítségére siessenek délen álló bajtársaiknak. Egyszerre csak a zene a nyugati pariok felé távolodott. Az aDgolok rögtön működésbe hozták fényszóróikat, keresték a két német cirkálót, de ezek már eltűntek, nem voltak találhatók. A német tengerészek csele sikerült. Mikor ezt felfedezték, akkor azok már az angol ágyuk lőtávolán jóval kivül voltak. Hangtalanul, mint az árnyékok, eloltott lámpásokkal surrantak a déli viziú'on és pedig annyira közel az angol csatahajókhoz, hogy a csendes éjszakában hallották az angol hajók gépeinek zakatolását. Hogyan történhetett ez? Miután a Goeben és a Breslau elhagyták északi irányban a messzinai öblöt, a zenekarukat egy gőzcsónakba rakták át és ezek egy ideig még folyton a »Wacht am Rhein«-t fújva, északnak folytatták az utat. Miután a zenészek meggyőződtek arról, hogy az angolok felültek a cselnek és a két német cirkáló már biztonságban van, Szicíliának egy másik részén ismét partra szálltak. A Goeben és Breslau azonban megváltoztatta útját, délnek fordult és pedig egy sokak állal nem ismert, veszedelmes csatornán, amely a legutolsó nagy messzinai fö'drengés alkalmával keletkezett. Észrevétlenül surrantak el a három angol hajó mellett és folytatták útjukat az éjszakában kelet felé, közben el is sü- lyeszlettek egy úijukba akadt angol cirkálót. Konstantinápolyig aztán meg sem álltak. Ott a német nagykövet távirati parancsra eladta a két hadihajót a török kormánynak, amely aztán kitűnő hasznukat vette a Fekete-tengeren, az oroszok ellen. A hős hajók ily csellel folytathatták a világháborúban megkezdett szerepüket. A Zenta. A Zenta kis hadihajó volt, de a küzdelem, amit nagy hajók sokszoros túlerejével vett fel, a hősiességnek gyönyörű képe. Órákon keresztül tartott ki az ellenség pusztító tüzében s magyar nevéhez méltóan dőlt bele a hullámokba. A Bocche di Cattaró-ban augusztus 16-án kapott parancsot a Zenta és az Ulan, hogy a
