Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-08-19 / 33. szám
És SZÉPIEODAT,.MI HETILAP, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y M I H Á L Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizí-üt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Rokkant bizottság.- Gondoskodás a rokkan! katonákról. — Augusztus 18. Míg fiaink, tesívérehik ti vérmezőkön vívják ti pokol minden küzdelmét, az itthon maradottakat is sorompóba hívja a hazaszeretet. Hiszen nincsen olyan kar, amelyre szükség ne volna! Félelmetesen ijesztőek mindenütt a romhalmazok! Hosszú évek, évtizedek munkájára lesz szükség, mig újjáépíthetjük mindazt, amin a világháború retteneiessége keresztül gázolt. De e munkában részt kell vennie mindenkinek, a társadalom legigénytelenebb tagjának is, mert aki abból kivonja magát, épen olyan hazaárulást követ el, mint az, aki a harczmezőn eldobva fegyvereit cserben hagyja bajtársait. Nem egyszer mély megdöbbenéssel konstatáltuk azt, hogy a mentés nagy munkájából igen sokan kivonják maguFeledik, hogy itt nemzetek életéről- haláláról van szó, szolgaságról, vagy szabadságról s arról, hogy magyarul imádhatjuk-e továbbra is a magyarok Istenét? S e világküzdelemben, mikor egész országok népei válnak földönfutókká, mikor a tegnap még hatalmas gazdag em bér holnapra már egy darab kolduskenyérért könyörög, mikor milliók és milliók siratják egész munkás életük javainak elvesztését, - hogy minő csekélylvé lörpül a mi legnagyobb áldozatunk is, amelyet a mi véreink főisegélyezésére, az érettünk küzdők támogatására hozunk, az nem szorul bővebb fejtegetésre. Hiszen csak arra utalunk, hogy az októberi nagy futás alkalmával, mikor mindenki a saját bőrét mentette, egyszerre százezrek repültek ki a zsebekből Volt pénz bőven! De amikor azokat kellene fölsegél- nünk, akik miértünk szenvednek, akkor nincs pénz! Hiszen hány nevet tudnánk fölsorolni, akik a legelsők között voílak a nagy kát, sőt bizonyos lemosolygással nézik azokat, akik teljes erővel, igaz meggyőződéssel végzik hazafias kötelességeiket. Akik fáradnak, áldoznak azokért és hozzátartozóikért, akik érettünk, itthon maradottakért ontják vérüket, dobják oda emberileg legdrágább kincsüket: életüket. Ezek a jó urak, akik mintegy páholyból nézik végig a világfelfordulás minden szörnyűségeit, úgy látszik, távol a veszélycztetellzónáktól, feledik, hogy mibe megy ez a vértengerbe fűlő játék? menekülésben, de «i.i.knek a neveit hiába keressük bármely jótékonysági listán. Csak ismételhetjük, ne higyjék, hogy valamikor majd számon nem fogják kérni mindenkitől, hogy a nemzetküzdelem halálpillanataiban ki miként teljesítette kötelességét! Hibáit, eddigi mulasztásait mindenki expiálhatja, ha sorakozik a zászló alá, melyet a Charitas lobogtat A társadalom áldozatkészsége ez ideig főleg a hadbavonullak segélyre szoruló családtagjainak segélyezésére, megsebesült katonáink támogatására, küzdő hőseink szeretetadományaira irányult. Az egy évnél immár hosszabbra nyúló háború egy tij irány felé hivja föl a társadalom áldozatkészségét: a háborúban megsebesült, rokkant és munkaképtelenné vált katonák segélyezése ügyére. Tagadhatatlan, hogy a rokkant katonákról való gondoskodás legelső sorban az állam föladata; az állam teljesiti is ez irányban kötelességét, de az állam támogatására kell sietni a társadalomnak is, mert utóvégre az állam sem tehet mindent egymaga. Eszközei is kimerülnek, másrészt pedig a társadalomnak ezer és ezer alkalma nyílik arra, hogy hogy részint a rokkantak elhelyezésével, részint megfelelő munkakörben való alkalmazásával, részint segélyezésével köny- nyitsen az állam föladatán. Hiszen arezpirulás nélkül elnézhetnék e, hogy azok, akik a haza és nemzet védelmében megrokkantak, koldus kenyéren tengessék életöket, vagy a társadalom kitartott tagjaivá sülyedjenek? Még a kérdés föltevése is sértő minden igaz magvar emberre nézve. A rokkant katonákról való gondoskodás hozta létre a Rokkant Katonákat Gijámolitó és Elhelyező Hivatalt, mely az országos vöröskereszt-egyesület kezdeményezésére alakult meg s melynek szervezete kiterjed az egész országra nézve i Minden megyében vármegyei váA „Nagybánya“ tárczája. Zsidók gyötrelmei.*) A világ legnagyobb gettója alakult a régi lengyel királyság tartományaiban. Éppen a humanizmus idején és éppen Európa legfel világo- <■ sodottabb részeiben kitörő világra szóló arányú zsidóüldözés kergette mindenfelől a mai Galicia és Oroszlengyelország területére a zsidókat. Vagy tizenhárom miliió zsidó él ma az egész világon és ebből vagy hét millió él Oroszországban, Galíciában és Bukovinában. Déli fajtájuk minden külső jelei külömböztetik meg őket a körülöttük hullámzó szláv néptengertől. Ez az egyetlen országa a világnak, ahol a zsidók nem vették át a körülöttük élő nemzet nyelvét, nem lettek szlávokká a szláv áradatban, hanem megtartották rontott német nyelvüket, a jiddist. Kaftánjuk és psjeszük, ortodox rítusuk, vallási ételrendjük, ünnepeik ridegen elkülönözik őket a körülöttük élő nemzetektől. A zsidó nép már évezredek óta a kapitalizmus népe. A paraszü Európában mindig és mindenütt a városi elem volt a birtokossal és paraszttal szemben, mindig és mindenütt kereskedő, uzorás és intellektuell volt. Évszázados üldözés kiszakította minden gyökereit a földből és sápadt, ideges városi palántává tette. A zsidó faj »faji» jellemvonásai voltaképen nem egyebek, *) Pogány József most megjelent Lemberg ez. könyvéből. mint a városi ember, a pusztán szellemi foglalkozást űző ember szociális jellemvonásai. Oroszország ma az az ország Európában, i amely legkevósbbé jutott még el a városi életig, amely tehát leginkább érzi önmagától idegennek, másnak, gyűlöletesnek, üldözni és irtani valónak a zsidót. Elmondhatatlan rettenetességü gyötrelmeket szenvédtek és szenvednek a zsidók Oroszországban. Semmiféle törvény vagy jog nem védi életüket és vagyonukat. Össze vannak zsúfolva a hatalmas birodalom egy apró foltjára, amely mindössze csak négy százalékát teszi ki Oroszországnak. Csak nagykereskedőnek és bizonyos fajtájú intellektuelleknek szabad ezen gettórayo- non kívül lakniok, de ezeknek is csak a városokban. Csak bizonyos foglalkozások állanak nyitva a zsidók előtt és csak bizonyos szűkre szabott területeken, természetes tehát, hogy egyre növekvőbb a proletarizálódás. Egyfelől a pogrom, másfelől a kirándulás szabja meg határait az orosz zsidó életének. Jézus Krisztus golgota-ulja, amit oly sokan róttak már fel a zsidó nép ellen, valójában évszázadok óta immár a zsidó nép golgota utjává lett. A nagykereskedővel, a gyárossal, a tekintélyes ügyvéddel valahogy csak megbókült a cárizmus, ha zsidó is, de kérlelhat- lenül üldözi a szegény zsidó diákot, a szegény zsidó házalót, a zsidó proletárt. A zsidók és a cárizmus viszonyáról nagyszerű szimbólumot ad Kautsky ; »A régi zsidók Hámánban, Ahasvérus király birodalmi kancellárjában látták a pogrom- szitók őstipusát, az ellenséget, akit ötveu láb magas akasztófára kell felhúzni. A mai cárizmus sokkal kegyetlenebbül gyötri a zsidó népet, mint valaha bármely Hámán, de a kapitalista zsidók mégse kívánják a pusztulását, hanem erőteljesen támogatják kölcsöneikkel, amikkel újra meg újra meghosszabitják életét. Mert Mordechajból szegény szabó lett és Esztert nem királynővé emelik, hanem valami argentínai bordélyba hurcolják.« Ismerni kell a cárizmus és az orosz-lengyel zsidók viszonyát, ha meg akarjuk érteni a Galíciába betörő cárizmus cselekedeteit Lemberg zsidóival szemben Az orosz cárizmus Galíciában sem tett egyebet, mint Varsóban vagy Kisenevben. Ahogy a középkori feudalizmus a szántóföld rögéhez köiötte a jobbágyot, úgy köti a orosz cárizmus a városok kőkockáihoz a zsidókat. Első dolga volt, hogy Galíciában is megszüntette a zsidók köilöz- ködési szabadságát. Megszüntette a zsidó számára a vagyon-és az élelbiztosságot. Minden orosz hivatalnoknak joga volt megmosni kezét a zsidó vérében. Zsarolás és pogrom között ingadozott az orosz uralom alatt a lembergi zsidó élete és még csak Amerikába se szökhetett előle. Elállta útját a háborút eremfette, katonák eleven testéből font svarmléniakerités. A orosz cárizmusnak kezdettől fogva az volt a politikája Galíciában, hogy minden nemzet és minden osztály elégületlenségét a zsidók ellen terelje. Kiáltványokban hirdette, hogy meg akarja szabadítani Galíciát a zsidó uralomtól és ami nemzeti panasz, szociális nyomorúság volt, azt mind arra uszította, hogy a zsidóban lássa bajai és jajai kútfejét. Természetesen tehát, hogy ebből
