Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-07-29 / 30. szám

2 NAGYBÁNYA 1915. julius 29. csöppnyit azur-kékségéből, a menyország bur­kából; talán Ő szórt pipacs-veres rózsát szüleid véréből napfogta arcocskádra; talán Ő edzette szívóssá rogyadozó párnákban nevelt inai­dat? . . . Mondd csak fiam, úgy van-e? Vagy mondd meg, hogy mi a neved? Mondd meg, hogy az-e, ami az egész nagy emberiségé, az apádén kívül mindenkié, aki él itt közötted száz czélért, száz eszméért; mondd meg fiam, hogy te is azzá leszesz-e majd egy­szer, ami most apád, meg ami most minden ember, akinek Isten odaszórta a testi javakat ? Úgy e fiam bámulsz? Nem értesz engem? Kicsi lelki világod nem éri fel az én szómat ? Pedig hej! Fiam, kicsi pötlön emberkéje a nagy mindenségnek, ha tudnád, hogy ki vagy te ma ezen a gömbölyű nagy világon, ma, ma, ma, mikor terád a lankasztón heves nap égő tűzzel süt és azt te nem érzed... Fiam, te vagy ma a jövő virága 1 Legyen csak fejed edzett, kemény. Hajad — mind látom — fésű sohasem érte, a vaskos szálak rendetlen fürtökben sorakoznak, a kalap fogalma előtted ismeretlen ... de nem baj fiami így vagy te jól, igy vagy te helyesen, mert a jövőnek nagy zivatarja úgy is letépné fejedről egyszer azt. Úgy is megfogja cibálni vaskos fürteid az élet keze. Koponyád meg ha kemény, úgy a jó, a küzdés embere leszel s kemény csont keli oda. És amint itt állsz jó fiam előttem, látom, hogy ruhád hiányos. Porlepte vállaid csak az árnyék takarja. Domború melleden egészséges szived dobogása taktust ver erős bordáid kö­zött . . . Jól van fiam! Könyöködről hiányzik a tegnapi bőr, seb készül a helyén, de nem baj! Kezecskéd, mely vizet csak a patakokban élvezett, ha ökölbe fogod, benne látszik fegyvert forgató apád ereje ... Jól van fiam! Csak forgasd, erőltesd karcsú csuklóid, szüksége lesz rá egyszer majd a ha­zának. Vagy a kapa, vagy a fegyver kerül oda, no de mindegy . . . Tudod fiam, te, a te piczi fiuságoddal, te vagy ma egy vérzivatarban felrengő nemzet egyetlen reménye! Fiam! A te lelked a jövő lelke, a le aka­ratod a jövő akaratja, a te célod a jövő céija, mert amikor mi már nem leszünk, te olt leszel ahol élnek, ahol akarnak, ahol célokat diktál­nak eléd! . . . No csak eredj fiam! Szaladj még csak! A te öt rövid esztendőd, úgy látom nem ismeri még a lábbelit. A te bőröd a kavics tip- rója. a tövis törője; a le lebarnult váilid darázs- csipéses, de izmos, de erős és elégséges lesz egy nagy terhes élet-uton. Majd meglátod fiam, hogy megbir téged . . . Csak tudod mit fiam ? Csak légy büszke olyán büszke mint most vagy. Légy szembe­néző, bátor, önérzetes, igazságos! Tanuld meg jól azt a szót, amit most sely­pítve gagyogsz és akkor, akkor fiam arról a szóról rád ismernek, hogy ki vagy . . . tudod ki? A világ első nemzetsége: magyar vagy fiam, maggarl . . . . . . Tudom, fiam, tudom! Száraz kenye­rén élsz, azóta, mióta édesanyád nem táplál tejjel. Tudom, hogy sokszor hideg föld az ágyad, deszka a párnád és békakurultyolás a vacso­rád . . . ... De fiam az nem baj 1 Az élet sem, a világ sem ad majd néked többet. Ott sem fognak ágyalni néked lenge pelyheket. A te sor­sod ott is az lesz, ami itt, a te gyermekvilágod­ban, a szalmatetős kunyhótok küszöbén, mert a te lelked a tiéd, de az izmaid, az egészséged, a te edzettséged az a nemzeté, a te szomorú, de szabad hazádé, amelynek sorsa most a le apád, meg a szomszéd kislány apjának, meg még sok mindenkinek a kezében van . . . És talán azért is szereted ezt a pöszkehaju, kis gömbölyű leánykát! Talán éppen ezért öle led meg olyan esetlenül olyan közönségesen, de olyan szeretettél mert tudod, hogy az a te párod, a te társad, a te kísérőd, a te sorsod a jövő nagy életutou . . . Ugy-e igaz? Lj ! Hiszen mit tudod te azt j még, hogy miért gyűröd le a fél falu minden arasznyi fickóját, ha kezük bántva nyúl a kis leánytársad felé,. ..Lásd, te nem tudod, de én tudom, hogy ő lesz a te vigasságod a nagy szorongások idején ő fogja megszelni azt a kenyeret, amit te domború izmaiddal majd meg- í keressz. Ládd, én tudom, hogy az fog majd neked csicsergős kalitkát építeni sárkunyhócs- kádból, amikor majd keblén az élet virága uj bimbóba fakad . . , Ládd fiam, a te kicsi-kevés öt éveddel mindezt nem tudod. Te gondtalanul, bánat nél­kül futkosol tova ezen a pázsiton Izzadság- csöppjeid harmatozó gyöngyök, de a tüdőd az élet kohója. Ott ég a tested tüze. hogy táplálja gyors izmu lábad a futásban, kerek karod a birkózásban, éles torkod a ricsajban , . , OH, ott van benned a jövő élete, a jövő reménye, a jövő bolctofjulása; igen, a boldogu­lása. ami csak a te krmény koponyádtól, a ru­gós izmaidtól a te öklödtől, a te lábikrádtól függ csupán .. . Bizony csak attól . . . csak attól . . . Galimbertiék tragédiája. — Gaiimbertinét megölték az izgalmak, az ura pedig szivén lőtte magát utána. Julius 28. Kevesen és csak kiváltságosak tudták Nagy­bányán, hogy voiíaképen kicsoda az a Galim- berti Sándor, aki tizévvei ezelőtt kezdett rajzol­gatni a nagybányai festőiskolában, már akkor is, mint kész, kiforrott művészgenie, hogy kicsoda az a kedves, soha sem feltűnő és szertelen, állan­dóan a munka lázában élő művésznő: Dénes Vali, aki grafikai munkáival, eredeti tervezetei­vel és pikturális munkásságával a nagybányai festőnők fölé emelkedve Párisban aratta meg­érdemelt sikereit Kevesen ösmerlék őket, mert nem keresték soha sem az üzleties pikturát, nem alázták le sem a lelkűk varázsos művész­világát, sem a tudásuk fölényes erejét a nagy lömegek műizlésének átlagos színvonaláig, bátrak voltak, mertek uj szóval, uj tettel, uj hittel, uj művészettel indulni a világba, merlek művészek lenni és művész szemmel látni. Azonban sem Nagybányán, ahol természe­tesen az érvényesülést soha sem keresték és csak dolgozni, tanulni jártak c da néhány nyá ron át; — sem Magyarországon, ahol még nem mindenkinek nyílt meg a szeme az uj felfogá­sok és az uj művészi látások előtt, nem volt sokáig maradásuk és művészi életük legnagyobb részét Párisban töltötték. Tavaly télen itthon tartózkodtak s akkor néhány hónapig Nagybá­nyán is festettek, honnan a nemzeti szalonban rendezett nagysikerű kiállításuk után a lavasz- szal, még a háború kitörése előtt visszautazlak Párisba, hol a Salon-ban készültek kiáliitásí rendezni Nagybányán festett képeikből is Mi­előtt elulaztak volna, a Nagybánya munka­társának alkalma volt a művészpárral beszél­getni művészi törekvéseikről, terveikről s már akkor is csodálkozva szemléltük azt a rendkívüli összhangot, azt a megértést, amelyben ez a két ember élt. Szinte egy test, egy lélek voltak Galimbcrli Sándor és felesége, Dénes Vali, akik a művészetben forrtak egygyé és az volt nem­csak a törekvésük minden útja, de a lelkűk minden érzése is és a két összeforrott művész­iélek érzékenyen rezonált mindenre, ami kívül­ről jutott hozzájuk, azért nem is igen keresték a társaságot s azért nem is igen ösmerie őket igazán néhány belső jóemberük kivételével senki sem. A boldog családi életet élő két embernek néhány év előtt Párisban kis fia született, akit Mariónak nevezlek el. Gyönyörűen fejlődő, ked­ves kis gyerek volt Marió, aki még magyarul sem tudott megtanulni. Amikor a háború kitört, Garimberli Sándornak összeköttetései révén si­került kis családjával kalandos, veszedelmes, viszontagságos utón megmenekülni a forrongó Párisból és előbb Belgiumba, majd onnan Ams­terdamba menekülni. Azonban Galimberli Sán­dor nemcsak nagy művész volt, de — dacára, hogy élete nagy részét külföldön töltötte — jó hazafi is és Amsterdamban önként katonának jelentkezett. G Dénes Vali s:rva ölelte magához a kis Mariót és boldog volt, amikor megtudta, hogy Galimberti Sándort a hollandi katonai bizottság elsősorban is igazolni, a mely jog úgy a nem zeteket, mint az egyeseket is megilleti. A nem­zeteknek kötelessége a magok tagjainak életét és jogait védelmezni. És ha ezeket erőszak támadja meg, védelmökre a szembeálló erő­szak bátran igénybe vehető. De meg a nemze­teknek ahhoz is teljes joguk van, hogy saját létöket védelmezzék, és ha ezt más nemzetek veszélyeztetik, a megtámadottak önvédelmi joga valamely nagyon természetes dolog A háború lehet egyszerre önvédelmi és bizonyos tekin­tetben támadó háború is, amit úgy gondolunk, hogy az önvédelem esetleg szükségessé teheti, hogy a támadást a veszélyeztetett fél kezdje meg, — hiszen az embernek nem lehet az köteles­sége. hogy a gyilkolni akaró ember első ütését, támadását bevárja. Elegendő alapul szolgál az ő támadására az. ha az ellenséges szándék két­ségbevonhatatlan jeleit látja és észleli. Épen így egy nemzet sincsen arra kötelezve, hogy bevárja, mig határait teljesen elárasztja s lakóit legyilkolja az ellenség, mielőtt ő fegyverhez nyúlna. Elég, ha egy más nemzet kétségtelen jeleit adja annak, hogy meg akarja kezdeni az ellenségeskedést. De mig igy könnyű felállítani az elvet, hogy a háború csak mint önvédelmi eszköz igazolható, ennek gyakorlati alkalmazása elé egy sereg nehézség tolul. A nemzeti vagyon épségének a legcsekélyebb mérvű megtámadása, a nemzet jogai ellen elkövetett legkisebb sé relem is úgy tekinthető esetleg, mint a nemzet kiirtása felé törő első lépés, mely már igazolja a legerősebb torló intézkedéseket, támadásokat is. Egy nemzet gondolhatja azt, hogy területé­nek bizonyos megnagyobbitása szükséges az ő iétebiztositásához, tehát hogy joga van hábo­rút indítani azért. Ez alapon aztán bárki is mond­hatja, hogy szomszédja birtokának egy részére, hogy saját birtokát annál teljesebben élvezhesse. őnekie szüksége van, s azért neki joga van el­sajátítani azt a maga részére. Nem szabad elfe­lejteni azonban, hogy a nemzeteket épen úgy kötelezi az erkölcsi törvény, mint az egyes embereket, és hogy amit az egyes nem tehet meg a maga saját jogai védelmére az önvéde- delem ürügye alatt, egy nemzet sem teheti azt meg, — tehát a legnagyobb elnézésre s a szán­dékos támadás visszautasításának igénybe ve­hető minden más módja keresésére van szük­sége, mielőtt magát és másokat a háború tr- kölcstelenitő nyomorúságának tenné ki. A há­borút tehát a diplomácia tárgyalásainak kell megelőznie. Az önvédelmi háború jogossága azonban nem pusztán az igazságosság ezen általános el vein alapszik, hanem a szentirás határozottan el is ismeri azt. Az ótestamentom sok esetben föltétlenül javalja az ilyen háborúkat. Isten az embereket fölkészült harezosok gyanánt állítja \a „bisszádi gyógyfürdő jjimius 1-én 21.yi.lt meg1! (Szatmár megyében). gpgp’ junius 1-én nyílt meg5? I Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Butling-féle iuhalácio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték. Acetylen világítás! ■ Állandó fürdőorvos! ■ Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben! Bő- és DtfiMan az állandó iariozliüi 30 százaién engedmény! asar Prospehtusl, vízről árieizéi iO 3 iisaziósás! W Katonatisztek és legénységnek 50—50 hely féláron [szobaár az összes gyógytényezökből], ”?!S§i

Next

/
Oldalképek
Tartalom