Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-12-23 / 51. szám
4 NAGYBÁNYA 1915, deczember 23 A lezajlott évben is tapasztalt rokonszen- vért, jóindulatért és támogatásért midőn hálás szívvel mondunk köszönetét polgártársainknak s a nagy közönségnek, kérjük jövőre is megtisztelő bizalmukat, támogatásukat. HÍREK. December 22. Személyi hírek. Szabó István főgimnáziumi tanár, főhadnagy, kit megsebesülése folytán jelenleg a marosvásárhelyi cs. és kir. katonai alreáliskolához helyeztek át tanárnak, a karácsony ünnepekre haza érkezett. — Holley Ferencz postatiszt, tart. főhadnagy rövid szabadságra haza érkezett. — Dr. Mákray Mihály polgármester hivatalos ügyekben Budapestre utazott. Kitüntetés, őfelsége ] a király Moldován László huszárhadnagyot az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a signum laudis- szal tüntette ki. Esküvő. Deési Bajnóczy Sándor gyógyszerész deczember 14-én tartotta esküvőjét Szinér- váralján néh. dr. Törökfalusi Pap Élemér és neje szül, Nagykállói Kállai) Anna leányával: Ernávat. Egyházi gyűlés. A nagybányai ág. h. ev. egyházközség, dec. hó 26-án, vasárnap d e 11 órakor egyházi közgyűlést tart, melynek főtárgya a jövő évi költségelőirányzat megállapítása. Személyre szóló külön meghívót ezúttal nem adunk ki. Nagybányán, 1915. dec. 18 án Szabó Adolf felügyelő, Révész János lelkész. Áz „Erzsébet“ óvéda karácsonyi háborús délutánjai. Sok tudás, gyöngédség, tapintat és meleg szeretet kellett ahhoz, hogy azokat az apró emberkéket oda lehessen nevelni, hogy játékaikban, szavalatukban elragadtatással gyönyörködni lehessen. Az »Erzsébet« óvoda háborús karácsonyi délutánjain kedves emlékek maradnak mindazoknak lelkében, kik megjelentek e délutánon. Hiszen azok az édes apróságok, nyalka huszárok, fess bakák, pruszlis magyar leánykák, vereskeresztes ápoló hölgyikék s ezeknek a kedves kis aranyosoknak legaranyosabb- jai: a szárnyas angyalkák mindnyájan lebilin- cselően kedvesek voltak. Az ünnepély iránt igen nagy volt az érdeklődés, nagyszámú volt a közönség ás kicsi a terem, de mind a mellett az óvoda fáradságot nem ismerő, buzgó vezetője : Papp Izabella, a fényes erkölcsi siker mellett az anyagiakkal is meg lehet elégedve, mert a jótékony czélra 180 koronát juttatott. részletes elszámolást jövő számunkban ködjük. Érdekes, hogy Papp Gizella óvónőt karácsonyi ünnepély rendezésére Mailáh grófnő is meghívta Perbenikre. A nőegylet ma, szerdán délelőtt tarlotia meg karácsonyi kiosztását. Sok dolog került kiosztásra s a mai keserves világban a nőegylet buzgó hölgyei jószívűségükkel sok könyet szárítottak fői. Elismerés és köszönet illesse fáradozásukat. Hangverseny. Nagy érdeklődés mutatkozik városszerte a karácsony harmadnapi hangverseny iránt, amelynek a legjobb fokmérője az, hogy már az összes páholyjegyeket előjegyezték. A műsor is kibővült egy számmal. Diczig Béla s. lelkész fog szerepelni egy énekszámmal dr. Lakatosné zongora kísérete mellett. A véglegesen megállapított műsor a következő: 1) Grieg: A moll sonata, 1. tétel Orlovszkg Frigyes, Smaregla Sarolta. 2) Schumann: G moll sonáta, 1. tétel. Gaál Luiza, 3) a. Saint-Saéus C.: Hattyú (Le Gygue). b. Rubinslein : Melódia, c. Popper: Gavotte, D dur. Orlovszkg, dr, Lakatos Mihályné. 4) Liszt: Polonaise, E dur. Almer Anna. 5) Schubert: A vándor, Diczig Béla, dr. Lakatos Mihályné. 6) a. Golíermaun: III. koncert, 2 tétel. b. Popper: E moll koncert, 2 tétel (as dur) c. Popper: Tarantella, G dur. Orlovszkg, dr. Lakatos Mihályné. Helyárak: Nagy páholy 12 K. oldalpáholy 10 K kispáholy 8 K, földszinti ülőhelyárak: I—V. sorban 2 K; az V—X. sorokban 1 K 60 f; a X—XIV. sorban 1 K 20; földszinti állóhely 1 K; diákjegy 60 f; karzaíi ülőhely 80 f; karzati állóhely 40 fillér. Jegyek előre megválthatok Kovács Gyula könyv- kereskedésében. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete hétfőn délelőtt dr. Makray Mihály polgár- mester elnöklete alatt rendes havi közgyűlést tartott, melyen a képviselők igen szép számban jelentek meg. Napirend előtt elnök jelentést tett az árvíz okozta károkról. Bizony azok a károk, melyek a várost a vízvezeték, iparvasut és utak megrongálása folytán érték, nem csekélyek Hozzávetőleges becslés szerint a százezer koronát is meghaladják s ha az állam nem siet a város segítségére, bizony nagyon nehezen fogjuk kiheverni. A mai közgyűlés is főleg e károk folytán szükségessé vált teendők fölött tanácskozott. Az iparvasulnál történt károk helyre- állítási költségeit mintegy 60.000 koronára irányozták elő s ez ügyben fölterjesztést intéztek a földmivelésügyi minisztériumhoz A helyreállítási munkálatokat már azonban most megkezdik. A száliitási nehézségek folytán intézkedett a közgyűlés arról is, hogy fainség ne legyen a városban. A fa árát azonban hat koronával fölkellett emelni, mert annyival drágítja meg a tengelyen való szállítás. A közgyűlés határozata szerint egy szekér fa, házhoz szállítva a következő árakba kerül: 1) a raktári hasáb tűzifa ára 21 K 60 f; 2) a borpataki vegyes hasáb és dorong tűzifa ára 21 K; 3) a raktári doroDg tűzifa ára 20 K 60 f. A közgyűlés Brebán Sándor indítványára elhatározta azt is, hogy a fainség meggátlására a tűzifa szükségletet kontingentá'ui fogja s a szükséges munkálatokkal a város tanácsát bizta meg. A Pesti Hazai Első takarékpénztári Egyesületnél lejárt kölcsönöket a közgyűlés meghosszabbította. Megállapította a közgyűlés az árszabályozó bizottságot is. Ennek tagjai lettek a tanács tagjai, továbbá Molcsány Gábor, Almer Károly, Glaviczky Károly. Klement Károly, Révész János, L. Berks Leó és Rnmpold Gyula. Több kisebb tárgy elintézése után a köz- ís déli 11 V* órakor véget ért. Reguly Jenőné j Megdöbbentő váratlansággal terjedt el városunkban a szomorú hir, hogy özv. Reguly Jenőné szül. Mártiiig Margit hirtelen elhunyt, Sokan hiteit sem akartak adni a hiobhirnek, hiszen alig negyedórát romboló munkája volt, hogy a fiatal asszonyt, aki nem is betegeskedett, elérte tragikus sorsa. Még a kora délutáni órákban jókedvűen beszélgetett ismerőseivel, este már olt pihent virágos ravatalán, a legmélyebb gyászba boriivá szüleit, bálványozásig szeretett kis fiát. özv. Reguly Jenőné bár nem játszott nagy szerepet városunk társadalmi életében, de annak igen értékes tagja volt. Igazi müvészlélek volt, ki nagy hivatottsággal kezelte az ecsetet s szép művé zi sikereket aratott. Élete is művésziesen harmonikus volt: családjának és művészetének élt. Látogatója volt a nagybányai festőiskolának is s halála a legmélyebb részvélet keltette a feslőkolonia tagjainál, akik benne nemcsak a gyöngéd, fenkölt gondolkozásu nőt, de talentuma« müvésztársu- kat is tisztelték. Egy gyönyörű csendélet képét épen halála előtt fejezte be. Ez volt az ő hattyúdala. A boldogultál városunk előkelő társadalmának élénk részvéte mellett f. hó 18 án délelőtt 11 órakor helyezték örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Reguly Zoltáu gimnáziumi tanuló a megtört árva bánatával, fájdalomtól Iesujtottan tudatja, hogy forrón szeretett édes anyja, özv. Reguly Jenőné szül. Martiny Margit, követve felejthetetlen férjét, illetve jó atyámat, folyó hó 15-én délután 6 órakor rövid szenvedés után életének 35-ik és özvegységének 8 ik évében hirtelen jobblétre szenderüll. A boldogult hült teteme e hó 18 án d. e. 11 órakor fog a róm. kath. egyház szertartásával megátdatni s a nagybányai sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szenlmise-áidozat e hó 18-án d. e. 9 órakor fog a nagybányai plébánia-templomban az egek Urának bemulatlatni. Nagybánya 1915 december 16, őrködj felettem, áldott emléked szivemben él! Martiny István m. kir. főbányatanácsos és neje szül Lankó Irma szülői, Özv. Reguly Nándorné anyósa. Martiny Ilonka testvére és férje Cziliinger János m. kir. alerdőfelügyelő sógora és gyermekeik Livia és Ilonka. Nagybánya virilisei. A város képviselő tes- Iülete legutóbbi közgyűlésén igazította ki a legmiutha kemény dobogást hallanék s peneíráns szag árad ez irányból. Benyitok. Magas, boltíves könyvtárszoba, egymáson kereszbe dűlve a pol- czok, állványok. A sárgaréz kandeláberről istálló- lámpás figyeget, a sarokban egy fehér márvány női mellszoborhoz, a melyen rajta van a sárgaréz táblácska: La Vierge, Prix de Rome, egy — ló van kikötve. S a parkettre emlékeztető szemét- rétegen szanaszét a drágakötésű drága könyvek. Találomra megnézek néhányat. Rabelais, Balzac, Musset, Verláine, Verhaeren, Demel, Corneille, Racine, Nietzsche, Byron, Heine, Kellermann, Bierbaum. Az egyik foliáns alatt szentképecske, a milyent zárdában osztogatnak jó magaviseletért . . . Még mindig a Butterfly áriája fülemben. Követem a hangot s egy sötét folyosón át eltapogatózom egy ajtóig, a melyen benyitok. Kicsi sarokszobában, a melyet egy villanyos zseblámpa körtéje világit meg, zongora körül ül három kadét, az egyik játszik, a többi hallgatja. * Skrzinsky (Badeni, a volt oszírák miniszter- elnök sógora) lovagé a kastély. Amikor átvonultak az oroszok, Dymow tájékáról idetévedt egy kozák patrouille, ezek garázdálkodtak. Póz nélkül mondhatom, hogy az iménti képet szívesen felcseréltem az éjszaka sötétjével és sietve menekültem a kiáradó hangulat elől az utcza sarába. A soffőr elkészült a munkával, folytathattuk a próbálkozást a sárral, a zuhogó esővel, fekete éjszakával. Ijedt, rémült tutolás. összeakadtunk egy másik autóval. Bocsánatkérések. Az indul előre, mi nyomában. Tfff. Áll az autó, gyönyörűen forog a kereke. Tengelyig sárban a kocsi. Hátraszőlnak, könyörögnek, kerüljük meg s lánccal huzzuk ki a kátyúból. Megindulunk, melléje kormányzunk s amint odaérünk, bent is vagyunk tövig az örvényben. Hiába minden erőlködés, botorság még csak reménykedni is. Nekem a felszabadult Przemysl kellett minden áron, nohát most benne vagyok könyökig a felszabadultságban. Az első kocsiban négyen ültek, köztük egy főhadnagy. A főhadnagy vállalkozott rá, hogy térdig sárban, szakadó esőben elvánszorog a szomszéd faluig segitségért, emberekért, igavonó állatért. Megnézzük a mappán. Gyalog két óra oda, két óra vissza, mindössze négy óra. A főhadnagy elindul, magával viszi a két soffőrt; mi pedig behúzódunk, mindegyik a nyitott kocsija sarkába s készülünk a jéghideg csuromviz éjszakára. Magam azonfelül harmincznyolcz fokos lázammal szórakozhattam, a tegnapi koleraoltás reakcziójával. Éjfél. Lónyeritós, szekérzörej jelentkezik. Csakugyan. Egy elkésett trénoszlop ért el hozzánk. Parancsnoka, a tiszthelyettes előre kerül. Amint meglátja, hogy két kocsink elállja az utat, udvariasan megkér: — Megengedik az urak, hogy elörekerüljek oszlopommal? Ha valamicskét oldalt állanának? Két kocsiból egyszerre hömpölygőit, zuhogott, áradt ki a legféktelenebb hahota. A tiszt is megértette hamarosan a helyzetet és nemhogy megharagudott volna, hanem azzal a készséggel, előzékenységgel a melyből tisztjeink uton-uífélen lesznek vizsgát, előkeritett húsz katonát s egykettőre kiásott a sárból. Fájdalmas skurbfizás — mert nem volt sof- főrünk — és talpon vagyunk megint. Kétszáz métert száguldunk lépésbon és — rat grekedünk. Mire elér a Irén, kiásnak megint. Újból legények vagyunk és csodák csodája, az ut javul, egész tisztességesen nyomulunk, aránylag repülünk, közben kémlelve főhadnagyunkat és kíséretét. Elhaladunk öt kilométert, tizet-tizenötöt — nem, lehetetlen, ennyire még el nem jöhettek. Vissza tehát folytonos tutolással. Semmi, embereinknek nyoma veszett. Mitévők legyünk? Itt nem hagyhatjuk a legembertelenebb szituáczióban, sötét, sáros éjszakában, lakatlan vidéken azokat, akik érettünk fáradnak. Mégegyszer megjárjuk az utat. Hiába. Nincs más hátra, minthogy elhelyezkedünk az úttest szélén, rágyújtunk s bevárjuk a hajnalt, így történt. * Hogy pitymaiiotf, észre nem vettük, mert versenyt hortyogtunk, (Ma éppen két hónapja még veronait szedtem álmatlanság ellen) Hat óra tájban ébredeztünk, a szó legszorosabb értelmében bokáig vízben. Valahogy kikanalaztam az özönvizet a kocsiból és ifjú ursöffőröm Luczen- bacber Raoul megkurblizott, vizet öntött a motorba, drukkot adott és hajrá neki a szomszéd helységig, ott majd csak kiokoskodunk valamit elmaradt társaink dolgában. Alig fordultunk egyet
