Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-12-16 / 50. szám

NAGYBÁNYA 3 festettek h csodaszép nagybányai hegyek alatt ; mig őket is — majdnem valamennyit — fegy­verbe nem szólította a haza hivó szava. A jövendő müvészgeneráczió legtehetsége­sebbjei küzdenek a külömböző harctereken. Köz ülök már többen el is estek, igy a nagybá­nyaiak közül elesett Racslcó István, Erőss Andor, Fekete Zoltán, Jeremiás Nándor; eltűntnek je­lentették Kucka Mihályt, foglyul estek Krón Jenő, Szallár Dénes és oly sokan vannak, akikről semmit sem tudunk! Azért jól eső érzéssel ol­vassuk Jándi Dávidnak az északi frontról Írott érdekes levelét. Jándi Dávidét, a festőiskola hosszú hajú, de minden szélsőséges művészi allűr mellett is igen tehetséges növendékének levelét. Még a tavaly ősszel bevonult nyíregyházi ezredéhez s mint pioniér küzdött harczolt, az északi harcztéren hónapokig. A nyáron két heti szabadságon itt járt Nagybányán s harctéri él­ményeiről mindenkinek sokat beszélt; de azu­tán ismét hadba szállt, a tél az oroszlengyelor­szági fronton éri utói, ahol most van. Érdekes leveléből a következőket közölhetjük : A rossz kutyának is legjobb baráija let­tem, mióta a harcztéren élem szép napjai­mat. Embert ösmerő és egyént méltányoló lettem. Nem a régi vagyok már, mindent tu­dok méltányolni és szeretni is tudom az em­bereket. Magamrói nem sokat tudok Írni. Jól vagyok ugyan, de egészségem nem a legjobb, mint a legtöbbünknek, akik itt vagyunk. Hi­deg vau. Már másodszor vagyok a harcztéren, már négy hónapja. Itt az északon nincs sok ösmerős, nagybányai ember; sokáig volt itt Tersánszky Józsi Jenő, de ezután az olasz frontra helyezték át, ahol ma is hősiesen har­czol a véres csatákban. Néha-néha van időm rajzolni. Sok érde­kes dolgokat készítettem már, sőt egy pár szép kis kompoziczióm is van már vázlatban. Haza küideném, de nem merem postára tenni, mert félek, hogy elvész. Nagyon érdekes im- presziókat szereztem itt a harcztéren; s tu­dom, hogyha addig élhetek és megérem a béke időket, ezeket a terveket, vázlatokat szé­pen fel fogom dolgozni Nagybányán! Alig vá­rom már azt a napot, amikor a békét meg­kötik, hogy újra teljes erővel a művészi mun­kának szentelhessem minden erőmet 1 Eddig szól a közölhető rész Jándi Dávid leveléből. Nincs benne szó vérről, harczról; nincs benne szó elfoglalt hadállásokról, mégis értékes, mégis érdekes. Mert azt látjuk ezekből az egyszerű, őszinte sorokból is, hogy az igazi művészből még a háború sem ölheti ki a mű­vészi ideált s a háború a művésznek csak mint egy kaleidoszkóp mutatja meg az élet sok ol­dalát s ad oly impressziókat, amely a művész fejlődésére talán különösen jellemző hatású. A nagybányaiak a fronton is hősök. De bizonyos, hogy még a hadifogságban is csak művészek maradtak, mert ez az áldott lelkű föld küldte ki őket a frontra! la. HÍREK. Deczeraber 15. Személyi hírek. Bertalan István dr. hadapród, mielőtt ismét a hareztérre menne, pár napot városunk­ban töltött. — Krizsán János festőművész, ki a jelen­legi tárlaton is oly szép sikert aratott, hadba vonult. — Dr. Erdős Vilmos ügyvéd, tartalékos hadnagy pár heti szabadságra haza érkezett. Kitüntess. Ő f eisége a király Jfaqy Endre főgimnáziumi tanárnak, honvéd hadnagynak, ki jelenleg orosz fogságban van, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a signum laudist adományozta. Tanítónői kinevezés Boda Margit tanítónőt, Bődet Gyula kereskedő leányát a kultuszmi- : niszter a kapnikbányai állami elemi iskolához I tanítónővé nevezte ki. Uj hadapródok. Ifj. Farkas Jenő és Spd- ozay Zoltán Felsőbányái önkénteseket hadap- ródokká léptették elő. Lelkészválasztás. Szatmáron tegnap a vá­rosi törv. bizottság g. kath. lelkésznek Gönezy Pál lelkészt választotta meg. Máramaros kitüntetett tisztviselői. Őfelsége a király Maramaros vármegyében közhivatali mű­ködésük közben szerzett kiváló érdemeik elisme­réséül Soloz Béla izavöigyi járási főszolgabíró, vármegyei tiszteletbeli főjegyzőnek a királyi ta­nácsosi címet díjmentesen adományozta ; továbbá Szaplonezay Lajos szigeti, Zorribory Emil ökör­mezői, Mokesay Zoltán huszíi, Szabó József ti- szavölgyi, Hatfaludy Sándor taraczvizi, Mihályi Gábor sugatagi járási főszolgabirák, vármegyei tiszteletbeli főjegyzőknek, valamint Dívay József íécsői járási főszolgabírónak és dr. Heller Jakab Máramarossziget rendezett tanácsú városi orvos, vármegyei tiszteletbeli főorvosnak a Ferencz Jo- ssef-rendlovagkeresztjét, végül Juhászovita Antal dolhai járási szolgabiró, tiszteletbeli tőszolgabirő- nak és dr. Márton Jenő ökörmezői járási orvosnak a koronás arany érdemkeresztet adományozta. 1915. deczember 16. akik arra alkalmasaknak találtatnak, rendezzünk úgy mi is sorozást magunk között arra nézve, hogy a vér adóját, melyet honfitársaink bőven áldozlak, mi jótékonysággal fizessük vissza. A tehetős emberekhez szólunk. Ők azok, akik erősöket, az alkalmasokat képviselik, mint a sorozásokon a katonává lett apák. A testileg alkalmasok katonák lesznek, a vagyonilag arra alkalmasok pedig legyenek az árván maradt gyermekek pártfogói. Eddig 13 ezren felül van a hadi árvák száma. Ezek közűi több ezren lesznek olyanok, akiknek a szülői ház nem tudja léiét biztosítani. Nagyon sokan lesznek olyanok, akik ha nem találnak sze­rető hajlékra, elvesznek a nemzeti társadalom szá­mára, elzüllenek, elkallódnak Az űrvaházakra há­rítani nem lehet mindent. Sem arányuk nem lesz a kívánalomnak megfelelő, sem hatásuk nem fog mindent ellensúlyozni. Az árvaházokon kivüi meg kell nyilniok a szerető szivü jobbmódu emberek hajlékainak is, hogy az árván maradt kicsinyeket befogadják. A nemzet legjobb anyagát, katonák gyermekeit kell megmenteni az elpusz­tulástól. A jövő nemzedék erőssége szenvedne csorbát, ha e legjobb anyag eipuszíuina. Nem­csak a mindennapi keny ér biztosítása, hanem a jó nevelő hatású környezet, melybe az örökbe fogadott árva kerülne, megbecsülhetetlen ered­ményeket hozna létre a jövő nemzedék élet- képességeire nézve. Gyermektelen, vagy kevés gyermekkel megáldott jómódú polgárokat kérünk, hogy fo­gadjanak et örökbe, vagy felnevelésre olyan árvagyerekeke», kiknek édesapjuk a haza vé­delmében esett el. A nemzet hálájára, az Isten áldására teszik vele magúkat érdemessé és amellett hálára köteleznek egy gyermeki lei­ket, mely e hála lerovásával öreg napjai­kat teszik napsugarassá. Amikor a nemzet egy szívvel siet, hogy a hazáért szenvedett kárpáti falvak népét a rombolás után uj hajlékhoz jutassa, elvárjuk, hogy hasonló nemes lelkese­déssel fog sietni a hazafias közönség, hogy uj hajlékhoz juttassa szintén a hazáért szenvedett ártatlan lelkeket is Jándi Dávid levele az északi frontról. Deczeraber 15. A nagybányai festőiskola legnagyobb része a fronton küzd már s ugyan fájó elképzelni, hogy a jövő müvésztehetségei életüket, tehetsé­güket kockáztatják a világ négy égő sarkán az ellenség golyózáporában, mégis, jóleső bizalom­mal és büszkeséggel gondolunk a fesíékfolíos kabátokban járó, hosszú hajú fiukra, akik még nem is nagyon régen itt dolgoztak, tanultak, igavonó állatokat előbb hozzá kellett szoktatni a hegyekben való munkáhőz. De minden nehézséget leküzdötték, úgy, hogy kivívták egy svájezi kri­tikus őszinte csodálatát is. Hiszen a mezei vasút emelkedése I:IO volt. Egyro láthatóbbak lettek a háború nyomai. Többször törtek be orosz hordák az Ung völ­gyébe ; leégett házak, lebontott házfödelek és magános sírok tesznek erről tanúságot. A mi megmaradt, azt megfosztották az ajtóktól és ab­lakoktól és bepiszkították. A lakószobákat kozákok istálóivá alakították át és a falak ocsmány, szán­dékos bepiszkolása tett tanúságot annak az el­lenségnek a kulturfokárő), a mellyel szövetsé­gesünknek és nekünk küldenünk kell. Három órai ut után elértük a Szurmay- esoport főhadiszállását, ez a csoport túlnyomó részben magyar csapatokból áll. Vendégszerető szívességgel üdvözöltek s részt vehettem a ve­zérkar estebédjénél. Látni kell azt, milyen egy főhadiszállás a kárpáti harctéren, hogy az ember fogalmat alkothasson magának arról az igényte­lenségről, a melyet itt a helyzet még a magasabb rangú törsztisztektől is megkíván. Egy szerény vámépületet az oroszok valami okból nem rom­boltak le. Aa alacsony épület öt szobából és egy konyhából áll. Ezekben a szobákban van az iroda, a tábori telefon, a tisztek étkezője, a pa­rancsnoki szoba stb. Szorosan összezsúfolva fa- ióczákon étkeznek parancsnokok és törzstisztek és barátságosan összébb ülnek, ha vendég jön. É'kezés után ugyanazoknál az asztaloknál végzik az összes igazgatási ágak Írásbeli munkáit gyer­tya fényénél, a mely egy üres sörös palacskba van bedugva, Boszuságot azonban nem látni egyetlen arezon sem. Szívesen megfizetik a há­borúnak a kényelmekről vaió lemondás adó­ját és a társalgás hangja egyáltalán nem mo­gorva. Mellettem egy nyilvánvalóan hatalmas egyé­niség ült, olyan férfi, akinek beiső értéke köz- lődik a környezettel. Szurmay altábornagy csak­nem gyöngéd alakú és önuralommal tele élénk- ségü férfiú. Világos szeme okos megfigyelést és egyúttal szivbeli jóságot sugároz, finom szája ezéitudatos akaratot árul el. Szolgálati pályája, legutóbb a magyar honvédelmi minisztériumban, mint magas inteliigencziáju és jeilemerős tisztet tette ismertté. Mikor visszalépett a hadsereghez, első dolga volt egy az oroszokkal való harcokban erősen megviselt hadosztálynak visszaadni a szi­lárdságát. Néhány hét alatt rányomta bélyegét a maga harci csoportjára. Érezni lehetett itt a személyiség hatalmát. Ezt a sikert azonban csak akkor tudtam meg, mikor megint mérföldek vá­lasztottak el a főhadiszállástól. De saját szájából hallottam a szerencsés eredményű operácziókról, melyek az Ung völgyét megtisztítottak az oro­szoktól. Ez az elbeszélés, mint minden, a mit a háborúról, beszélt önzetlen szerénységet, tisztjei, és katonái, sőt az ellenség iránt is elismerést árult el. Méternyi hó feküdt a hegyoldalakon, melyek fölött a hadoszlopok előbbre mozogtak az oroszok ellen. A szekerek útjáról úgy kellett ellapátolni a hávat. Csak öt kilóméiért lehetett napjában menni a normális 25 helyett. A gyalogosok mel­lig bale3Üppedtek a hóba. Da sem behavazott vízmosás, sem meredek sziklafal nem tartotta fel a csapatokat. Vezérüknél a merészség állha­tatossággal párosult. Hónapok óta mindenek sze- meláttára osztozik csapataival minden nélkülö­zésben. Soha sem vesztegeti idejét, tud étkező törzskara hangzavarában is dolgozni, olvasni, írni, korán fekszik, persze előbb még csöndben dolgozik . . . Egy csapat tartós, hosszúra nyúlt fabarakot építettek a hadcsoport főhadiszállásán. Ezek a legénység és a betegek elszállásolására valók, valamint a tábori ellátás irodái számára. Pék- műhely és hússal való ellátás is helyet talál itt. A vágómarhát azonban lejebb a völgyben vág­ják, mert ha felhajtanák a marhát a nehéz uta­kon a hegyre, nagyon megfogyatkoznék a súlya. A hús conserválására való fogyasztó telep nagyon egyszerűen van berendezve: felrakják a húst egy egyszerű szerkezetű emelvény-sorozatra ; a fagyasztást elvégzi a téli időjárás. A beteg osz­tály egy orvosi szobájában töltöttem az éjszakát egy szalmazsákon. Másnap reggel erős hófúvásban fordult au­tónk a szoros felé. 6 fok hideg volt. Metsző északi szél vonta be jégkéreggel a fák ágait. Egy nyitott lokomoiivoa mentünk tovább az elülső állás falé és aztán egy kis hegyi szánkó vitt fel a ma­gaslatra. Az uzsoki szoros összes záró erődítmé­nyeit bejártuk. Az utak és kapaszkodók prakti­kusan voltak elkészítve. A mint azonban oldalt jutottunk az erdei területre, fogalmat alkothat­tunk magunknak a vitéz csapatok roppant telje-

Next

/
Oldalképek
Tartalom