Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1915-11-11 / 45. szám
2 NAGYBÁNYA 1915 november 11 pán a feldolgozott árura kell vonatkoznia, hanem magára az eleven, nyers anyagra, az élő állatra is. Amint a búzát lehetett maximálni 36—40 korona között, úgy az élő sertést is lehet maximálni. Az élőállat maximálisa kettős mód szerint történhetik, Vagy sovány és hízott állapotban, vagy pedig súly szerint; azonban ez utóbbi esetben is kell, hogy az ár a sovány és hízott minőség szerint differenciálódjék. A sovány sertés 1 korona 20 fillér maximális árban is kifizeti gazdáját; 1 korona 80—2 korona hízott árban pedig még a mai nehéz viszonyok között is árusítható, mikor a hizlaló anyag csak 20, 26, 28 koronás. Az ár maximálását pedig árnyként kisérje mindig a közélelmezés érdekében igénybe vehető rekvirálás azon szankcióval, hogy aki feleslegét meghatározott idő alatt a forgalomnak át nem adja, attól ezen felesleg kényszerítő eszközökkel elvétetik, s azért a maximált ár bizonyos százalékával alacsonyabb árt kaphat. Ezen szankció biztosíték az ellen, hogy bárki szükség nélkül feleslegeket felhalmazzon s elsőrendű cikkeket a forgalom alól kivonjon. Általában minden élőállat árának maximálása kívánatos, de különösen szükséges a sertésé. Hús nélkül még csak eltengődhetik az ember, de zsir nélkül már nem, mert zsírra még a koldus kunyhóban is szükség van egy kis meleg étel főzéshez. Ha már most ez az élelmicikk nem lesz meg, vagy legyen annak 10 korona az ára, hogy a zúgolódásra úgyis könnyen hajló tömeg mit fog tenni, az a jövőnek előre sejthető, de nem örvendetes titka. I Szükséges tehát az általános maximálás a tömegszenvedély elfojtása, az országos nyugalom biztosítása céljából. De szükséges azért is, hogy az egészségtelen helyi maximálások megszűnjenek, s a városok közélelmezése továbbra ne nehezittessék. A mostani helyi ármaximálás egészségtelen. Amiben egy város radozott a gyalogság, mely futólépésben ment előre. Egy fél óra múlva megtudtuk, hogy miért várattak. Szaladt az orosz sereg. Egy ut mentén egyjégő faluu keresztül vágttattunk. Szólt a trombita, kalapálta a patkó a földet. Az égő falun túl lovasokat vetettek elénk. Legtöbb kozák volt. Ri- koltozott valamennyi: — Madzsari I Madzsari 1 Nekik vágtunk. Most már jobban állták a rohamot, mert hátulról is lőtték. A legtöbbje fölemelte a kezét és lovagolt hozzánk. Azt sem tudtuk mit csnáljunk a sok fogollyal. Amikor a a kozákot szétvertük, a gyalogosokra mentünk. Szét szórtuk őket, mint a szél a pelyvát. Egy gyalogos csapatnak még ideje volt sortüzet adni ránk. Elvágódott vagy száz huszár. De már másodikat nem lőttek. Legázoltuk őket. A föld tele volt jajgató katonával. Velünk egy vonalban vágtat előre a tüzérség Hirtelen leszerelték az ágyút és beledolgozlak a rendetlenül kavarodó oroszba. Mi meg üldöztük őket késő estig, amíg az ezredkürtösünk le nem fuj-. Ekkor az ezredes ur ellovagolt előttünk és megkérdezte: — Hogy vagytok fiuk? Rázugta az ezred: — Jól, ezredes úr! — Derék fiuk vagytok 1 A csata után éreztem, hogy a baltáidéra fáj. Kozáklándzsa szúrta át. Azt hittem, azért lovon maradhatok, de az orvosok leszállítottak Majd visszakerülök. Hej de sokan vagytok . . . Sanok mellett történt A honvédek rohamra mentek. Azon a napon ez volt a második roham. Egyszer már kemény állásból vertek ki egy orosz hiányt szenved, annak árát felemeli, hogy azt becsalogassa; s hogy a behozott árut meg is tartsa, úgy szabályozza annak árál, hogy kiszállításra, továbbvitelre ne legyen érdemes. S ezen egészségtelen helyzetért főleg a főváros okolható s ennek az általános árdrágításban vezetőszerepe is van. Ennek igazolására csak egy példát ragadjunk ki. Maximálta a főváros a tej árát. Ezzel megdrágította azon környéket is, amelyből táplálkozik. Mert ha eddig a közel vidéken 30 fillérért kapható volt a lej, a főváros árszabása folytán ezt a tejet a régi 22—24 filléres ár hetyett most 32—34 fillérért a fővárosba kötötték le; s ha már most ezt a helyi fogyasztásra kell visszatartani, vissza is tartják úgy, hogy helyben megadnak érte 36—38 fillért; vagyis a főváros nem ért célt, de elérte azt, hogy megnyomorította a vidéket. Országos maximálás nélkül ez igy fog folytatódni s a helyi ármaximálások a helyi kiviteli tilalmakat szülik meg minden kifejezett rendelkezés nélkül is A szállítási költségkülönbözeten maximált ár mellett kiviteli tilalom nincs; ellenkezőleg: a fellesleges többlet minden helyről magától el fog kívánkozni. Ez az elkivánkozás fogja aztán megteremteni a spekuláció nélküli, maximált árral kombinált kereskedelmet is. A maximált ár mellett is lehetséges a kereskedelem; a közvetítői fáradozást itt is honorálni kell. Ennek megoldása pedig az, hogy a maximált árat és a kicsinybeni árat össze kell egveztetni, külön-külön megállapítani. A szállító, közvetítő, nagy- kereskedő a szállítási költséggel emelt maximális árnak 4 százalékát, a tovább árusító kereskedő pedig a közvetítőnek fizetett ár 8 százalékát kiérdemli. így lenne egy országos maximális alapár és egy országos egyenlő kereskedői ár, mely utóbbi az alapárat legfeljebb 12 százalékkal haladná meg. Ezen maximált ár egy bizonyos helyre csak a szállítási költség különbözőségével emelkednék s csak ez a szállítási költség tehetné egyik bataillont. A legényekkel alig lehetett bírni. Könyörögtek, bogy mehessenek »késre«. Csak a kés, a a szurony az istenük. A kapitány azonban még várta a parancsot. Mikor aztán megjött a parancs, nem lehetett fékezni őket. A houvédek szinte megdicsőült arccal rohantak előre. A trombita szólt, a dobok pereglek : — Éljen! Éljen a haza! Éljen a százados ur! Rajta fiuk, rajta! Bihariak, előre 1 — zengett a mező kiáltásuktól. Gyönyörű volt, felejthetetlen. Közvetlenül a kapitány után egy tizedes fu'ott, szalontai hajdú fiú. Erős, mint a vas. C upa izom, a karját egy hete keresztüllőtték, de világért sem hagyta el a századot. Szilaj, vakmerő legény. Az oroszok egy része megadta magát, a töbi elfogadta a rohamot. S a tizedes csodálatosan verekedett. Négy-öt orosszal végzett már s a legforróbb munka közben egyszerre csak azt látja a kapitány, hogy lábához ereszti a fegyvert. Megáll. A kapitány azt hitte, megsebesült. Melléje ugrik. A tizedes balkarjávaí végigtörüli homlokán a verejtéket, sercint egyet, aztán újra felkapja a puskát s nagyot káromkodik: — Hogy a jó Isten borotváljon meg benneteket, de sokan vagytok.de igen sokan vagytok 1.. S ütött, vágott, harczoit tovább. A hajaszála se görbü’t meg a verekedésben. Dabas, a huszárló. Dabas egy húsz ár főhadnagy pompás paripája. Sokan ismerhetik Budapesten is, mert a mozgósítás előtt gazdástól itt állomásozott. A tavaszai itt nyerték meg ők ketten együtt hatalmas ugrással a Zita-dijat. helyen drágábbá, másik helyen pedig olcsóbbá a tömegfogyasztás tárgyát. A maximált árak megállapításánál csak a tapasztalat, a béke idején érvényesült árak, a háború által előidézett előállítási költségek lehetnének irányadók. Ellenben mindenféle érdektestület véle- ménve mellőzendő volna; mert ezen ér- dektestületek az általuk képviselt érdekektől nem tudnak eltekinteni s nagy részben véleményükkel járultak hozzá a szertelen drágításhoz. Az országos ármaximálás kormányhatósági feladat. A városoknak ezért a kormánynál kell eljárniok. De mert a kőzélelmezés ennek kieszközléséig nem várhat, a városok kongresszusára hárul a feladat, hogy átmenetileg a kérdést dűlőre juttassa. A kongresszus feladata abban állana, hogy a rendőri büntető bírák bevonásával megállapítaná minden városra az elsőrendű cikkekért követelhető árak maximumát, vagy odahatna, hogy ezt az árszabást azon városok is vigyék keresztül, melyek attól eddig tartózkodtak ; s arra törekednék, hogy ezen ármegállapítás egymással kiegészítő összhangba kerüljön. Az igy megállapított árszabásnak érvényesítésében a rendőri büntető bírák hathatósan közremunkálhatnának. A közremunkálás az 1914. évi 56000 Bm. rendeletben találja meg alapját Ezen rendelet módot ad arra, hogy az élőállat árának lulemelése is megto- roltassék. Ha igy a közigazgatás és a rendőri büntető jogszolgáltatás gondos- kodhatik arról, hogy az élőállat árak visszaessenek, mert a 4—5 koronás élő sertés ár semmiféle szempontból és indokokból nem igazolható s az ilyen ár követelésre a hivatkozott rendelet 1. és 2. §-a bátran ráhúzható. A büntetések hatása egyrészről mérsékeltebb árakhoz, másrészről pedig ahhoz vezetne, hogy a termelők körében támadna fel a kívánság az élő állatok árának maximálása iránt. 4 A közéielmezés béke időben is sok kívánni valót hagyott hátra, azért most Gaiiciábán Dabast és a gazdáját, meg a csapatukat az a katonadolog érte, hogy mélyen merészkedve be az orosz állások közé, hirtelen nagy túlerő fogta Őket körül, még pedig tüzérséggel is. Nem lehetett egyebet tenni, mint őrült tempóban vágtatni vissza a mi táborunk felé. Dabas farát azonban mihamar srapnell ér‘e. A kemény huszárló mégsem rogyott le mindjárt- hanem szágulva vitte tovább gazdáját még vagy hét kilóméternyire. Akkor azonban Dabas a vér- vesztóstö! s az erőltetett iramtól lerogyott. Főhadnagy gazdája gyalog maradt, pedig a muszkák még mindig lankadatlanul lövöldöztek három oldalról is A főhadnagy megmentésére siető huszár- káplár golyótól találva holtan bukott le lováról, éppen ott ro8kadt le Dabas mellé. A főhadnagy ekkor elfogta a képiár lovát, felpattant rá s szerencsésen megmenekült. Hogy fájt a szive a hű és vitéz káplárért, természetes, de fajt biz az kedves paripájáért, Dabasért is. Széniül meg volt róla győződve, hogy ezt sem fogja többé viszontlátni soha. Négy nap sem telt. bele és amint a főhadnagy huszáraival egy szépen őszülő galíciai erdő szélén táborozott, egyszerre csöndesen ügető lovascsapat dobogását neszeli. E leaség nem jöhet ilyen nyugodtan, de azért feszülten kezd figyelni az egész tábor az orosz állások felé, mert a dobogás onnan haíük. Aztán csodálkozva pillantanak meg egy jó katonai rendben közelgő lócsapatot, — hanem a lovakon nem ül senki. A csapat zöme mindössze hat lóból áll. Egy kiválóan formás paripa a hetedik, mely előtte üget a többieknek, mint ahogy a tisztek szoktak. A főhadnagy néz, néz, nem akar hinni a szemének
