Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-15 / 15. szám
4 NAGYBÁNYA álláspontra helyezkedünk, hogy a jótékonyság érdekében buzgolkodó műkedvelőkkel szemben a kritika sem nem jogos, sem nem méltányos. Mi csupán impressióinkról számoltunk be az estélyről, igaz őszinteséggel rámutatva azon okokra, melyek nagyban hozzájárultak ahoz, ha az egyes számok nem érték el azt a fényes hatást, melyet joggal megérdemeltek volna. Ez az őszinteség pedig, melylyel mi a jelen volt nagyközönségnek is tartozunk, sem nem »lesújtó* kritika, mint a Nagybánya és Vidéke jellemzi sorainkat, sem pedig »elszólás», amit nagy éretlenséggel a Nagybányai Hírlap akar reá k fogni. Annál kevésbbé szerepelhetnek »lesújtó* kritika gyanánt ami megjegyzéseink, hiszen azok nem is a szereplő személyekre, hanem a rajtuk kívül álló mozzanatokra, szceneriákra vonatkoztak Miképen érintheti az a szereplőket, ha a színház akusztikája rósz? Mi a legnagyobb elis mérés hangján emlékeztünk meg Iiellai apróságának szereplőiről, kik impressziónk szerint valóban »bájos jelenségek voltak s nagy kész séggel adták elő a hatásos apróságot«, csupán azt jegyeztük meg, hogy »oly halk, finom nüan- szirozással beszéltek, hogy a szöveg nemcsak a páholyközönség, de a földszinti közönség részére is elveszett.« A kiváló előadásért ez valóban kár volt s ezt mi a rósz akusztika terhére irtuk, melylyel Stella Sándor rendező nem számolt kellőleg Hogy igy volt ez, vagy nem arra nézve a jelen volt nagyközönségre hivatkozunk. S ha igy volt, minthogy igy volt, hiszen a Nagybánya és Vidéke is azt Írja ez apróság előadásáról: >Kár\ hogy a díszletek elrendezése körüli hiba miatt nem mindenfelé gyönyörködhettek benne* (t. i. az előadásban) — hát akhor miféle lesújtó kritika volt ami ártatlan megjegyzésünk, mely a színház rósz akusztikáját hangsúlyozta, melyen egy kissé erősebb hangú előadással lehetett volna segíteni Hiszen akkor a Nagybánya és Vidéke is lesújtó hangú kritikát gyakorolt vagy legalább is másik laptársunk szerint »elszólta * magát, amikor ez idézetet irta, vagy amidőn tudósításának további folyamán Takács Ilus alkalmi költeményénél megjegyezte: >Kár, hogy a teljes sikert a színház rósz akusztikája jelen pontnál is elrontotta«, vagy még tovább, amidőn az élőkép bemutatásánál igy referált: *A függöny makacssága kissé illúzió rontó volt* Jó lélekkel mondhatjuk, mi sem irtunk többet, talán még ennyit se. Azon megjegyzésünket pedig, hogy a szerfölött (háromuegyedórai) késői kezdést s az óriási szüneteket épen a szereplők érdekében kifogásoltuk, talán senki sem veszi laptársainkon kívül »lesújtó« kritikának, hiszen a tapaszlalat azt bizonyítja, hogy a túlságosan megvárakoztatott közönség türelmetlenségében a legjobb siker is csak félsikerré fokozódik le. Az őszinte hang, azt hisszük, még a szereplő műkedvelők előtt is értékesebb, mint a tulságig vitt hírlapi kendőzés', szépügetés, vagy elhallgatás. Mert ugyan minő ériéket vagy súlyt tulajdoníthatnának ami, szereplésüket illető dicsérő, elismerő sorainknak, ha a műkedvelői jótékony előadást tekintve, csupa merő udvariasságból laptársaink reczipéje szerint dicsérnénk mindent : a pontatlan kezdést, a gyalázatosán rósz akusztikát, az otromba színházi függönyt, mely a valóban gyönyörű élőképüket teljességgel agyonütötte. Nem-e joggal térhetnének napirendre ami hazug, üres fecsegéseink fölött ? | Egy-egy őszinte hangtól sohase félisék laptár- i saink ami derék műkedvelőinket. Sokkal magasabb színvonalon állanak már, semhogy egy- egy őszinte szó az ő nimbuszukat megtépdes- i hetné, főleg ha ez rajtok kívül álló sceneriákra vonatkozik. Ellenkezőleg, Mi azt hisszük, hogy ! műkedvelőinket legjobban a banális, konven- ! czionális dicsériádákkal bánthatjuk meg legjobban, amiket épen úgy megírhatnak egy héttel | az előadás előtt, mint az előadás után ; Lehet, hogy némelyek igy cselekszenek, mi azonban nem. Egyházmegyei közgyűlés. A ref egyházmegye f. hó 29 én d. e 9 órakor Szatmáron közgyűlést íart, melyen a megttr sedett egyház- megyei gondnoki állást töltik be A »Vasárnapi Újság* legutóbbi számának harcztéri képei leginkább a minket legközelebbről érintő tárgyról: a kárpáti harczokról szólnak, sok rendkívül érdekes és megkapó jelenetét rögzítve meg a rettentő küzdelmeknek. Vannak azonban képek a harcztér más részeiről s a nyugati harcztérről. Garay Ákos, kiváló művészünk, aki mint huszártiszt szolgál a had 1 seregben, néhány pompás rajzot küldött. Szép- irodalmi olvasmányok: Szemere György és ! Sturg András lengyel iró regénye. Bársony» Ist- j ván novellája, Ábrányi Emil verse, húsvéti í ezikk, Schöpílin Aladár érdekes czikke, Arany János és az oroszok czimmel, Szőllősi Zsigmond j tárczája. Egyéb közlemények: Agliardi bíboros arczképe, a háború napjai s a rendes heti ro- j vatok: Irodalom és művészet, Sakkiáték, Ha j lálozás stb. A »Vasárnapi Újság* előfizetési ára : negyedévre öt korona a »Világkrónika«-val együtt hat korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság» kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egye- j tem-utca 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap* a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. Köszönő levél. A nagybányai hadsegélyző bizottság Hoffmann Árpád megbízott utján a következő adományokat küldte be a hadsegélyző hivatalhoz: 52 drb hósapkát, 8 pár térdmelegiíőí, 53 karmantyút. 6 drb haskötőt, 6 alsónadrágot, 55 szőrmét, 1 drb lábzsákot, 2 trikó inget, 1 coiliet, 14 pár flanel kapczát. A hadsegélyző hivatal a beküldött adományokért legmelegebb köszönetét fejezte ki. Katona temetés. Buges István bányászt nemrégiben Egerbe hívlak be katonai szolgálatra, a hol nemsokára súlyos betegségbe, tüdőgyula- dásba eselt. Nagy belegen érkezett haza a szülő földre meghalni. Vasárnap temették bányász gyászpompával, nagy részvét mellett Szőke Béla plébános a temetésen meghaló beszédet mondoü, megemlékezve arról, hogy ezelőtt 18 évvel, egy hideg, esős őszi éjszakán egy nagy beteghez hivlák egv kicsi bányász házhoz A nagy beteg Buges István, a most elköltözött volt, aki akkor is tüdőgyuladásban szenvedett s a betegágyon kelt össze akkori menyasszonyával, jelenlegi hitvesével. Akkor sikerült őt megmenteni, most azonban elköltözött ő is hazafias kötelességeinek teljesítése közben hősi bajtársaihoz. A boldogul! feleséget s két árvát hagyott hátra. Magyarok nagyasszonya . . . segíts minket Ez a fohász kél minden magyar ajkon most. az 1914—b5 évben duó világháború rettenetes hánvtorgatásai közben. És ezt, ezt a régi magyar fohászt örökítette meg Lukácsy Lajos neves szobrász művész egy másfél arasz nagyságú, domborművű plaketten, amely kis helyre művészi elrendezésben áhította be két oldalon a fegyvere melleti álló két katonái, a mint a fel- tüzöü szurony markolatán, összekulcsolt kézzel, áhitalosan fordulnak a középen lévő szűz Anyához és a kis Jézushoz, — régi magyar hitünk, bátorságunk és honszerelmüak jelképe gyanánt. Az örök magyar dicsőség e remek ; emlékéi most sokszorosítják, hogy olcsón jusson j e különben is meginditóan kedves szobadíszhez j a közönség Előjegyzéseket elfogad a szobrász- művész : I Várkertbazár. Aranyat — vasért. Újabban az aranyat — vasért mozgalom czéljaira a következő adományok folytak be : Herczeg Pálné 1 vékony arany j j láncz, 1 ezüsl vékony láncz, 1 arany gyürüiöre- ; dék arany és ezüsl, Ozsváth Anna 1 pár ezüsl fülbevaló; Ilia Ignáczné 1 ezüst karkötő; llia j Erzsébet 1 aranygyűrű; Kocsis Mária 2 ezüst gyűrű; Albu Mária 1 fél arany fülbevaló; Péler- mann Gáspárné 1 pár ezüst fülbevaló; Muszkái M. Miklós 1 ezüsl óra; Regulvi Zolika 2 K; Szabó Julia 2 K; Vancsa István 2 K. E helyült jegyezzük meg, hogy a vasgyürükhől újabb szállítmány érkezeit s Domokos Eerenczné és dr. Makray Mihályné urhölgyeknől kapható. Adományok a vak katonáknak. A nagybányai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre Biró Gábor kereskedő huzgólkodása küvelkeelében a vak katonák részére gyűjtést i; ditott, amely ezideig igen szép eredménnyel járt s elismerés illeti érette a fáradozókat. Az adományozók a következők: Plallhy Géza, Harácsek Vilmos utódai 20—20 K nagybányai Kereskedelmi Bank rt.. Glavitzkv Kárólv, dr. Stol! László, Mladeiovszky Lajos, Hoffmann Árpád, Moldovan László, Veres Lászlóné 10—10 K. Pokol Elek 8 K, lladó Dezső, Radó Andor, Aurora takarék és hitelintézet rt, L Berks Leó, Szabó József, Hanzulovils Kristóf 5 — 5 K, Rusorin József, Sitnon Róza 4—4 K, Spinetti Sándor utóda, Lővinger Géza, Frenkel Dezső, Schreiber Kálmán, Kende Dániel, Platthy Miklós és Laczi 3 — 3 K Fábián Lajos 2 40 K, Vass Lajos, Sípos Lajosné, Rezső Gyula. Fenyvesi Samu, Jancso'its József, Müller Sándor, Heilbrun M és Tsa, Troplovits Márton, i Sfeinfeld Lajos, Malenszky Károly. Hirsch József, ■ Mami! Mór Kiéin Herman, Izsák Ferencz és Fia, Minorita rendház, Vass G^uláné, Herényi és Tsa, dr. Wagner Józsefné, Révész János, dr. Káplány Antalné, Kunay Edéné, Mikes Jánosáé, Gitta Jusztin, dr Vass Gyuláné, özv. Mikó Béláné, Kupás Mihály, Zélinger Lajos, özv. Lendeczky Józsefné. Hermanné, Török Józsefné, Boczor ! János, Szeuímiklóssy József, dr. Hepes Béla, j Tömlő Miklós, Bernhard Adolf. Burdáts János, j Wenk Gyula, Stella Sándor. Szaitz Elemér, [özv. j Dobricsán Jánosné. Wienerberger Béla. Marosán Emil és Marosán Gyula, N N, Steinfeld Samu, Halmay Imréué. Soltész Elemér, Lovrich Gyű láné, Bay Józsefné. gróf Teieky Jánosné 2—2 K, Dominó játékból befolyt 120 K, Bocsa Pál, Molnár Sándor, Fichíer Róza. Weisz Mózes, Blau Dezrő, Horváth Ferencz, Altnéder Jenőné, Kardos Jenőné, Frieder Vilmos. Kohn, Deutsch Jenő, Géressy G , özv. K. Virág Lajosné, Tar Károly, Prohászka Antalné, Gavrillás Leóné, Tréger Lajos, Km Pap Sándor, Szappanvos Jenő. Olvas hatatlan aiáirás. Révay Károly, Baráth Gvörgyné, Gálffv Pál ifj Burján Sándor, N N, Névtelen. Kohn I, Izsák Ferencz. Hirsch, Konrád József ilj Incze József, Szapionczay Endre, Szabó Sándor, Klement Árpád, ifj. Petky Károly, Sz I., Kóczv Szilárd né, Klein R Nánásy, Veríesné. Iring Pál, Molnár Margit 1 — 1 K, N. N, M. M. 60—60 f, Keller Manó, N. N„ dominó játékból befolyt, N. N., 50—50 f, Jeremiás Jenő, Kaiser Antal, Csiszár József. Schvarl, Herskovils Hersch Z., S F, cseudőrség 40 - 40 f. Guíke, N, N, X. I, N N, N. N 30-30 f, Papp Erzsiké Human Feri, Vimbev. Grünfeld. Höndler, Jakab Mór, Paróbel L, Feuerslein. Rudolf M, M. N„ Veisz Samu, Frid Adolf, N. N, N N.. N. N, N. N„ N N., N N, N. N. 20-20 f, N. N„ N. N„ 10-10 f Hol a polgárőrség ? Ezt nemcsak mi kérdezzük, de kérdezik sokan, hogy miéri nem funkcionál városunkban a polgári őrség és miért nem teljesíti azt a szolgálatot, amelyre hivatott lenne. Hiszen országszerte szervezték a polgári őrséget, szolgálatot lesz az mindenütt, ahol létesült a közrend, a közegészség és a közélelmezés tekintetében. Hogy városunkban ez az üdvösnek látszó és mindenütt bevált intézmény miért nem állott működésbe, nem íud- juk, okát nem kutatjuk, sőt nem is keressük s hogy mégis felemlítjük a megszületett gyermeknek idő előtti kimúlását tesszük ezt azért, mert kötelességünk a köz érdekében mindenkor szavunkat fölemelni. A nullás liszt. Kényes a közönség, nagyon kényes, hiszen kényesen van nevelve. A kényességnek most kell letörnie, akár akarja a közönség és különösen az inyenczek minden megvető hada, akár nem. Kénytelenek meghajolni és finnyás arczukat, kényes gyomrukat alá keli vétniök a helyzetnek, melyet reánk parancsolt a világháború. Tudjuk azt jól, hogy ezeknek a kényes, mindent kicsinybe vevő elemeknek ez az állapot egyáltalán nem tetszik és tűzzel-vassal dolgoznak a lehetetlen helyzet megváltoztatásán és hogy a lehetetlent lehetségessé tenni nem tudják, forron- ganak és hogy bosszujokat a kereskedőkön akarják vagyis akarnák kitölteni, az kétségen felül áll. Mert ők akarnak, rendelkeznek, sőt parancsolnak s igy a kereskedőnek engedelmeskedni kellene, dehát, ha nem lehet: letörve, megtörve, tántorogva mennek el, úgy az egyik, mint a másik üzletből, mert vágyaik, kívánságaik a mai viszonyok között különösen liszt tekintetében ki nem elégíthetők. Kereskedőinket, lisztárusainkat szigorú miniszteri rendeietek kötik ahoz, hogy a liszt tekintetében miként szolgáthaiják ki a közönséget. Elmúlt és visszasóhajtott idők azok, midőn készpénzért, de a kereskedőkre sajnos, hogy sok esetben hitelben parancsolhattak minden jót és drágát, ami szem szájnak kellemes. Ma bizony nem a közönség az ur, hanem a mai állapotok szülte viszonyok következtében a kereskedő, Miéivé a kormány, amely rendelkezik, hogy kenyér, illetve liszt tekintelében mit és mennyit szabad* hogy adjon a kereskedő a közönségnek. Igaz, hogy fordított állapot ez, de a világ is fordított s ín némelyek a telhetetlen gyomor óhajáról lemondani nem akarnak, ám rendelkezik a háború, amely parancsolja, hogy úgy éljünk, hogy harciban álló fiaink sem kenyérben, sem húsban, de semmiben sem, melyet szervezetük a retíenes küzdelmek közepette megkíván, hiányt ne szenvedjenek A kormány kötelességéhez hiven, mindnyájunk hálás eiismeré1915. április 15.
