Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-03-18 / 11. szám
1915. márczius 18. nyáiban, ezer? a boldogságért nem kell lélek és idegsorvaszló gyármunkát végezni, se másokat lelketlenül kizsákmányolni, mert az egyetlen igazi boldogság forrása ott van minden embernek lelkébenő. kivétel nőikül, csak fel kell azt ismerni és művelni Mert minden ember egy egész szellemi világot hord magában, mely az anyagi világtól különbözik. Mert nem csupán 80 elem és 10 fajta energiából áll a világ, az anyagi világon kivül van még egy erkölcsi világrend is, melynek szintén meg vannak a maga követelményei. És akkor az önzésnek raffinált világából eljutunk az emberszeretet, a testvériség világába és itt erkölcsi értékek után fogunk törekedni, mert azokban az anvagiaknál sokkal értékesebb valóságra találunk. És akkor a mostaninál igazabb és bensőbb kapcsolatba jutunk az Istennel — Most imádkozzunk: »Miatyánk.« Jónak látjuk őt mindnyájunk atyjának mondani, de a következetességben annyira már nem me gyünk, hogy embertársainkban a testvért elismerjük s vele testvéri módon bánjunk, mert önzésünk ez ellen tiltakozik. Mi még imánságuuk- ban :em vagyunk őszinték. »Szenteiíesség meg a te neved*, de mi nem az Isten akaratának, hanem saját vágyainknak szenteljük minden erőnket. De majd lesz idő, mikor eljön az Isten országa, a béke és szeretet országa és akkor meg 1 sz az Isten akarata, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is Ha pedig a most dúló világháború tapasztalatai ezt az időt közelebb hozzák, vagy talán abban a boldogabb jövőnek virradását látjuk, a fialt kiontott vére, az anyáknak könnye nem hullott hiába. HÍREK. Márczius 17. Uj bányakapitány. A pénzügyminiszter Ma- lenszky Károly m. kir. főbányabiztosl nagybányai m. kir. bányakapitánynyá nevezte ki. A kinevezés ma érkezeit meg. Tanári kinevezés. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Szabó István h tanárt, Szabó Adolf nyug erdőigazgató fiát a szegedi állami főreáliskolához rendes lanárrá nevezte ki. Március 15 az áll. főgimnáziumban. Az all. főgimn. ifjúsága páratlan lelkesedéssel ünnepelte meg a világháború dulásának közepette 1848. március 15 ikének hatvanhetedik évfordulóját. Mintha érezték vo:na, hogy az ifjúság ama legendás napjai ujea felvirradtak s ismét egekig kell csapnia a szivükben fellobbanó hazaszeretet lángjának. S büszke örömmel mondhatta el a főgimnázium igazgatója, ki tsrtalmas, szép beszédben a két március idusa között párhuzamot von% feikészüiödés tekintetében, amiért éppenséggel nem érhette volna semmi szemrehányás. Nézzük azonban ezek után most már a tengeri haderőket. Anglia haditengerészeti bud- getje 1914 — 15-re 1340, az amerikai Egyesült- Államoké 730, Oroszországé 626, Francziaországé 600 és Németországé ellenben 530 millió koronát tett ki Vagyis Németország csak az ötödik helyen van. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy Németország világkere kedelmi flottáját tekintve — minden 100 register tonnán felül levő gőzöst számítva — a második helyen áll, (utána következnek sorban: az Egyesült-Államok, Norvégia, Francziaország és csak a 11-ik helyen Oroszország), úgy világos, hogy tengeri illetve világkereskedelmi érdekei szempontjából Németország sokkal csekélyebb védekezést fejtett ki, mint kellett volna és jogosan tehetett, sőt tennie kellett volna. Az egyszerű számok egyébként itt és ebben a tekiutetben sem teljesen mértékadók. Rá kell ugyanis legelső sorban mutatni arra, hogy a külkereskedelem szükséges oltalma nemcsak éppen hadihajókkal, hanem ezenfelül szfiárd tengeri támaszpontokkal is történik. De amig Anglia ilyen támaszpontokkal mindenütt, az ösz- szes tengereken és az összes vizi utak mentén, az egész világon mindenből rendelkezik, addig Németországnak annyi sincs, hogy velük gyarmatait a tenger felől csak félig is megvédhesse. Hogy mily foutosságuak a tengeri védő és támaszpontok, kitűnik Anglia ama következetes és görcsös törekvéséből, hogy e tekintetben Németország elől mindig elvágta az utat és a német NAGYBÁNYA hogy a főgimnázium ifjúsága a lelkesedés és elszántság oly tanujeleit adta már eddig is, mely méltóvá teszi őket a márciusi ifjak örökére: hisz már sokan közülök — vallás és nemzetiségi különbség nélkül — vérük hullásával mutatták meg Iáugoló hazaszeretetüket s még többen lesznek. akik társaik ragyogó példáját követendik. A meleg ünnepség, melyen közéletünk számtalan kitűnőségét láttuk a nagyszámú megjelentek között, nemzeti imánk, a Hymnus eléneklésével kezdődött. Majd az intézet igazgatója, dr. Bence János mondotta el ünnepi beszédét. Utána a főgimnázium énekkara a »legyőzhetetlen« német nemzet, hű szövetségesünk nemzeti dalát, a Wacht ám Rhein-ot énekelte nagy hatással. Kár, hogy közkívánatra nem ismételték meg. De sebaj, reméljük szombaton többet hallhatunk belőle. Majd BánhicLi Géza VIII. o. t. lépett a dobogóra és Mike Imre Vili. o. t. zongorakisérete mellett elszavalta gróf Zichy Géza Temetés külföldön cimü költeményét. A rövid, három versszakos kis költemény az átérzelt, szívhez szóló előadásban csodás hatást, váltott ki Egy szem nem maradt könny nélkül. De mikor oly közel állanak szivünkhöz ott az idegenben elhantolt hőseink! Vajda János Vili. o. t. értékes dolgozatát a márciusi nagy napokról Merlás István VIII. o. t olvasta fel szép hatással. Majd Kerezsi János Vili o t. elszavaita igaz érzéssel Petőfi Az ítélet c költeményét. A főgimnázium énekkara ezután Bajza, Apoiheosis-át énekelte, szinte fü ünkbe cseng a nagyszerű költemény utolsó szava: »Mint vivta- nak, mint estek el szabadság harcain, Beszéli a vándorrege utódok ajkain « A közönség a szépen sikerült ünnepélyről a Szózat eléneklése után távozott. A gyönyörű ünnep rendezéséért csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. Szabad liceum. A nagybányai ipartestület s a kereskedő egyesület elnökségének buzgólko- dása folylán az elmúlt vasárnapon a Polgári Körben a harmadik szabad előadást volt, melyen ugyan néhány szép asszony is megjelent, de a férfiak társasága csaknem ugyanaz volt, mint az előző vasárnapokon, pedig a lapok figyelmeztették a közönséget a szabad előadásra, de arra is, hogy e hó 14 én az előadói asztalnál Révész János szerkesztő kollegánk foglal helyet. Mindhiába ! Uj alakot nem igen láttunk az elég szép számú közönség között, akik a nagy teremben figyelmesen hallgatták az előadói. Voltak azonban a mellékterernben is többen, nem ugyan hallgatók, hanem csendesen kártyázok Ebből leszűrhetjük azt, hogy — sajnos — nem mindenkit érdekeinek az iíyen előadások, tartozzanak azok bár a legérlékese? bek közzé Dekát a gusztusról nincs mit beszélni Révész előadó a takarékosságról, a szorgalmas munkálkodásról és a vallásosságról beszéli mindvégig érdekesen Mind olyan eszmék, melyeknek hangoztatása mindenkor szükséges volt, de most a legszigorúbb kötelesség. Eme igéknek, mert most igékké váltak, törekvéseket min de a módon meghiu itan i, lehetetlenné tenni igyekezett. És ime mégis a szigetországból még e tekintetben is hallatlanul szemérmetlen valótlanságokat terjesztenek. Arra a sejtésre, hogy Németország be akarja magát fészkelni Agadirba és ott akar támaszpontra szert tenni. Angliában mindjárt a szabad hajózás veszélyeztetéséről kezdtek beszélni. És ha meggondoljuk, hogy Agadir a nyílt Atlanti-óceánban fekszik, ahol az ezer kilóméternyi széles, míg Anglia a spanyol Gibraltárban, a Szuezi-csatornűban, a Bab-el- Mandeb-szorosban, a Malakka félszigeti szorosban és még több más helyen úgy helyezkedett el, hogy e tengerszorosok útjait az általános világ- kereskekelem elől csakugyan a kénye-kedve szerint zárhatja el, — akkor igazán a legnagyobb mértékben csodálnivaló, hogy a »népek tanácsai« mint képesek megadással és csendes hallgatással respektálni és elhinni Anglia hatalmaskodását és önző, perfid állításait. Egyáltalában az angol nyilatkozatoka tnili tárizmus, a semlegesség és más efélék tekintetében csodálatosan naivak. így pé'dáu! legújabban azt sütötték ki, hogy Németországnak helyzete azáltal, hogy Európa közepén van, különös előnyére szolgál, holott minden épeszű és normális ember csak azt állapit hatja meg, hogy a németeknek — kél szomszédos és ellenséges ország közé ékelve — állandóan erős hadikészültségben kell élniök, nehogy egy hirtelen és váratlan meg- lepeléses támadásban országuk és nemzeti lélük megsemmisüljön. 3 a közludatba átvitele bármily módon elismerésre méltó. Hiszen a mi vérünk, a mi népünk hallott valamit a takarékosságról, a szorgalmas munkásságról. sőt a vallásosságról is, dehát könnyű vére, mert hát olcsó világ is volt, a takarékosságra nem szoktatott csak nagyon keveseket s igy a kereset, ami jött talán könnyedén, sem testet, sem lelket nem ölő lagymatag dolog után, ment ahogy jött s bizony sajnos, hogy egy fillér sem került a takarékpénztárba, még a posfatakarékba sem, hova már 10 filléres levélbéiyeknek 10 darabonként való gyűjtésével egy-egy korona betebelő. A szorgalmas munkálkodás sajnos, hogy népünknek nem tulajdonsága, de a vallásosság is háttérbe szorult egész a mostani időkig, midőn e reltenes zivataros idők veszedelme az Isten- félelmet felkeltette az emberekben s ez által annak tudatára ébredt az ember, hogy van Isten odafent. Révész János előadó a régi időknek pazarlásáról is megemlékezett. A fejedelmi költségeket felemészlő Thurzó lakodalmát mint unikumát korának ismertette a közönséggel. Annak a régi pazar kornak némi maradványai még a múlt században is feltalálhatok voltak iít-ott e hazában, mert a magyar vendégeskedésről lemondani nem igen lehet. Kisebb mértékben meg volt a nagy vendégeskedés nemcsak a főúri, de középosztályoknál, sőt az iparosok, kereskedők is vetélkedtek egymással abban, hogy ki tud gazdagabb lakomát bemutatni, pedig bizony az ilyen lukullusi lakomák drága pénzbe kerüllek ám, hisszük azonban, hogy a mai kor egyszer és mindenkor végét veti a pazar lakomáknak. Ám derűs pillanatokat is szerzett a közönségnek a felolvasó Sok és már részben feledésbe is ment nagybányai epizódokot elevenített föl, amelyek mosolyt csaltak a hallgatóság ajkaira. Majd beszélt az iparosok szolid munkálkodásáról, de arról is, hogy az iparosok munkáit ne hitelben, de készpénzért végeztessük. Legyen az iparos pontos a munkában és a megrendelő pedig a fizetésben. Hiszen az iparost azzal becsüljük meg legjobban, ha pontosan fizetünk. Beszéde további folyamán a ruházkodásban való takarékosságot említette föl és figyelmeztetett arra is, hogy ne legyünk idegesek. Végül felhívta a közönség figyelmét a márczius 15 én tartandó ünnepségekre. — Az előadót lelkesen megéljenezték. Kupás Mihály ipartestületi elnök pedig megköszönte előadónak szives fáradozását. A legközelebbi vasárnap a Háborús est miatt nem lesz előadás a Polgári Körben. Vasárnaphoz egy hétre azonban, Virágvasárnapon dr. Kádár Antal főorvos fog előadást tartani melyre máris felhívjuk a közönség figyelmét és kérjük, hogy necsak a férfiak, hanem a nők is jelenjenek meg olt, hiszen tanulni mindig lehet, de most a legnagyobb szükségünk van, h>gy képezzük magunkat a mielőbb bekövetkező uj szerenc és átalakulásra, melyet győzedelmes fegyvereink szereznek meg számunkra. És most is, hogy a törökök bevonultak Tebriszbe, Anglia rettenetesen felháborodott a törökök ellen, mondván, hogy megsértették a perzsa semlegességet. Anglia és Oroszország pedig garantálta volna ezt a semlegességet! Holott az egész világ tudja, hogy e Tebriszbe való török bevonulás a teheráni perzsa kormány tudtával és Asserbeidsán tartomány ujjongó lakosságának fegyveres részvételével történt, amely tartományt — Perzsiának e fontos és gazdag részét — az oroszok tartották megszállva, mint annektált tartományt, de az angolok, — akik közvetlen a háború kitörése előtt. Észak-Perzsiának az oroszok által való megszállása és elfoglalása ellen állást akartak foglalni, úgy, hogy ezen majdnem meg is tört az angol-orosz szövetség, — mindezt elfeledték és most a törökök ellen jajveszékelnek, mint akik előtt még az angol garancia se szent. Ilyen eszközökkel dolgozik Anglia és az angol politika már régidők óta. És — sajnos — mindig sikerült nékik nemcsak az érdektelen népeket és országokat meggyőzni eljárásuk jogos és igazságos voltáról, de sikerült nekik a lábukról levenni, félrevezetni vagy megvetni a közvetlenül érdekeiteket is. így jártak a franciák, a hollandok és igy most a portugálok is, akiknek Ősrégi és saját gyarmati szerzeményei alkotják Anglia mai világuralmának alapját. Ez az élösdi mindenkit kihasznál és felfal, hogy idegen erővel és vérrel gyarapítsa és tartsa fenn a maga uralmát.
