Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-11 / 6. szám
e-ik: ss«m, évfolyam. 1©15. február ixó 11. =3vJLm,ék, t «mx Jkssat susííspírodaiíMi raiBsvxxaJkJf*,» Előfizetési ávak: E:;esz évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y M I H Á L Y. i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A hazai ércbányászat elhanyagolása a nemzet elleni bűn. — Alakítsuk meg a magyar érczitányá ,z-szövetséget. — Február 10. Valamikor Németország virágzó ércbányászai színhelye volt, amely az országnak úgyszólván összes ércelőjővete’eire kiterjedt. Az utóbbi évtizedekben mind jelentősebb visszaesés vált érezhetővé. Az egész világot behálózó nemzetközi kereskedelem tengerentúli országokból mindennemű érceket oly olcsó árakon importált Németországba, amelyek a belföldi ércbányászat kerti-költségeit sem érték el. A német ércbányászatok legtöbbje mind jobban zsugorodott össze, a kiválóan életképesek is már csak vegetáltak, uj ércbányászatok nem igen keletkeztek többé, a nagytőke és a magánvállalkozás! kedv a hazai ércbányászattól fokozatosan visszavonult. Már csupán külföldi szédelgő bankcégek finanszíroztak a saját maguk módja szerint uj ere báhyavál;uiatokat és az egyébként jó objektumoknál és az ily alapításoknál szokásos fullőké- sifés folytán jelentkezett balsikerek végleg is annyira diszkreditálták a német ércbányászatot, hogy a német íőke inkább tengerentúli, mint hazai — áliiíólag — kevésbbé tarlós kiterjedésű ércelőjővetelekben keresett gyümölcsöző elhelyezést. John Buli mesésen értett ahhoz, hogy többnyire vízzel erősen feihigitoít alapításai érdekében a reklám dobját a kellő hatással működtesse A német tőkék milliói és milliói csak úgy özönlőitek tengerentúli országokba és főleg angol gyarmatokba. Igen ám, de exotikus országokban se mind arany, ami fénylik. Csakhamar sok igen csúnya bukás adta elő magát, amelyeknél a német nagy- és- kislőkések egyaránt nehéz pénzeket veszteitek. A belföldi ércelőjö- velélekkíl szemben a tengerentúl ak előnyére annyit hangoztatott tellérfolylonosság ott sem volt mindig meg, vágyából eleinte volt, megszűnt vagy megszakításokat szenvedett. D iafrikában pl. már teljesen vége van a régi dicsőségnek az aranybányászat terén, ma már örülnek, ha az azelőtt kicsinylőleg emlegetett németországi és erdélyi »fészkekére bukkannak. Szóval a külföldön is vannak sovány tehenek, amelyek a kövéreket nyomon követik. Mindazonáltal a konliueusheli ércelőjövc- iclekről táplált közvéleményben valamelyes kedvező fordulat gyors bekövetkezése és a »régi szerelemhez« (a hazai ércbányászaihoz) való bűnbánó visszatérés a közeljövőben várható még nem volt. Jött azonban a világháború és az rövid pár óra alatt sok mindenfélében idézeti elő változásokat, amelyekhez rendes körülmények között évtizedek kelleitek volna. Az angoloknak Németországgal és Ausztria- Magyarországgai szemben követett kiéhezletési politikája felnyitotta az emberek szemét. A háborús teknika óriási ércmennyiségeket dolgoztat fel, közöttük oly érceket is, amelyek termelését a tengerentúli és külföldi ércek olcsóbbsága okából a belföldön elhanyagolták. Ha a kél ország badvezetőségc a készletek felhalmozásánál nem járt volna el kellő gonddal és elővigyázaí- tal és a magánipar birtokában nem lettek \ olna oly jelentős készletek, amelyek a rendes fogyasztás csökkenése folytán reá nézve néikülözhe- tőkbé és a hadvezelőség részére diszponibiiisekké váltak, a belföldi ércbányászatoknak indokolatlan, mert kizárólag a pillanatnyi haszon kedvéért történt elhanyagolása most a — fejünkbe kerülhetne! A berlini »Kuxen Zeitung« mellékleteként megjelenő »Zeitschrift für Erzbergbau« — »Komoly órában« cim alatt a belföldi ércbányászat fentaríása és fejlesztése érdekében felhívást tesz közzé, amely Auszlria-Magyarországra épp úgy reá illik, mint Németországra. »Nem szenvedhet kétséget, hogy a jelenlegi hadiállapot a német gazdasági éleire is rettenetes nyomást kellett hogy gyakoroljon. A háború kitörésekor természetszerűleg minden üzleti forgalom megakadt. Egyfelől a munkahelyek álltak itt elhagyottan, mert a nyersanyagok hozatala nem volt kielégítő, másfelől pedig a raktárak teltek meg, mert a fogyasztás hirtelen alábbhagyott és végre a csapatszállilások érdekében a forgalom szünetelésének szüksége tényleg fenn is forgott. Amint azonban a gazdasági élet mintegy ütésre megbénult, úgy hamarosan segítség érkezett — segítségre! A kormány erre vonatkozó intézkedései áldásos befolyást gyakoroltak. A csüggedőkbe újra bizalom szállott és abban a mértékben, mint az egyes emberek mindjobban alkalmazkodtak az uj viszonyokhoz, újra feléledt a kereskedelem és forgalom. Moratórium életbeléptetésének szüksége nem merült fel. A hadikölcsön fényes eredménye beigazolta, hogy a német nép egy emberként állt talpra és szükségben és halálban összetart. De nemcsak a nagyoknál volt észlelhető az áldozatkészség, a kisembereket is áthatolta annak szelleme. Röviddel az első mozgósítási nap után, mikor az óriási hadsereg-szükségletek bi ,'ositást és a mezőgazdaságok a szükséges mmiKaerőkUel ellátást nyertek, a német ip ,r, amennyiben a háború reá is kihatott, saját erejéből újra fölvette a termelési üzemet. Méltóan a nagy háborús időkhöz, mindenütt megindult a békés munka. Ebben a komoly órában azonban újra és újra reá kell terelnünk a közfigyelmet egy mostohánkra: országunk ércbányászatára! A országunkban nyugvó földkincseket fölszinre Ueil hoznunk. A német birodalomban rengeteg számmal vaunak ércelőjövelek. Ami az ónérc termelést illeti, példa kedvéért csak utalunk a szászor szági érchegység ónbánya kerületére, amely a kis üzemeknek tőkeerős kezekben való összefoglalása esetében haszonnal kiaknázható és a birodalom ónszükségletének jelentős részét fedezheti A szász érchegység ónbányái semmivel sem szegényebbek ónban, mint a délangolor- szági cornwallesi ónbányák, amelyek már évszá zadok óta üzemben vannak. Ugyancsak gazdag nickel, réz-, óiom, horgany és árzén elővételekkel is rendelkezünk Németországban, amelyek túlnyomó részben jelentékeny ezüst- és arany tartalommal is bírnak A birodalom vasérc gazdagsága pedig egyszerűen kétségtelen. A világháború egyfelől lehetetlenné tette, hogy külföldiek javára további bányaadományozások történjenek, amire Nyugat-Németor- szágban, Szászországban és Alsó-Sziléziában a háború előtt gyakran volt eset, másfelől kizárja annak a lehetőségét is, hogy német tőke külföldi bányavállalatoknál részesedést vállaljon, amely már annyi ecetben végzetessé váll igen sokakra. De a jövőben országunk minden csücskét csak nekünk magunknak szabad kiaknáznunk. Már nemzetgazdasági szempontból is fontos, hogy a német tőke csak saját országában helyezkedjék el. Ha egyik másik vállalat balul is üt ki, a tőke nem veszett el reánk nézve, mert legalább közgazdaságilag hatott A nagy zsebekből a kis zsebekbe jutott és a kis embert mun kához és keresethez juttatta Miután az európai háború a külföldi érc- behozatalt megszüntette és miután a háború befejezte után Németországnak uj kereskedelmi szerződéseket keli kötnie, hogy az árucserét hasznot'iajíó mederbe terelje, a németországi érctartalékokat immár be kell vonni az ipari termelésbe. A geológiai, bányateknikai és kohászati ismeretek magasfoku fejlettsége és a kitűnő szállilási lehetőségek mellett ma, mikor a szükség is panmesolólag lép fel, könnyebb, mint valaha, a németországi ércbányászatot modern, széles alapokon nagyszabásúig kifejleszteni. Hazafias kötelesség, hogy a német lőke a német ércbányászat fejlesztését hathatósan előmozdítsa ! A német ércelőjöveteleket végre is magunknak keil kiaknáznunk. A csatornán túl élő álnok komáink kitünően értetlek ahhoz, hogy a német tőke millióit délafrikai és egyéb ércbányák részére zsebeinkből kicsa'ogassák, És mi nem volnánk arra képesek, hogy még a mai nehéz időkben is a sajátunkból merítsünk A német ércbányászat története e tekintetben nemcsak érces hangon szól hozzájuk, lián m erőnknek bizonyítékait szolgáltatja. Német tőkések, álljatok elő mindenütt megingatbatlanul! Elég sok szót fecséreltünk, hadd lássunk más telteket!« * Egv pillanatig sem kételkedünk, hogy ez a felhívás Németországban visszhangra fog találni és hamarosan eredménynyel fog járni. Már évek óla fennáll Németországban az »Ércbányák köteléke,« amelynek hivatalos közlönye az említett «Zeitschrift für Erzbergbau!« A német »ércbánya-kötelék« nagyszabású irattárat létesileít, amely az összes németországi ércelő- jövetekre vonatkozó történelmi, geológiai és bánva-teknikai adatokat tartalmazza rendszeres feldolgozásban Az előmunkálatokat tehát bölcs előrelátással jó időben már megcsinálták és a szervezet is már megvan, ebhez járul a német népnek helyes érzéke minden iránt, ami nemzeti létét valamikép biztosíthatja, nem forog fenn tehát kétség az iránt, hogy ezek a komoly órában elhangzott szavak nála termékeny talajra fognak hullani. Hogy állunk azonban e kérdésben nálunk Magyarországon ? A mi népünknek régtől fogva hajlama és érzéke van az ércbányászaihoz. Országunk ércbányászata általában még mindig elég jó eredménnyel dolgozik, de egyébként csak árnyéka annak, ami lehetne! Országunk ugyan szintén gazdag ércekben, de Németországhoz viszonyítva tőkében szegény és belpolitikai viszonyaink igen sokáig nem voltak alkalmasak arra, hogy a külföldi lökében bizalmat ébresszenek irányunkban. A mi laji sajátosságainkat nem ismerő külföld a két monarkiabeii ország közötti állandó civódá- sokal túlságos tragikusan fogta fel és azt tételezte fel, hogy az első kínálkozó kedvező alkalomnál Magyarországon forradalom fog kitörni. Mily nagy előnyöket biztosítana ma nekünk és Németországnak is, ha a külföldi ércbányákban elhelyezeti német tőkéknek akár csak egy hányt drésze nálunk nyert volna befektetést? Nagyobb részben mi magunk okoztuk, hogy ez nem igy történt Az állam, maga is nagy ércbányaművelő, — az ércbányászatnak sem ezen, sem törvényhozói minőségben nem szentelte a kellő gondot és figyelmet. Az uj, modern és egységes bányatörvény javaslata már évekkel ezelőtt elkészült, véleményezés alá bo csáttatolt és revideáltatok, de azóta milsem ballonunk felőle. Az erdélyi érchegység leggazdagabb előjövetelei nemcsak a teliérek csapásában, hanem dőlésében is apró, keskeny, kis- mélvségü és legváltozatosabb sik- és gömb- mértani alakzatokkal biró bányamértékekre és
