Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-02-04 / 5. szám
NAGYBÁNYA 1915 február 4 nek nem kell nullásnak, hanem p. o. kettes számú minőségűnek lennie. Nem lett volna baj, ha a sütemény inkább valamivel sötétebb, csak kapni lehessen. De most úgy vagyunk, hogy maholnap már kapni sem lehet. Oly nagy a hiány a fehér lisztben, hogy a maximális árakat már be sem tartják. A vevő maga kínálja a magasabb árt és biztos tudomásunk van róla, hogy nullás lisztért 80 fülért fizetnek kilogram- monkint zsákszámra, kilonkint pedig 84 fillért és emellett a vevő még meg is köszöni, ha egyáltalán kap. Különben is az egész ármegállapításnak elmaradt a hatása A közvetítő kereskedés ki van zárva és nincsen gabona- kinálat. Nevetséges volna millió terme lőnél kartellről beszélni. De tényleg a készleteket visszatartják és a tulajdonosok úgy látszik arra számítanak, hogy a passzivitásuk által az egész rendeletet hatástalanná fogják tehetni. Az a ludat, hogy augusztusban sem kapnak többet a búzáért, sem ösztönzi őket az eladásra Azt hiszik talán, hogy a kormány mégis kénytelen lesz nagyobb árakkal kirukkolni. Ennek a megtörésére csak egy mód volna. Ki kellene mondani, hogy a megállapított árak havonkint fél koronával leszállittatnak. Ez a készlettel bírót, legyen bár termelő vagy kereskedő, talán mégis arra bírná, hogy túladjon. Ha ez sem használna, akkor jönnie kell a kényszer kisajátításnak. A lapokban majdnem minden nap találkozunk bölcs szózatokkal, melyek a népet önmegszoritásra és takarékosságra intik. Azt írják, hogy az sem lesz baj, ha tiszta árpából, vagy kukoricából eszünk kenyeret. Megvagyunk győződve, hogy azoknál, kik ezt prédikálják, naponta többszőr kerül egynéhány húsétel az asztalra. Az alsóbb rétegeknél és a középosztálynál azonban a hús már majdnem letűnt az asztalról és ezt tésztával kell pótolniok. Nem olcsó tanácsokra, hanem oly rendszabályokra van szükségünk, melyek a nép megélhetését biztosítják. Az eddigiek nem váltak be woif Zsigmond. lön szobában vállalóra fogfák és megmotozták ás miden további nélkül egyszerűen elvettek föle 7500 rubelt s csak ötszázat hagytak meg nála, jóllehet az illető családjával együtt harmadmagával utazott s igy az ukáz értelmében 1500 rubelt kellett volna nála hagyni. A konfiskált összesről jegyzőkönyvet vettek föl s azt aláíratták. És mi történt erre?! . . .Alig egy óra múlva, mikor már ismét bennülf övéi közt a vonatban, újra csendőrök jöttek és a szegény németet ismét kiszállították s az állomási épületnek egy külön szobájába vezették egy magasabbrangu rendőri hivatalnok elé, aki keményen rátámadt, hogy hova rejtette el a pénzét, mert a hivatalosan ho/záérkezeff. jelentés szerint 8000 rubelje volt és ebből 5000 rubelt kapott vissza. A hosszas huzavona, vallatás és megindított kutatás során végül kiderült, hogy mind a három hivatalnok, akiknek a kezén a 8000 rubel keresztülment, egv- egy részt leütött a maga javéra és mindegyik más-más összeget vett jegyzékbe és ennek megfelelőm irta meg a jegyzőkönyvet. Egy másik németnek 18 000 rubeljéből 15 000 Városunk költségvetése. Február 3. Azt hinné az ember, hogy a városatyák közül cgy-ketlő bizonyára érdeklődni fog Nagybánya 1915 évi költségvetése iránt és azt behatóan tanulmányozni fogja, hogy annak idején a költségvetésnek közgyűlési tárgyalása alkal mával ahoz érdemlegesen hozzá szólhasson. De hál közügy ez és erősen zsebbevágó is; érdeklődés a közügy iránt i incs, mert akik valamelyest hozzáértenének a költségvetéshez, azok sokkal kényelmesebbek, minthogy pár órát fáradoznának a közügyért, akik nem értenek hozzá, azok úgy gondolkoznak, hogy majd elbírálják a költségvetést azok, akik mindenhez értenek. Ilyen körülmények között feléje se ment a városházának sem városatya, de még adófizető polgár sem, mert hál közügy, kit érdekel az! A sajtót azonban minden ügy érdekli, mert a sajtónak nemcsak arról kell felvilágosítást nyújtania, ami van és szemmel látható és olvasható, de arról is, amit nem olvasott és nem látott Egyedüli látogatója voltam a városházának a költségvetés ügyében. Átolvastam, áttanulmányoztam azt a derekas munkát, melyei Marosfy főszámvevő, mondhatjuk, csaknem segitőszemély- zet nélkül hónapok szorgalmas munkájának eredményeképpen az 188G évi XXII t.-czikk- nek megfelelően szerkesztett, egybeállitott és közszemlére tett. Nagy munka ez a költségvetési előirányzat és képét mutatja Nagybánya város gazdasági életének. Ez alkalommal korai lenne a költségvetést bírálat tárgyává tenni Bírálatunk tárgya fog lenni a költségvetés majd akkor, ha a tanács azt érdemlegesen letárgyalta. Ez alkalommal csupán egyes főbb tételekről teszünk említést, talán ez által is némi czélí érünk el abban, hogy némi érdeklődést keltünk a költségvetésnek képviselőtestületi tárgyalása iránt. Megjegyezzük már előre is, hogy a városi főszámvevő 94°/o-os pótadót tervez, hogy menynyiben fog sikerülni ennek leszállítása vagy esetleges felemelése, az a városatyák belátásától függ. Mindenesetre kívánatos lelt volna azonban, az előző évi zárószámadások letárgya- lása, mert azok igen sok tekintetben előnyösen, de sajnos a tegtöbb esetben hátrányosan is befolyásolhatják a költségvetési előirányzatokat. A költségvetésnek első része a városi erdőgazdasággal foglalkozik. Az erdőgazdálkodás a városnak 91891 korona jövedelmet ad az előirányzat szerint. A város erdeje 17678 kát. hold ezek szerint egy katasztrális hold 5 korona 20 fillért jövedelmez a városi pénztárnak ami bizonnyal nem nagy jövedelem. Az erdőgazdaság illetve az erdőség értéke 1,633,401 koronával lévén felvéve, a tőke értéknek megfelelő jövedelem tehát 5 6% lenne, dehát ki hiszi azt el. hogy a város erdőgazdasága felszerelésekkel épületekkel stb csupán 1,633401 koronát érne? Az erdőgazdaságnál személyzeti járandóságokra 28 636 koronát forditnak Az erdőgazdaság előirányzott bevétele 453 238 korona lévén, tehát a jövedelem 6 3%-a forditlatik az erdőgaz daságnál a személyi járandóságokra s ez meghaladja úgy a holdanként, mint az értékként a fentiek szerint megállapított %-ot. A szeméi'i járandósághoz ha hozzá számítjuk az irodai, utazási, erdőrendezés, favágafás szállítás stb 17.631 korona költségét úgy e két tétel az egész bevétel 10% át is meghaladja A lüzifalermelés 156 338 koronába kerül a tűzifából remélhető bevétel pedig 242 751 korona lenne. Épület és műszerszámfából 30.112 koronát irányoz elő bevételként. Fagyártmányokból 3 000 (?) koronát. Mennyi hajlított bútort lehelne előállítani a temérdek bükkfából és ez mily szép jövedelmet adna a városnak, ha kitudnánk használni azt a sok előnyt amivel városunk rendelkezik, dehát sajnos itt pihen az üzleti érzék és tűzifát termelünk műbutor helyett és hagyjuk veszendőbe menni azokat a köveket is, melyekből az üvegek milliói volnának előállíthatok. A város házi pénztárának bevételei között az István király szálló 37 390 koronával szerepel, a közvágóhíd 10 138 koronával, a malmok 13.839 koronával, a vásárvám 30.540 koronával, a városi takarék 80.000 koronával. A város összes jövedelmezősége között a városi takarékpénztár az, ami 16% ot ad a városnak. Miután az alaptőke 500 000 korona. (Ebből is látszik, hogy a pénzüzlet nem rósz üzlet, különösen, ha annak vezetése szakszerű kezelés alatt van.) Tisztviselők fizetésére 178.426 K Közművelődésre 37 000 K Dologi kiadásokra 36 298 K Rendkívüli kiadásokra 56 821 K Taríozásokra, kamatok és törlesztésre 405 794 K korona van előirányozva. A város vagyona az 1912-ik év végével 10.891 608 ív Terhe vagyis adóssága 6 752 480 K Tehát liszla vagyona 4,139.128 K lévén, igy a város adósságainak törlesztésében és kamataiban tiszti vagyonának csaknem 10% át fordítja Rövid vonásokban ezeket az adatokat ös- mertetjük ez alkalommal. A költségvetésre majd ha a tanács azt letárgyalta, visszatérünk, amikor is azt tételenként fogjuk bonczkés alá venni. E néhány sor is talán keit némi érdeklődést a költségvetés iránt, daczára a háborús állapotokrubelt koboztak el, de elvettek ezenkívül a csendőrök még a feleségétől is 280 rubelt, sőt még a vonatban is raegrabolta ott egy utazó ellenőrző csendőr, aki még 150 rubelt elvett tőle. Még rosszabb a helyzetük a német születésű és nyelvű orosz alattvalóknak. Ezeket ugyanis időről-időre állandóan és rendszeresen vizsgálják, ellenőrzik és zsarolják a különböző alsóbb és ma- gasabbrendü rendőri és csendőrségi hivatalnokok, ami természetesen minden egyes esetben (gy- egy újabb áldozattal és megzsaroláesal jár. A na fsait, természetesen, szívesen elfogadják ma is, csakhogy ez ma már nem elég. És kezdődik a zaklatás és zsarolás a kocsik, iovak és automobilok konfiskálásával, majd rákerül a sor az értékesebb holmikra, bútorokra, zongo- j rára stb. is. Egy samarai német kereskedővel történt meg például, hogy pár nappal a hábotu kitörése előtt nyolez darab lovából kettőt eladott ; a kirgizeknek és azokat a vevők természetesen j nyomban el is vitték. Amikor a háború kitörését j prokiamálíák, elvették a némettől a megmaradt | hat lovat i?, sőt követelték tőle az eladott és | hiányzó két darabot, is. És hiába vallotta be az igazat, nem akartak neki hitelt, adni, ehelyett azonban vizsgálatot indítottak ellene és nyolez napon át állandóan kutattak a házában, tűvé tettek mindent, miközben nap-nap után zsarolták és szipolyozták. úgy, hogy már kétségbe volt esve és azt hitte, hogy nem lesz vége a zsarolásnak, amig csak lesz valamije, amit elvehetnek. Nyolez nap után végre csend lett és békét hagytak neki. De csak rövid időre. PAr n; p múlva — uj ötlettel — ismét megjelent egy rendőrhivatalnok és hogy még jobban eret vághasson rajta, a következő nap négy ásóval, kapával felszerelt munkással jelent meg és kijelentette, hogy felásatja a háza előtt levő gyönyöiü virágos kertjét és a parkját, meri följelentés érkezett ellene, hogy a két lovat agyonlőtte és ott ásatta el. És persze csak óriás na tsai árán tudott megmenekülni a vandál pusztitásió’. Ilyen az élet a fehér czár országában, ahol a hivatalos körök nem is hét. hanem tiz bőrt nyúznak le s még a husi is lefejtik a gondjaikra bízott polgárokról. A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógy hatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu -----------------— uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. ———--------— Ár j egyzóket kívánatra küld i MM Hifi ifflisiía. V V ■■ Kapható mindenhol. ■■