Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1915-05-27 / 21. szám

cserben hagyott. Olaszország a veszély percé­ben kibontott lobogóval ment át az ellen­ség táborába. Mi nem fenyegettük Olaszországot. Nem ejtettünk csorbát tekintélyén. Nem érintetjük becsületét és érdekeit. Híven teljesítettük mindig szerződési kötelezettségeinket és védelmünkben része­sítettük, amidőn hadra keit. Még többet tettünk. Amidőn Olaszország sóvár pillantásait a mi határaink felé vetette, a szerződéses vi­szony és a béke fenntartásának céljából nagy és fájdalmas áldozatokra határoztuk el ma­gunkat, olyan áldozatokra, amelyek mélyen érintették atyai szivünket. Olaszország azt hitte, hogy kizsákmá­nyolhatja a pillanatot. Kapzsisága nem volt kielégíthető. Be kell tehát a végzetnek teljesednie! Tíz havi óriási küzdelemben és fenköit szövetségesem hadaival való hűséges fegyver- barátságban, győzelmesen állották meg sere­geim helyüket az északi hatalmas ellenséggel szemben. A délről aialtomban támadó uj ellenség nem uj ellenfelünk. Novara. Mortara, Kuslozza és Lissa nagy emlékezete, ifjúkoromnak megannyi büszke­sége, valamint Radetzkynek, Albrecht főher­cegnek és Tegelhoffnak szárazföldi és tengeri haderőmben élő szelleme arról biztosit, hogy a monarchia határait dél felé is sikerrel fog­juk megvédeni. Üdvözlöm harcban kipróbált, diadaltól övezett csapataimat Bízom bennük és vezéreikben és bízom népeimben, akik példátlan áldozatkészségük­ben fogadják atyai köszönetemet A Mindenható áldja meg zászlónkat és vegye oltalmába igazságos ügyünket. Kelt Bécsben, 1915. évi május hó 23-án Ferencz József s. k Gróf Tisza István s k. 1915 május 27: __________________________ HÍ REK. Május 26. Személyi liirek. Dr. Kosutány Ignácz udvari tanácsos, egyetemi tanár családjával a nyári szünidőre városunkba érkezett. — Szeghy Gábor budapesti posía- és távirdai főtanácsos Babies János posta és távirda- felügyelő kíséretében hivatalos ügyekben városunkba érkezett. Főhadnagyi kinevezés, őfelsége a király Szabó István főgiron. tanárt, tart hadnagyot fő- hadnagygyá nevezte ki. Doktoravatás. Feuerstein Mór ügyvédje löltet f. hó 22-én a kolozsvári egyetemen a jog­tudományok doktorává avatták Plébánosi kinevezés. A pénzügyminiszter kegyúri jogánál fogva felsőbányái g. ka'h. j plébánosnak Anka János kóvási lelkészt ne­vezte ki. Esküvő. Ngiszlor János, az István szálló főpinezére tegnap, kedden tartotta esküvőjét a ref templomban Gyalay Géza polgártársunk leányával: Ilonkával. — Kopp Sámuel bródi gőzmalomlulajdonos kedden tartotta esküvőjét özv. Varga Lipótné szül. Lázár Aranka ur- asszonynyal. Jön a gyüjtőkocsi. Ellenségeink száma egygyel ismét megszaporodott, ami ugyan még nem baj, legfölebb azon szempontból, hogy annál több ólomra és rézre van szükségünk, hogy eddigi hü szövetségesünket is méltó fogadta- lásban részesíthessük. Töméntelen az a sok ócska réz és ólomhulladék, ami minden háznál csak lomot képez és tel- j jesen értéktelen Gyűjtsük most e hulla- | (lékokat, ócskaságokat össze a leggon- ; dosabban s hogy a gyűjtés megkönnyit- tessék, holnap, május 27-én diákok ki- sérelében gyüjtőkocsi fog a város utczáin végigvonulni, mely ez ócskaságokat össze­gyűjti minden háztól. A nagy közönség hazafias érzületére hivatkozva, felkérünk NAGYBÁNYA 3 ! mindenkit, hogy a megpróbáltatások eme napjaiban teljesítse mindenki a köteles­ségéi s a tulajdonában levő ócska rezet, ólmot, cinket szolgáltassa be a gvüjtő- kocsinak, mert annak most a hadveze­tőség igen nagy hasznát veszi. Ne feled­jük el egy pillanatra sem, hogy ha mind­nyájan összefogunk, ha mindenki a helyén van s teljesíti kötelességét, a poklok kapui sem fognak rajtunk erőt venni! Hősi halál A vesztességlisfa 176. száma közli, hogy Kosztrober János még az 1914. év október havában tartott ütközetekben elesett. Hősi haláláról a derék főerdővédnek már ez ideig is tudtunk, hivatalosan azonban csak mosl erősítették meg Faháború. Laptársunk, a Nagybánya és Vidéke e czimen kell védelmére azon stilsze- rüilen s főleg ízléstelen fanyesegetésnek, mely az utóbbi időkben városunkban lábra kapott s amelynek ez ideig áldozatul esett a Széchényi- 1 igét szépséges fenyvesének egy része, melyet ugyancsak barbár módon elcsúfítottak. A földig érő gyönyörű zöld ágakat embermagasságnyira lekoppaszíották, állítólag közbiztonsági okokból, hogy egy eldobott égő gyufaszál a fenyvest föl ne gyújtsa, mert tudvalevőleg a fenyőfa ég és lobban, akárcsak a puskapor. Denikve a gyö­nyörű fenyvesünk oda van s ma már úgy néz­nek ki a régi, pompás fenyőfák, miut a harczias kakas, mely fél tollazatát a páros viadal te­rén hagyta. Ez a fanyesegetés most kisért a Rákóczi-tér vadgesztenyefái között is, melyek közül egvet úgy elrútítottak dús lombozatának minden rendszer nélkül való levágásával, hogy Ízlés szempontjából valóban jobb lelt volna, ha egészen ki is vágják S ha akadnak hangok, melyek kikelnek a fák ez önkényes és minden rendszer nélkül való pusztítása ellen, e hangokat laptársunk a most folyó háború borzalmai között igazán megható jelenségnek nyilvánítja s szin- czerizálása közben azzal vigasztalja e gyöngéd lelkeket, hogy ne s'rjanak, hisz a hareztéren még sokkal drágább fákat vág ki az ellenség. Vigaszlalásnak ugy-e elég szellemes, elég ötletes ez a vigasztalás ? De hát, hála legyen az égnek, még sem a liget fenyves erdeje, sem a Rákóczi- tér nem hatczlér, melyre már most reá lehetne szabadítani a fejszéket. Azután nem tudjuk, minő láthatatlan hatalom intézi mindezen pusz­tításokat? Utóvégre is a liget is, a Rákóczi-tér is közvagyon, melynek sorsáról önkényesen senki sem intézkedhetik. Van a városnak szépészeti bizottsága, van tanácsa, van képvise'őtestülete, vájjon ezek közül mely faktorok voltak megkér­dezve, hogy a rendezés miképen történjék, pe­dig hogy a képviselőtestületnek is van érzéke e kérdések iránt, bizonyítja az a nagyszabású vita, mely a liget gyertyános fasorának rende­zése közül kifejlődött. Mi azt sem tudjuk, hogy szerkesztő kollegánk mely előkelő művészek és hozzáértő szakemberek véleményét tolmá­csolta, amidőn a fapusztításnak szószólójává szegődött, mi csak azt látjuk, azt halljuk min­denütt, hogy ugv a ligeti vandalizmus fölött, mint a Rákóczi-téri fanyesés miatt mindenki meg van botránkozva s e véleményüknek bizony sokszor nem épen a leghizelgőbb szavakban ad­nak kifejezést. Ha e tekintetben akár a szépé­szeti bizottságot, akár a képviselőtestületet meg­kérdik, ezek a fapusztítások, úgy, ahogy meg­történlek. bizonyára nem történnek meg, mert egyhangúlag leszavazzák, aminthogy a városi ta­nács is egyhangúlag elvetette a Rákóczi-téri üz­lettulajdonosok egyrészének azon kérelmét, hogy a főtéri fákat most, virágzásuk idején ritkitlassa meg. Azt, hogy a Rákóczi téri gesztenyefák el­vennék a főtér karakterét, sehogyan sem tud­juk elhinni laptársunknak, hiszen kérdezze csak ! meg a városunkba érkező idegeneket, hogy minő í frappáns, szinte igéző hatással vannak rájuk a sürü lombok közül előkandikáló ódon épületek. S ! Istenem, sok város minő drága kincsért vásá­■ rolná meg, ha e gesztenyefákat úgy amint van­nak, a főterére vihelné át. így Kolozsvár, Maros­I vásárhely slb. Készséggel elismerjük hogy annak I idején nagy növésük miatt a gesztenyefáknál alkalmasabb fákkal lehetett volna főterünket be­ültetni; azt is készséggel elismerjük, hogy a piaczi geszlenyefák épen nagy növésük miatt talán némi alkalmatlanságot okoznak a háztu­lajdonosnak, üzlettulajdonosnak, a lakóknak, de ennek nem az az orvossága, hogy most tavaszi viruláskor minden rendszer nélkül essünk neki I egyes fáknak s azt ugv elcsúfítsuk, mint elcsúfí­tottuk a kincstári épület levő fát. Miért nem i történt gondoskodás arról, ha panaszok vannak, hogy e piaczi fákat kora tavasszal rendszeresen, ; egyőnletüleg és főleg szakértelemmel ritkítsuk, i nyesegessük, de nem úgy, ahogy most történt I annál a szerencsétlen fánál. Mert higyje el szer- j kesztő kollegánk, hogy az a fa épenséggel nem , olyan lett, mint mikor a borbély megkoppaszí I minket az ünnep előtt, hanem olyan, hogy már a borbély hasonlatnál maradjunk, mint amikor egy í részeg borbély valakinek a bozontos üstökét a I nyaktól a fejtetőig kopaszra vágja, a fejtetőn meg : ott hagyja. Mi annak sem volnánk ellenségei, hogy a főtéri gesztenyefákaí másfajta fákkal cseréljük i ki szép lassacskán, csak bizonyos rendszert ! lássunk minden dologban, nem pedig incidents liter történő intézkedést, amely elhamarkodolt- ! ság mindig késő bána'ot jelent. Épen ezen ok- ! bői kívánjuk mi azt, hogy minden hasonló kér­désben kérdezzék meg a szépészeti bizottságot 1 s ennek javaslata alapján döntsön a képviselő­■ testület, mert akár a liget, akár a főtér, akár más közterünk talán mégsem hhet műkedvelő I kertészek kísérletezési helye. Még egy megjegy­zést szerkesztő kollegánknak. Midőn a lutherá nus templomot újra építették, mi bizonyos meg­ható gyöngédséggel láttuk, hogy tiszteletes szer­kesztő kollegánk a fa szereletében annyira ment, hogy egy helyütt egy félméteres magasságú planirozást ejtett el, csakhogy a templom mö­gött egy régi, értéktelen fát megmentsen a I puszlulástól. Mi e gyöngédséget a fák iránt mai napig megőriztük, de hová lett a szerkesztő kollegánk e gyöngédsége, ha ily blazirt hangon beszél már a fapusztításról, mint ahogyan ezt tette. Franczia mozi darabok. Nagy megelégedés­sel konstatáltuk, hogy mozi színházunk rendjé­ről a háborús idők alatt letűntek a francia fil­mek. Mert utóvégre azon nemzet számára, mely : a mi férfiainkat és asszonyainkat, akik Franczia- ; országban rekedtek, koncentrációs táborokban í sanyargatja, nem lehet más válaszunk, mint a í legteljesebb bojkott minden téren. Most azon- 1 ban az igazgatóság ismét Pathé-képekkel kísér­letezik, ami, mint vasárnap ,is megtörtént, ama ; ízléstelenségre is okot adhat, hogy a kevésbbé j körültekintő közönség még meg is éljenzi Max Lindert, aki tudvalevőleg ellenünk és német I szövetségesünk ellen harcol! Max Linder bízó nyára kötelességét teljesiti, ha fegyvert ragad de mi is, ha egyáltalán francia filmekre nem j leszünk kiváncsiak. Sorsolás A Mayer Juliska által hadsegé­lyezésre .fölajánlott szép kézimunkát ma sorsot- j ták ki Égly Misiké a 100 nyerőszámot húzta ki a szerencsekerékből. A kézimunkát L Berks ! Emmy nyerte meg. Orosz fogságban. Almer Lajos kereskedőről az a hir terjedt el, hogy elesett a kárpáti har- ezokbau, mások pedig azt állították, hogy egyik ütközet után nyomtalanul eltűnt. Almer Lajos- i tói tényleg hónapokon át nem érkezett híradás. I Most azután Oroszországból jött az értesítés j őmagától. Hozzátartozóit értesíti, hogy orosz I fogságba esett s még mindig utón van, de hogy I hová viszik, nem tu ija. A levél még márczius közepén kelt s csak most érkezett meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom