Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-05-27 / 21. szám
2SIIII. évfolyama. 1©15. m.á,jm.s 3a6 ST. 21-ila: ez4m, TÁRSADALMI des szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évrs 8 korona, félévre 4 korona, j Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ! í, ^ V A/í T TI Á T V ' '«pközleniények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. \ ili Ll E 1 1V1 1 ll A 1j 1. j Hirdetések felvétetnek Kovícs Gyula könyvkereskedő üzletében is. A briganti. Május 28. Hónapok aljas és gálád aknamunkájára a hű szövetséges immár reá tette a koronát: megüzente a háborút az osztrák-magyar monarkiának. Semmi sem áll a magyar nemzettől távolabb e történelmi pillanatokban, semmint hogy valami riadságoí érezne a hű szövetséges pálfordulása miatt, ki alattomos meghunvászkodásban harminchároméven át érezte és élvezte hatalmas szövetségeseinek őszinte barátságát, hátsógondolat nélküli támogatását, hogy a veszély pillanataiban nyílt lobogóval sorakozzék ellenségeinkhez. Az amit az olasz nemzet az általa kitalált »szent önzés* jelszava alatt cselekedett, páratlanul álla világhistóriában. Ilyen becstetenül aljas hitszegést nem ismer egy nemzet története sem. A fórum urai valósággal licitációra bocsátották a szánalomra méltó országot, mely ez ideig is jobbára az idegenek kegyéből és zsebéből élt. Ki ad többet érte? És győztek azok, akik nem sajnálták a pénzt a móbtól sem s akik csengő aranyokon vásárolták meg nemcsak az utcza lelkesedését, hanem a költő „legszentebb“ érzelmeit is. Mélységes szánalom és utálat foghatja el csak azokat, akik még adnak valamit az adott szó szentségére s a férfias hűség, a baráti frigy becsére és értékére. Mélységes szánalom csak, de nem rettegés. A renegatok, hitszegők bére, jutalma sohasem volt a dicsőség, a judáspénz- ből mindig csak akasztófák virultak ki. Valóban megdöbbentő és utálatos látvány, hogy hová süiyedtetelt Dante és Garibaldi népe! Milyen fertőbe ránthatták a judáspénzen vásárolt zsoldosoki Hát szabad-e, lehet-é egy ilyen ellenséget megtisztelni azzal, hogy féljünk í tőle? Az ilyen ellenség ellen nem is fegyverekkel, hanem bottal kellene harcolni Szinte hihetetlen az a dühös gyűlölet, az az utálat, mely az olasz hallatlan perfidiára elfogta a magyar nemzetet. Eddigi ellenségeinket a férfias tusában becsülni tanultuk, de e becsülésből egy szikrányi nem jár ki az uj ellenségnek, : mely a legnagyobb becstelenségben fo- I gantatott. Csak szégyelni tudjuk magunkat, ha visszagondolunk arra, hogy harminczhá- rom éven át ez a nép volt a mi szövetségesünk, ezzel éltünk szövetségi, baráti viszonyban, mig a mi barátságunk neki j jól fizetett. Most a vészéi}7,' a megpróbáltatások óráiban titokban, a hátunk mögött eladta I magát ellenségeinknek, épen úgy, mint i egy kitartott, akinek az uj vetélytárs többet igér. Eladta becsületét, eladta had- ; seregét. Kisérheti-e győzelem az ilyen piszkos fegyvereket? A minta szövetséges pálfordulása uj pénz és véráldozatokra kényszeríthet ben- I nünket. Pillanatnyi kellemetlenséget okoz- I hat ez az orvtámadás, de az igazságnak, a becsületnek győznie kell! Oiaszorszá- I gon is véresen fog beteljesedni az a mondás: elvész az az ország, mely becsület j nélkül való! 1 _ Talán sokkal előbb, mint hinnök, a mámoros deliriumot követni fogja a rettentő kijózanodás. Talán már akkor, amint tarackjaink megdördülnek az olasz határon; talán már akkor, libidón a vo natok az első sebesültekkel gördülnek az ország belsejébe; amikor a porrá égett falvakból, az elüszkösödölt összedőlt romokból menekülő ezrekés ezrek jajgatása, kétségbeesése fogja hirdetni a hábom borzalmait. Talán akkor felülkerekedik majd a józan ész s megkérdi a kijózanodott tömegtől: mi szükség volt erre a háborúra? Amikor kardcsapás nélkül is megkap- ; halták volna mindazon területeket, ame- I Ivek az egységes Itália olthatlan vágya 1 volt s amelyeknek bírásáról ezelőtt még csak álmodni sem mertek. Talán a kijózanodás szörnyű pillanataiban eszökbe fog jutni az is, hogy mit köszönhetnek annak a támogatás- nak, melyben a lezajlott évtizedek alatt szövetségesei részéről élveztek. Soha nem remélt terület növekedést, előhaladást, belső konszolidácziot s azt, hogy beléphettek a nagyhatalmak sorába, hogy az egykor izekre töredezett Italia, mint egységes állam szerepet játszhatott a nagyhatalmak konczertjében. Talán eszükbe fog jutni az is, hogy nekünk magyaroknak is van valamelves részünk az egységes Italia megteremtésében. De hát a koczka elvettetett. Szörnyen hazárdjáték indult meg az olasz nép részéről, melynek már a játék kezdetén is van egy áldozata: a becsület! Ezelőtt pár évtizeddel Garibaldi és CaA „Nagybánya“ tárczája. Alkalmi visszaemlékezések. — Irta : Csiiy Lajos, a Ferencz József-rend lovagja. — El elszáüanak gondolataim régen elmúlt idők virágboritotta tájékaira, ifjúságom verőfényes napjain bejárt messze országokba, s megmegelevenedik előttem egy-egy kedves emlékem, így vagyok ez órában is, mikor e sorok írásához kezdek, hogy a »Nagybánya,« hasábjain is bemutatkozzam e nemes város művelt Olvasóközönségének. így vagyok ez órában is, mikor nehány érdekes emlékem csal és hívogat, hogy foglalkozzam velők, s nem is ereszt el magától, mig nem végzek velők. Azt mondják, az a legjobb, a legtermékenyebb írási tárgy, a mely nem bo csát el addig bennünket magától, mig vele teljesen el nem készü ünk. Jól van, én sem állok fel hát addig Íróasztalom mellől, mig el nem készülök annak a két-három emlékemnek leírásával, mely most lelki szemeim elölt röpkéd. Czikkem czime szerint alkalmiak lesznek e visszaemlékezések, és pedig háborús alkalmiak. Keltő közülök Skótországba visz el bennünket, melynek népével most hadilábon állunk, egy pedig Németországból való emlékem lesz, a melynek népe pedig most megbecsülhetetlenül drága szövetségesünk. Hosszú 38—39 évvel ezelőtt való dolgok ezek, de a lehelő legtisztább vonásokban állanak előttem. Arra kell azonban kérnem t. olvasóimat, hogy egyik történetet se a mai háborús idő, hanem ama jelzett régi évek szemüvegén keresztül tessék nézni. Mert azóta bizony, főként az utolsó 10 hónap alatt, az idők eseményeit szövögető nagy takács igen-igen nagyol fordított szövőgépének osztovátáján. * „ * * Skócziában vagyunk 1876. nyarán és pedig a skót felföldön. Édes békességben, áldott sze- retetben élvezzük a jó skót nép melegszívű vendégszeretetét. Fenn az ország északeleti egyik szegletében, — megtalálod nevét bármelyik nagyobb mappán a Dornoch és Moray öblök között kiálló egy hegyes félsziget csúcsán, — egy magas világitó torony áll : Tarbet Ness. Lenn a mélyben az északi tenger ostromolja örökké zugó habverésével a parii sziklákat; sirályok vijjognak, halászbárkák himbálóznak az éj, a nap, a szivárvány minden színében, minden színösszetételében foszforeszkáló, lelkedet elandalitó, mindm gondolatodat lenyűgözve fölemelő, nagy tengervíz fölött. Káprázatosán szép kép ez, ha tudsz és szerelsz is kissé mélyebben érezni. A világítótorony őre elmagyarázta előttem a vi'ágitó gép szerkezetét s egyszer csak, idegen kiejtésemet hallva, ezzel a kérdéssel fordult hozzám : »Ön, ugy-e, kü'földi?« »Igen, magyar vagyok.« »Magyar! akkor hát ön honfitársa a nagy Kossuthnak (Kaszasznak mondta ki a jó skót e nevet, mert az angol nyelvű emberrel soha elhitetni nem tudnád, hogy Kossuth nevét nem Kaszasznak és Deák nevét nem Díknek kell kiejteni). Uram, mikor ő itt járt 1854-ben Skóciában s feljött Perthb e is, hogy ott beszédet tartson, én akkor azon a tájon voltam világitólorony- őr s kora reggel elvégezvén a toronyban dolgomat, bementem meghallgatni a nagy magyar hazafit. Nagyon egyszerű, igénytelen ember vagyok, de sok jó szónokot hallottam már, — olyat azonban, ki oly gyönyörűen beszélt volna, mint^Kos- suth, nem hallottam soha. Beszéde végeztével, angol szokás szerint, odajárultam én is, hogy kezet fogjak vele, s erre a kézfogásomra holtig büszke leszek. Uram, én ismerem az egész magyar szabadságharc történetét.« És ez az egyszerű toronyőr elkezdett nekem beszélni Bénáról, Klapkáról, Damjanichról. az ágyuöntő Gábor Áronról, Komáromról, Világosról. Harminczkilencz hosszú esztendeje ennek. Gondold bele magsdat, én édes olvasóm, az akkori világrend képében egy fiatal magyar lélek gondolat- és érzésvilágába. * Skóczia nyugati partjain az Atlanti tenger egy szigetének, Bute szigetek fővárosában, Bo-
