Nagybánya, 1915 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1915-04-22 / 16. szám
i 1915. április 22. NAGYBÁNYA keletkezett. Megtagadta a pirpökének tartozó engedelmességet, fellázadt ellene, uton-utfélen gyalázta ót, rágalmazta, a végén a pápához fordult ellene. Lukács a misepénzeket mai napig sem számolta d, ami nagy folt lehet egy férfiúnak a jellemén. Lukács a politikában is a legszélsőbb állásponton volt, a türelmes, békés és istenfélő papi méltóságnak — ugv gondolta ő — ez felelhet meg leginkább A román komitéban a 90-es évek elején, a memorandum-pór alatt volt pályája magaslatán Politikai tekintélyét emelte még a szegedi börtön, a martiromság Kiszabadulása után nagyságát ki is élvezte. Megkezdette buka resti sűrű kirándulásait Ünnepelték, istenítették, Orfeumi látogatásairól és pezsgőzéseiről akkor még a hírlapok is megemlékeztek ügy a pezsgő, mini a nemzeti nagysága a fejébe szállt, amikor a tekintélye kezd alább és alább szállni. Most gyáván kiosont Romániába, hogy ott annak a társaságnak álljon az élére, amely gyűlölt ellenségeinkkel czimborál. Senki sem hívta vagy követelte vissza Ellenkezőleg a komité a maga köréből kilessékelle. Amig közöltünk élt, verte a mellét s öblös szájjal hirdet e, hogy ő j í hazafi s az irredentizmust nem ismeri. Hazudott, ott van az árulók élén, alkuszik hazájára a románizmus legnagyobb ellenségeivel! 0, aki a görög keletiek megtérítésére itt terveket dolgozott ki, cserben hagyta saját egyházát is és ma már a pravoszlavnik orosz érdekeknek sz Igái. Nem mondjuk, hogy könnyű legyen felülte a föld, meri a hazaáruló még a sírban sem iivu- godhatik meg! Goga Oklávián a másik szerencsétlen alak, aki a hazai románságot és hazáját az oroszoknak elárulta. A Ligában ez is ott vergődik a Poklevszky horgán, szájában a nagy gilisztával, a nagy nemzeti ideállal. Még fiatal és brhó, igénytelen suhanc?, ellátva a sátoros czigánvok természetével. Dalol, szereli a szabad természetet, a lombot, a csörgedező patakot, szeret sátorban aludni s a sátor előtt hasát megköttetni a nappal. Egy helyen nem ül. könnyen izgul, hamar veszekszik és a sátor előtt verekedik is épp úgy. mint ahogy ez a czigányoknál szokás. Csak egyet nem szeret: egy mesterséget űzni, dolgozni. Gazdag apósa sem tudott belőle embert faragni Nem ludta munkára, valamely mesterségre szoktatni Szóval a cűgánytermésze- let nem ludta belőle kiverni. Izgága termesze tével a román komilé! szinte felrobbanlolla. Külön politikát űzött, erre híveket és mezei segédhadakat toborzott Ők, a fiatalok az öregeket, a román ügy képviseletét palotaforrada- lommal meg akarták ugrasztani, ál akarták venni tőlük a nemzeti ügy vezetését. Most már méltó körben, méltó foglalkozásra tett szeri A költő ott hagyta népét, a melynek számára csaladalokat költhetett volna. Őt nem lelkesítette a trónjához hű, a hazájáért meghalni kész népe, annak a szent ügy iránti lelkesedése sem. Népének legjobbjai olt vérez- nek a csatatéren s a muszka golyóktól és szuronyoktól kapott sebektől szenvednek, — a költőt: nem érinti népe ezen szenvedése sem, elfordul, elpártolt attól és dicsőíti a nép hóhérjait. HÍREK. Április 21. Személyi hii’ek. L. Bay Lajos orszgy. képviselő a képviselőház üléseire Budapestre utazott. — Dr. Nagy Kálmán nagyszőllősí igazgaló-főorvos rövid ideig városunkban időzött. Kinevezés. A pénzügyminiszter Sleuer Sándor végzett főiskolai hallgatót a nagybányai bányakerületbe gyakornokká nevezte ki Az erdészet köréből. A földmivelési miniszter Mike Imre ez. erdőtanácsost valósa os erdőtanácso sá, Fischer Károly erdőmérnököt főmérnökké. Szeőts Béla s. erdőmérnököt erő- mérnökké, Richter György gyakornokot s. erdő- mérnökké nevezte ki. Főhadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Pelhe Lajos rn. kir. bányamérnököt, itizérhad nagyot főhadnagygyá nevezte ki. Nagybánya nemes szivü hölgyknzönségehez. A vöröskereszt kórházban levő sebesültek általában tisztességes, jó ellátásban részesülnek. Vacsorára azonban többnyire csak tejet kapnak. A tej egészséges, könnyű és jó táplálék ugyan, de a sebesüllek legtöbbje nem gyenge, lázbeteg, j hanem egészséges gyomra jó étkü földmives ember, aki a lej helyett valami erősebb táplálékot is szívesen látna. Ök maguk nem panaszkodnak, de belátja azt a környezet is, hogy hetenként egyszer-kétszer jó volna, már csak vál lozatosság kedvéért is meg egyéb szempontokból valami meleg vacsorát adni a hadfiaknak Szalmáron azt a rengeteg sok sebesültei minden nap ellátják a nők uzsonnával, tegyünk mi is valamit ezen a téren, álljunk össze többen és a dolog nem lesz olyan nehéz. Különösen itt Nagybányán, ahol minden hazafias czélt olyan nagy lelkesedéssel és odaadással karol föl és támogat a közönség A vöröskereszt kórház ve ■ zelőségével mi már megbeszéltük a dolgot. 60—70 sebesültnek 6—7 háziasszony készítene egy — tál — ételes vacsorát pl gulyáshust. ga- ; iuskál, pörköltöt vagy egyebet. Ezt szállítanánk hetenkint egyszer, legfeljebb kétszer p! szerdán, szombaton. Ha csak 30 lelkes hölgy jelentkez- i nék Nagybányán, akkor már havonkint csak egyszer jönne a sor egy háziasszonyra, ami ál dozat ugyan, de nem olyan terhes áldozat, hogy meg ne bírnék. Kérjük az eszme pártolóit szíveskedjenek csatlakozásukat bejelenteni, hogy az ellátást minél előbb megkezdhessük. Révész Jánosáé, Soltész Elemérné. Választás a krassói kerületben. A krassói válaszfó kerületben az országgáülési képviselő- választást f hó 29 éré tűzték ki A kerület a mandátumot munkapárti programmal Doma- hidy Viktornak ajánlotta töl, ki a jelölést cl i; fogadta. Más jelölt nincs, a választás tehát egyhangú lesz. A hadsegélyző bizottság ülése. A hadsegélyző bizottság holnap, f. hó 22-én, délután */* 5 órakor a városház tanácstermében ülést tart A napirenden a segélyezések ügye s a fémek gyüj ésének miként leendő foganatosítása ál), Adakozás. Drebán Sándor plébános 20 ko rónát küldött szerkesztőségünkhöz a hadsegélyző czéljaira Rendelkezési helyére juttattuk. A Nyugat Ignotu-, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1915. évi április 16 iki száma a következő nagvrészt aktuális és igen érdekes tartalommal jelent meg : Tartalom : Móricz Zsigmond : Groteszk, (»A nagy óra * Színdarab egy felvonásban). Gallovich Károly: A jegenye. (Vers). Tersánszkv Józsi Jenő: A gyilkos. (Novella). Lengyel Géza: Művész panaszok. Füst Milán: Óda. (Vers). Lendvay István : Korrektúrák. Fe- renczy Béiv: Rézkarcz. Ady Endre: A tavaszi szív Dal a boldogságról. A megnőtt élet (Versek) Figyelő: Laczkó Géza: Ambrus Zollán: A tóparti gyilkosság. Lengyel Menyhért: Norman Angeli: Rossz üzlet a háború Kosztolányi Dezső: Két hajó (Karinthy Frigyes novellái) Felvinczi Takács Zoltán: Apák, fiuk Bálint Aladár: Had- egészségügvi kiállítás. Főmunkatársak: Ambrus Zollán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kaffka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár Szerkesztőség és k adóhivatal: X, Lónyay uícza 18 Szerkesztőségi órák d. u. 4 - 6 ig. Előfizetési ára: Egv évre 24 K, félévre 12 K egyes szám ára 1 K 20 fillér. Megjelenik minden hónap 1-én és 16 án Telefon: József 40 60. Mutatványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadóhivatal. A rokkantakért. A hősköltemények korát éljük. Minden napnak meg van a maga eposza és korunk minden népe bámulattal csodálja a magyar nemzet hősiességét. A jövő költőinek líráját a magyar vitézek dicsősége ihleti meg és mint most a római félistenekről biflázzuk a klasszikusokat, az elkövetkezendő korok generációi a mi katonáinkról zengő tankölleménye- ket szavalnak majdan. Az idő eltünteti élet halál harcunk borzalmas tónusait. Symbolummá nemesülve, históriai fényben fog ragyogni időtlen időkig. Nekünk azonban, akik ezt a csodás történelmet csináljuk, a büszke öntudat eszmei gyönyörűségén kívül a valóság minden gyötrelmét is el kell szenvedni úgy, ahogy azt a háború reánk zúdítja. A diadalének akkordjaiba disszonáns hangok is vegyülnek. A sebesültek jajgatnak. Az özvegyek zokognak A rokkantak panaszéra óta harcban állottak az ellenséggel, rajon- kint visszavont a nyilt terepen s az árokba a megerősített út hosszában három piheni századot küldött. Az éjszaka hátralevő részén kivételesen az ágyufedezékben aludtam. Hirtelen felköltött a szolgám azzal, hogy újra lőnek az oroszok. Kiugrottam a hálózsákomból s golyózáporban vagy kétszáz lépést futottam az őrnagyhoz. Mélyen aludt az ellenséges ágyuknak ebben a pokoli lármájában. Három óra múlt. Azonnal tüzelni kezdtünk mi is az oroszokra s az előttünk levő gyalogság és kü'önösen a koporsófor- máju dombot védő legénység kővette a tüzérség példáját. Valamivel napfelkölte előtt az ellenség egész dühét a domb felé irányitotta. A gránátok valóságos homoktornádókat túrtak fel, úgy, hogy a domb vagy harmincz méterrel magasabbnak és szélesebbnek tűnt fel. Elementáris nagyszerü- ségü jelenet volt ez a dörgés, robbanás, csattogás a dombon s a homokzaporon keresztül világitó lövedékek süvölfése. Sok vérnek kellett a homokba ömlenie. Ott fenn a munkácsi ezrednek egy igen derék tisztje, Dvorzsák Gyula főhadnagy volt a parancsnok. Á'landóan egy zsákmányolt kozákkardot, karabélyt s az övén két ásót hordott. Vakmerő, mindenre kész ember. Ma reggel ő maga nyitotta meg a tüzelést és két oroszt megölt. De aztán ő maga is elesett, Pdlepic ezredes könnyezett, mikor ezt megtudta. Ez a nap is elkeseredett harcok közt folyt le. Este féltizenegykor diadalüvöltés hallatszott a koporsóformáju dombról, — az oroszok elfoglalták. Tudtuk, hogy erre az éjszakára is várhatjuk az ellenség rohamát, pedig a mi gyalogságunk, kü'önösen a tisztikar ugyancsak fáradt volt. Ha a legények elalusznak, bizony aligha fogjuk őket idején felkölthetni. Elhatároztuk tehát, hogy felváltva szóval fogjuk őket tartani s egy- egy órát feláldoztunk az alvásunkból Mig a honvédtisztek aludtak, addig mi szórakoztattuk az ő legényeiket, aztán pedig őrájuk került a sor. Az én órám éjféltájban ért volna véget, de amúgy is olyan izgatott voltam, hogy a magam jószántából fél kettőig fennmaradtam. Midőn fekvőhelyemre mentem, akaratlanul is felköltöttem az őrnagyomat, aki megkérdezte, mennyi muníciónk van. Megmondtam neki, hogy még három kocsira való. Erre kiadta a parancsot, hogy azonnal menjek át Jasionovkéba új lőszerért, mert holnap meleg napra van kilátás. Lovam nyergeivé állt ott, felültem rá s ú’nak indultam. A félhold már lement, koromsötét volt s én eltévedtem. Egy őrjárat rám füzeit, iparkodtam kitérni az utjából s igy még inkább eltévedtem. Kétségbeestem, hogy a parancsot nem tudom teljesíteni s az ütegüuk muníció nélkül marad Egyszerre lónyeritést hallok, azt hiszem kozákokkal találkozom, de kiderül, hogy a mi gépfegyverosztagunk egyik őrszemére bukkantam. Kérem a tót legényt, mutassa meg az utat, meg is teszi, de Jasionovkába elvezetni nem hajlandó, bár száz koronát Ígérek neki. Azt mondta, nagyon fáradt. Letört Lágak, kiálló gyökerek közt bukdácsolok, mikor régre mentő- gondolatom támadt: egy darab kenyér van nálam, ezt kínálom oda neki. Hús, konzerv, kávé, ezukor, efélékben bőven volt részünk, de kenyér: az ritkaság. Széles mosolyra húzódott a tót legény szája s a darab kenyérért kész örömmel elvezetett négy kilométer távolságra levő czélomhoz. Onnan aztán reggelre egy védett utón sikerült is hat kocsi municziót vinnem ütegünkhöz. Közben az ellenség lövéseit folyton hallottuk s egy eltévedt puskalövés megölte egyik fullajtárunkat. Az előző este Pillepic ezredes beszélgetést folytatott őrnagyommal, aki aztán elmondta, miről volt szó: este az addigi czélunknál kell maradnunk, reggel azonban összes ágyúinknak meg kell kezdeni a koporsóformáju domb lövését. Éppen amikor megérkeztem a municziós szekerekkel, gyors egymásutánban hat lövést adtunk le a dombra s egyidejűleg két század miskolezi baka trombitaharsogás és éljenkiáltások között megrohanta a dombot. Egyszerre csak megáll a roham. Honvé- deink közt kapu nyilik s kettős sorokban hétszáz orosz masíroz felénk lefegyverezve, egy szakasz honvédbakáíól kisérve. A legények sapkáikat lengetik, tánczolnak és ujjonganak. ügy tűnik fel ez nekem, mint egy varázslat. Az elfogott oroszok közt két tiszt is van, egyiknek az arcza rettenetesen összeverve. Megtudom róla, hogy holtnak tetette magát, amikor a mieink benyomultak az ő állásaikba s aztán hátulról rálölt egy honvéd-kadétra. Persze legényeink aztán alaposan fizettek érts. Délelőtt nyugalom volt. Az utolsó harezok- ban sok embert vesztettünk s tudtuk, hogy túlerővel állunk szemközt. Bíztunk azonban, hogy t
