Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-20 / 34. szám
nem tiporta ezeket az undok piócza-férgeket, ! amelyek a győzelmes nemzet testét képesek lennének felfalni, elpusztítani. Ne kímélje ezeket a piócza férgeket a kormány, hanem nyúljon a községek, városok hóna alá a földmivelés, a kommunális kereskedés érdekeit a városok védjegyeinek használata mellett alakítandó népsegitő, értékesítő szövetkezeteket támogassa, akkor nem lesz élelmiszerekben hiány és akkor a közélelmezés nem lesz a pióczák, uzsorások kezében Magyar országon, hanem a városok, községek kezében. Erre most van a legnagyobb szükség. En- ! nek szervezése most a legelső kommunális j kötelesség. Dr. Holiósy István. 1914 augusztus 20 ____________________ ít életidő. — A cyklon pusztításai. — Augusztus 19. Őfelsége születésnapjának előestéjén alig hogy véget ért a kivilágítás, irlóztató cyklon j vonult át városunkon. Az ünneplő nép nagy csoportokban épen hazafelé tartott, mikor a forróvá izzott levegő kárpitja meg-megszakadt s a villámlás pillanatokig kísérteties fénybe vonta az egész horizontot. Ez ijesztő színjátszás mintegy 10—15 perczig tartott s ekkor kerekedett fölül a cyklon. Iszonytató volt jövetele s borzalmas a hatása, melyet rettentő, ellenállhatatlan erejével fölidézett. Már ekkor szakadatlanul dörgölt, villámioit s a villám iszonytató dördüléssel nem egy helyen lecsapott. A félelmetes kórust kiegészítette a szélvész rettentő sivitása, búgása, úgy, hogy csakhamar azok is fölébredlek a pokoli zajra, akik már teljes álomban voltak. Öreg emberek beszélik, hogy ilyen Ítéletidőre nem emlékeznek. Jaj volt annak, akit az utczán kapott s nem sikerült gyorsan fedél alá menekülnie. Szemtanúi voltunk annak, hogy egy erőteljes asszonyt úgy vágott a ház falához, hogy alig birt haza vánszorogni. A pokoli konczertet, melyet a folytonos égzengés, villámcsapás s a sűvilő, tomboló orkán idézett elő, a toll alig képes leírni. Hátbor zongatóan rémes és ijesztő volt, a gazdák pedig, akiknek egyedüli reménysége a gyümölcsben volt, könnyes szemekkel nézték a cyklon pusz- lítását Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a gyümölcs. főleg az almalermés javarésze elpusztul. Sajnos, a gazdák félelme nem volt alap- nélküli. A rettenetes orkán kimondhatatlan ká rókát okozott a gyümölcsösökben. Az almatermés javarésze a földre került, sőt a vihar a fákban is nagy pusztításokat okozott. Régi. év- j tizedes nagy fákat csavart ki lövéstől s pehely- j könnyűséggel vetett odább 10—15 méternyire iletve vallásíudományi szempontból Censtochovó- nak birtokunkba jutása megbecsü heteden érték, az kétségtelen. Mi magyarok Csnstoehovóban feltaláltuk az egyetlen magyar szerzetes rendet, a Pálosokat s e szerzetes rendnek az egész világon még meglévő egyetlen kolostorát, amely a Jasna- Gora (Fényes Halom) épült világhírű kegyhely, ahova évente több százezer buesusnép szokott elzarándokolni és ez okból az erőditményszerü kolostort egy-két század kozák őrizte állandóan. A zárda levéltára sok régi magyar diplomát, oklevelet foglal magában, bárha ezekről a magyar tudományos világ tudott is, de azokhoz hozzáférni az orosz önkény miatt a lehetetlenséggel határos volt. Most végre megnyílnak a berozsdásodott vas-zárak a magyar tudományos világ előtt és tudósaink hozzá férhetnek a sok becses okmányhoz, ami reánk nézve a kincs értékével bir. Ebben a zárdában volt zárdafőnök valamikor Martinuzzi György (Fráter György), aki kályha- fűtőből lett barát, a budai pálosok zárdájában szerzetes és zárdafőnök Csnstoehovóban és végül mint államférfi aivinczi kastélyában orgyilkosságnak áldozata. Irodalomtörténeti szempontból is becses kincsek vannak Csnstoehovóban elhelyezve. A zárdában jelenleg is van magyar ember, egy magyar pálos, Tóth Márián páter, aki honímegyei. A zárda világhírű Mária képének, a legenda szerint Lukács evangélista átfal festett csodatevő képnek hű másolata az egykori pesti pálos templomban, jelenleg egyetemi templomban ma is latható. O. L. NAGYBÁNYA A szőlők gyümölcsöseinek nagy része szerfölött siralmas képet mutat. A föld terítve van mindenütt félig érett gyümölcscsel, a fák közül pedig igen sok kidöntve, kettétörve. | Különösen óriási kár érte Szász József polgártársunk nagyhírű gyümölcsösét. Ez évben ritka szép termésre volt kilátása. Nemcsak almafái, de a körtefák jórésze is rakva volt terméssel. Most majdnem minden a földön van s a gyönyörű fák közül is mintegy 50—60 drb esett az orkán áldozatául. Szakértők mintegy 200 — 250 mázsára becsülik az elpusztult gyümölcsöt. A gyümölcsös a Rozsály áramlatában feküdvén, itt a szélvihar ereje oly nagy volt. hogy a be tett ablakok összes üvegtábláit benyomta. Az Agyagos-utón történt, hogy a szélvihar egy paraszt szekeret pehelyként fordított föl s a fuvaros csak úgy tudott menekülni, hogy a széles árokban vonta meg magát lovaival együtt a vihar elvonulásáig Óriási károkat okozott a cyklon a városban is. Rengeteg a kitört ablakok s a kidöntött fák száma. A czinlerem legszebb platánját tövestül sodorta ki s helyétől pár méternyire vetette. De a házak is sokat szenvedtek az orkán pusztításaitól. Sok helyütt a szélvihar lekapta a házak fél fedelét, megbontotta a cserepes tetőt, sőt némely helyütt a telő gerendázatot is megrongálta. Hogy a vihar egyes helyeken sokkal erősebben dühöngött, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy özv. Stotl Gáborné felsőbányai-ulezai masszív, emeletes házának tetőzetében ugyancsak nagy károkat okozott, mig a körülötte levő kisebb házakban alig tett kárt. A szélvihar igen sok czégtáblát is elsodort; szerencse azonban, hogy már akkor az utczák teljesen üresek voltak s igy sebesülés nem történt L. Bay József kertjében is nagy károkat okozott a vihar. A gyönyörű ősi fenyők legtöbbjét kidöntötte. A ledöntött fenyők a patakot elzárták, úgy, hogy Imricsák, Stirbán és Lapusán Demeter kertjei csakhamar viz alá kerültek, sőt a szennyes áradat belódult az apróbb házakba is Ma még számokban kiszámíthatatlan a kár, melyet a vihar okozott, de már ma is konstatálható, hogy óriási. Sok gazda egész reménye tönkre ment. Á rettenetes cyklon nagy égibáboru kíséretében egy egész óra hosszáig dühöngött s azután egyszerre elpihent, a legsiralmasabb emlékeket hagyva maga után. A közeli vidékekről is nagy károkat jelentettek. A vihar nemcsak a gyümölcsösöket tette tönkre, de a kukoriczának jó részét is a földre döntötte. Óriási károkat okozott a szalmafödeles házakban is, melyek közül igen sokat egészen elsodort. Képek a városból. Augusztus 19 Mióta a háború megkezdődött, mostanáig az újságokból olvashattuk csak, mennyire összeforrott a mai válságos időkben katonaság és polgárság s hogy milyen őszinte szeretet kiséri mindenütt hadba vonuló fiainkat. A legutóbbi napokban mindezeket a háborús epizódokat, amelyeket a fővárosi lapok színes képekben Írtak meg nekünk, saját szemünkkel láthattuk. Kivette részét városunk is a háború mozgalmaiból bőségesen, szerezhettünk sok kedves benyomást, tapasztalatot. * Messze vidékről idehozott négyezer katona töltötte be az egész várost két napon keresztül, a polgárság szeretelélől körülvéve, körülrajongva, meg bámulva. Mindenki kedveskedett valamivel az éreítkoru, morva származású népfölkelő katonáknak. Szívesen, örömmel könnyítettünk ezeknek a sorsán, akik éppen városunkba kerültek, abban a reményben, hogy a mi fiaink — akiket mellőlünk szólított el a haza becsülete — nem szűkölködnek mindebben Éppen olyan szeretettel vette körül városunk közönsége a később ideérkezett 25-30 erdélyi magyar élelmezési katonái, akik háromszáz szekérrel vonultak tovább Maramaros- sziget felé. Annyi kedves jelenet, annyi epizód játszódott le e pár nap alatt, hogy ha mindegyiket fel lehetne jegyezni, nem volna elég hosszú ez a papiros. Amit azonban fel tudtam jegyezni, 3 rendelkezésére bocsátom a kedves olvasónak — ha nem sajnálja a fáradságot, követni e sorok szerény Íróját riporteri kőrútjában. * . . . Valami felemelő érzés, valami önkéntelen lelkesedés fogott el, mikor megtudtam, hogy pár ezer katona városunkon vonul keresztül. Egy vigkedélyü tartalékos hadnagy — két bakával — jött előre, meghozni a hirt s előkészíteni a szállást. Mikor először megpillantottam a két közkatonát, vadonatúj csukaszürke egyenruhában, a sapkájukon szürke ellenzővel, szürke gombokkal, kényelmes, alul ősszegombolt uj szabású bő nadrágban — nem ludom miért — erősebben vert a szivem. Talán a háború borzalmai jutottak hirtelen eszembe . . . * A plakátokról hamar megtudta a város közönsége a hirt Megjelentek a házakon a nemzeti szinü lobogók, az üzletek kirakatait a magyar, osztrák, német és olasz színekkel díszítették fel. Az iskolákban pedig ezalatt lázas sietséggel dolgoztak a katonák szállásának előkészítő sén. Hamar ment minden. Széna is került elég a kihordott padok helyére. * Már este 9 órakor özönlött ki a nép a vasúti állomásra. Kivonult a bányász-zenekar is fáklyákkal, az ifjúság zászlókkal A taríalékos hadnagy — aki békés időben szövőgyári mérnök Wienben — ott járkált a tömeg sorfala előtt. Tetszett neki a lelkesedés. Mikor az ifjúság rákezdett a Kossuth nótára, megjegyezte: »Wie shőn ist das . . .!« A bányász-zenekar magyar nótái is nagyon megnyerték tetszését. Mikor a zenekar a Himnuszra rázendített, a hadnagy minden figyelmeztetés nélkül levette sapkáját. Ott állt a közönség sorai között két kadét. A hadnagy odament hozzájuk, megveregette a vállukat s németül beszélgetett velük. Mondta, hogy mire ők felnőnek, már nem lesz háború. A tömeg pedig az ő tiszteletére németül is éljenzelt: »Hoch Österreich!« »Hoch Kaiser Franz Josef!« Nemsokára berobogott hatalmas mozdonynyal az első hosszú katonavonat. A zenekar a Rákóczi-indulót játszotta, a tömeg bocb-ozott, a katonák viszont. Láthatólag jól esett nekik a telkes fogadtatás. A vaggonok zöld gályákká! voltak díszítve, a katonák sapkája felvirágozva. Nem maradtak el a nemzeti szinü zászlócskák sem. Érdekes látvány volt a közönség előtt elvonuló hosszú sor kocsiban a sok municziós, ponyvákkal letakart szekér, automobil s az észrevehető sok ló. És megkezdődött a kiszállás szakadó esőben Csak úgy ontották a W embernek, 6 lónak feliratú vaggonok a katonákat teljes felszereléssel. Ezután reggel bét óráig még öt katonavonat hozta a háromezer katonát. A harmadik vonattal jött az ezredes. Mák- ray polgármester fogadta. Mikor Kováls Géza főmérnök németül akarta neki a beszédet tolmácsolni, megszólalt magyarul: — Kérem, erre semmi szükség nincs. Én Magyarországon szolgáltam, magyar asszony a feleségem . . . s beszélt magyarul tovább. * Másnap megtelt az egész város katonákkal. Csoportokban beszélgettek, a házak falán képes lapokat írtak. Egy pár üzlet előtt asztalt, székeket teltek ki nekik az aszfaltra, hogy ott Írhassanak. Körülvették a németül tudó embereket s nem fogytak ki a kérdezősködésekből. A könyves boltok kirakatában kitett térképeknél nagy csoportokba összeverődve keresték az útirányt, ahol végigjöttek. * Végigjártam az iskolákat, ahova katonák voltak beszállásolva. A padok mindenütt a folyósokon, a termekben némán alusznak a reggel érkezett ka tónak Egyik borotválkozik, másik levelet ir, harmadik szalonnát eszik jóízűen a katedrán A
