Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-09-24 / 39. szám

1914 szeptember 24. NAGYBÁNYA 3 csakis erre kérünk kiegészítő törvényhozási intézkedést és most, gyorsan, mig az egyed".! lehetséges lélektani pillanat el nem röppenik. Ami pénzt most ki nem vesz az állam zsebeink­ből, az menthetetlenül elveszett az állam szá­mára, azt utóbb, a háború után, még ha sokkal égetőbben lenne is reá — ne adja az Isten! — szükség, sohasem fogja megkapni még erőszak­kal se, mig most sürgetve kínáljuk neki. A • nem adózunk« büszke elve — ime — igy változott át bennünk egy még büszkébb óhaj­tássá : adózni akarunk! Még csak pár szót a megoldás technikájá­ról, Kegyelmes Uram! Úgy képzelem, se a be­vallás, se a kivetés, se a behajtás módja nem okozna se gondot, se költséget és nem vonná el az állam vagy a városok rendes adminisz- trácziót megszabott feladataitól, hiszen ezt a munkát is elvégezné a társadalom a ma a ön- kormányzati szerveivel. Ma boldog mii. lenki, ha részt kérhet a munkából s önként fog \ állal- kozni a társadalom elitje erre a feladatra. Az adókivető bizottságok e célra összehivandék len­nének; adóbevallási ivek lennének kiosziandók s az adóval megrovottak személyesen is meg­jelenhetnének az adókivelő-bizoltságok előtt. Lelkem egész meggyőződésével merem állítani. Kegyelmes Uram, hogy egyetlen itlhonmaradt férfi se akadna, aki adóját, ezt az egyszerű adót sokallani merné Ellenkezőleg, felfelé lici­tálnánk a legtöbben s a kirovott adónak a dup­láját, háromszorosát vetné ki magára önként a legtöbbünk. Hogy ez a milliók milyen százait jelentené, arról a statisztikai hivataltól beké­rendő adatok alapján könnyen meggyőződhetik mindenki. Csata-dal. Félsütött a nap sugarai Szabadságunk oltárára l Ilyen tüzet, ilyen lángot Ez a világ még nem látott! Előre! Előre! Fel bajtársak! Vitéz fiuk! Szabadságunk harczát viijuk! Hadd dörögjön ágyú, puska! Halomra hulljon a muszka! Előre! Előre! Felsütött a nap sugára! Mind a világ csodájára Megvívtuk a dioső hárczot! Az Isten is velünk harczőlt Hozsánna ! Hozsánna ! Mátray Lajos, HÍREK. Szeptember 23. Ima a háborús időben. Mindenható Isten! Né­peknek őrzője! Alid meg sikerrel a hazánk jó- volláért küzdő vitézeink fegyerét. Hozd őket vissza egészségben hozzánk; adj az elhaltaknak csöndes álmot. Segíts minket, hogy az ő szép példájukon okulva, apró kötelességeinket hűsé­gesen teljesítsük, és a jövendő élet feladataira derekasan előkészüljünk. Álld meg ami jó ha­zánkat, hozd el nekünk a békességet mielőbb! Ámen. — A pogári leányiskolában minden reg­gel ezzel az imával kezdik meg az előadást. Isten áldja meg a vezetőséget! Polgárőrség. Már hetekkel ezelőtt sürget­tük lapunk hasábjain a polgárőrség megalakítását. Hetek óta vajúdik ez az ügy, anélkül, hogy egy jótlával is előbbre vittük volna. Készséggel el­ismerjük, hogy a jelen pillanatokban polgár­őrségre szükség nincs, de ki biztosit arról, hogy nem lesz szükség arra holnap, holnapután? Nem-e jobb és bölcsebb dolog, ha a polgár­őrség kész szervezettel várja azt, hogy a köz 1 rendészet terén akczióba léphessen, mintsem akkor kapkodjunk a megalakításán, mikor arra szükségünk lesz. Örömmel vesszük a hirt, hogy I Smaregla Mihály rendőrkapitány most előter­jesztést tesz a tanácshoz, hogy a polgárőrség alakíttassák meg városunkban is. Hisszük, hogy a polgárőrség szervezésénél is városunk polgár­sága teljes egészében át lesz halva ama köte­lességérzettől, mely a jelen időkben minden te­kintetben reájuk ’.árul s a hivó szóra tömegesen fog jelentkezni szolgálattélelre. Halottak napja. .Közeledik a ha­lottak napja, amikor mindenki megjele­nik szerettei sírjánál, virágokkal borítja el azt és kivilágítja, hogy e megemléke­zéssel lerójja a kegyelet adóját. Gyönyörű népszokás ez a halottaknapi megemléke­zés. De a mostani nehéz időkben, amidőn szükség van minden fillérre, hogy letö­röljük a hadbavonultak nyomorgó csa­ládjainak könyüit, azt hisszük, sokkal jobban fogjuk szolgálni a kegyelet érzését, ha elhunyt szeretteinkre gondolva, a vi­rágok és a kivilágítás költségeit a hadba­vonultak családtagjainak segélyezésére ajánljuk föl s azon árvák istápolására, akiknek apjuk, gondozójuk hősi halált halt a hazáért, miérettünk. Fölvetjük tehát az ideát, hogy ez év halottak estéjén ne világítsunk, hanem az e czélra szánt összeget ajánljuk föl a hadbavo­nultak családjainak, az árván maradot­taknak segélyezésére. Ez uj megterhelést j nem fog jelenteni, mert a világítás költ­ségeit fordítjuk jótékony czélra, melyet amúgy is kiadtunk volna, ezek a kiadá­sok pedig oly összegre rúgnak, hogy bi­zony sok, igen sok könnyet lehet majd ez összegekkel fölszántani. Egy jól bevált idea. Marosvásárhelyen az összes vendéglőkben és kávéházakban a fizető pinczér oly czédulákon számol, melyet a vörös- kereszt egyesület s a segítő bizottság bocsátott ki s amely czédulák már a kibocsáj(ásnál 2, 4, 6, 8 és 10 fillér jövedelmet hoznak a nemes czélra, melyet a pinczérek előlegeznek. Kisebb fogyasztásnál (egy kávénál, egy pohár sörnél) 2 és 4 fillért fizettetnek a vendéggel az egye­sületek javára, mig nagyobb fogyasztásnál 6, 8 és 10 fillérekéi. Ilyen módon igen tetemes ösz- szeg folyik be a jótékony czélra s ez az adóz­tatás nem is jár a közönség zsarolásával, mert azt a pár fillért mindenki szívesen megfizeti. Úgy halijuk, hogy e segélyforrást igénybe fogja venni a nagybányai segitő akczió is s a nagy­bányai vendéglősök és kávésok bizonyára nagy készséggel fogják ezt az akcziót dűlőre vinni. A vörös-kereszt egyesület bélyegei. Az or­szágos vörös kereszt egyesület igen csinos bé­lyegeket hozott forgalomba, melyeknek darab­ját az egyesület javára 10 fillérért árusitja Egy nagy tömeg bélyeget az egyesület küldött váro­sunk tanácsának is. A bélyegek elárusitására nagy készséggel egy kis polgárista leány vállal­kozott : Oláh Irénke. A kis árusilónőt, ki egy nemes czél érdekében fárad, ajánljuk közönsé­günk szives figyelmébe és jóindulalába. Földónyi kapitány hősi halála. Fent, a ga- licziai határszélen, a hősök vérétől pirosló rawa­ruskai hareztéren, ahol testvéreink ádáz tusát vívnak az ellennel, Muszkaország alján, friss sir- hant domborul. Magyar katona nyugszik alatta: Földéngi Mihály, a szatmári 5 cs. és kir. gya­logezred vitéz kapitánya, a nagybányaiaknak is régi jó ismerőse, akit a rawa-ruskai ütközetben szíven talált egy ellenséges golyó. Földéngi szá­zados maga volt a virágzó élet, a tipikus katona. Halála megdöbbent bennünket, fájlaljuk elvesz­tését, de az ő szent és hősi emléke ellen vé­tenénk, ha érzékenykednénk a sirja fölött. Katona volt, hivatásos katona, vérbeli katona, aki az egész hareztéren nevezetes volt arról, hogy dalolna viszi csapatát a tűzbe, dalolva kaczag szembe a halállal, nótásan kaczérkodik a röpködő golyókkal . . . Földéngi Mihály hősi halála fölött nem szabad könnyet ejteni. Áll­junk meg az emléke előtt, csodáljuk meg a félis­tenné lelt hős földöntúli glóriáját, de könny ne háborgassa a katona álmát. Az ő sirja fölött j könnynek nem szabad hullania, ott embervér folyik, ádáz ellen vére. Magyarok bömbölő ágyúja, huszárlovak toporzékolása dübörgése, ma­gyar fegyverek ropogása, magyar katonák »rajta- rajtá«-ja az ő halotti dala. Az ő hősi halála harczi riadója az ötös bakának, akiknek ezrei a nótás kapitánytól örökségül hagyott harczi I dalok hangjai mellett indulnak rohamra, hogy I szeretett kapitányuk haláláért ezernyi ellen omló i vérében halotti tort üljenek. Földéngi Mihály j augusztus 8-án reggel századát rohamra vezette. ! Rohamközben egy ellenséges golyó szíven ta­lálta. Azonnal meghalt. Katonái visszaverték az I ellenséget, azután visszatérlek hős kapitányuk holttestéhez és külön sírban eltemették. Feje fölé kis fakeresztet tűztek, ráirlák a nevét . . . Ziffer Nándor ajándéka. Ziffer Nándor, a nagybányai művészkolónia illusztris tagja, egy gyönyörű tájképét ajánlotta föl a nagybány aj Vörös-kereszt egyesületnek. A képet ki fogják sorsolni. A művészi kép Hoffman Árpád kiraka­tában van közszemlére kitéve. Halálozás. Részvéttel vesszük a hirt, hogy Turman Irén Irma, néh. Turman Olivér volt polgármesterünk nővére, hosszas szenvedés után elhunyt. Már évtizedek óta betegeske­dett s csak a leggondosabb ápolásnak kö­szönhette magas életkorát. A boldogultat nagy részvét mellett f. hó 19-én helyezték örök nyugalomra a családi sírboltba. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Bi­rodalmi nemes Turman László és leánya Anna férjével oroszfáji Mikó Árpáddal gyer­mekeikkel, özv. Turman Olivérné kürthi Csaba Margit, mint sógornő, Zoltán és Olivér fiai­val fájdalmas szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett testvér, sógornő és nagynéne birodalmi nemes Turman Irén Irma f év és hó 17-én d u. 6V2 órakor, életének 73-ik évében, meg­erősödve az üdvösségünkre rendelt szentségek­kel, csendesen elhunyt. Drága halottunk kihűlt porai f hó 19 én szombaton d. e. 11 órakor lesznek a családi sírboltba eltemetve s val­lásos jó leikéért az engesztelő szent mise­áldozatot ugyanazon nap d. e. 9 órakor fogjuk az egek Urának bemutatni. Nagybánya, 1914. szeptember 17. Áldás és béke lengjen sokat szenvedett porain! A hadbavonultak családjainak segélyző bi­zottsága holnap, csütörtökön délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében rendkívüli gyűlést tart, melyre a bizottság tagjai ezúton is meg­hivatnak. A szerencsés nyerő. Amint már megírtuk, Klein Zseni és Pepi egy diszes himzelt tokkal ellátott diszpárnát adományoztak a hadbavonul­tak segitő bizottságának, amelyet Hoffmann ! Árpád szives közreműködésével kisorsoltak s a 1 párnát Grahovszkg Béla csendőrfőhadnagy nyerte meg s tételén kivül még 5 koronát is adomá­nyozott a segélyző bizottságnak. Nyerőszám 38. A sorsolás a hadbavonultak családjai számára 35 K 60 fillért, illetve 40 K 60 fillért jövedel­mezett A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu — uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. --------------------­Ár j egyzóket kívánatra küld i BIKSZÁDI Mill Mali». V V ■■ Kapható mindenhol. ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom