Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-24 / 39. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtök»' ’eggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. ’3 benned bíztunk Sze '»»mber 23. • v év óta a hitnélküliség ker npni az emberek között a hitnélküliség nemcsak a vallást mellőzte, gúnyolta és megvetette, de bizakodó elvetemültségében az Istent káromolta, sőt az istenség létét is megtagadta. Az emberiségnek e törpe epigonjai most, mintha a vallásos erkölcsi alapra visszatértek volna, nem Isten-tagadók többé, nem a vallástalanságban, az istenség káromlásában találják üdvöket, nem kerülik többé a templomot, de vezekelnek, templomba járnak és imádkoznak. Istenhez tértek az eltávozottak mindannyian, hisz hallják, olvassák nap nap után a g}rőzedelmes hadvezérek jelentéseit, melyekben benne foglaltatik, hogy a győzelmet hadseregünk első sorban az Istennek köszönheti és Vilmos császár, midőn a császárnét, feleségét értesíti a diadalmas elhaladásról és a német fegyverek dicsőséges győzelméről, a sürgöny vagy levél rendesen azzal végződik, hogy: „Mindezeket a győzelmeket Mindenható Istenünknek köszönhetjük.“ A lángelméknek egyik főtulajdonságuk a vallásosság és az Istenbe vetett erős hit, párosulva aczéljellemmel, vasakarattal. Nekünk is volt sok lángelménk, erős- hitü, aczéljellemü, vasakaratu férfiunk. Minden megkezdett munkáikra az Örökkévaló áldását kérlék és munkájuk Ik égezéc kor hálaimát rebegett í lindei Jóhoz. rtóii A reformátusoknak van egy é vük. méh rendszerint a padsc elh ?zve oly czélból, h. annak igéi bevételével a hívők, a gyülekezet az énekvezérrel együttesen énekeljék az énekes könyvben megirt zsoltárokat. Ebben az énekes könyvben igen szép vallásos költemények és imaszerü versek foglaltatnak, Istent dicsőítő óriás szellemek, lángelmék, talán ezredévekre kiható örökbecsű munkái vannak egybegyűjtve az emberi lelkek sulyos gondjainak könnyítésére, sajgó szivek fájdalmának enyhítésére. E költemények, e szenténekek egyik legmagasztosabbját, az eszményi éneket, az énekek énekét választotta magának a mi bölcsünk, a mi egyik lángelménk, Deák Eerencz, ki ha templomba ment, ! különösen ott Kehidán, a zalamegvei kis i faluban, közel a Balatonhoz, az ősi birtokon százados tölgyekkel körülövezett öreg templomban, a kónis mindannyiszor méltóságteljesen énekelte: Te benned biztuuk, eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk hajlékunknak, i Mikor még semmi hegyek nem voltának, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, I Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben. A haza bölcse együtt énekelt a gyülekezettel és hite, mely megingathatatlan volt, erőt n}rert vallásos buzgóságától, nemes egyszerűsége ac* a szilárd "pllemét, józan elméje, s: déle' foerösmerete edzette vas.. Deák Ferencz lángelme ’vénél teremtette mt gyarországot. Hogy bölcsesége mily isteni volt és előrelátása mily bölcs, azt most látjuk, ezekben a zivataros napokban. Te benned bíztunk eleitől fogva ... Hány öreg templom ódon falai visz- hangozzák e komor, viszontagságos, zivataros időkben az énekek énekének e gyönyörű melodikus fohászát. A hívők serege, az ájtatoskodók az imádság után rázendítenek a hitben az Istenségben mindig bizó, soha nem csalódó emberek másik énekére és szent áhítattal éneklik befejezésül: Erős várunk, nékünk az Isten ... És erős várunk, bevehetetlen várunk most és mindörökké! oiau László Egy életre való indítvány. — Vessünk ki hadi segély adót. — Szeptember 23. Nemes Marczell kir. tanácsos igen okos indítványt terjesztett be a kormányhoz, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közlünk. Városunkban is sajnosán tapasztalhattuk, hogy a segítő akczióban az adakozások körül minő hallatlanul óriási aranytalanságok mutatkoznak az adakozók vagyoni viszonyai s az adott segély szempontjából, ez aránytalanságokat csupán úgy szünlethelnők meg, ha a törvényhozás kivetné a segélyadót. Ez igazságosan osztaná A „Nagybánya“ tárczája. Hindenburg. — A világháború oroszlánja. — Távirat: A Császárnak Berlin. Felség! Az oroszok oly nagyszámú hadsereget zúdítottak ránk, hogy annak mostani hadállásomban ellenállni a vezényletem alatt álló sereg veszélyeztetése nélkül, képtelen vagyok, kocz- káztatni pedig semmit sem szándékozván, kérem felségedet, engedje meg Kelet Poroszországnak kiürítését és részemre, illetve hadseregem részére a minden áldozat nélkül való tisztességes visz- szavonulást, hogy megfelelő hadállásba helyezkedve, bevárhassam veszedelem uélkül hadseregemnek megerősítését. Bindenburg. Válasz: Bindenburgnak. A keleti táborban. Előterjesztését elfogadom, cselekedjék felelősségére, belátása szerint. Vilmos Hindenburg a császártól vett parancs alapján elrendelte egész Kelet Poroszország kiürítését. A felhívás, melyet ez iránt kiadott, rövid és erélyes volt. Kelet Poroszország apraja nagyja felpakkolt és ki hogy tudott a módja szerint vasúton, szekeren avagy gyalog magukkal vivén a tegszükségesebb holmikat, vándorútra keltek, biztos földre, biztos hajlékba igyekezvén, hol legalább életük biztosítva vaD, szomorú szívvel bár elmenekültek és mikor már Kelet Porosz- ország veszélyeztetett vidéke teljesen ki volt ürítve, sem a városokban, sem a falvakban egyetlen egy élő lény sem volt; szépen, higgadtan felszedte Hindenburg hadseregével együtt sátorfáját és mint aki jól, helyesen végezte dolgát és rendben hagyott mindent, fedezte a menekülőket, kiknek elvonulása után ő is megfelelő hadállásába helyezkedett. Nagy volt az öröm az Atyuska hazájában. A táviró röpítette az örömteljes hirt a világ minden részébe, különösen a francziák ujjongtak, akik már ösmerték Hindenburg erős karját, mert mielőtt Hindenburg az északi hareztérre küldetett volna, jó ideig a francziák hátát porolta a igy kétszeres volt a francziák öröme., hogy megszabadulhattak tőle, másodszor pedig hogy alig ment Hindenburg az oroszok ellen, ott rövidesen elbántak vele s igy a szövetséges orosz hamarosan elégtételt szerzett Hindenburgon a francziáknak okozott véres kellemetlenségekért. A szerbek körében is nagy és általános volt a mámor a Hindenburg visszavonulása miatt, ugyannyira, hogy ugy a francziák, mint a szerbek bátorságot vettek hadállásaik előretolására, De mégis lakoltak a francziák a németektől németalföldre való betolakodásukért; a szerbek pedig vakmerő beszemtelenkedésükért véres árt űzettek harezosainknak Mitroviczánál. honnan rést álló hadseregünk visszavetette őket s temérdek foglyon kívül sok sebesültjök s halottjuk volt a szerbeknek, ugy, hogy a halottak még ma is százával s talán ezrével úszkálnak a Száván, a Dunán, a Fekete tenger felé, az orosz vizekre. A muszkák előtt megnyílt tehát az ut Kelet Poroszországban. Ezrével, tízezrével, sőt százezrével rohantak a pusztán maradt német falvakba és néptelen mezőkre. A házakat, mellék- épületeket felgyújtották, kirabolták s mikor a földdel egyenlővé tették Kelet Poroszország elhagyott vidékét, törtettek elő diadalittas ordítással, pedig még egyetlen németet sem lőttek le vagy sefcesitettek meg, de félve keresték Hindenburg táborát, katonáit. Meg is találták a német hadsereget és keresték az alkalmat, hogy összemérjék kardjukat a németekkel. Hindenburgnak, mint minden hadvezérnek, megvolt a saját stratégiai vezéreszméje, melyhez ő esetleges áldozatok árán is szigorúan ragaszkodott, követve a nagy Mottke stratégiai tudományát, hogy egyetlen vezéreszméhez számtalan viszontagság és uj helyzetek között is változatlanul kell ragaszkodni. Hindenburg vezéreszméje az volt és abban állott, hogy a Kelet Poroszországba betörő ellen-
