Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-09-17 / 38. szám

NAGYBÁNYA módjára, mint a vérszomjas tigris, mint a ha­lottat is megtépő — kiásó hiéna fogcsikorgatással, atattomos módon, orvvul támadjon embertár­sára, aki éppen oly hús és vér, mint ő. Ilyen elvetemültségre, ilyen gaz eljárásokra csak azok a népek képesek, kik levetkőzték tel­jesen emberi mivoltukat. Hogy a szerb nép elvetemült, vad, gyilkos nép, azt régen tudtuk és tudjuk, de azt is, hogy a szerb kormány jóvoltából és támogatásából létesített és fennálló komitácsi bandák kézi bombáikkal veszedelmesen dolgoznak, ha a mieinknek, — mint színlelt jó barátok —közelébe juthatnak, de nem riadnak vissza attól sem, hogy mérgezett gyilokkal támadjanak rá a fiainkra, hogy a gyiloknak legkisebb érintése is halálos legyen a sebesültre. Ezeket a komitácsikat ösmerlük és ösmer- jük, de annyira, hogyha bárhol csak egyet is meglátnak a mi katonáink, elbánnak vele a maga módja szerint. Megérettek a komitácsik is arra, mint a szerb nép, mely hozzájuk méltó, hogy a háború után összeszedjék őket s egy olyan szigetre internálják, ahol ne legyen senki más, csak komitácsi s aztán kegyetlenkedjenek ott egy­máson. A franktirőrök amint már föntebb is em­lítettük, a legújabb kor, illetve a mostani világ­háború szüleménye. A franktirőröknek apja a francia, anyja a belga. Műveltnek ösmert né­peknek aljas, korcs, ronda szüleménye. Rendkívüli helyzet hozta fel színre ezeket a bandákat. Azonban gyávasága is és gyenge­sége a szerbnek, a belgának, a franciának az, hogy nem retten vissza a háborúnak ily komi tácsi, franktirőr alakokkal való folytatásától, hiszen csak egy parányi jó érzékkel biró lélek borzadva lázad föl az ellen, hogy alávaló, el vetemült módon is lehessen háborút viselni, ilyen gyalázatosságot még a legősibb korban sem engedhetett meg magának egy nép sem, mig most a felvilágosultság és előhaladás e századában a franciák, a művelt franciák, a belgák, minden tekintetben egy húron pendül- nek a vad szerbekkel. Valóban gyönyörű egy társaság. A nemzetközi jog védelme sok oly huma­nitárius intézkedést tartalmaz, melyet a háborús­kodó felek mindenike betartani köteles. A hágai interparlamentáris kongresszus is sok üdvös dolog megvalósítására törekedett, midőn a genfi egyezményben foglaltakhoz újabb és újabb paragrafusokat csatolt, hogy enyhítsen a háború borzalmain. ügy látjuk az irás csak irás marad. Hiába tartjuk azt be mi németek és magyarok, amit aláírtak a genfi egyezményben, a hágai inter­parlamentáris kongresszuson, nem érünk vele célt, mert ellenségeink, a hires franciák, belgák és dicső szerbek semmibe sem veszik a legszen­tebb emberi jogot, ami az egyezményben bizto­sítva van, hanem azt kigunyolják, kicsufolják, megvetik. Sőt nem átalják eljárásukat letagadni és megtagadják azt is, hogy dum dum lövege- ket használnak, — pedig hazudnak a nyomorul­tak, mert az elfoglalt francia várakban és erő­dítésekben mindenütt találtak dum-dum löveget. melyet még a muszkák sem használnak, akiket pedig vad hordáknak ismert és nevezett a világ és a művelt franciák dum-dum lövegeznek. Szégyen, gyalázatl —h —ó. HÍREK. Szeptember 17. Lapunk hátralékos előfizetőit ismé­telten kérjük hátralékaik szives bekül­désére, hiszen a lap előállításánál nekünk is terhes kötelezettségeink vannak, melyek elől ki nem térhetünk. Hol vannak a Zoltán Lászlók? A hadba bevonultak családtagjai nap nap után szaporod­nak, de a szaporasággal arányban nem növe­kedik az a segélyalap, melyből a badbavonultak családtagjait kell segélyezni. Elmondhatjuk a szerzett információ alapján, hogy csaknem min­denki adott, aki adhatott, ha elmaradtak nehányan, lelkűk rajta, de hogy a szives adakozók nem mindenike adakozott vagyonának, jövedelmének megfelelően, az kétségtelen, mert a névsorban, melyet a segélyző bizottság pontosan vezet, még egy második Zoltán Lászlót, aki havi 100 koro­nákat adományozott, iádig nem találunk. Jog­gal kérdezzük teháb hol vannak a vagyonosok, hol vannak azok, kik Zoltánnal egyenlő avagy több vagyonnal bírnak, hol késnek adományaik­kal az ő 100, esetleg havi több koronájukkal, mert az valóban szégyene lenne e városnak, ha a legvagyonosabb polgárai félrehuzódnának a megfelelő adományozástól. Vájjon nem éreznek-e ezek a visszahúzódó zsugorik lelkiismeretfurdalást, nem érzik-e azt, hogy ily nemű tartózkodásukkal az erkölcsi rendbe ütköznek ? . . . Aranyat vasért. Nagybánya város közön­sége mint minden mozgalomban, ami szép és nemes, úgy jelenleg is minden segély-akcióban busásan kivette a maga részét. Számosán van nak, akik nem sajnálják még a legkedvesebb ékszerüket sem a Haza oltárára föláldozni és ebből láthatjuk, hogy a Haza iránt való szere­tet nem lankadt Honleányainkban 1848 óta, mert most is oly készséggel és örömmel rakják le ékszerüket a nemes cél érdekében, egymással versenyezve. E mozgalomnak sikereit jellemzi, hogy Szatmáron egy szerdai napon két és fél kilogramm arany tárgy gyűlt össze. Városunk­ban eddig az eredmény aranyban egy fél kilo­gramm, amely szintén szép eredmény és ha elgondoljuk azt, hogy ha mindenkit elfogna a szent cél iránt való buzgalom és nem restellené még a legkevésbbé értékes ékszerét is föláldozni, úgy még sokkal nagyobb eredményeket érhet­nénk el. Úgyszólván mindenkinek van valakije a csatatéren és igy az áldozat nem megy ide­gennek, hauem férjeinknek, gyermekeinknek. Kérve-kérem ezért Nagybányának mindig áldo- zatrakész közönségét, hogy ne ijedjen vissza az áldozatoktól, mert az Isten megáld érte békesség­gel, boldogsággal, dicsőséggel. Turman Olivérné. Ezideig adakoztak: Koszlka Viktoria 2 drb arany melllű Soltész Elemérné 1 drb arany óra. Hoffman Árpádné 6 drb apró ékszer. Turman Olivérné 1 drb jegygyűrű, 1 drb karperce. Garlathi Ferencné és Fodorné 4 drb vékony, régi gyűrű, 1 drb pecsét nyomó gyűrű, 4 drb páratlan fülbevaló arany töredékek, ezüst gyufa tartó, kötőtű tartó, apró ezüst törmellék. Fis- cherné 2 drb gyűrű, egy sziv-medaillon, 3 drb apró inggomb, egy kis ceruza Madán Ferencné 2 karika gyűrű, egy medaillon, egy kis fülbevaló. Berenczei Kováts Géza egy pecsét-nyomó gyűrű, 2 drb karika gyűrű. Pálmay Sándor 1 drb jegy­gyűrű Özv. Soltész Jánosué egy drb jegygyűrű, egy melltű Soltész Margit 2 drb gyűrű Sátor Dávidné egy drb aranv karperec, Sátor Katinka egy drb arany sziv. Miszli Mihályné egy pár fülbevaló. Malenszky Károly és neje 2 drb jegy­gyűrű, egy fél fülbevaló. Mladeiovszky Lajos és neje 3 drb arany gyűrű. Dregyán Miklós és neje 2 drb jegygyűrű. Szenímiklóssy József és leányai 2 aranykarkölő, két arany kereszt. Özv. Molnár Józsefné 2 drb jegygyűrű. Kováts Lajosné egy arany melltű. egy arany gyűrű. Gerdenits Mariska 4 drb fél fülbevaló. 1 arany inggomb. Orosz Miklós és neje 2 drb köves gyűrű, egy drb jegygyűrű. Virág Istvánná 6 drb gyűrű Sichely Mariska 1 drb gyűrű Surányi Ilonka 1 drb gyűrű. Árgyelán Nelli egy arany kereszt. Gróf Teleky Sándorné 1 drb női arany óra, 1 drb női arany óralánc, 1 drb jegygyűrű, nagy értékű ezüst ékszer. Halálozás. Hosszumezői és szentmiklósi Alágy Elek, a debreczeni ref. kollégium tanára, Schuster Ferencz fogtechnikus apósa f. hó 9-én, életének 70 évében Debreczenben elhunyt. Adományok. A nagybánya vöröskereszt egyesület részére a következő ujabbi adomá­nyok folytak be: dr. Boromisza Tibor szat­mári püspök 250 K, gr. Dégenfeld Sándor 100 K, Nagybánya város takarékpénztára 50 K, özv. Turmann Olivérné 40 K, Szatmár- nagybányai vasút osztálymérnöksége és mun­kásszemélyzete 35 K, Sztojanovich Döme 25 K, Bernat Dezső, Czárich Ida, Dőry Györgyné, dr. Kádár Antal, Péchy Mihályné, özv. Szak- : máry Béláné, Theer Ferenc, Waigandt Anna, Wotzasik Adél 20-20 K, özv. Bittsánszky Edéné, b. Kováts Géza, Madán Ferencné, Neubauer Hermin. Petneházy Paula és Erzsi, Salamon Márton, özv. Steinsdorfer Béláné 10—10 K, özv. Csüdör Ferencné 6 K, Szabó Irén 5 K, özv Szimon Béláné 3 K, özv. Fliesz Henrikné, Száitz Elemér 2—2 korona. Hálás köszönet az adományozóknak! Gyermekek a katonákért. Weisz Iréuke, Szűcs Margit és Deutsch Ilonka gyermek-elő­adást rendeztek maguk közt, melynek bevéte­lét, 6 koronát, a hadba vonultak felsegélyezé­sére adományozták. Ez a nemes tett dicséretre nem szorul. Beregszászy Kálmán ajándéka. Beregszászi/ Kálmán, a főgimnázium növendéke, aki már évek óta igen szép sikerrel kezeli az ecsetet, egy meg­kapó ligeti részletet festett meg s a képet föl­ajánlotta a vöröskereszt-egyesület nagybányai fiókjának. A művészi kivitelű gyönyörű képet ki­sorsolják az egyesület javára. Egy szám ára 30 fillér. A kép, mely díszére válik bármely szalon­nak, a fogyasztási szövetkezet Rákóczi-téri üz­letében megtekinthető. Az állami főgimnáziumban a beírás ered­ménye a tavalyi év elején beirt tanulók szá­mához képest nem mutat feltűnő apadást. A múlt iskolai év elején beiratkozott 390 tanuló, most szept. 15-ig, a háborús viszonyok miatt meghosszabbított beirási határidőkig 374 tanuló, tehát csak 16 diákkal kevesebb a létszám a tavalyihoz képest. Feltűnőbb apadás csak az I. osztályban észlelhető. Számokban kifejezve a be­írás eredménye osztályok szerint a következő: I. oszt.: 61, II. oszt.: 61, III. oszt.: 59, IV. oszt,: 71, V. őszi.: 33, VI. oszt.: 33, VII. oszt.: 28, VIII. oszt.: 28, összesen 374 — A tanítás meg­kezdésére nézve az igazgató hirdetése az irányadó Ajándékozzunk katonáinknak távcsöveket. A hadsegélyző hivalal fölkéri a nagy közönsé­get, hogy akinek jó látcsöve, vagy távcsöve van, szíveskedjék azt a hadvezetőség rendelke­zésére bocsátani. Egy jó látcső megbecsülhetet­len szolgálatot tesz úgy a tiszteknek, mint az altiszteknek A látcsövek portómenteseu afőispáni hivatalba küldendők, honnanrendeltetésihelyökre azonnal továbbittatnak. A »Vasárnapi Újság« szeptember 6-iki száma a német hadsereg hatalmas királyi vezéreivel foglalkozik elsősorban, közli II. Vilmos császár pompás kivitelű képét, a császár családja köré­ben, a német és a bajor trónörököst, stb. A császárról Schöpflin Aladár irt lendületes czik- ket. Uj szenzácziója e számnak a Vasárnapi Újság a harcztérre kiküldött fényképész mun­katársának, Jelfi Gyulának fölvételei a harcz- térről, az első sorozatok a sajtóhadiszállás éle­tét mutatja be. A többi képek is mind a hábo­rúra vonatkoznak: a Lüttichnél használt német bombák hatása, a jótékonysági mozgalmak Budapesten, a hósapkák, melyeket hölgyeink a katonák számára kötnek, stb. Szépirodalmi olvasmányok: Ambrus Zoltán és Galsworthy regénye, czikkek a háborúról s a rendes heti rovatok: a háború napjai, s egyveleg, sakk, ha'álozás, szerkesztői üzenetek, stb. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyed­évre “öt korona, a »Világ-króniká«-val együtt hat korona Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« kiadóhivatalában {Budapest, IV., Egye­tem-utca 4. sz.). Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap,« a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. A katonai parancsnokságok fölhivása a közönséghez. Minthogy a visszatérő sebesüllek oly híreket terjesztenek, amelyek a különben is izgatott lakosság megriasztásához lényegesen hozzájárulnak — a katonai parancsnokságok kérik a közönséget, hogy a sebesültek kikérde­zésétől álljanak el Mert e hírek terjesztői sem a szükséges áttekintéssel, sem a szükséges nyu­galommal nem rendelkezhettek ahhoz, hogy* — mint közvetlen harezban állók az általános hely­zetet helyesen megítélhessék, mégis a közvet­len közelükben történtekből, vagy a saját sze­mélyüket érintő eseményekből az általános hely­zetre vontak le igen sokszor helytelen követ­keztetést Az ilyen közléseket azután a közönség a jólértesültség jellegével ruházza fel és igy időnként megújuló érthető nyugtalanság támad. 1914 szeptember 17. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom