Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-09-03 / 36. szám
B Most teszik az Írások Írására a vérpecsétet fiaink a büszke franciák féltett mezőin, a bús lengyelek árva honában, az oroszok rabláncot csörgető földjén és a királygyilkosok országában, a mi félisteneink, honvédeink pedig Galiczia síkjain. Ez a megpecsételt vérszerződés a második ezredévet biztosítja a magyarnak! Oláh László _2______________________________________ Há borús dolgok. Szeptember 2. Négyszáz kilométeres hadvonalban foly a hősi küzdelem. Milliók állnak szemben egymással vérben- forgó szemekkel, halálra készen, hiszen az óriási hadsereg mindenik tagja érzi, hogy most a világ szeme rajtuk csügg, hogy most ők világtörténelmet csinálnak. Visszafojtott lélekzettel, erősen dobogó, néha el-elszoruló szívvel, de bizó reménységgel lessük a napok óta tarló hősi küzdelem lefolyását, melyben milliók rontanak egymásra s amely küzdelem bizonyára századokra állapítja meg Európa uj térképét. Midőn a japán hajóhad megütközött az orosz hajóhaddal, a japán fővezérlet lelkesítő szózata katonáihoz csak annyiból állott: Ha ez az ütközet elveszett, elveszett Japán! És e pár szónak rémitően lelkes hatása lelt. Oroszlánná vált minden katona s boldog volt, ki a harcz- mezőn hősi halált halhatott hazájáért! Ez a leírhatatlan lelkesedés, mely az északi kolosszus ellen a japán katona szivét lelkét betöltötte, fogta el a mi katonáinkat is, midőn hadba vonultak Európa leggaládabb zsarnoka ellen, akiről azóta kisült az is, hogy a herme- lines czári palástot még arra is fölhasználta, hogy évtizedeken át takargasson azzal minden politikai orgyilkosságot, minden gyalázatos merényletet, melyek a »szent« orosz birodalom »fölszabadító« szláv politikáját szolgálták. Ebben a harczban, jól tudja mindenki, hogy a tét életre-halálra megy. De jól tudja mindenki azt is, hogy igazsá gosabb, szentebb ügyért még sohasem ragadtak fegyvert, mint a mi hős katonáink s szövetségesünk dicső hadserege. És ez magyarázza meg azt a leirhatallan hősiességet, minden halált megvető bátorságot, melylyel a szövetséges hadseregek az ellenségre rontanak, amely csodálatraméltó hősiesség ez ideig is csak fényes győzelmekkel, újabb babérokkal ékesítették a mi s a szövetséges hadsereg zászlóit. A harczterekről ez ideig még egy kudarcz hire sem érkezett, pedig úgy a mi, mint szövetségesünk főhadiszállása az igazsághoz híven beszámol minden ülközet eredményéről s nem követi azt a nevetséges taktikát, melyet a fran czia s az angol sajtó követ, hogy fényes győzelmek hírével kürtölik tele a világot, akkor, amikor a német hadsereg győzelmet győzelemre aratva, dicsőségesen vonul Páris felé s úgy a franczia, mint az angol hadsereg véres fővel menekülnek a német fegyverek elől. Ma már Franczia és Angolország legtekintélyesebb férfiai szállnak síkra a hazugságoknak ez áltatása ellen s hevesen kikelnek az ellen, hogy a népet félre vezessék az álgyőzelmek hírével s az országot nem tájékoztatták kellőleg A mi s a német főhadiszállás hivatalos ! híradásai azonban mindig az igaz események- I ről tudósítottak s ezt is oly csodálatosan szerény hangon tették, melynek jellemzésére fölhozzuk, hogy egy fényes győzelmet, melyben több százezer ember küzdött egymással, a német parancsnok csupán e pár szóban tudósította: A parancsolt vonalat elértük I S daczára az ellenség nap nap utáni hazu dozásainak, koholt győzelmeinek s daczára annak, hogy a mi és szövetségesünk badihirei mindenben fedik a valóságot, mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy nap nap után rémhírek kergetik egymást folytonosan, melyek semmi alappal sem bírnak s csak arra jók. hogy nyugtalanságot keltve, fönnakasszauak minden normális munkát s tág teret nyissanak azon elemeknek, akik a zavarosban szerelnek halászni. Különösen nagy szerepet játszanak e rémhírek terjesztésében egyes romániai lapok, me lyeknek a hírforrásai a párisi és londoni lapok, melyek képtelen hazug hírekkel kürtölik tele a világot. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy ne ül jenek föl e hazug híreknek, hiszen hogy a mi főhadiszállásunk hírei mindenben fedik a valóságot, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint_________NAGYBÁNYA_______________ 19 14. szeptember 3- - _ ! hogy a nagy veszteségeket, melyek az ellenséges haderőt a német-oszlrák-magyar fegyverek révén érték, ma már a franczia és angol hivatalos kommünikék is elismerik. S ne üljenek föl a mende-mondáknak se, melyek szájról-szájra járva, végül hatalmas folvóvá dagadva ejtik rémületbe a tájékozatlan s főleg az újságot nem olvasó közönséget. Tartsa mindenki hazafias kötelességének, hogy tartózkodjék az ilyen hazug, képtelen hírek terjesztésétől. Bízzék mindenki hősi hadseregünkben, mely eddig is hivatásának magaslatán állva a legfényesebb győzelmeket aratta. Bizzunk hatalmas szövetségesünkben, mely már eddig is rettenetes erővel gázolt keresztül I a belga, franczia, angol hadseregeken! Bizzunk Istenben, mert az igazság velünk lévén, Ő nem hagyhat el bennünket I é. tn. A vöröskeresztes zászló. Szeptember 2. Az a palolaszerü épület, melyet közönségünk polgári leányiskola néven ösmer, mely előtt a sárguló gyepen gyermekek, subancok zavarják a csendet (bezzeg, ha park volna itt, hogy üdülnénk fáradságos sétáink után), most már egy időre nem a múzsák hajléka lesz, hanem a szent harcunkban megsebesült véreink gyógyító helye. A múzsákat kiszorították innen, az iskolai szerelvények kikerültek helyeikről, az iskola termében vas és fa ágyak vannak szép sorjában Kórház lett az iskola. Nagybánya város lelkes hölgyközönsége kegyes fáradozásának köszöni e száz ágyas kórház létesítését, gondos és a célnak megfelelő berendezését. Mintha ezeknek az urhölgyeknék hivatásuk volna a kórházberendezés, a legapróbb szükségletekig kiterjedő figyelemmel van itt ellátva, felszerelve minden, ami nemesek dicséretére válik a fáradozó hölgygárdának, de leiköknek nemes érzetéről (esz fényes tanúbizonyságot. Minden terem, minden ágy fel van itt szerelve a szükségesekkel. A mosdó, szappan se hiányzik egy ágytól sem. Szegény katonáinknak, ha ebbe a vörös keresztes házba térnek, legelső gondjuk valószínűleg a tisztálkodás lesz. Sok és fárasztó munka volt, mig e kórházat megfelelően berendezték. Nem volt meg a szükséges mennyiségű ágy; majd lesz, mondák Bozsenik Béla és Berindán Béla, a hires csol- nak készítők (ezzel a csolnakkal a Szamoson és Tiszán szép vizi kirándulást tett egy nagymon van alkalmuk az idegeneknek tapasztalni, hogy Magyarország nem egy elmaradott, hanem egy kulturált ország. Czivilizáltabb a hires francziánál, belgánál, stb. mert az itt élő idegeneket nemcsak, hogy ki nem utasítja, de oly szivélyes barátsággal bánik el velük, mintha nem is áilanánk háborúba azokkal a nagymüveltségünek tartott francziákkal, kik az ott rekedt magyar családokat éhezi étik, sőt embertelen módon bánnak el velük. Az itt-ott hazánkban nap nap után megforduló idegen német, angol, franczia, orosz stb. ki hazájába igyekszik, avagy cseh, morva, olasz, ki hazájából a hareztérre itt vonul át, akarva nem akarva a néppel érintkezik. És a nép, az istenadta nép, ez a mi szegény népünk a legnagyobb szívélyességgel fogadja a hadfiakat s bár egymás nyelvét nem értik, de beszélnek a szemek és cselekesznek a kezek. A katonák zsebeit mindenféle jókkal megtömi népünk, a vitézek mellére nemzeti szinü szailagot akaszt, sapkájukat felbokrétázza. Az itt e halt bajtársuknak rendez fejedelmiig virágos temetést, fáklya helyett a koporsót kisérő katonák virágcsokrokat visznek kezükben s a behanfolt sirt virágerdővel takarja be a nagybányai részvét. Hol látni a részvétnek ily megnyilatkozását ? Van-e még ehhez hasonló nép a világon? A németek a balkáni országokból sietnek haza hazájuk védelmére. A vonatoknak e háborús időkben nehézkes közlekedése (czivil szempontból) miatt egyik-másik magyar városban pár órákat töltenek. Majd megérkeznek a magyar alföldre, ott fraíernizálnak, daiolgatnak, mig nem meghallják a németek, hogy az ő birodalmuknak a szerbek háborút izentek (? !) Nekik sem kellett több, sürgönyöztek Vilmos császárnak, engedje meg, hogy itten, magyar földön öltözködjenek katona mundérba, hogyha már a szerbek hadat izentek Németországnak, legalább néhány német katona menjen a szerbek ellen, hogy Németország is képviselve legyen a szerbek leverésében. Aztán most már mindegy akár szerb, akár muszka, angol vagy franczia mind ellenségünk, tehát mindegy, bárhol is harczolunk a magyarokkal ellenük, az a fő, hogy leverjük ezeket a hitvány népeket. Vilmos császár eleget fog tenni mindenesetre a kérésnek. A mi népünk bámulatosan intelligens nép, jól fegyelmezett, amint ezt a közelebb hazájába igyekvő román trónörökös is mondotta, akit szintén lebilincselt a magyar vendégszeretet. I yen ez az ország, ez a Magyarország, melyet a világ most fedezett fel, most tudja meg, hogy a Kárpátok övezte szép országban nemcsak kanászok, jogászok, juhászok és csikósok vannak, hanem o’yau nép, melynek miaden tagja csupa szív, csupa jóság, csupa gyöngédség és lelke- sültség, tapasztalhatja minden itt utazó idegen, hogy ez az elrejtett ország és ennek népe méltán sorakozik a kultur népek közé. * A trónörökös királyfi bejárta nagy birodalmát, kereste Hamupipőkét. Végre megtalálta Magyarországon, hol szintén leánynézőben volt. Megszerette és feleségül vette Hamupipőkét. o. ka Ti % AZOK, akik a sebesültek részére ágyfölszerelést hajlandók vállalni, vagy a vöröskereszt-egyesület részére adakozni óhajtanak, szíveskedjenek Kovács G-yula könyvkereskedő üzleté- bbbbbbbbbbbbbbbb ben kitett iveket aláírni. ■BBBBBBBBBBBBBBB
