Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-08-27 / 35. szám

1 NAGYBÁNYA 1914. augusztus 27. kozók listájában, akik főleg közgazdasági s vagyoni szempontokból szép sulylyal esnek a mérlegbe, mégis a maguk föl­ajánlott s vagyoni helyzetükkel semmi arányban sem álló egy-két koronájukkal ugv tűnnek föl, hogy szinte hallani vél­jük ajkaikról: nó, hála Istennek ezen is túl vagyunk, én már adakoztam/ Nem úgy uraim! Nem jól van ez igy! Rendes, normalis időkben még he­lyénvaló a példaszó: ajándék lónak ne nézd a fogát! Ma azonban nem ily időket élünk! Ma, midőn mindenünk koczkán forog, mindenkinek kötelessége számon tartani azt; vájjon mindenki helyén van-e? Azt a katonát, aki gyávaságból kö­telességét nem teljesiti, a megszaladás- nál is puskagolyó várja! Azt, aki nem teljesiti társadalmi kötelességét, rá fog­juk kényszeríteni, hacsak nem akarja egész éleién a társadalom lesújtó Íté­letét, hogy ne mondjuk, megvetését hur- czolni! Súlyos szavak ezek, de indokoltak, amikor azt látjuk, hogy a tehetősebbek, akik minden kényelemben s jómódban bővelkednek, egy-két koronával iparkod­nak a rájuk váró kötelességek alól egy­szer s mindenkorra szabadulni. Egy-két koronával! Nem gondolják-e meg, hogy az a katona, aki a harczmezőre a bőrét viszi mi érettünk, csak a bevonulás alkalmával, még a legszegényebb is közülök, ötször- hatszor annyi koronát elkölt a saját zsebéből, hogy amig beöltözik, a szük­ségleteit fedezhesse! A hazafiságunk ne merüljön ki egé­szen a bevonultak lelkes és tüntető ün neplésével s annak nem kevésbbé lel­kes mérlegelésével, hogy lovainkat, ter­ményeinket minél magasabb áron tud­juk a hadvezetőség nyakába sózni! És ne várjunk mindent az államtól, hiszen a jelen időkben minél kevesebbet várunk tőle, annál inkább tudja nagy feladatait más téren teljesíteni. Most le kell omlania minden kor­látnak közöttünk, most mindnyájan test­vérek vagyunk, jól értsük meg, testvérek, vagy pusz­akiknek együtt kell élnünk t ülnünk! Nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy a segítő bizottság nemsokára közre adja az adakozók betüsoros listáját, hogy az ellenőrzés könyebben legyen eszkö­zölhető. Ezt a listát a maga egészében min­den lap közölni fogja. Hadd lássa min­denki, ki bujt el a kötelességteljesités elől s ki váltotta meg aprópénzzel magát a hipokritaság szent jegyében. Nagyon helyénvalónak tartanók azt is, ha a segítő bizottság minden valamire való polgárnak, aki eddig az akczióból teljesen kivonta magát, egy válaszra is alkalmas duplalevelező lapot küldene, melyben fölszólítaná arra, hogy mit volna hajlandó a nemes czélra a saját hazafias lelkiismeretének megnyugtatására ada­kozni ? Valljon nyíltan szint mindenki! Félre a hipokritasággal! És végre a segítő bizottság a saját ! kebeléből alakítsa meg itt városunkban | is az aranyat-vasért működű szűkebb körű bizottságot. Ajánljuk tői a nemes czélra jegy­gyűrűinket egy az országos bizottság által kibocsátott vasgvürüért. Ha majd fegyvereinket teljes diadal fogja koronázni, ez a vasgyürü min­denki ujján a legszebb, legértékesebb ékszer lesz, mert bizonyságot fog tenni arról, hogy tulajdonosa a megpróbál­tatások napján helyén állott s köteles­ségét teljesítette. A jegygyűrűnket e czélra én kész­séggel fölajánlom a bizottság rendel­kezésére. Égly Mihály. Szatmármegye asszonyaihoz! •Augusztus 26. Áldolt az a hely, amely jó szivekről tanús­kodó, nemesen gondolkozó, áldozalhozó teltre- kész asszonyt lelket táplál! Vármegyénk asszonyai most búcsúztak a csatákba induló hozzátartozóktól. Nehéz szívvel i ölelték át féltve nevelt fiukat, mások lérjüket, j menyasszonyok vőlegényüket, ki szeretett test­vérét, vagy rokouát, barátját, gyermekkori ját­szótársát. És mindezek után a fájdalmas könnyeket letörölve, mint megannyi védő angyal szárnyra keltek ezek a lelkes asszonyok átvonuló kato­náinkat szállító vasutak megálló kelyeihez. Olt a távozókat bátorítva, frissítőkkel erő­sítve, virágfüzérekkel hintették be őket lelkesít­vén szent kötelességük teljesítésére. Amidőn meghatottsággal búcsúztunk egy egy ilyen pompába robogó vonaltól, telve a haza, daloktól átszellemült ezen daliás legényekkel, méltán rájuk ille't a múlt időkből ránk avult kitétel: »A fenséges nép < Hála Istennek, ezek egytőt-egyig saját be látásuk, hogy ne mondjam intelligenciájuk ulán is mentek volna az ellenségre, maguktól érezték : Mi a kötelesség! Tudja azt e fontos időben mindenki. Azok az ittmaradt szegény családanyák is átértik a helyzetet: Nem zúgolódnak. Akinek ereje engedi, a cséglőgép tetején zsákkal telt szekereken és minden más, inkább férfi erőt igénylő munkában fáraszlja éhes, nein elég edzett phisikumát. Fájdalom azonban vannak sokan különösen a városi kisiparosok hátramaradottjai, akik nem mehetnek napszámba — mert nincs szükség reájok a városokban, férjeik foglalkozásainál pedig nincs tehetségük az eltávozottat helyet lesiteni. Ezek azok akik a kenyér kereső eltávozá­sával már a legelső napokban is érezték az Ín­séget s nyomort ezeken akar segíteni az »Auguszta Gyorssegéty« bűnnek az egyesületnek a nevében kérem én a vármegye asszonyait, hogy hozzák áldo­zatul amit nélkülözhetnek s adják oda a hazáért és igy közvetve érettünk is a harczha vonult ka­tonák családjainak az ínségtől való megmen­tésére. Csak a legnemesebb lelkű asszonytól jöhe­tett a gondolat, hogy adjuk oda azt ami legna­gyobb ereklyénk s amihez egy egész élet bol­dogságának emléke fűződik — adjuk oda jegy­gyűrűinket. Nem nagy reális érték de nekünk kincs az — és összegyűjtve valóságos kincset is fog képezni — s amihez annyi szeretet és boldog­minden ellen, ami magyar. Da e mellett sem fe­ledkezett. meg az Omladináról, lelkesen buzgól- kodott ebben az egyesületben, bátorított, lelkesített a nagyszerb eszmék érdekében Az Omladinának kitűzött, de be nem vallott czélja volt elhárítani minden akadályt, ami útját állja aak, hogy Szerbia más, mint Orosz pro- tekturáíus alatt fejlődjék és haladjon a kijelölt utón Mert a szerbek szerint az atyuska nagy hatalma megfogja valósítani a nagyszerb álmokat, vissz «állítja Dusán cár birodalmát, addig pedig nem sajnálja a rubelek millióit a szegény szerb néptő!. Az atyuska jó is volt s mert jobb is akart lenni, tehát az Omladinának kötelessége volt el­tenni láb alól Obrenovics Mihály fejedelmet, ki 1868 junius 10-én gyilkosságnak esett áldozatul. Az Omladina turpisága azonban kisült. Be­bizonyítást nyert, hogy ez a szerény körben mozgó társaság tulajdonképpen fejedelmi gyilkosságot tervező és véghezvivő társaság; tehát a magyar kormány feloszlatta, de ugyancsak a magyarok közbelépése folytán az Omladinát megkellett szün­tetni Belgrádban és egész Szerbiában Í3. Milelics Szvetozár dühöngött az Omladina összeomlásán, de tehetetlen volt bel- és külföldön s e tehetetlenségében érte utói a ha?airulók vég­zete: megbomloltt elméje s mint csendes őrült végezte be izgalmas pályafutását.. Az Omladina megszűnt. Ennek lelke Miletics Szvetozár meghalt, (1882) de az eszmét eltemetni nem lehetett, élt az máig és most ássák a nagyszerb eszméknek sírját s azt el földelik magyar csapa­taink úgy, hogy abból ki nem kél és fel nem támad soha többé a szerb propaganda. * A Balkán tűzfészke, Szerbia, sok nyugtalan­ságot okozott az öreg Európának Hiszen a Szerbség volt mindig az az okveteflenkedő, szen­vedélyes nép, mely minden szomszédjának kelle­metlenkedett, sőt velünk szemben még arcátlan- kodott Is. Az Omladina megszűnése után sem pi­hentek a szerb elmék. Ha az Omladinát meg kellett szüntetni, alakítottak Ők »Szokol« egyesületeket, meg a Narodna Obranát és Pribicsevics Milán (volt közös hadseregbeli főhadnagy, most szerb őr­nagy) utasításai szerint működnek a Crna-ruka (fekete kéz) szellemében a szokol egyesületek keretén belül. Ezek a Szokol-egyesületek igen el vannak terjedve nemcsak Szerbiában hanem külföldön is, de különösen nálunk és Ausztriában a szlá­vok lakta vidékeken. Tulajdonképpen a közmű­velődés céljaira alakulnának és alakultak volna a Szokol és Narodna Obrana egyesületek, de a cél mégis a hamis cégér alatt a nagyszerb esz­mék állandóan ébren való tartása s annak utón útfélen a szlávok lakta vidékeken minden eszközzel való propagálása. Hatalmas segítő társra kaptak ezek a szerb egyesületek a »Crna-ruka« nevű forradalmi ligá­ban, a mely erkölcsi és anyagi erejét a szent Atyuska jóvoltából nyeri. A Crna-ruka programmja nagyszerbország létesítése. Ez az ország magába foglalná a mai Szerbiát, továbbá Boszniát, Hercegovinát, Dal­máciát, a délmagyarországi szerb lakta vidéke két, Horvátországot, Ausztria szláv vidékeit, Al_ ff ül ...AZOK, akik a sebesültek részére ágyfölszerelést hajlandók 1 ; vvvállalni, vagy a vöröskereszt-egyesület részére adakozni óhaj­tanak, szíveskedjenek Kovács Gyula könyvkereskedő üzleté­ni i la

Next

/
Oldalképek
Tartalom