Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-27 / 35. szám
1 NAGYBÁNYA 1914. augusztus 27. kozók listájában, akik főleg közgazdasági s vagyoni szempontokból szép sulylyal esnek a mérlegbe, mégis a maguk fölajánlott s vagyoni helyzetükkel semmi arányban sem álló egy-két koronájukkal ugv tűnnek föl, hogy szinte hallani véljük ajkaikról: nó, hála Istennek ezen is túl vagyunk, én már adakoztam/ Nem úgy uraim! Nem jól van ez igy! Rendes, normalis időkben még helyénvaló a példaszó: ajándék lónak ne nézd a fogát! Ma azonban nem ily időket élünk! Ma, midőn mindenünk koczkán forog, mindenkinek kötelessége számon tartani azt; vájjon mindenki helyén van-e? Azt a katonát, aki gyávaságból kötelességét nem teljesiti, a megszaladás- nál is puskagolyó várja! Azt, aki nem teljesiti társadalmi kötelességét, rá fogjuk kényszeríteni, hacsak nem akarja egész éleién a társadalom lesújtó Ítéletét, hogy ne mondjuk, megvetését hur- czolni! Súlyos szavak ezek, de indokoltak, amikor azt látjuk, hogy a tehetősebbek, akik minden kényelemben s jómódban bővelkednek, egy-két koronával iparkodnak a rájuk váró kötelességek alól egyszer s mindenkorra szabadulni. Egy-két koronával! Nem gondolják-e meg, hogy az a katona, aki a harczmezőre a bőrét viszi mi érettünk, csak a bevonulás alkalmával, még a legszegényebb is közülök, ötször- hatszor annyi koronát elkölt a saját zsebéből, hogy amig beöltözik, a szükségleteit fedezhesse! A hazafiságunk ne merüljön ki egészen a bevonultak lelkes és tüntető ün neplésével s annak nem kevésbbé lelkes mérlegelésével, hogy lovainkat, terményeinket minél magasabb áron tudjuk a hadvezetőség nyakába sózni! És ne várjunk mindent az államtól, hiszen a jelen időkben minél kevesebbet várunk tőle, annál inkább tudja nagy feladatait más téren teljesíteni. Most le kell omlania minden korlátnak közöttünk, most mindnyájan testvérek vagyunk, jól értsük meg, testvérek, vagy puszakiknek együtt kell élnünk t ülnünk! Nagyon helyénvalónak tartjuk, hogy a segítő bizottság nemsokára közre adja az adakozók betüsoros listáját, hogy az ellenőrzés könyebben legyen eszközölhető. Ezt a listát a maga egészében minden lap közölni fogja. Hadd lássa mindenki, ki bujt el a kötelességteljesités elől s ki váltotta meg aprópénzzel magát a hipokritaság szent jegyében. Nagyon helyénvalónak tartanók azt is, ha a segítő bizottság minden valamire való polgárnak, aki eddig az akczióból teljesen kivonta magát, egy válaszra is alkalmas duplalevelező lapot küldene, melyben fölszólítaná arra, hogy mit volna hajlandó a nemes czélra a saját hazafias lelkiismeretének megnyugtatására adakozni ? Valljon nyíltan szint mindenki! Félre a hipokritasággal! És végre a segítő bizottság a saját ! kebeléből alakítsa meg itt városunkban | is az aranyat-vasért működű szűkebb körű bizottságot. Ajánljuk tői a nemes czélra jegygyűrűinket egy az országos bizottság által kibocsátott vasgvürüért. Ha majd fegyvereinket teljes diadal fogja koronázni, ez a vasgyürü mindenki ujján a legszebb, legértékesebb ékszer lesz, mert bizonyságot fog tenni arról, hogy tulajdonosa a megpróbáltatások napján helyén állott s kötelességét teljesítette. A jegygyűrűnket e czélra én készséggel fölajánlom a bizottság rendelkezésére. Égly Mihály. Szatmármegye asszonyaihoz! •Augusztus 26. Áldolt az a hely, amely jó szivekről tanúskodó, nemesen gondolkozó, áldozalhozó teltre- kész asszonyt lelket táplál! Vármegyénk asszonyai most búcsúztak a csatákba induló hozzátartozóktól. Nehéz szívvel i ölelték át féltve nevelt fiukat, mások lérjüket, j menyasszonyok vőlegényüket, ki szeretett testvérét, vagy rokouát, barátját, gyermekkori játszótársát. És mindezek után a fájdalmas könnyeket letörölve, mint megannyi védő angyal szárnyra keltek ezek a lelkes asszonyok átvonuló katonáinkat szállító vasutak megálló kelyeihez. Olt a távozókat bátorítva, frissítőkkel erősítve, virágfüzérekkel hintették be őket lelkesítvén szent kötelességük teljesítésére. Amidőn meghatottsággal búcsúztunk egy egy ilyen pompába robogó vonaltól, telve a haza, daloktól átszellemült ezen daliás legényekkel, méltán rájuk ille't a múlt időkből ránk avult kitétel: »A fenséges nép < Hála Istennek, ezek egytőt-egyig saját be látásuk, hogy ne mondjam intelligenciájuk ulán is mentek volna az ellenségre, maguktól érezték : Mi a kötelesség! Tudja azt e fontos időben mindenki. Azok az ittmaradt szegény családanyák is átértik a helyzetet: Nem zúgolódnak. Akinek ereje engedi, a cséglőgép tetején zsákkal telt szekereken és minden más, inkább férfi erőt igénylő munkában fáraszlja éhes, nein elég edzett phisikumát. Fájdalom azonban vannak sokan különösen a városi kisiparosok hátramaradottjai, akik nem mehetnek napszámba — mert nincs szükség reájok a városokban, férjeik foglalkozásainál pedig nincs tehetségük az eltávozottat helyet lesiteni. Ezek azok akik a kenyér kereső eltávozásával már a legelső napokban is érezték az Ínséget s nyomort ezeken akar segíteni az »Auguszta Gyorssegéty« bűnnek az egyesületnek a nevében kérem én a vármegye asszonyait, hogy hozzák áldozatul amit nélkülözhetnek s adják oda a hazáért és igy közvetve érettünk is a harczha vonult katonák családjainak az ínségtől való megmentésére. Csak a legnemesebb lelkű asszonytól jöhetett a gondolat, hogy adjuk oda azt ami legnagyobb ereklyénk s amihez egy egész élet boldogságának emléke fűződik — adjuk oda jegygyűrűinket. Nem nagy reális érték de nekünk kincs az — és összegyűjtve valóságos kincset is fog képezni — s amihez annyi szeretet és boldogminden ellen, ami magyar. Da e mellett sem feledkezett. meg az Omladináról, lelkesen buzgól- kodott ebben az egyesületben, bátorított, lelkesített a nagyszerb eszmék érdekében Az Omladinának kitűzött, de be nem vallott czélja volt elhárítani minden akadályt, ami útját állja aak, hogy Szerbia más, mint Orosz pro- tekturáíus alatt fejlődjék és haladjon a kijelölt utón Mert a szerbek szerint az atyuska nagy hatalma megfogja valósítani a nagyszerb álmokat, vissz «állítja Dusán cár birodalmát, addig pedig nem sajnálja a rubelek millióit a szegény szerb néptő!. Az atyuska jó is volt s mert jobb is akart lenni, tehát az Omladinának kötelessége volt eltenni láb alól Obrenovics Mihály fejedelmet, ki 1868 junius 10-én gyilkosságnak esett áldozatul. Az Omladina turpisága azonban kisült. Bebizonyítást nyert, hogy ez a szerény körben mozgó társaság tulajdonképpen fejedelmi gyilkosságot tervező és véghezvivő társaság; tehát a magyar kormány feloszlatta, de ugyancsak a magyarok közbelépése folytán az Omladinát megkellett szüntetni Belgrádban és egész Szerbiában Í3. Milelics Szvetozár dühöngött az Omladina összeomlásán, de tehetetlen volt bel- és külföldön s e tehetetlenségében érte utói a ha?airulók végzete: megbomloltt elméje s mint csendes őrült végezte be izgalmas pályafutását.. Az Omladina megszűnt. Ennek lelke Miletics Szvetozár meghalt, (1882) de az eszmét eltemetni nem lehetett, élt az máig és most ássák a nagyszerb eszméknek sírját s azt el földelik magyar csapataink úgy, hogy abból ki nem kél és fel nem támad soha többé a szerb propaganda. * A Balkán tűzfészke, Szerbia, sok nyugtalanságot okozott az öreg Európának Hiszen a Szerbség volt mindig az az okveteflenkedő, szenvedélyes nép, mely minden szomszédjának kellemetlenkedett, sőt velünk szemben még arcátlan- kodott Is. Az Omladina megszűnése után sem pihentek a szerb elmék. Ha az Omladinát meg kellett szüntetni, alakítottak Ők »Szokol« egyesületeket, meg a Narodna Obranát és Pribicsevics Milán (volt közös hadseregbeli főhadnagy, most szerb őrnagy) utasításai szerint működnek a Crna-ruka (fekete kéz) szellemében a szokol egyesületek keretén belül. Ezek a Szokol-egyesületek igen el vannak terjedve nemcsak Szerbiában hanem külföldön is, de különösen nálunk és Ausztriában a szlávok lakta vidékeken. Tulajdonképpen a közművelődés céljaira alakulnának és alakultak volna a Szokol és Narodna Obrana egyesületek, de a cél mégis a hamis cégér alatt a nagyszerb eszmék állandóan ébren való tartása s annak utón útfélen a szlávok lakta vidékeken minden eszközzel való propagálása. Hatalmas segítő társra kaptak ezek a szerb egyesületek a »Crna-ruka« nevű forradalmi ligában, a mely erkölcsi és anyagi erejét a szent Atyuska jóvoltából nyeri. A Crna-ruka programmja nagyszerbország létesítése. Ez az ország magába foglalná a mai Szerbiát, továbbá Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát, a délmagyarországi szerb lakta vidéke két, Horvátországot, Ausztria szláv vidékeit, Al_ ff ül ...AZOK, akik a sebesültek részére ágyfölszerelést hajlandók 1 ; vvvállalni, vagy a vöröskereszt-egyesület részére adakozni óhajtanak, szíveskedjenek Kovács Gyula könyvkereskedő üzleténi i la
