Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-08-20 / 34. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. csülctből kivetkőzve reánk kényszeritet- tek, zászlóink csak diadalmasan kerülhetnek ki. És e diadalból fog fölkelni reánk a béke napja, mely biztosítja a népeknek j a szebb perspektívában csillogó jövőt: J a kulturális fejlődést, a megelégedett gazdasági jólétet! Harczi lárma, ágyuk dörgése közben mélyen elfogódva, a könnyekig meg- illetődve tekintünk a szent Aggastyán felé, akit a sors egy hosszú életpályán a megpróbáltatások minden Kálvária- utján átvezetett; de látva azt a nemes kötelességérzetet, azt a megaczélosodott akaratot, melylyel e nehéz órákban is népei sorsát intézi; a vigasztaló hitnek azt a teljességét, mely agg szivét csordultig betölti, — távol kell hogy szálljon tőlünk minden elérzékenyülés, felséges királyunk érzett odaadó szeretetünkből a nemes kötelességeknek fokozottabb teljesítése kell hogy sarjadzon, hogy a megpróbáltatások eme pillanataiban mindenki hclijén légijén, mert e nagy napon, e ritka évfordulón, mikor millió és millió ajak ostromolja az Egek Urát felséges királyunk boldogságáért, csak így ünnepelünk igazán, méltóan a nagy királyhoz, méltóan a magyar nemzethez! Mindenki a helyén legyen! Hogy a kötelességeknek lelkiismeretes, pontos teljesítésével vívjuk végig e nagy küzdel- j met, melyből ily módon felséges kirá- | lyunkra, országunkra és nemzetünkre j csak dicsőség, csak győzelem fakadhat! És ha a nagy leszámolás megtörtént, ha lobogóink dicsőségkoszoruzta térnek vissza a harczmezőkről, akkor lesz még csak ünnep a világon! Bízó hittel borul le a nemzet a mai ritka évfordulón a Mindenek Ura előtt! Magyarok Istene, áldd meg felséges királyunkat, áldd meg hadba szállt hadseregünket, áldd meg országunkat s engedd, hogy a jövő évi születésnapot egy győzelmes ország a béke ragyogó napjai között ünnepelhesse meg felséges királyával együtt! Az lesz még csak ünnep a világon! * Városunk közönsége leirhalallan lelkesedéssel ünnepelte meg őfelsége 85 születésnapját. Már vasárnap délután nagy, nemzeti szinü plakátok hívták föl a közönség figyelmét az ünnepnapra, melyen a város tanácsa fölhívja a közönséget, hogy legméltóbban úgy ünnepli meg e ritka évfordulót, ha e napot katonanappá avatja s a legszélesebb körben adakozik a hadba vonult katonaság itt maradt családtagjainak segélyezésére. Nagyszerű keretekben, lélekemelő módon folyt le az ünnepély. A nagy nap előestéjén virágdíszbe öltözött az egész város; minden ablak, kirakat fényárban úszott. Az István király szálló erkélye fölött vörös fényű villamos transzparent: Éljen 1. Ferencz József felírással, a kivilágított ablakokkal nagyszerű látványt nyújtott. Az üzletek kirakataiban mindenütt a király arczképe nemzeti színekkel díszítve, sok helyütt Vilmos császár, Viktor Emánuel, a trónörökös képe csinos elrendezésben. Egyik kőnyvkeresÉljen a király! Augusztus 18. Az isteni gondviselés a fizikai erőnek s a szellemi képességnek csodálatos erejével ruházta föl a mi koronás királyunkat, I. Ferencz Józsefet, aki ma ünnepli születésnapjának 85 évfordulóját. A sors nem engedte, hogy e ritka évfordulót felséges királyunk békében töl Illesse el. Élete alkonyának e glóriás ünnepét harczi lárma, ágyuk dörgése zavarja meg s von gondterhes barázdákat fenkölt homlokára. E történelmi időkben, a veszély pillanataiban a magyar nemzet szeretete, lörhetlen királyhüsége s bálványozásig menő rajongása koronás királyának dicső személye iránt csak tuláradólag nyilatkozhatott meg, amint az meg is nyilatkozott a kettős monarchia minden népeinél is. Érezzük mindnyájan a varázslatot, hogy a kettős monarchia népei talán még sohasem voltak egymással s a királyijai bensőbben összeforrva, mint épen most, amidőn a kettős monarchiát ért brutális támadásokat kell megtorolni s a kellős monarchia durván megtámadott nagyhatalmi állását, tekintélyét, becsületét kell megvédeni. Érezzük mindnyájan, hogy e titáni küzdelemben az igazság, a becsület, a | tisztesség velünk van! Érezzük mindnyájan, hogy e küzdelemből, melyet ellenfeleink minden beA „Nagybánya“ tárczája. » Es újra zeng . . . És újra zeng, hogy »azt üzente . . .« Kossuth-nótával aj álcán Indul a császár regimentje Diadalt ülni Szerbián. Dicső idők, mikor megérti Egymást a nemzet és király; Félistenek korát idézi S győzelmet vagy halált kívánt Nándorfehérvár hajdanába, Nagy Hunyadiaknak vára volt; Hiába vívta büszke gálya, Meg nem törött, meg nem hajolt Mig egyetértve védte népünk És a király miénk maradt . . . Belgrad falán most hogyne győzne A király és népakarat?I Mert millió szív egybedobban, Millió kar fegyverre kész; Milliók egy szent gondolatban Egyek ma mind. S akármi vész Utunkat el most már nem állja, A becsületért kard ki kard! Beánk néz az egész világ ma — Hál ismerje meg a magyart I Ismerje meg ... Ki minket bánt csak Olyannak öklünk is elég; Egy jó magyar ökölcsapásnak Nyomán lapul a törpe nép De ha titokban és gáládul Orgyilkosként támadja azt. Magyar szivünknek aki kedves: Kezünk ökölbe’ nem marad l Sokat elnéző, büszke lelkünk Pogány haraggal lesz tele És megyünk, nem mert el kell mennünk, De most már lánczraverve se Tűrnénk tovább gálád bitangok Oaztetteit itthon nyugodtan . . . Meghordozzuk az ősi kardot És győzelem jár a nyomunkban! Mert győzni kell, mikor megérti Egymást a nemzet és király; Félistenek korát idézi S győzelmet vagy halált kíván Győznünk kell, hiszen újra zeng a Nemzeti dal, hogy azt üzente ...» Kossuth nótával ajakán Indul a császár regimcntje\ Honthy István. Szabács. Censtochovó. — A győzelem utján. — Érdekes találkozása a véletlennek, — hogy mig délen seregeink egykori erősségünket Szabács (Sabac) várát elloglalták a szerbektől, — pár nappal azt megelőzően északon hü szövetségesünk az oroszoktól birtokába veszi Censlochovót, a magyar pálosok hires kolostorával együtt. Szabács egykor, ezelőtt négyszázharmincz- nyolcz esztendővel magyar birtok volt s most ismét, letűnt századok után a magyar zászló lengedez Szabács ormán, hol nem egyszer nehéz csatákat is vívtak őseink. Szabács várát, mely Szerbiában a Száva mellett Belgrádtól 65 kilóméterre fekszik, a hatalmas Mohamed szultán 1470-ben építtette. Ezzel a várral a törökök a Száván át a Szerém- ségbe való átkelést akarták biztosítani. A vár, bár titokban épült, de annak építéséről Mátyás király mégis tudomást szerzett s mivel a vár megépítéséről Horvátország és Szlavónia bánja mitsem tudott, emiatt Thuz János bánt a nagy király fogságba vettette. Miután ez a vár nagy fontossággal birt a magyar birodalomra, Mátyás király elhatározta, hogy a várért bárminő áldozatot meghoz s azt feltétlenül elfoglalja a töröktől. Meg is bízta Magyar Balázs erdélyi vajdát, Horvát-, Tót-, Dalmát- és Bosnyákország bánját, a kiváló hadvezért, segítségére rendelvén melléje Országb Mihály nádort, kik erős sereggel meg jelentek a vár megvételére. Azonban a sereg minden vitézsége mellett sem tudta a várat megvenni, Mátyás királynak pedig többi seregei más irányban lévén elfoglalva, igy tehát Szabács várának bevételével Mátyás egyelőre felhagyott. Miután pedig a törökök a szabácsi várból folyton veszélyeztették a Szerémséget, sőt Magyarországnak a Száván inneni részeit is, ennek meggátlására Szabácscsal szemben Mátyás király
