Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-08-13 / 33. szám

2CII. évfolyam... 33-Ils: szám, 7 íj 1914:. a-u-g-visztvis Hó 13. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő- I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. | Ú T T V MTH í I V ! laPközIeményeb> hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. lliULiI Mill AL I. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Mesés idők, csodás idők! Augusztus 12. Az elmúlt dicső századok biborhaj- nala dereng a látóhatáron. A bérezek ormain terpeszkedő nehéz lomha köd, mely a hazaszeretetből táplált nap ra­gyogó sugarait áttörni nem engedte, mintha oszladoznék, mintha párává vál­nék abban az izzó tűzben, melyet a ha­záért hiven dobogó szív, az aggastyán koronás királyért mélyen aggódó nemes magyar lélek, becsületes hűséggel, tán- torithatlan ragaszkodással lobbantott lángra! Viharos századok száguldoztak át nemzetünk fölött, mióta nemzeti nagy­létünk nagytemetójévé vált Mohács . . . E viharos századok alatt sokszor biztató remények hazánk borús egére varázsol­ták a fényes csillagot, mely utat muta­tott volna a boldog jövőre. De az a vezérlő csillag káprázatos fényével alig hogy feltűnt és világított volna az egy­mást megértés édes hevületével, átkos kezek a fényre az árny, a sötét mély gyász súlyos leplét boriták Mayerling- ben, Genfben, Szarajevóban . . . Derengi A fényes nap sugarai át­törnek a százados ködön, özöne a fény­nek árad szét a hazában s e bibor hajnal- hasadás Nagy Lajos, Hollós Mátyás hatal­mas magyar birodalmát hívja elő száza­dos aléltságából, vérnélküli szunnyadó- zásából. A nagyalvó régóta várt a hivó szó­zatra. Hívták, felébredt. A leányzó a maga szűzies tisztaságában életre kelt és eget kéri Magyarország ismét Magyarország lett! Az ország szive megdobbant, keb­lére ölelte a magyar szent korona váro­mányosát és a leendő magyar királynét. Budapest székes fővárosunk a trónörö­köst és nejét, kik most a háborús na­pok izgalmai közepette mint trónörökös­pár első ízben jelentek meg a főváros­ban, a főváros egész népe oly lelkesült- séggel fogadta, amelynek melegsége, őszintesége lebilincselte őket. A leendő király és királyné a hűségnek, odaadás­nak, ragaszkodásnak, harczrakészültség- nek ezerféle módon történt megnyilvá­nulásait szivük mélyéig meghatottan ta­pasztalhatták. Láttak itt egy népet, megösmertek egy félreösmert, e hazában ezer eszten­dős hű nemzetet, melynek fiai hősi bá­torsággal mennek az ágyuk pusztító tüze elé, életüket, vérüket, vagyonukat áldoz­zák zivataros időben hazáért-királyért, a béke idején pedig versenyt haladnak a nagy nemzeteknek kultúrájával . . . Elvolt-e rejtve a magyar, avagy el­feledve talán? Elrejtve nem volt, elfe­ledve sem, csak megértve nem volt! A földnek rengése, ágyuknak dörgedelmes zenéje, fegyvereknek idegtépő ropogása kellett ahhoz, hogy büszkén mondhassuk, mint hajdan régen; Él magyar, áll Buda még . . . Csodás idők, legendás idők! Minő zaj, minő tolongás Budavá­rában ? A daliák, a leventék, hősök és haza­fiak — mind hű és hazafi — a sokaság zömét alkotják. A zengzetes magyar szó hangzik minden ajkon, a magyar dal gyújtó ereje csodákat művel. A nemzet szónokai lettek a királv­fiak. A leendő magyar király, Károly Fe­re ncz József, öreg jóságos királyunknak üdvözletét hozta Buda várába a magyar nemzetnek, a magyar haza fiainak. Mi­dőn a legmagasabb helyről származó meleg üdvözletét átadta, egyben a budai királyi várpalota erkélyéről buzdító, bá­torító, lelkesítő beszédet mondott a mi édes magyar nyelvünkön a harezba menő fiainknak, gyermekeinknek. A mi tősgyökeres magyar főhercze- günk, József főherczeg, nagy Nádorunk méltó unokája nemzeti szinü zászlót ad az ifjúságnak, amely alatt tüntető felvo­nulásait tarthassa. A palotája elé vonult dalos ifjúságnak beszédet tart, melynek minden szavából a hazaszeretet meleg­sége sugárzott . . . Mesés idők! A budai királyi várpalota erkélyén a Hymnuszt, a magyar imát, melyet a várpalota előtt megjelent sok ezer em­ber énekelt, feszes magatartással, kato­nának előirt üdvözlettel hallgatja végig leendő királyunk, Károly Ferencz Józsefi Zita herczegasszony a magyarok leendő királynéja pedig versenyt énekli a Hym­nuszt a néppel; a tömeggel együtt érezve, együtt imádkozva azzal a nemzettel, amely életet és vért áldozott a Habsbur­gokért és áldozni fog mindenkoron ha­zájáért, koronás királyáért! A királyi várpalota Krisztina városi oldalán a mi fenséges fiunk, a mi magyar herczegünk, József főherczeg a palota erkélyéről búcsúzik, mert felséges urunk és királyunk őt is a csatába parancsolta. Búcsúbeszédet intéz a sok ezernyi nép­hez, mellette áll — kibontott hajjal — hitvese, Auguszta főherczegasszony, fen­séges termetére a vörös kereszt egyesü­let egyszerű öltönye simul. A mi nemtőnk, a mi főherczeg asszonyunk mély meg- ilietődéssel hallgatja a Hymnuszt, lelke messze-messze jár, ott a harezmezőn, hisz a fenséges asszony hadserege veszi gondozásba sebesültjeinket. A fenséges asszony szivének nemességével, lelkének páratlan jótékonyságával fölötte áll her­czegi származásának s igy Auguszta máris halhatatlan! — Csodás idők! Mesés idők! Rákóczi, Kossuth szelleme bebocsá­tást nyert a királyi várba .. . Rákóczi induló, Kossuth nóta .. . . . . Mindnyájan elfogunk menni . . . Magyarok imája! Kölcsey Hymnusza, Vörösmarty Szózata . .. Mesés idők — csodás idők! Oláh László. Ne aggodalmaskodjunk! — A riasztó hírekről. — Augusztus 12. Aggodalmat keltő hírek szárnyalnak sza­naszét s ezek a rémes hírek, melyek a mese­gyártó pihent agyaknak szüleményei, ilt-ott, kü­lönösen a kevésbbé müveitek körében hitelre is találnak. Azonban a legsajnosabb az, — hogy e kós'za alaptalan hírek ellen védekezni alig- alig lehet A kormány, a hatóságok megtesznek mindent ez irányban, de megteszi a művelt társadalom is mindazt, ami a kedélyek meg­nyugtatására, az izgalmak lecsiiapitására szük­séges. Az inteliigencziának merőben higgadt, nyugodt, a körülményeket mérlegelő magatar­tása ebben a nehéz időkben is oly méltóság­teljes, mely kell hogy megnyugtassa a ke­vésbbé művelteket, — aunál inkább a mű­veltség legalacsonyabb fokán állókat. Hiszen mi lenne velünk most, — ha fejvesztetten futkos­nánk s a kósza hírekre építenénk, Isten ment­sen a bábeli zauarlóll Higgadtság, komolyság, józan elme vezé­reljen minden cselekedetünkben, mert akkor kár és veszedelem messze áll tőlünk A mende-mondákat megfékezni nem lehet; nincs is szándékunkban, de intünk mindenkit, hogy óvakodjék minden alapot nélkülöző hírek­nek felülni. Nem is foglalkozunk a kósza hírekkel, azonban a megélhetésünket illetőleg hiteles for­rásból merített adatok alapján, kötelességünk közönségünket minden riasztó hírrel szemben megnyugtatni, mert ez irányban egyáltalán semminemű aggodalomra ok nincsen. Gondolkozzunk csak egy kissé. Ez évben meglehetősen jó aratásunk volt. Búzánkat nem­csak hogy kivinni nem lehetett, de még termő helyéről sem elszállítani, mert a vasút hadi czélokra volt lefoglalva és igy búzánk és liszt készletünk a hazában van azt most kivinni egyáltalán lehetetlenség, A hadba vonult fiaink­nak még most az idei termésre szükségük nin­csen, mert a hadügyi kincstár úgy északon, mint délen dúsan elvoltak látva már a háborút előzőleg a szükséges készletekkel, tehát ott nincs szükség arra, hogy búzánk ilietve lisztünk és egyéb élelmi czikkeink a hareztérre szállíttas­sanak. Ebben az irányban nyugodt lehet nem­csak e város és vidéke, de az egész ország is. Mi a sajtó munkásai kötelességünkhöz hiven, hogy közönségünket megnyugtathassuk, felkerestük a helybeli lisztraktárakat, termény­kereskedőket és tájékoztattuk magunkat abban az irányban, hogy rendelkeznek-e és mily meny- nyiségben búzával, kenyérliszttel, tengerivel és más az élelemhez szükséges cikkekkel? Álta­lában oly informácziót nyertünk, hogy a szo­kásos készlet mindenben megvan, csupán a tengeriben mutatkozik néminemű hiány, de ilyen időtájt a készlet csökkenése rendesen elő /

Next

/
Oldalképek
Tartalom