Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-30 / 31. szám
1914 juüus 30. NAGYBÁNYA 3 A kormány a maga részéről is fámaszl nyújt mindenkinek, de segítséget vár mindenkitől s a kiáltvány igen erősen hangsúlyozza, hogy az államnak minden körülmények között lesz annyi ereje, hogy összemorzsolja azokat, akik vétenének az állampolgári hűség kötelességei ellen. A kiáltvány, melyet városunkban is plaká- tiroznak, így hangzik: Szerbia a Monarkiának higgadt, megfontolt, jogos követeléseire mozgósítással válaszolt. Háborús bonyodalmak küszöbén állunk Meg fogjuk mulatni, hogy csalódtak azok. akik vakmerő elbizakodottságukban azt hitték, hogy bátran sértegethetnek bennünket. Meg fogjuk mutatni, hogy fenyegeteü érdekeinkért és becsületünkért habozás nélküi latba vetjük a nemzetnek és dicső hadseregünknek kipróbált erejét. Olyan idők következnek ránk, amelyek- j ben az egész magyar nemzel áldozatkész honszerehnére és őseitől öröklőit férfias éré- j nyeire van szükség A történelem mérlegére ; helyeztettünk. Most kell megmutatni, hogy ennek az országnak minden polgára utolsó csöpp véréi kész a haza oltárára áldozni s hogy a nemzet hazaszeretete, hűsége, kitartása, elszántsága győzelmesen kerül ki a válságos események tű/próbájából. Mindenkinek helyi kell állania. A kormány meglesz mindent az ország rendjének, nyugalmának, a hazához hű polgárok élei- és vagyonbizlosságának oltalmára. A bizalom és a megnyugvás szavával fordul faji és vallásfelekezeti különbség nélkül mindenkihez. Támaszt nyújt mindenkinek és segítséget vár mindenkitől. ..Segiiség&t az ország nem magyarajku polgáraitól is. Az államnak minden körülmények közölt lesz annyi ereje, hogy összemorzsolja azokat, akik bűnös izgatok szavára hallgatva, vétenének az állampolgári hűség kötelességei ellen. Csirájában fog elfojtani minden rendzavarást. De nagyon szomorú volna, ha ilyen kényszerrendszabályokra kerülne a áor. Szomorú, mert megbélyegezné, pellengérre állítaná azokat, akik a haza iránti hűségtől el- tantorodnak, gyökerében iámadná meg az irántuk érzett szeretet és bizalom áldásihozó | érzéseit és hosszú időre tenné tönkre annak a nemzetiségnek sorsát és jövőjét, amely a válság napjaiban az igaz útról eltévelvednék. A bizalom, a szeretet, de egyúttal a komoly intelem szavával fordulunk a haza mindén polgárához. Mindenekfölött azokhoz, akiket állásuk vagy személyes befolyásuk polgártársaik természetes vezetőivé avat. A cselekvés órája ütött. Egy szebb, jobb, boldogabb jövő alapjait vethetik meg az áldozatkész hazafiui hűség cselekedetei. A magyar királyi kormány. HÍREK. Julius 29. Személyi hírek. Dr. Parecz Gyula aradi közkórházi igazgató-főorvos veje, dr. Jjtrdűdy Ignácz főtörzsorvos látogatására városunkba érkezett. — Dr. Szilágyi Imre debreczeni ügyvéd nyaralását megszakítva Debreczenbe utazott, mert a Vilmos huszárezredhez kellett bevonulnia. Elhalasztott elnökválasztás. A vármegyei gazdasági egyesület f. hó 29 éré kitűzött elnök- választását a háborús időkre való tekintette! elhalasztották. Erdcly kormánybiztosa. Az erdélyi vármegyék kormánybiztosává fíe.tegh Miklóst, Torda- Aranyos vármegye főispánját nevezték ki Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Betegh Miklós főispán nagybányai születésű ember s unokája néh Szakmáry Sámuel volt nagybányai bánya- inspektornak. Nagybánya harczi kedve. Nagybánya minden rangú és rendű lakossága osztozik abban a leírhatatlan lelkesedésben, mely a büntető háború hírére az országot elfogta. Vasárnap este lelkes tüntetés volt a mozieiőadáson. Mielőtt az előadást megkezdték volna, a közönség egyszerre fölállolt s elénekelte a Hvmnust Mélyen megható jelenet volt ez, mely bizonyára sokáig emlékezetes marad. Hélfőn este lelkes lünteiő csapat járta he az utczákai, a Kossuth nótát énekelve s éltelve a háborút, a királyt, a hadsereget. Vá rosunk lakossága a leglelkesebb hangulatban van s meglátszott ez a lelkesedés a bevonult fiatalságon is, kik énekelve, vig muzsikaszó mellet! vonultak ki a pályaudvarra. A behivoüak zöme kedden délután utazott el s oly nagy közönség kísérte ki őket, hogy alig fértek el a pályaud varon Halálos szerencsétlenség. Megrendítő gyász érte Galisz György polgártársunkat, kinek derék, szép szái fia: a huszonöt éves Galisz Flórián a Szamosba veszett. A megrendítő eset részleteiről a következőkben értesítenek bennünket • Galisz György kereskedő f. hó 22-én Sülelmed- nél a Szamoson kompon akart átkelni szekerével. A komp azonban sokáig váraíotí magára s Galisz György fia, Flórián elunván a várakozást, átúszott a Szamoson a komp után. A Szamos első átuszása sikerült is, de a fiatal Galisz nem juthatván a komphoz, ismét vissza- kezdett úszni. Ekkor töiiént a szerencsétlenség. Egy örvény elkapta s a szerencsétlen fiatal ember jajveszékelő édesapja szemelátíára fuladt a Szamosba Később holttestét megtalállak s f. hó 24-án Nagybányán helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. Letört bimbó. Súlyos csapás érle Mada- rassy László szoigabirót. Két hetes kis fia: Sándorka a napokban Gacsályon elhunyt, A A kis halottat Gacsályon temették el. Elfogták a nagybányai templomrablót. Szat- máron csütörtökön szokatlan látványosságban gyönyörködött a nép. Két fiatalembert kisért 4 csendőr és két detektív. A bűnösök kezében egy-egy templomi gyűjtő ládácska volt, ezekkel vonultak végig a városon, arcukba huzva a sapkájukat. Elvitték őket a g. kath. templomhoz, ahol helyszíni szemlét tartottak s ahol a tettesek elmagyarázták, hogyan csinálták a dolgot. Az egyik Osváth Kálmán 26 éves gépész, állítólag szatmári fiú, turista ruha, macskanadrág, lapos orosz sapka rajta, inkább urnák látszik, szőke fiú, majdnem borotvált arcú, csak a szemében lobog vad, szenvedélyes tűz, mintha gyilkolni is tudna. A másik Ratzender Mór alacsony 21 éves, barna, inkább inasnak néz ki, kicsiny, gyenge tucatalak, pedig hát mázoló segéd. Osváth beismerte a szatmári tempiomrabiást, beismerte azt is. hogy jiolius hó 1 én Nagybányán ö rabolta ki a r. kath templomot s onnan 185 koronát vitt el a Szent Antal perselyéből. A tekergőket ide szállítják a napokban s itt is helyszíni szemlét tartanak velük. Osváth öngyilkossági kísérletet követett el 23-án börtönében; átharapta ütőerét, de bekötözték. A felsőbányái harangozás. Annyi téves hir jelent meg a lapokban, hogy azt szükségesnek tartjuk i letékes helyrőt jött értesítés szerint kiigazítani. A felsőbányái r. kath. templomban harangoztatott és gyászmísét is tartott Pály Ede esperes-plebános a megboldogult trónörökös és nejéért; de a temetés napján délután 4 órakor, bár arra is fölkéretetfi a harangokat nem huzattá meg azon okadatolással, hogy erre felsőbb hatóságától utasítást nem kapott. — Az esperes-plebános értesítésének csupán a maga romlására gondolt. Távozni engedte a vén czigánynőt Petneházyhoz az olasz kapu kulcsával, Judit levelével. Feleségét nem bántotta, pedig a város kemény törvényeinél fogva megérdemelte volna, hogy elevenen eltemessék s karóval döfjék át szivét. — Nem állok utadba, légy boldog Petne- házyvai! — ezzel fejezte be gyötrelméé keserűséggel teli szemrehányásait s magára hagyta. És ő nem hitt szavainak, csak amire holttestét hazahozták . , . Az énekszó elhalt, az oratóriumba föiszü- rődik a templom hajójában imádkozó nép moraja, melyet az orgona halk, siralmas szava kisér. Csak ő nem tud imádkozni a hősért, aki férje volt, akinek emlékét ünnepelni a hársfaiak ide- gyültek mindnyájan, holott csak tegnap pusztította el az ellenség tűzzel házaikat. S Judit lelkében megelevenedik a kép mint. tolongnak ablakai alatt; hallja, mint kiabálják nevét s mint üdvözlik rajongó tisztelettel, valahányszor reszketve az ablakhoz lép, gondolván, hogy bűne kitudódott s most a vérpadra hurczoíják. Látja, mint lobogtatják a város zászlaját, melyre a hős Vinter képét festették s mint emelik kezüket feléje, boszut esküdve férje haláláért. Az esküt megtartották. Egy évig folyt a város ostroma; csak amire a polgárok legjobbjai elestek s az ellenség tüzes golyóitól lobbot vetett Bárifa, tűzték ki a fehér zászlót. Most vonul be Petneházy a rombadőlt piaczra, a temp’omba behallatszik a kuruezok muzsikája. Senki sem hagyja el helyét, fölhangzik a Dies irae utolsó versszaka s a polgárok éneke elfojtja az ulczai lármát. Judit az ég felé fohászkodik s tekintete megakad a feje fölött függő zászlón. A hős Vinter képe mosolyog le onnan rá, úgy, mint akkor, amikor még boldognak hitte magát. Mérhetetlen fájdalom nyilai keresztül szivén s a lelki gyötrelmektől megkínzott nő aiéiían roskad össze . . . Mire magához tér, a templom üres, a kifelé tódulok végső csoportja még visszanéz a kapuból. Judit két szenátor karjára támaszkodva botorkál le a lépcsőn s megy a temető felé özönlők után. A megdicsőült ellenség sírja mögött csatarendbe szedett kuruezok sorakoznak, tisztelegve a leeresztett zászlókkal. Körülöttük Bártfa népe énekel hősét magasztaló dalokat. Judit meglátja Petneházyt koszorút hozó hadnagyaival; leborul a sírra és kétségbeesetten föisikoit: — Nem, nem, csak téged szeretlek, uram, én édes uram 1 A közelállók könnyes szemekkel néznek rá, természetesnek találják kitörő fájdalmát. Petneházy Dávid sápsdtan engedi előre hadnagyait s lassan visszafelé húzódik. Még aznap este eltávozott Bártfáról s helyette Szalánczy lett a ku- ruezőrség kapitánya. * A nemrégiben lebontott olasz kapu közelében, a sánczárok partján emelkedő halom tetején, ahol a hős Vinter elesett, hatalmas kőkereszttel megtoldott emlékoszlop áil kicsiny kert közepén. A föléje boruló fák lombjain keresztül - szűrődő napsugarakban fölvillan egy-egy szó a hosszú, mohalepte föüratból: »In Memoriam . . . Georgii . . . Fieri Fecit .. . Relicta Eiusdem . . . Judit . . . 1680 « Tarczai György.
