Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-12-10 / 50. szám
2 NAGYBANYA 1914 deczomber 17. nevének megörökítésére, mert ezzel hűek maradunk magunkhoz, őseinkhez, kik az utast a régi időkben „Állj meg utas...“ feliratú sírkővel figyelmeztették, hogy a sírkő alatt egy a jogokért küzdő férfiú pihen, a mostani emlékoszlop pedig templomok faláról avagy falvak piaczain, terein hirdesse, hogy a község, a város népei közül az örök béke harczáért kik haltak hősi halált. o. l A liszt detail árai. Deczember 17. Sok zavart okozott különösen a városokban. és községekben a gabona és liszt legmagasabb árának megállapítása, aminek téves magyarázat volt az oka. Hogy a helyzet természetesen kialakulhasson és a távolabbi járásokban s az egész ka- marakerületben egyöntetű rend váljon ki, a debreczeni kereskedelmi s iparkamara körlevelet intézett kerülete minden iparhatóságához s abban magyarázatot nyújtott az árképződés és ármegállapítás törvényeiről. A körlevél igy szól: A gabona és őrlemények legmagasabb árának most történt megállapítása felvetette a detail- cladások ármegállapításának kérdését és több helyen — félremagyarázván a min. rendelet erre vonatkozó czélzását — százalékos megálla pitások is történtek. Viszont kerületünk több községéből és városából fordultak a kamarához, irányítást kérve, a helyenkint lehetetlenné vált állapotok szabá lyozása czéljából. Ez arra indítja kamarát, hogy a detail — eladások árának rendezési kérdésében, tévedésében, tévedések megelőzése végett, néhány körülményre rámutasson. A gabona és őrlemények viszonylagos legmagasabb árának megszabása egy általános gazdasági intézkedés, mely a búzaárra építve nyomást gyakorol minden árra, de korántsem szül oly számtételeket, melyek százalékos kezeléssel — a forgalmi és termelési viszonyok bele- kalkulálása nélkül — mindenütt eldönthelnék egyszersmind a kiselárusitás árait. Azokon a helyeken, ahol a búza és a malom együ t van, a legmagasabb búzaár megadja a legmagasabb lisztárat nagyban s ezeken a helye ken helyes a kiselárusitás százalékos kezelése, mely az illető helyek népessége és forgalma szerint az árak 5 — 7 %-os emelésében az kifejezhető. Minden más helyen azonban a kiselárusitás ára függetlenül, a maga forgalmi körülményeinek önnálló mérlegelésével állapiihaló meg helyileg, s a megállapításnál a bizottságilag megállapított általános lisztár csak egyik tényezője e megállapításnak, gyakran nem is a legfontosabb tényezője, sőt egyes esetekben a járásilag megállapított olcsó árral fordított arányban drágul a kiselárusitás helyi ára. Ha például Debreczenre nézve a 40 koronás legmagasabb búzaárral törvényes arányban a nullás liszt ára 67 korona, és a vármegye járásaira nézve 38 koronában van megállapítva a búzaár, azért a liszt ára a járás községeiben nem lesz 64 korona Mert ha a községben malom nincs és őrlés nem történik, a kereskedő a lisztet Debreczenből kénytelen beszerezni 67 koronás árban, melyhez még a vasúti és tengelyfuvar, s rakodási költsége járul, úgy, hogy az ő beszerzési nettó ára már 1—2 koronával magasabb a 67 koronás debreczeni árnál, igy tehát a kisárusitás árvonala mindezek be- j kalkulásával történhetik s nem a 64 es helyi j lisztár százalékos emelésével. Az Írott törvények az életben csak akkor érvényesülnek, ha a gazdasági törvényekkel egyeznek. A legmagasabb ármegállapítások tehát nem alkalmasak arra, hogy egy országos százalékkal, mondjuk 5 °/0-kai belőlük kiképezni lehetne a kisárusilási árakat. Ezek egy- egy vármegye területén is változók és mindig saját körülményeiklől függők. j Hiába kisérelnők meg erőszakolni a például leirt esetben a szatócsot, hogy árulja lisztjét a j járási búzaárhoz arányosított liszt áron. ezt nem tehetné meg, kénytelen volna inkább beszüntetni a lisztárulást és lisztinség támadna belőle, mert beszerzési áron alul maga a hatóság sem árusíthatna. A legmagasabb árak kiszámítási mivelete a búzát és a malmot köti meg, a kenyér két legjelentősebb tényezőjét, de a két megkötött ár között szabadon mozog az élet a maga részle!- törvényeivel. Maga a rendelet sem kívánta, hogy egyszersmind a kiselárusitás árai is meg- szabassanak, erre nézve ér -énvben marad a köz- igazgatóságoknak az a kivételes joga, hogy a detail-árakat vigyázzák s a visszaéléseket kihágásokként kezeljék. A kamara véleménye, szerint addig nincs j kihágás, mit a kereskedő ki tudja mutatni, hogy I nagyban való beszerzés árait és üzemköltségeit : összeszámítva 5—8 °/o‘°l keres a kisárusilásná! j a bruttó beszerzési árakon. A kamara úgy véli, hogy e felfogás alap ján az illető kereskedők meghallgatásával mindenütt meg lehet a méltányos detail-árakat állapítani s fel lehet a kiskereskedőket is sza- , badiíani ama tévhit alól, mintha az árkiszátni- lások kivételes törvénye egyenesen az ő áraikat írná elő Belgrádi képek. Szegény, sötét hivatalszoba a belgrádi városházán Gyalulatlan korcsmaaszla!, néhány lócza, rozsdamart fűtetlen kályha, a sarokban petróleumlámpa pislákol. Miközben a polgár- mestert várjuk, aki a tanács csal együtt a katonai parancsnok rendelkezéseit veszi át, az ostromról beszélgetünk. Miladinovics Mihály, a Tribuua egyik szerkesztője mondja el élményeit : — A négy hónap alatt úgy megszoktuk a gránáthullást, mint a velenczei nászutasok a tűzijátékot a Riva Schiavonin. Amikor az első napokban bedőlt egyik másik háznak (vegyesen viskónak, palotának, kaszárnyának) az oldala, teteje, nagyon ideges lett a lakosság, az elő- kelőbbje sietve el is utazott nyugalmasabb tájak felé. Azután beletörődtünk szép lassacskán mindenbe. Amikor a villamostelepet összelőtték, azt hittük, hogy most már ki kell vándorolnunk, de azután beláttuk, hogy még vízvezeték nélkül is megélhet az ember, ha tifuszt nem kap a Száva baczillusaitól. Egyszer megesett velem, hogy éppen különkiadáson dolgoztam a szerkesztőségben. amikor omlani kezdett a fejem fölött a tetőzet Pont a mi házunkba csapott bele egy gránát. A lap mégis csak elkészült, de a szobám mennyezete most is lyukas. — Most már láthatják, mondom, hogy ka taszlrófa elé vitte néhány álmodozó a szerb nemzetet. Komor arcza megrándult, azután ravasz mosoly húzódott meg a szája szögletében. — Még nem vagyunk olt Hiszen önök is csak epizódnak tartották a kárpáti betörési . . . — Boldog optimisták 1 — Önök is azok. Eorgandó a hadiszerencse. A mi bizalmunk kiapadhatatlan, hogyha ha talmas és hű barátainkra, az oroszokra gondolunk. Kellemes hangja kissé megreszketelt és érdessé vált. — Kaplak hirt a legújabb hadi esemé nyékről! — Talán Lcmbergnél és Csernovicnál változott a helyzet? A bizalom és a gyűlölet forrósága árad ki szavaiból Az ablaktáblát fehér zászló verdesi s hogy kitekintek a néptelen, sötét utcára, amely messze lul van a palotasorok világán, esdeklő fehér lobogócskák integetnek a földszintes házakról Errefelé húzódik meg a szegénység, amely nem kaphatott se vonatra, se szekérre, hogy az elvonuló helyőrséggel meneküljön. Még csak félöt délután, de már vaksötét van s emberfia nem látható semerre. Különben is csak hét óráig szabad az ideán járni. lanui, kiszorították a modern robbanó lövegek, a srapnell és a gránát, amiket ágyukkal s már több ezer méternyi távolból hajítottak az ellenség közé. És most — ime — hogy a japánok kiásták a feledés homályából és oly meglepő sikerrel használták ki megerősített hadállások megos- tromlására, a kézigránát újra fölébredt és elfogadták fegyverül a modern hadseregek is. Természetesen azonban a mai kézigránátok már egészen elütnek a régi kezdetleges efféle fegyverektől s töltésükre nem is lőport, hanem dy- namitot, lőgyapotof, pykrinsavat vagy más egyéb nagy hatású robbanószert használnak. Legelőször az oroszok kezdték használni s nagy hatással utánozták a példaadó ellenséget, a japánokat, úgy, hogy még a tnandzsuriai hadjárat folyamán a közeli harezok fegyveréül már csakis a kézigránát szolgál, mint amely fegyver hatásra nézve messze felülmúlta a revolvert, kardot és szuronyt. Váratlan feltámadása óta pedig a kézigránát egyre nagyobb jelentőségre telt szert, közben élfogadták és bevezették az összes hadseregek és ma már, mint ezt a harezterekrői érkező jelentésekből tudjuk, használjuk mi is és használják ellenségeink is. És a mai kézigránátok már formára, hatásra nézve is egészen mások és sokkal tökéletesebbek, mint az orosz-japán háború során feltűnt improvizált, primitiv gránátok. A haditechnika ezt, a fegyvert, is átalakítotté, modernizálta és hatásos fegyverré tette. Tizenhárom év előtt a japánok még dynamittal és más hasonló hatású robbanószerrel töltött bambuszbotokat és bádogdobozokat használtak kézigránátul s ugyanígy utánozták őket az oroszok is. A robbantást ekkor gyujtózsinór segélyével eszközölték, amit közvetlenül a gránát elhajítása előtt gyújtottak meg. Az orosz katonák — akiknek szájából még a leghevesebb csatában sem hiányzik a szivar vágy a czigaretli — a czi- garettlijük tüzével gyújtották fel, a japánok ellenben az égő gyujtózsinórral, amit ilyen harezok közben — hogy állandóan kéznél legyen a tűz — a derekukra csavarva hordtak magukon. Az olyan kézigránátok, amelyek a czélhoz vágódva, az ütés okozta erőtől önmaguktól robbannak föl, kevésbbé voltak használatossb. Ám ideszámíthatok mégis azok a nyolez czeníiméteres gránátok, amiket ez orosz hajó- és parti ütegek használtak s amiket azután később az oroszok kézigránátként is használtak. A mai kézgiráná'ok már gyáriparszerüleg vannak elkészítve, hogy azokra nézve, akik viszik és kezelik, egyáltalán nem veszélyesek. A modern kézigránátok harmincz-harminczöt czentiméteres botokba vannak beszerelve, amik harmincz- negyven lépésnyi távolságra kényelmesen s meglehetős találóbiztossággal hajíthatok el. Különben alakra kézve egészen olyanok, mint mondjuk a srapnel! — természetesen kicsiben — és csakúgy, mint az, a kézigránát a robbanószer közé beágyazott kemény ólomdarabokkal és golyókkal van megtöltve. A gyujtózsinór heiyelt p:dig öngyújtó szerkezettel van ellátva, amely a czélhoz, a földhöz vagy valami más kemény tárgyhoz ütődve, azonnal lángot vet és exp'odál. És ezeket a modern kézigránátokat ma már nemcsak kézzel, de apró, hordozható taraczkokkal és grá- nátkivetü csővel biró hajtógépekkel is szórják az ellenségre. Ezek a kis hajitószerkezetek oly köny- nyüek, hogy egy ember a hátán könnyen elviszi; használatuk pedig annál előnyösebb, mert ily- módon ezek a félelmetes erővel robbanó, pusztító kis bombák háromszáz méternyi távolságra is elhajithatók. A kézigránát hatását nem szabad lekicsinyelni, mert ennek főleg nagy morális hatása van arra a katonára is, aki ezzel küzd az ellenség ellen. Tulajdonkép olyanforma most a helyzet, mintha a gyalogság is ágyukat vinne magával, hogy közvetlen közelébe férkőzve, ezeket is az ellenségre irányozza s rádobálja a gránát tüzét. »Egy sodrony akadály mellett 15—20 holttest fekszik egy halomban,« — Írja Nörre- gaard Port-Arthur ostroma czimü munkájában. — »Egy dynamitbombát, egy kézigránátot hajítottak közéjük és az valamennyijüket megölte; most itt fekszenek, egymásra borulva, egy csomóban, s mindnyájan — kivétel nélkül — borzalmasan összetépve és czafatokba szaggatva ... * »Más drótsővénynél százszámra fekszenek az áldozatok, odább nyolez-tiz emberi tetem-halom, minden egyes gránátnak az áldozatai külön- külön . . .« »A szerencsétlenek czafatokba lépve, itt egy kar, amott egy láb, itt egy törzs, majd odább egy fej és ismét egy végtag s ahol egy- egy alak épségben maradt, az arezokon mindé-
