Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-12-03 / 49. szám
1914 deczember 10 NAGYBÁNYA 3 6. rozslisztnél, az az ár, mely 35 3 % kai, j 6, árpatiszlnél az az ár, mely 57 8 °/0 kal. 7 tengerilisztnél az az ár, mely 45 °/0 kai magasabb, mint a megfelelő nyers anyagnak az illető járás, vagy város területén méter- ; mázsánként megállapított legmagasabb ára. Az ármegállapitó bizottság még meghalá- j rozfa, hogy amikor a gabonanemü vagy liszt árusítása közvetlen fogyasztás czéljait szolgáló ■ forgalomban (kicsinyben való vagy részietkercs- j kedésben) történik, az eladó olyan árakat szá- mithat, amelyek a megállapított legmagasabb áraknál 5%-kai nem magasabbak. Ezek után elnök az ülést berekeszíette. * A vármegyei ármegállapi'ó bizottság ülését a szatmárnémeti törvényhatósági joggal felruházott város területére mérvadó maximális árak j megszabására hivatott bizottság ülése követte ! Az ülésen részt vetitek Csaba Adorján főispán elnöklete alatt dr. Vajay Károly kir. tan. pol- | gármesterrel élén a városi tanács és a meg- | hivott szakértők. Az ülés jegyzőkönyvét, mint az előzőét is dr. Papp Oltó városi aljegyző vezette A megállapított legmagasabb árak a fen tebb említett minőségű gabonafélékre nézve ! búzára 42 K 50 f, rozsra 33 K 50 f, árpára 29 K 50 f és tengerire 24 K 50 f, a lisztnemüekre pedig ugyanazonos mód szerint szabatolt meg a maximális ár. mint a vármegyei ülésen. A bizo'lság elhatározta, hogy a legmagasabb árakat hirdetmény utján is közli a közön- j seggel Bakancs, pokrócz, téli ruha. Dcczember 9. Egy röpke hir futott be hozzánk. Egy röpke hir ez nekünk csupán, de aggodalmat keltő, gon- j dot okozó azok körében, kiknek a hozzánk fu- j tott hir reglamaszerü parancs Hogy mi a reglama, azt mindenki tudja, aki katona volt; hogy pedig ! a parancs micsoda, azt mindnyájan tudjuk, akik- j nek osztályrészéül kisebb vagy nagyobb h ku alárendeltség jutott. A hir, amely hozzánk jutott, arról szó*, arról beszél, hogy mindazok akik a közelebbi sorozás alkalmával taűglichok lettek, behívásuk alkalmával, amely behívás nem behívóval fog történni, hanem hirdetmény és dobszó utján, kötelesek magukkal vinni jó és erős bakancsot, pokróczot és meleg téli ruhát. Örvendenénk, végtelen örömünkre szolgálna, ha e parancsnak minden most besorozott | ember eleget tehetne, eleget tudna tenni, de sajnos igen sokan megfelelni a szigorú paranc nak nem tudnak s igy bizony őszintén bevailhatjuk, Stevan Lazarevitshez. Akkoriban a város egy exarchának is székhelye volt s amelynek püspökei utóbb — a 17. században — az uzicei és valjevoi metropolita címet kapták. Az utolsó, a török uralom idejében megtűrt valjevoi püspök metropolita az a Phanariot Danilo volt, tiki pályáját mint erdőőr kezdte meg s igy lett belőle utóbb pandúr, később községi írnok s végül metropolita. Vaijevoban tiz évvel ezelőtt 1355 házat számoltak össze siakosainak száma 11.000-re rúgott, akik főleg mezőgazdaságot s nyerstermé- nyekkei való kereskedést űztek. A Koiubara folyó, mely közvetlen a város előtt fogadja magába a Gradac folyócskát, nyugotról haladva keresztül folyik az egész városon s több hid köti össze a két parton elterülő várost. Van Valjevonak gimnáziuma, egy hires régi temp’oma és több elemi iskolája s a városon túl a Koiubara mindkét partján szép modern villasorok emelkednek kertekkel és ligetekkel, ami a városnak fürdőszerü külsőt adnak. Nyugat felől, a magas hegyvidékig húzódó dombsorokon szőlőültetvények vannak, amelyek kitűnő minőségű bort teremnek. Gazdasági élete és kereskedelmi forgalma főleg az utolsó két évtizedben fejlődött sokat. A valjevoi első takarékpénztár 1910 ben már 45 millió dinár forgalmat csinált s a forgalom azóta is tetemesen emelkedett. Vaijevoban székel a kerületi kapitányság, a bíróság, valamint itt volt a divízió és brigád parancsnokság és a csapatok fő gyülekező helye. Van két nagy kaszárnyája és egy lőporos tornya. Békeidőben a városban csak 1650 főnyi katonaság állomásozott. Hat évvel ezelőtt Valjevo még hogy a legnagyobb része bevonul jó bakancs nélkül, pokrócz nélkül s bizony sajnos, de igaz, hogy meleg ruha nélkül is. Nincs más hátra tehát, gondolja a szives olvasó, nnnt társadalmunknak kegyét, jószívűségét igénybe venni ugye ? Óh nem! nem akarjuk mi a társadalmat, azt a nemesen érző, sok szépet és sok jót cselekvő nagy társadalmat e czélra is igénybe venni, hanem társadalmunknak azt a rdegét. akik különböző okok mialt a most sor alá kerültek közül be nem váliak s itthon ma radtak Ezekhez a most be nem sorozottakhoz fordulunk kérő szavunkkal és kérjük őket, miután ők a vérbeli áldozattól különböző okok mia t megkiméllettek és megkiméltetnek, legyenek kegj’esek anyagi erejükhöz mérten lehetővé tenni azt, hogy mindazok, kik anyagilag amúgy is nehéz, sőt súlyos körülmények közölt vannak, részükre a megkívánt, illetve megparancsolt bakancs. pokrócz, téli ruha beszerzése lehetővé téiessék. Hiszen jól tudjuk mi azt, hogy igen sokaktól áldozatot kérünk, de hozzák meg azt az áldozatot mivel a hadtól megmenekültek, hozzák meg azokért, akiknek egészségéről gondoskodni mindnyájunk kötelessége. Ha tudiuk volna mi ezt a parancsot akkor, mikor fiaink sor alá mentek Szalmárra. talán előzetesen kötelezhettük volna a kimenekülőket arra, hogy be nem válásuk esetén bizonyos összegeket fizessenek azok javára, akik beváljanak Bizonyára kész őrömmel adakoztak volna. Ennek azonban u'ánna vagyunk. így tehát a sajtó utján fordulunk mindenkihez, aki a most legközelebb tarlóit sorozás alkalmával kimenekült, áldozzon szívesen, örömmel mindenki a hadbavonulandók ruhával való ellátására. Mi készséggel vállalkozunk arra, hogy kipuhatoljuk, kiknek van szükségük a kívánt felszerelésekre, egyben azonban a szives adományokat akár pénzben, akár felszerelési czikkben elfogadunk, nyugtázunk és a fent vázolt czélra felhasználjuk. Ne zárkózzék el senkise e kérő szavunk elől, adakozzék és áldozzon minden itthon maradt tehetsége szerint, mert amint szükségünk van idehaza jó czipőre. meleg ruhára, úgy kétszeres, sőt többszörös szükség van arra, hogy fiaink a harezmezőu jól öltözötten küzdjenek mindnyájunkért. Ne álljon félre tehát senki, adakozzék szives crömmei mindenki 1 A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: „Hadsegélyzo Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta ■■aaac ingyen szállítja. ■■■■■■ egyáltalán nem volt megerősítve; azóta azonban Loznica felől, valamint délről sáncerőditmények- kel, majd a mull évben és ez év tavaszán modern páncélozott védművekkel látták el. Ugyancsak megerősítették ez év tavaszán a nyugat felől levő Sveto-Jovanje magaslatokat, mig az 506 méter magas Senduij és a valamivel alacsonyabb Pailog dombiáncolatot modern váművekké alakították. E megerősített domb- és hegy láncolattól kezdődnek a sürü őserdők, A vaijevói kerület kiterjedése 2458 négyzetkilométer, amelyen 68 község, 281 telep és tanya terül el, a lakosság száma pedig 136000 Emlékezzünk meg itt a Valjevótól meglehetős távolra, északon, a Száva völgyében fekvő Obreno • vácról is. Obrenovác a Száva partján elterülő Z^bres mögött fekszik, mintegy tiz kilométerre a Szávától. Valamikor Palez volt a község neve és Milos fejedelem keresztelte el Obrenovácnak. Kicsiny község, csak mintegy 2500 főnyi lakossal, d8 fontossága a Kolubaran átvezető vasúti hídja miatt elsőrangú. Különben kerületi székhely és a szerb szilvakereskedelem központja. 1876-ban, a szerb-török háború idején itt voltak a németek és a monarchia által a Drina-hadlest részére felállított hadikórházak, amelyekben német, magyar és osztrák orvosok és ápolószemélyzet kezelték és ápolták a sebesült szerb katonákat. Obrenovác Bslgraddal sürü és jelentékeny kereskedést üz s innét vezet egy vasút Belgrad felé, amely azonban még építés alatt állt, mikor a háború kitört. Ez a vasút versenyvonalául szolgált volna a magyar Száva-hajózásnak s főleg a szerb és kivált a belgrádi kereskedők kívánságára fogtak hozzá megépítéséhez. _____ HÍREK. Deczemb. 9. Megfogyva bár, de törve nem . . . Nehéz súlyos napok röppentek el felettünk. E sötét napok már hónapokat tesznek ki és a megpróbáltatások roppant terhei alatt állunk rendületlenül most épen oly erős lélekkel, mint mikor a legfelsőbb hadúr parancsa harezba hivia a hazának fiait. Reményeink bár még nem teljesültek be, vágyainknak koronája késik, de lelkünk csendes, szivünk, ha fájón is dob- bangal keblünkben, megértjük az idő intő szózatát, mert a haza veszélyben forog! Érezzük mi harezosainknak a távolból haza irányított sóhajait; tudjuk, hogy fáj nekik is az, ami nékünk fáj, de kötelesség teljesilésük erőt ad sajgó szivünknek, felemel bennünket a köznapiasság szürkeségéből, mert minden, ami ott távol, tőlünk messze — messze történik érettünk van, mindnyájunkért vau és a legszentebbért : a magyar hazáért, a magyar királyért történik. Megfogyatkozott népünk, megapadtak soraink. A kenyérkeresők, családot fentartók tábora csatasikra szállott. Mily sok ismerős arcz, mennyi daliás alak eltűnt közülünk. Némelyike örökre eltávozott. Messze pihen a végtelen síkságon hólakaró alatt, hiszen a szemfödél akár aranynyal, ezüsttel hímzett szemfödél is az, avagy a legegyszerűbb fátyol szövedék, elfödi, eltakarja az embert a ravatalon, annak utána pedig az anyaföld méhében éppen úgy, mint a csillogó hótakaró a megszentelt hősi hamvakat a közös, sokszor jeltelen sírban. Az élet oly büszke, oly kényes, oly fel- fuvalkodott, hogy az ember hejh olykor és sokszor fázik lőle. — A sir! nem hideg, nem rideg. Attól fázni nincs miért. Hiszen a sírban elvész a büszkeség, a kényesség aláhull, a fel- fuvalkodottság megtörik és porrá lesz minden, mert porból lett minden. ... A porladozó hősök könytelen, virág- talan sírban alusszák a nagy álmot, az örök álmot, az igazak álmát. A világ minden tájékáról haza érkező hiób-hirek az itthon maradt kedvesek szemeit könnyel, szivét sajgóau kínzó fájdalommal töltik el ... és néma büszkeséggel hordják lelkűk méiyén a győirő keserűség lelket őrlő kínjait a mieink, mert a harcz- ban elesett hősökhöz csak azok lehetnek méltók, akik a hazaszeretet szent tüzének lángjával bevilágított utón járják felemelt fővel az élet útjait. A magyar nő, a magyar asszony egy csodálatos alkotása a teremtés Urának, mellhez fogható a világon nincs. Nehéz sors a magyar nő sorsa most, de éppen e nehéz ádáz sors telte mindenkor hősökké a magyar hölgyeket, akik bár életüknek felét vesztették a csatamezőn, a hősi halált haliakkal de enshet nyernek, vigaszt találnak abban a hősi lélekben, mely a porhüvelyből, a távoli temetőből is haza röppen és féltő gyöngédséggel övezi körül az édes anyát, a szenvedő hitvest, az árván maradt apróságokat és lelkének védő szárnyai alá öleli a magyar hazát, melyért élt, küzdött és hősi halált halt . . . Oláh László. Kormánybiztosi helyettesi kinevezés. A m kir. minisztertanács Molnár Viktor kormány- biztos akadályoztatása esetére helyettesítésével Szintjei] Mersé István Sáros és Árva vármegyék főispánját bízta meg. A h kormánybiztos működési köre kiterjed a mi vármegyénk területére is. A miniszteri biztos helyettese. Gróf Tisza István miniszterelnök, Csaba Adorján főispánnak, mint miniszteri biztosnak helyettesévé dr Damokos Andort nevezte ki
