Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-11-19 / 47. szám
c i 22:11. évfolyam.. l©!^. november ixó 1©.-47-llc s NAGYBÁNYA 4*1 MI ÜB« KSKjaij Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóliivat«" lapközlemények, hirdet* Hirdetések felvétetnek Kos „ <• •uzi-ut 14 szám, ahova pénzek küldendők, reskedő üzletében Is. A magyar hadi kölcsön. November 18. Az az óriási lelkesedés, melylyel a paloták és kunyhók lakói fölösleges tőkéiket, megtakarított filléreiket fölajánlják a nemzeti kölcsön jegyzésére, a legvér- mesebb reményeket, várakozásokat is felülmúlják. A milliós jegyzések mellett szerényen húzódnak meg a kis és legkisebb emberek ötven koronái. És ez igy van jól, ennek igy kell lenni. A nemzeti védelem ügye nem egy kiváltságos osztályé, hanem az egész nemzeté, melyben egyformán részt kell vennie mindenkinek, aki méltó akar lenni arra, hogy a nemzet tagja legyen! Lelkesedéssel konstatálhatjuk immár, hogy az az osztatlan, testvéries együttérzés, melynek a háború kitörésekor olyan feledhetetlenül magasztos megnyilvánulásait láttuk, most ismét csodákat müveit. Amikor arról van szó, hogy a haza kér fiaitól, a mai válságos viszonyok között lavina módra indulnak meg a milliók s milliárdokká nőve állanak a megtámadott haza védelmére. A fényesen sikerült német hadiköl- esönnél nem kevésbbé fényesen sikerül a magyar hadi kölcsön is, meggyőző bizonyítékát szolgáltatva annak, hogy az ország semmi pénz és véráldozattól sem riad vissza, hogy ádáz ellenségein, kik szabadságára törtek, keresztül gázolhasson. Jól eső érzéssel jegyezzük föl, hogy a hadikölcsön ügyét városunk közönsége is hazafias lelkesedéssel karolta föl. A hadikölcsön jegyzésében előljár maga a város, mely legutóbb tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a birtokában levő állami regale papírok beváltása vagy lombardirozása esetén 358000 korona értékű hadikölcsönt jegyez. Nincs kétség benne, hogy a város ez elhatározásához a felsőbb jóváhagyást egy-két nap alatt megkapja. De nemcsak a város, hanem magánosok is nagyobb összegű hadikölcsön jegyzést jelentettek be, melyet a hazafiui lelkesedés szép példájának megörökítéséül legközelebb együttesen fogunk közölni. Nem hullhatunk szemet azonban azon aggodalom fölött sem, mely kisebb, főleg vidéki pénzintézeteinket elfogta amiatt, hogy a hadikölcsön jegyzése miatt a betevők tömegesen fogják megrohanni a pénzintézeteket. A pénzügyi kormány gondoskodott is arról, hogy ne keletkezzék érdekösszeütközés az előnyös feltételű hadi kölcsönre jegyezni akaró betevők és a betétekre ráutalt vidéki pénzintézeteknek érdekei között. A hadi kölcsön kötvényei ugyanis kedvezményes kamatláb mellett értékük 75 százaléka erejéig lombardirozhatók. Ez az intézkedés, továbbá az, hogy a hadikölcsön jegyzésére fordított betétek a moratorium alól ugyan kivétettek, de a szerződésszerű felmondási határidők egyúttal érvényben tartattak, kikerülhetővé teszi az érdekösszeütközések keletkezését. A betevő teljesen elérheti a jegyzéshez fűződött célját, ha a pénzintézettel abban állapodik meg, hogy a pénzintézet a betétnek egy bizonyos részére a felmondási idő megtartását nem érvényesíti és a félnek ezt az összeget a hadi kölcsön jegyzésének czéljára azonnal rendelkezésre bocsátja, a tél a rendelkezésére bocsátott betéti összeg és a fél által jegyzett összeg közötti különbözetnek lotnbardirozás utján való beszerzését pedig vállalja. Ily módon a pénzintézetnek módjában lesz ügyfele részére a jegyzést a betét kisebb részének kifizetése által lehetővé tenni, mig a betét túlnyomó részét lombardkölcsön fokozatos törlesztése utján hosszabb idő alatt fokozatosan fizetheti ki. Eként a jegyezni akaró betevő és a vidéki takarék- pénztárak érdekei összhangban maradnak s emellett a kincstárnak a jegyzés sikeréhez fűződő fontos érdekei sem szenvednek csorbát. Egyébként, hogy a hadi kölcsön a közvéleményben s a pénzügyi körökben is a leglelkesebb hangulatot váltotta ki, ennek illusztrálására alább közlünk pár szemelvényt, mely az ország legillusztri- sabb pénzügyi kapacitásainak tollából a napilapokban jelent meg. Lánczy Leó, a Kereskedelmi Bank elnöke, »Az Újság*-ban ismerteti a kölcsön előnyeit és a többi között ezeket Írja: Nem áldozatról van szó ! Amit az állam most a íervbevett pénzügyi művelettel czéloz, az nemcsak a pillanatnyi pénzszükséglet beszerzésére irányul, hanem ez a nemzeti vagyonnak megóvását és védelmét is is jelenti a jövő gazdasági fejlődés és virágzás megalapozására. Közel száz napja, hogy kitört a legnagyobb háború, amelyben e nemzet ezeréves története során valaha részt vett. Állami léte még soha, tán még a mohácsi vész idejében sem forgott annyira koczkán, mint a jelenben. Tudjuk, hogy e gigászi harcz költségeinek fedezéséről eddig kizárólag függő kölcsönök utján gondoskodtak. E függő kölcsönök természetszerűleg végeredményben az Osztrák magyar bank jegykibocsáló képességére támaszkodtak. Minden állami érdek arra utal bennünket, hogy e rendkívül fontos instrumentum hordképessé- gét túlságosan meg ne feszítsük és hogy a forgalomban levő bankjegyeknek benső értékét lehetőleg tovább ne tángáljuk. Ez csak úgy érhető el, ha a függő kölcsönök rendszerét elhagyjak és a konszolidált kölcsönök módszerét alkalmazzuk Ha nem igy cselekszünk, akkor veszélveztetnők valutánk sértetlen épségben tartását. Pedig valutánk védelme és megromlásának m gakadályozása elsőrendű érdeke a magyar nemzet egyetemének, melynek vagyonössága pénzértékünk szilárdságával össze van nőve. Ullman Adolf, a Hitelbank vezérigazgatója, a »Pester Lloyd* ban igv ir A magyar kormány alkalmasnak látja az időt arra, hogy a gigantikus harc óriási pénzszükségletet járadék-köl- csönnel fedezze A kormány, amint ez hadi kölcsönöknél szokás, ezúttal közvetlenül a közönséghez fordul és kizárólag belföldi jegyzésre szárait A kibocsátási árfolyam 6,18%‘Os kamatozást biztosit, ha azonban tekint tbe vesszük, hogy a címletek 6 év utáni felmondás esetén névértékűkben fizettetnek vissza, akkor a kamatozás 6 69 '/0-ra emelkedik. Feltétlenül helyesnek tartom a kormánynak azt az elhatározását, hogy nem pénztárjegyet, hanem; járadékot bo- csájt ki A pénztárjegyek rövid lejáratuk következtében folyton megújuló tranzakciókat tesznek szükségessé, ami zavarja az államháztartás ; stabilitását. Ezenkívül pedig a pénztárjegyek inkább a mobil tőkéket csábítják átmenő plaszi roásra, mint a népesség ama rétegeit, melyekre ' a kormány a mostani kölcsönnél appelni óhajt Ugyancsak a «Pester Lloyd*-ban Lukács László volt pénzügyminiszter is nyilatkozik a j hadi kölcsönről: Ä kölcsön sikere — Írja — í nem lehet kétséges De magával a sikerrel ne ! elégedjünk meg, hanem ragadjuk meg az alkal- I mat arra, hogy beteljesedjék a magyar pénzügyi i igazgatásnak az a régi óhaja, hogy a kölcsön- ! kötvények lehetőleg nagy tömőkben a kisemberek kezeibe kerüljenek. A járadék népszerűsítésére most kínálkozik a legkedvezőbb alkalom. Wälder Gyula, a Pesti Hazai Takarékpénztár vezérigazgatója a »Világ*-ban a következőket Írja : A fölös tőkéknek ezúttal ki kell jönniük rejtekhelyeikből. Nem szabad aggodalmas- kodásnak tért engedni. Nem szabad tűrnünk, hogy a pénzt eldugják. Mieden ember, aki ezt teszi, önmagát bélyegzi meg s aggodaimasko- dásával a haza ellenségévé válik Mikor a kormány óriási erőfeszítéseket tesz, hogy az állam- kincstár számára a hadviselés segédeszközeit megszerezze, egyenesen hazafiatlanság volna a pénzt a forgalomból kivonni s elrejteni. És tu íajdonképpen mit használnak maguknak ezzel azok, akik ezt teszik? Mig pénzügyi szervezetűnk normálisan funkczionál, addig a vagyonra és értékekre mindig lehet pénz! szerezni. Mihelyt azonban ezekben a funkciókban zavar állana be, az otthon tartott pénz értéke is semmi s