Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-11-05 / 45. szám

2 NAGYBÁNYA 1914. november 5. a Kárpát szent bérczein. íme, már ezzel a kaczagánnval is jelezték, hogy ők nem félénk gyáva nyulak, de bátrak és erősek mint a párduczok. A férfias bátorság adta meg a sok­szor nagyon is megapadt magyaroknak minden viszonyok között a tiszteletet és közbecsülést és tiszta erkölcse, igaz val­lásossága tekintélyt szerzett mindenkor a hazának, a magyar névnek ezer esz­tendő alatt sokszor zivataros századok közepette is. Mutassatok egy népet nekünk, egy nagy, gazdag nemzetet bár, ki elmond­hassa, hogy ezer esztendő óta lakik ugyan­azon egy hazában, ugyanazon földön. Nem találtok egy nemzetet sem. A világ forgatag mielőbb véget ér. A levegő megtisztul a szennytől, a pi­szoktól, a megtisztult levegő uj életet jelent a világ számára és mindenesetre megfogja hozni mindnyájunknak a kívánt, epedve óhajtott békességet, az örök békét. Az örök béke csillagzata máris előre veti sugarait ... 0 L Amit figyelmen kivül hagytak! November í. Az uj moralorium-reudeletben kiterjedt a kormány figyelme a közgazdasági élet minden ágára, csupán azon vidékek érdekeire nem volt kellő figyelemmel, melyet az orosz invázió érintett. Hiszen ezen a vidékeken a betörés alatt szünetelt minden gazdasági élet. A mi vármegyénket, Istennek kegyelméből elkerülték az orosz hadak, de az invázió közel­sége miatt átéltük és átszenvedlük mindazon rengeteg csapást és kárt, mint a megszállt vi­dékek. A betörés napjaiban nálunk is szünetelt minden, a menekülések, melyek nem oknélkü­liek voltak, óriási összegeket emésztettek föl s mégis ez ideig intézkedés nem történt arra, hogy azok a vidékek, melyeket az orosz invá­zió hullámverései értek, kivétessenek az uj moratorium-rendelet terhesebb intézkedései alól Ezt sürgetik a legkomolyabb pénzügyi és közgazdasági lapok, nemkülönben a gabona, : liszt s hüvelyesek árának gyors szabályozását, merl|valóbari az árchimedesi prés sem mü- j ködhetik különbül, mint az élelmiszer-kereskedők az árak fölhajszolásában. Egyik legtekintélyesebb pénzügyi lapunk, \ a Magyar Pénzügy igy ir e mizériákról: El kell ismernünk, hogy a kormány eddig szerencsés kézzel igyekezett orvosolni azokat a bajokat, amelyeket a háború a gazdasági életben előidézett. Egyes intézkedéseiben azonbau nélkülöz­zük azt a gyorsaságot, amelyet pedig a mostani helyzet feltétlenül megkövetel így például a gabonavámok felfüggesztése oly későn érkezett, | hogy annak semmi hasznát sem látjuk. Most is , a kelletténél hosszabb tárgyalások folynak a gabona, liszt, és hüvelyesek árának szabályozása dolgában, pedig itt is gyors cselekvésre volna j szükség. Sajnálatos, hogy ezúttal nem az osztrák I »copf« hátráltatja az intézkedéseket, hanem a ' magyar bürokratizmus, mely a háborúban sem tud szabadulni azoktól a békóktól, melyek az j országnak békében is annyi károkat okoznak. ! Az osztrák sajtó folyton arról panaszkodik, hogy a külömböző gazdaságpolitikai tárgyalások a ! magyar delegáltak huzavonája miatt nem fejez­tetnek be. A magyar bürokrácziának lassú munká­jára vall az a körülmény is, hogy nálunk még ! nem gondoskodtak olyan intézkedésről, mely az ellenség állal látogaloll vidékekre nézve az I uj moratórium rendeletnek terhesebb intézke­déseit hatályon kiviil helyezné. Az osztrák kor­mány még október 15 ike, tehát a fizetési köte­lezettség időpontja előtt rendeletet bocsátott ki, melylyel Galiczia és Bukovina részére a régi moratórium érvényét, vagyis az összes fizetések elhalasztását mondta ki. Magyarország északkeleti vármegyéit több héten át az oroszok garázda csapatai pusztítot­ták, mig délen egyes vidékeket a szerbek foly­tonos betörései nyugtalanítanak. Ezeken a helyeken a gazdasági élet sokat szenved, néhol pedig a lakosság elmenekülése következtében egyáltalában nem funkcionál. Az oltani kereskedőktől és iparosoktól nem lehet követelni, hogy az uj moratórium rendeletben j megállapított fizetéseket teljesítsék. Hiszen még annyival sem rendelkeznek, hogy a saját élet- fentartásukat biztosítsák. Ezeken a vidékeken tehát sürgősen vissza kell állítani a régi moratórium érvényét, amint azt Ausztriában telték. A királyi vigasztaló szó mindeneseire jól esik a balsors állal sújtott lakosságnak, de ezen­kívül a kormánynak is cselekednie kell és gyors intézkedéseket kell tennie a nyomor eny­hítésére. A háború rendkívüli viszonyokat teremtett, amelyekkel szemben csak gyors és radikális intézkedések használnak. Itt félre kell tenni a bürokrácia merev és lassú munkáját, mely a gyakorlati életnek valódi szükségleteit még a békében sem képes eltalálni. HIRE k. November 4. Előfizetőinkhez. Az október hóval kezdődő évnegyedben, mikor a mármarosi orosz betö­rés alkalmával általánosan föl fordult volt a helyzet, előfizetőinket nem is zaklattuk azzal, hogy az előfizetői dijakért küldtünk volna. Most, hogy a normális viszonyok helyreállottak, y kér­jük helybeli és vidéki előfizetőinket hátralékos előfizetési dijaiknak szives beküldésére, hiszen a lap előállítása és expediálása reánk súlyos terheket ró, mely elől ki nem térhetünk. A je­lenlegi válságos helyzetben a lap egyik főbevé­teli forrása, a hirdetések, annyira megcsappan­tak, hogy szarufásba is alig jöhetnek. Az elő fizetési dijakra kell tehát támaszkodnunk, hogy kötelezettségeinknek elegei tehessünk. Mi a leg­súlyosabb napokban is szilárdan állottunk ha­zafias kötelességeink mellett, reméljük, elő­fizetőink sem fogják velünk szemben a cseké y előfizetési díjnak, mely jelenleg exiszlencziánk minden alapja, beküldését megtagadni. Miniszteri biztos. A m. kir. belügyminiszter a szórványosan előfordult kolera esetekre te­kintettel, az óvintézkedések szigorú végrehajtá­sának ellenőrzésére általában a közegészség­ügy terén szükséges egyöntetű intézkedés vég­rehajtására miniszteri biztost fog vármegyénk területére kirendelni Addig is a miniszteri biz­tos teendőinek ellátásával vármegyénk főispánját: Csaba Adorjánt bízták meg. akik sebük következtében képtelenek volíak arra, hogy visszavonszolják magukat a segélyhelyig. Lehetetlen volt azonban hozzájuk férkőzni, mert amint a védőmüvek legénysége csak két embert látott fölbukkanni, rögtön tüzelt reájuk, tekintet nélkül arra, hogy mi lehetett, az illető emberek szándéka a csatamezön. Megtörtént ugyanis, hogy az oroszok a vöröskereszt védelme alatt rakták le, vagy legalább megpróbálták le­rakni, tábori telefonvezetéküket. Azonkívül, mint már emlitetlem, az oroszok taktikájának egyik kegyetlen fogása az volt, hogy bennünket a védő- müvek drótsövényein függő orosz hullák eltávo­lításában a iegvehemensebb shrapnellüzzel aka­dályoztak meg. Csak természetes, hogy mi ugyan­erre a brüszk és drasztikus álláspontra helyez­kedtünk velük szemben, de az nekik nem igen fájl, hiszen még az ép emberanyagot is a hátuk mögé áliitótt gépfegyverekkel kergették a biztos halálba s a przemysii foglyok között tizével akad az olyan, aki a két gyilkos tűz között való kín­lódás rettentő perczeiben megőrült. Egyszóval, mindenki azt hitte, hogy az oro­szok fegyverszünetet jöttek kérni Arra, hogy a vár föladásáról csak szó is eshetik, senkisem gondolt s józan észszel nem is gondolhatott. Vesztességeink ekkor még úgyszólván nem is vol­tak, az ostromló sereg még mindig nagyrészt vaktában lövö’dozte el a drága municziót. Se­honnan, egyetlen közbeiktatott, jelentéktelen és nyílt poziczióból nem érkezett olyan jelentés, amely arról szólott volna, hogy valamely ágyun­kat az ellenség demolálta, vagy elhallgattatta. Ellenkezőleg: minden ütegünk pompásan belőtte magát azokra a czélokra, amelyek hatókörébe tartoztak s a lüzérsport csak most kezdődött meg igazában. Az ágyuk szinte maguktól dolgoz­tak s minden lövésünk az elevenbe talált. A »Besatzung«, azaz a védőmüvekhez beosztott gyalogság s a kirohanásokat végző tartalékok égő harczikedvvel lesték az alkalmat, amikor szerephez juthatnak. Kinek jut ilyen körülmények között eszébe az az őrültség, hogy a megadásról beszéljen ? Magától értetődik, hogy Wandam alezredes olyan választ, vitt Dimitriewuek, amilyent az orosz ajánlat megérdemelt. Jellemző egyébként, hogy a várparancsnokság mindaddig szigorúan tiikoita a Parlamentes missziójának mibenlétét, mig az egész muszka küldöttség el nem tűnt az erődök közvetlen lőtávolából. Attól tartottak ugyanis, még pedig nem is alaptalanul, hogy a ‘ tisztikar és a legénység, ha olyankor értesülnek az orosz üzenetről, mikor még utolérhetik golyó­ikkal annak átadóit, föltétlenül elpusztítják őket fölháborodásukban. így azonban nem töriént semmi baj: az egész követség egy nagy kacajba fuladt. Aznap még a sbrapnelek is hahotázva oltották ki az orosz életeket s a gránátok nevető bugással csaptak be az ellenséges állások kellős közepébe, Wandam alezredes távozása után körülbe­lő! három órával hallatlan ágyúzás indult meg a védőmüvek ellm. Nyilván úgy intézkedett Dimilriew Ratkó főparancsnok, hogy az oroszok minden ágyúja megszólaljon, mert még a tábori lövegek is hihetetlen municiópazarlást művellek. Meg kell itt jegyezni, hogy ezek a tábori ágyuk, a saját biztonságuk érdekében, olyan nagy távol­ságban voltak a várvédelmi övtől, hogy a mi nehéz lövegeink el no érjék őket. Viszont hord- képessé.gük jóval kisebb, mint emezeké s igy összes gránátjaik és shraptieiljei két-három kilo méternyi távolságban csaplak be védőműveink előtt. Ezt ők épp oly jól iáíhatíák, mint mi, de egyáltalán nem törődtek vele. Lövö'dozésük egé­szen azt a benyomást tette, mintha tisztára hang­tani alapon akarnának sikereket elém*, akár A B1KSZÁD1 ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu ---------------------uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat.---------—------------­Ár j egyzéket kívánatra küld a BIRSZADI (MH iMiÓ#. YY YY Y Y ■■ Kapható mindenhol. ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom