Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-10-29 / 44. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, j Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ! Ú r1 T V A4 T U í T V lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. j Ij U L 1 M 1 U A L 1. | Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Kémkedés, árulás. Október 28. A mesterségek igazi és művészi mestersége a diplomátia. Hiszen a diplomaták palotáiban intézik a népek, a nemzetek és országok sorsát, a diplomaták fonják azokat a politikai, hajszálnál vékonyabb fonalszálakat, melyekből laká- csők módjára szövik, vagy mint gobelint, finom tapintattal készítik az nj alakulásokat, az uj térképeket. Ebben a nehéz mesterségben, tudniillik a diplomatiában nem csupán finoman raffinált és kényes Ízlésű emberek foglalnak helyet, hanem igen sokan mások is, kikről mi, twiagyközönség vajmi keveset tudunk, pedig ezek nem kevésbbé fontos szervei a diplomátiának, dehát hallgat róluk mindenki, mert amily fontos és titkos a diplomátia ténykedése, éppen annyira titokzatos ezeknek a nélkülözhetetlen és titkos egyéneknek a működése, ez okból tehát, ha tudnánk is róluk egyet-mást, mert bizonyítani nem áll módunkban, hallgatnunk kell a diplomatáknak eme kiegészítő szervéről. Hogy mi a hivatásuk a diplomatáknak, azt ecsetelni ez alkalommal nincs szándékunkban, azonban a diplomátia egyik legszükségesebb szervéről, a kémkedésről elmondunk egyet-mást, mert a diplomátia működésének lundamenloma a kémkedésen áll A kémkedés, ha azt a szó szoros értelmében vesszük, nem valami magasztos és méltóságteljes foglalkozás. Daczára ennek, a politikai kémkedők táborában mégis találunk nem csak rangra, módra és születésre nézve első embereket, de találunk a legalacsonyabb sorsból származókat is, kiket nem protekció, de kiváló politikai tapintat, ravaszság, sőt agyafúrtság képesít arra, hogy a legelőkelőbb testületben fontos szerepet betölthessenek és betöllsenek. A kémkedésben nincsen kényes Ízlés, nincs válogatás az eszközökben, mert a kém czélja mindig az, ha másképen nem lehet, hát fondorlattal is kikutatni, kifürkészni mindent, ami megbízóinak előnyére és javára szolgál, tehát megbízóit kötelessége felvilágositapi mindama do’gokról, amelyek teljes tájékozást nyújtanak nemcsak a népek, nemzetek vagyoni, de fegyverkezési viszonyaikról és a hadviselő képességekről is. Az asszonyok szintén nagy szerepet játszanak a poétikai kémkedésbe^. Ezek valóságos delnők, mert ezek a hmgyek rendszerint nemcsak kiváló alakkal bírnak, de szellemességben, kedvességben felülmulhatlanok. A világvárosokban, a diplomaták székhelyén tartanak fényesen berendezett palotákat és nagyúri szereplésükkel, lekötelező, nyájas modorukkal bűvkörükbe vonják a politikának, irodalomnak, művészetnek, gazdagságnak, ipar- és kereskedelemnek, de a született arisztokratáknak is mindama előkelőségeit, kiknek a politikai vezetésben, irányításban bármily szerepük van. Ezeknek az nrihölgyeknek kitűnő szimatjuk van. Kiszimatolnak minden lehető és lehetetlen dolgot és bereferálják híven, pontosan. Az eszközökben bizony ezek a nagyon finoman kényesnek látszó hölgyek nem válogatósak. Ha nem elég a szép szó, a mézes mázos beszéd, ha nem elég a lebilincselő szellemesség, esetleg a pénz, előveszik a szerelmi ömlengések biztosan ható fegyverét s igy hódolatra kényszerítik a legkörmönfontabb diplomatát s mikor lábai kelőit, mint megszelídített oroszlánok feküsznek, a mélységes titok a gondosan bezárt lakat mintha villanyos erő érte volna, erőtlenül szét hull . . . A titkok titkáról a lepel lehull, a démon mosolyra nyílt ajkakkal köszönetét rebeg és megbízója gyorsan megtudja azt, amit tudni akart. Háborús időkben ezek a hölgykémek rendszerint eltűnnek megbízatásuk színteréről és igen sok diplomata csak akkor tér eszéhez, mikor titkai már elárulva vannak. Ilyen felfordult világban, mint a mostani, a kémek igen nagy szolgálatot tesznek és tehetnek hazájuknak. Szerepük nemcsak nehéz, de igen veszedelmes is. Ha nem elég ügyesek és kevésbé eszesek, bizony hamar hurokra, akasztófára kerülnek. Szóval, egy cseppet sem hálás mesterség a kémkedés, de ha az kellő ügyességgel, tapintattal, éles elmével halad, nem irigylendő utján, babérokat ugyan nem, de dús aranyakat terem. Mindenesetben a kémnek nemcsak A „Nagybánya“ tárczája. A przemysli ostrom története. A főhadiszállás tegnap este öt óra negyvenhat perczkor Przemyslbe érkezett. Gépkocsikon jöttünk keresztül egész Galícián s most itt vagyunk — rettentő testi és lelki megpróbáltatások után, amelyekről részletesen be fogok számolni — az éhes orosz ambíciók és ötvenezer moszkó harcos temetőjében, azon a sziklatokon, amely körül szinte fizikai érzékelhetőséggel fordult meg a sors: Przemysl erődrendszerének világvárosias közepén, a Ryneken. Hogy ez mit jelent ? Jelenti azt, hogy az orosz centrum — amely először Lembergnél és Grodeknél, Jaworownál és Rawa- ruszkánál s még húsz más csatában a saját, patakokban ömlő vére árán győződött meg arról, hogy számbeli fölénye, ha még akkora is, nem mérkőzhetik a mi erkö'csi és etikai kvalitásainkkal — minden eddiginél erősebb, érzékenyebb és öldöklőbb leczkét kapott a przemysli erődök előtt. Erődök ? Nem, valóságos sziklafeszkek ezek, ahol sasok laknak. Sasok, akik nem engedték birodalmukat bagolyseregek martalékává lenni . . . Lehetetlen elnyomni a lélek legmélyén az öröm, a büszkeség, a diadalmámorérzést, mikor az orosz baglyok ott feküsznek előttünk a porban. Véresen, sárosán és rohadva már. Lehetetlen elnyomni a sors igazságossága iránt váló hitet, mikor őket hántolják el katonáink azokba a sírokba, amélyeket ők akartak volna számunkra megásni. Igaz, bevallom, nem a kulturember érzése az, ami bennem az orosz hullák százainak és'ezreinek láttára támad, hanem azért mégis az igazság érzése, valami a barlanglakok igazságáéból, amelyet a troglodita akkor érezhetett, ha kőkalápácsával sikerült kivernie odvábái az odatolakodó ősmedvét. Nos, ami ősmedvénk néhány szemfogának és karmainak hátrahagyásával szálad vissza eszeveszetten északi vacka felé s amerre fut, vérnyomok jelzik az útját. Mi pedig üldözzük ezen a piros nyomon, együtt hatalmas szövetségesünkkel, aki egyazon véleményen van velünk: most meg kell szabadulnunk a hideg rémtől örökre, hogy hajlékaink békés nyugalmát ne zavarhassa többé sohasem 1 ' * Köröskörül, az északkeleti, keleti és délkeleti magaslatokon még dörögnek az ágyuk. Távoli dörgésekre élénk dördülések válaszolnak. Amazok ők, emezek mi. Folyik a rettenetes párbaj. Érctorkok pokoli szava felesel egymással. Erről á tetőről, amelyen most állok, két csatatérre nyílik betekintés. Az egyik Radymno fölött van északra, a másik valamivel alatta és kelet felé. Fehér felhők jelzik, mikor ütegeinkből kiröpül a lőveg, majd eljut hozzánk a dörgés földrengető robaja is. Aztán apró füstkarikák támad uak a levegőben, mintha titánok szivaroznának ott tréfálkozva és ingerkedve. Csak a tompa durranás jelzi, hogy orosz shrapnelek keresik ott a mi csapataink fedezékeit. Valahonnan éles, fülbántó kattogás neszét hozza felénk a szél: gépfegyverek pergő zenéje ez. Ki tudja, hány hárezosnak utolsót dobolnak . . . Gépkocsink zihálva rohan a hang irányában. Kilométer kilométer után marad mögöttünk. Egyre erősebb az ágyuk döreje, egyre élesebb a kattogás. Trének végfelen kigyóvonala között hatolunk előre, csapatokkal találkozunk, amelyek két órával ezelőtt még tűzben feküdtek s felváltásuk után dalolva vonulnak éjjeli pihenőre. Már villanásokat látunk s a radymnői vasútvonal mentén felfejlődő rajvonalat. Egy árkászfőhadnagy jön velünk szembe s elmondja, hogy a töltést szóró- lüzzel járja végig az orosz tüzérség ne, menjünk tovább. Dehogy nem megyünk. Elhagyjuk a töltést, a villanások mögénk kerülnek s mi bent vagyunk Radymnóban. A toronyba rohanunk fel, onnan jól látni mindent. Mindent? Mily kevés ez a modern háborúban, amelynek szinte összes részlete olyan, hogy csak következményei jutnak az érzékek elé. Néhány dördülés még, száguldó patrullok az utón s egyszerre leszáll az alkony, sötét van. Most csak a mi ütegeink hangja hallatszik. Az orosz tüzérség ilyenkor menekül, miután egész napon át fedezte a futó had visszavonulását. Milyen visszavonulás ez I Biec tői Przemyslig jártam azon az utón, amelyet végigsöpört az orosz áradat, elpusztítva, elpiszkolva mindent, ami szennyes hullámai elé akadt. Láttam a hacowi iskola egyik katedráján az orosz látogatás undorító szimbólumát. Láttam Iszkrisznán azt az anyát és azt a leányt, akik egymás előtt lettek áldozatai a fegyverrel udvarló orosz bujaságnak
