Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-10-22 / 43. szám

1914 október 22 NAGYBÁNYA 3 ban. Először, hogy a kormánynál kérelmezzék az élelmiczikkek szállításának olcsóbbá léteiét a belföldi piaczokra is. Másodszor figyelmet kellene fordítani arra, hogy kerületenként szervezzék a hatósági ára­kat minél hamarább és ha a háború megszűnt, oda hatni, hogy a piaczvi/sgálat, piaczi ársía- tisz'ika és ennek nyilvántartása országosan szer- veztessék a belügyi és kereskedelemügyi magyar kormányok által. Akkor aztán lesz üdvös eredménye a köz­ségi élelmezési üzemeknek Kell is, hogy legyen, mert ezt kívánják az egész társadalom és állam érdekei. H I D C XT Október 21. Személyi liir. Alfűldy Zoltán főmérnök, tartalékos hadnagy a harcztérről pár napi szabadságra haza ér­kezett. A Hadsególyzö Bizottság czéljaba adakoz­tak újabban: Égiy Lajos 10 K, Platthy Géza októberre 20 K. Égly Mihály októberre 5 K, Smaregla Mihály októberre 5 K. A Lakos Imre kiállítási érme árában befolyt 4 korona. Hadbavonul az ifjúság! A vallás és közok­tatásügyi miniszter már augusztusban megen­gedte, hogy a junius hónapi érettségi vizsgá­laton egy évre visszavetett tanulók, amennyiben bevonultak és e czélra szabadságot kaptak, már szeptemberben álljanak ismétlő érettségi vizs­gálat elé ; most kiadott rendelete e kedvezményt kiterjeszti a szeptemberi pótérettségi vizsgálaton egy évre visszavetett és harczba vonuló tanulókra is Az ilyenek ugyanis, ha lizennyolczadik élet­évüket belöltöüék és fegyveres szolgálatra al­kalmasaknak találtattak, a minisztertől engedel- met kapnak az ismétlő érettségi vizsgálatnak már deczemberben való letételére. A közép­iskolák legfelsőbb osztályaiba járó és szüleik engedőimével harczba vonult tanulók azt a kedvezményt kapják, hogy nem tekintik őket kimaradottaknak s ha a harcztérről visszatér­nek, félbeszakított tanulmányaikat úgy folytat­hatják, hogy az évet nem fogják elveszíteni. Az ily tanulók az állami és a királyi kalholikus középiskolákban megmaradnak minden kedvez ménj ük (tandíjmentesség, ösztöndíjak stb) él­vezőiében is Halálozás. Hégi jó ismerősünket ragadott el a halál. Török Endre Teofil minouita rendi áldozó pap, aki az irótoilat is nagy készséggel kezelte, f. hó 14-én hosszas szenvedés után Egerben elhunyt. Haláláról a nagybányai minő rita társhoz a következő gyászjelentési adta ki: A nagybányai Minoritarendi Társház szomoro­dott szívvel jelenti szeretett reudtársának, na- gyoriliszlelendő Török Endre Teofií áldozópap­nak békével lürt hosszas betegség után, Isten akaratán való megnyugvással, a halotti szentsé­gek ájtatos felvétele után 54 éves korában f hó 14-én, délután 6 órakor Egerben történt elhuny­tat. Hűlt tetemei az egri irgalmasrend házából f. hó 16 án fognak a feltámadás boldog rémé nyében örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szentmise-áldozat lelki üdvéért ugyancsak f. hó 16-án, d. e. 10 órakor fog az irgalmasság Atyjá­nak a nagybányai rendi templomban bemutattatni. Örök világosság féuyeskedjék neki! Nagybánya, 1914 október hó 15-én. — Részvéttel vettük a hírt, hogy városunk régi tisztes polgára, M. Gyirászin János építőmester, hosszú szenvedés után életének 77-ik évében f hó 15-én jobblétre szenderiilt. A boldogultál f. hó 15-én helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A Nyugat október 16-iki száma a követ­kező becses és legnagyobb aktuális közlemé­nyekkel jelent meg: 1 ártalom: Ignotus: Mili- tarizmus. Babits Mihály : Fiatal katona Magam­ról. (I—III) (Versek) Móricz Zsigmond : Élet a a Kereszten (Regény, III rész, XI. folyt) Laczkó Géza: Boldogasszony budai egyháza (Vers.) Schöpflin Aladár: Szavak háborúja Kassák Lajos: Marsisten nyája (Vers). Lengyel Meny­hért: Olvasmányok. Szabó Dezső : Az élhetetlen ember leveleiből. Kádár Béla: Tüzérek (Rajz.). Harry Bussei Dorsan harcziéri levelei Ady Endre: A csillag-lovas szekérből. Mag hó alati És mégis megvártalak (Versek) Tábori posta: Ha'ász Gyula, Balázs Béla, Lengyel Géza. Ker­tész István leveleiből. Figyelő: Emil Isac: Take Jonascu. Felvinczi Takács Zoltán: Kádár Béla rajzához. A Nyugat hírei. Főmunkatársak : Amb­rus Zoltán, Babits Mihály, Elek Arlur, Halász Imre, Kaffka Margit, Laczkó Géza, Móricz Zsig- mond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesz­tőség és kiadóhivatal: X., Lónyay utcza 18. Szerkesztőségi órák d u. 4—6 ig Előfizetési ára : Egy évre 24 K, félévre 12 K, egyes szám ára 1 korona 20 fillér. Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Telefon: József 40 — 60. Mutat­ványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadó­hivatal. Kéreiem a vadászokhoz. A magyar szent korona országainak vöröskereszt egylete azon kérelemmel fordult hozzám, kérném fe’ a vár­megye vadászterület tulajdonosait és bérlőit, hogy vadászzsákmányuknak egy részét a lábba- dozó katonák élelmezésére adják. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy úgy az említett egylet, mint az én felhívásom nem marad ha­tástalan, mert az élelmezés javítása, különösen pedig változato-sá tétele tekintetében, szemben a gyengélkedő szervezettel megbecsülhetetlen jelentőséggel birna, ha a sebesült beteg, de különö­sen a lábbadozó katonák élelmezésébe az apró vad, mezben vármegyénk legtöbb járása meg­lehetősen bővelkedik, bevonható lenne. Erre vaió tekinteitel ama kérelemmel fordulok tehát vármegyénk vadászterületeinek tulajdonosaihoz és bérlőihez, hogy vadászzsákmányuknak egy részét az említett czélra áldozni szíveskedjenek. Akik hálára kötelezel! készséggel hajlandók a Vörös Kereszt Egylet ezen kérelmét figyelemre méltatni, szíveskedjenek a hareztéren megsebe­sült, vagy megbetegedett katonák élelmezésére szánt vadat szállításra alkalmas kihűlt állapotban a vörös kereszt egylet czimére (Budapest, Hűtő- ház IX. Tóth Kálmán-u. 8-10) feladva továb­bítani és erről egyidejűleg a vörös kereszt egy­letet (Budapest, í Dísztér 1. sz) levelezőlapon értesíteni Nagykároly, 1914. szeptember 23. llosvay s. k. alispán. Jó recept. Egy vidéki gazdasszony hozzánk intézett levélben a tojásnak általa ismert uj és jó kouzerválási módját ajánlja, amelynek a ta­karékos háziasszonyok a mai nyomorúságos vi­szonyok között, amikor a lojás ára emelkedik és néhány bét múlva igen magasra szökik, ugyancsak jó hasznát vehetik. A recept a kö­vetkező : Vegyünk egynegyed liter lisztet és abba üssünk bele egy tojást. Ha ez megtörténik, a lisziet olyan finomra morzsoljuk vele, mint amilyen például a dara. Ezután egy olyan szitán, amilyen minden közönséges házban található, átszitáljuk. Az igy nyert anyagot tiszta kendőn szétterítjük és megszáritjuk, éppen úgy. mint a tarhonyát. A megszáradás után vászonzacskókba tesszük. Amikor az igy kapott konzervfélét használni akarjuk és annak segítségévei tojásos tésztái akarunk készíteni, akkor a gyúrásra szánt lisztből egynegyed litert elveszünk és ennek helyébe ugyanannyi tojás-lisztet teszünk. Az a gazdasszony, aki ezt az eljárást már évek óta alkalmazza, azt mondja, hogy a recept szerint vízzel gyúrt tészta épyen olyan kiadós, mintha tojást ütnének bele, mert a finoman fölmorzsáit tojásliszt teljesen elvegyül a másikkal. A helybeli polgárőrség jelentkező tagjai nap-nap után szaporodnak, de még mindig nin­csenek elegen ahhoz, hogy a polgárőrség a maga teljességében hivatásának megfelelően hasson. Ennél fogva felelte kívánatos, hogy mindazok, kik a polgárőrségi teendőkre alkal­masak, mielőbb és mennél nagyobb számban jelenlkezzenek, mert máris járőrökre esténként szükség van és az mégsem járja, hogy # mai nehéz viszonyok között némelyek, kik katonai szolgálatot nem teljesítenek, még ezen csekély fáradság alul is kivonják magukat és csak él­vezni akarják a személy és vagyon biztonságot, de annak terhét viselni nem akarják. Miután a jelentkezők száma kevés, a szolgálat igy igen terhes lesz, úgy, hogy a mostanig jelentkezőknek hetenként kétszer, esetleg többször is szolgála­tot kell teuniök, elvárjuk, hogy az illetők meg- érlik eme sorainkat és mielőbb tömegesen fog­nak jelentkezni polgári őrökül, mert az kissé furcsa lenne, hogy ez a nagy múlttal bíró kin­cses város a polgári őrség megalkotására se volna képes. Hasonló anyagból van gyúrva Schmeisser János, a 13. számú osztrák honvédgyaiogezred !-zakaszvezefője is. Ezrede Rechtow környékén napokig feküdt elsáncolva, nagy orosz túlerővel szemben. A helyzet olyan volt, hogy az orosz front kiterjedéséből következtetve, odaát ötször- annyian lehettek, mint nálunk, nagyon koezkáza- tos vállalkozás lelt volna tehát elhagyni a sán- ezokat s egy bizonytalan rohamot megköczkáz- tatni. Viszont, ha maradunk, fennáll az a vesze­delem, hogy az oroszok újabb tartalékokat von­nak magukhoz s egyszerűen legázolnak ben­nünket. Ebben a kritikus helyzelben jelentkezett Schmeisser szakaszvezeíő, hogy engedjék őt kissé átmenni az oroszokhoz, hadd nézzen szét közöt­tük. Elengedték. Schmeisser rulhén parasztnak öltözött s ilyen minőségben három napig fraler- nizált az orosz előőrsökkel. Mindent megtudott, amit csak óhajtott s a szives felvilágosítást hasonlóval viszonozta: elárulta az oroszoknak, ho! leggyengébb az osztrák-msgyar csaíavonal. Kijelölt nekik egy völgyleknőt, ahol a legpompá­sabb fedezékeink állottak. — Látjátok, — mondotta, — ott nincs svába. Elhúzódtak a hegyek mögé, meií onnan várnak benneteket. És kiürítvén, a cár egészségére az oroszok vutkiját, elballagott. Egyenesei), illetve hát némi kerülővel haza. Leadta pontos jelentését az orosz haderőről, az állásokról, a tartalékok elhelyezéséről, a muníció rejtekhelyéről, mindenről. Egyben pedig jelezte, hogy az oroszok ma éjszaka, vagy holnap reggel, — ez augusztus 31-én történt, — alighanem tá­madást kísérelnek meg, amely alkalommal főere­jüket a kérdéses völgyteknöben kell méltó módon fogadni. A diszpozicziók nyomban kiadattak, még pedig úgy, hogy az oroszok számára valóságos patkánycsapdát állítottak föl, a melybe csak be­hatolni lehet, de belőle kijönni: soha. Csakugyan, éjjeli tizenegy óra felé, nagy csendben, közeled­tek az oroszok. Egyenesen a kitűzött helyre. A mieink engedték őket, csak hadd jöjjenek, minél többen. Mikor aztán elegen voltak meisser szakaszvezető másodmagával belopózott a szomszéd russzofil községbe, amelyet fölgyuj- tott. Néhány perez muiva lángban állott a haza­áruló fészek. Ennek a világosságánál intéződött e! az oroszok éjjeli támadása. Hogy miként? Az esz­tergomi fogolytábor néhány száz muszkája s a bécsi arzenál előtt álló ágyuzsákmány tekintélyes hányada, no meg a Schmeisser szakaszvezető vitézségi érme adják meg erre a kérdésre a di­csőséges választ „ , , 6 F. .1 dr. A pásztor nem hagyhatja el hiveit. Mivel az orosz betörés alkalmával megtörtént, hogy az ellenség által veszélyeztetett terület papsága a fővárosba menekült, Csernocli János dr. bí­boros herczegprimás a legközelebbi napokban uj körlevelet fog intézni a papsághoz. Ez a kör­levél a herczegprimásnak a papsághoz intézett rendeleiét fogja tartalmazni, amelyben szigo­rúan meghagyja, hogy a papságnak nem szabad semmi körülmények között sem elhagyni plé­bániáját, vagy azt a helyet, hová fölöttes ható­sága rendelte. Levél Przemylsből. Lapunk szerkesztősége levelet kapott Schvavcz Samu kereskedelmi ügynöktől, aki ott küzd a várvédő katonaság hősi soraiban. Hogy a magyar katonaságnak minő jó dolga van az ostromlód városban, semmi sem bizonyltja jobban, minthogy a hősi magyar katonák részére a cs. és kir. várparancs­nokság jóváhagyásával Tábori Újság czimen magyar nyelvű újság is jelenik meg, mely közli a legújabb hareztéri hireket is. Kaptunk nehány példányt ez újságokból s ifi leközöljük annak érdekes beköszöntő czikkét, mely a Honvédek cziinet viseli. A czikk a következő: A magyar honvédség háromszinü nem­zeti szinii lobogóját Przeinyls utczáin lengeti az őszi szellő! Halicz és Lodomeria, a mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom