Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-10-01 / 40. szám
NAGYBÁNYA 1914. október 1. 2 Nem gondolják-e meg, hogy az, amit most tőlük a haza követel, nem jótékonyság, hanem szigorú hazafiui kötelesség ! A gyáva katonát, akit a kötelesség teljesítése elől megszalad, megbélyegzik és agyonlövik. Nem gondolják-e meg azok, akik e hazafias mozgalomból kivonják magukat, hogy a leszámolás napjaiban a társadalom lesújtó ítéletével, megbélyegzésével fognak találkozni? Hogy társadalmi bojkott lesz a részük, mely egyenlő az erkölcsi halállal 1 A nagy nyilvánosság szigorúan őrködik afölött, hogy e nehéz, válságos napokban ki teljesíti a kötelességét és ki nem? Számon tartja azokat, akiket hidegen hág}7 ezreknek és ezreknek szenvedése, nyomora, nélkülözése, akik a haza, a nemzet védelmében véreznek vagy lesznek nyomorékok! Békés időkben, amidőn csak puszta jótékonyságról van szó, talán zsarolásnak tűnhetnének föl soraink. De a mostani veszedelemben, midőn a nemzet létéről vagy nem létéről van szó, minden eszköz szent, amelylyel a nagy czélt előmozdíthatjuk. Mi ismételten szeretettel és bizalommal hívunk föl mindenkit, hogy tegye meg mindenki azt, amit hazafias kötelessége előír; a nagy küzdelemből ne vonja ki magát senki, mert aki most meg nem állja helyét, aki most kötelességét nem teljesíti, az önmaga bélyegzi meg önmagát. A nagy leszámoláskor a társadalom ítélete pedig kérlelhetetlenül lesújtó lesz! Égly Mihály. Az oroszok betörési kísérletei. Szeptember 30. Tagadhatatlan, hogy az orosz csapatoknak betörési kísérletei, amelyeket Uzsoknál, Toronyénál, Ökörmezőnél és Vereczkénél kíséreltek meg, nagy nyugtalanságot keltettek városunkban is. Maguk ezek a hírek a porfyázó orosz csapatok kalandozásánál még nem okoztak volna nagyobb izgalmat, ha némelyek a »hallottam«, »írták«, »mondták« alapján, de a melynek gazdáit nem tudják adni, rémmesékkel nem ijesztgetnék a közönséget. Sajnos, ezt konstatálnunk kell, ami közönségünkben, férfiakban, nőkben egyaránt nagy hajlamosság van a hisztériára és van bennük valami beteges hiszékenység, amely mindig hamarabb és szívesebben ad hitelt a kósza hírek szavahihetetlen rémségeinek, mint a megnyugtató hivatalos jelentéseknek. E rémlátókkal szemben immár erélyesebben kellene föllépni, mert az mégsem járja, hogy gyáva félelmükben kósza hírekkel nyugtalanítsák a város közönségét. Az orosz csapatok betöréseiről a Szamos jól informált és teljesen megbízható katonai helyről a következő felvilágosításokat írja: A határon folyó csetepaték teljesen jelentéktelenek. Az oroszok kalandos vállalkozásának egyáltalában nem az czéija, hogy akár Uzsokon, akár Toronyán keresztül behatoljanak magyar területre. Tudvalevő, hogy Galicziában most folyik úgy a mi részünkről, mint orosz részről a csapatok conczentrácziója Lemberg és Przemysl között. Az oroszok tartottak attól, hogy a Kárpátoknál elhelyezett seregeink megzavarják galíciai felvonulásukat, vagy pedig éppenséggel hátba- támadják őket. Ezért küldtek egy meglehetősen jelentéktelen erőt a Kárpátok ellen minden komoly szándék nélkül csak abból a czélból, hogy foglalkoztassák, nyugtalanítsák ott elhelyezett csapatainkat. A komoly czél teljes hiányát bizonyítja az is, hogy ezek a kósza orosz csapatok nem a szorosok műutjain jöttek be, hanem a hegyek dülőutjain lopóztak magyar területre, ahol természetszerűleg sem ágyukat nem hozhatlak magukkal, sem lüzérse'g nem követhette őket. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen — ezt még a laikus ember is tudja — hogy akármilyen számú csapatok is komoly szándékkal behatoljanak idegen területre ágyú és tüzérségi fedezet nélkül De stratégiai magyarázata is van annak, hogy az orosznak egyáltalában nem lehet czéija a magyar földre ezen az utón való behatolás. A stratégia legelemibb szabálya követni az ellenséget. Hiszen, ha egyik ellenséges csapat eltér a másik elől, nincs ütközet. De nem teheti ezt meg az orosz sereg azért sem, mert ha megteszi és a háta mögött hagyja az ellenséget, kiteszi magát annak, hogy hátbakapják és a magyar földre betört csapataikat teljesen elzárják a főseregtől. Egy-két ezer orosz pedig cak hadd jöjjön ide közibénk. Az bizonyára itt marad. Nem hisszük azonban, hogy még erről is szó lehessen, mert — mint legújabb távirataink jelentik — a magyar hadsereg olyan erővel vonul fel most a Kárpátok védelmére, hogy ezután csak a madár járhat be Oroszország felől hozzánk. A Kárpátok körüli csetepatékról a Maggav Hírlap tudósítója ma autentikus helyen a következő magyarázatot kapta: — Mihelyt az oroszok előnyomulásukban Lembergtől nyugatra tudlak jutni, nagyon valószínűvé, sőt bizonyossá vált, hogy kisebb orosz hadoszlopok megpróbálkoznak az erdős Kárpátok szorosain át Magyarországba betörni. Az orosz betörésnek két czéija van. Az első, hogy a San és Przemysl felé nyomuló orosz sereg baloldalát az Erdős Kárpátok átjáróinak birtokbavétele utján biztosítsák. A másik pedig az, hogy a rengeteg számban lévő és az orosz főhadsereg kerületében úgyszólván tehetetlen orosz lovasság számára uj működési területet nyissanak, ahol azt foglalkoztatják. Az oroszok ugyanis az ő szempontjukból joggal áhítoznak arra, hogy ezt a lovasságot a Kárpátokon túl, a végtelen Nagy Magyar Alföld rónáin alkalmazzák. Ezzel a békés lakosság között riadalmat akarnak okozni, csapatok folyamatban levő kiképzését és azok vasúti szállítását megakarják zavarni és végül arra is törekszenek ezzel, hogy csapataiknak egy részét ingyen tartassák el. Hasoulóképen cselekedtek 1877 -78 ban, az orosz-török háborúban, amikor Gurkó tábornok hadtestét, amely oroszlánrészben lovasságból állt, a Balkán-hegyláncz szorosain át Kelet Ruméba felé messze előretolták. Az oroszok mostani tervüket nem köny- nyen vihetik azonban keresztül, mert az Erdős Kárpátok lánczolala egész vonalán mindössze ; négv-öt átjárójával rendelkezik. Nagyobb orosz repülő gépével áfszároyalta a La Manche csatornát, az emberiség raegkönnyebülten sóhajtott fel, — no végre egy ember, — aki a repülés mesterségét feltalálta, ezzel egyben a lefegyverzés, illetve az örök béke kérdése is megoldást nyer. Mert úgy gonolkodott mindenki, hogyha a levegő birodalmában is szabadon jöhet, mehet az emher, az ennek következtében származható veszedelmek oly méretűek lehetnek, hogy annak ellenállni képtelenség, A repülés kérdése ugyan megoldást nyert, de a lefegyverzés, az örökbéke kérdése sajnos nem. Az örök béke ott kóvályog valahol a levegőben gazdátlan bitang jószágként. Most már vetik azonban az örök békének a magját ebben a mindenfelé dúló háborúban puskákkal, bombákkal, ágyukkal s egyébb fegyverekkel vetik a magot, hogy az abból kikelt fa nagyra nőjjön és hogy terebélyes legyen, arról gondoskodnak a mi és szövetségesünk harczosai. A franciák levegőbeli dicsőségétől annak idején talán egyedül a németek nem mámoro- sodfak meg. ők is alkottak ugyan repülőgépeket, de a fősuiyt a Zeppelin által kezdeményezett léghajó építésére fordították, mert német alapossággal számították ki, hogy a léghajó bár kissé nehézkes és lassú, de több sikert biztosit a repülő gépnél. Zeppelin a németek támogatása által épített légi járó műveket. Útra kelt vele, — azonban szerencsétlenül járt és csaknem maga is áldozata lett levegő meghóditási vágyának. A léghajó tönkre ment. Ez azonban sem Zeppelint, de még kevésbbé a németeket keserítette el. Ismét gyűjtöttek, rendelkezésére bocsátották a szükséges összeget Zeppelinnek, ki addig próbált, addig kísérletezett, persze, hogy kárörvendezve gúnyolták világszerte szegény Zeppelint, mig nem egyszer arra ébredt a világ, hogy Z°ppelin rendes léghajó járatokat létesít és léghajójával utasokat szállít, sőt a léghajó felszerelései közül nem hiányzott az utasoknak a jó konyha sem, úgy utaztak a németek Németországban ide-oda a Zeppelinekkel, mintha vasúton szekereztek volna. E csudálatos tényekkel szemben is kétkedők voltak az emberek; sőt folyton gúnyolódtak a németekkel, az angolok, belgák, de legjobban a franciák. A gúny, a kárörvendés korai volt. Amint rém a háborúban a 42-es mozsár-ágyú, oly kétségbeejtő valami a Zeppelin Londonban, Parisban, Antverpenben egyaránt, nem is emlitve azokat a városokat, melyeket Zeppelin félelmetes látogatásával már megtisztelt, otthagyva névjegyét egy-egy palota szalonjában, sőt a belga király palotájában is és itt is, ott is halálos csókot lehelt azokra az emberekre, kik elég szerencsések vagy szerencsétlenek voltak Zeppelin levegőbeli üdvözletének tanúi lenni. Mert Zeppelin veszedelmesebb most ellenségeinkre a menydörgős menykőnél is. lm a német alaposság és francia könnyelműség; mily kirívó ellentét. Ebből is látszik, hogy a franciáké a múlt, a magyaré és a németé a jövő. Most szálljunk alá a tengerek mélyére. Úgy olvassuk a lapokból, hogy Anglia, a büszke Albion, tengeren nem meri összemérni A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatású hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu -----------------— uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. --------------------Ár jegyzéket kívánatra küld 1 mm MgM MláH. V V ■■ Kapható mindenhol. ■■
