Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-02 / 27. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut !4 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Felelős szerkesztő Bomba, revolver . . . Meggyilkolták a trónörökös-párt. Julius 1. Fekete szárnyakon érkezett a megdöbbentően borzalmas, iszonytató híradás ... És nyomán gyász támadt mindenütt, a bosnyák sziklákon épen úgy, mint az alföldi rónákon, a stájer havasokon épen úgy, mint a dalmát partokon. A szivettépő gyászban milliók és milliók szive dobbant össze s mig a tehetetlen fájdalom szorította össze a torkokat, kiült a könnyes arczokra a félelmetes, aggodalmas kérdés: mit hoz reánk még a legközelebbi jövő? A bosnyák ünneplő közönség lelkes zsivióját tulharsogta a bomba robbanása, az orvul elsütött Browning- pisztoly döreje s a virágoktól ékes, zászlóerdőkkel bontott kálvária-ut véget ért. Az ünneplés mámorától lelkes közönség még föl sein ocsúdott meglepetéséből, a távolabb állók a jkán talán még hangzott a zúgó éljenzés, midőn az ünnepeltek arcza immár fakóra vált s halálhörgésüket elnyelte iszonyatos pillanat pánikja. Két harmonikus, gyönyörű, erőteljes élet omlott össze pillanatok alatt s a mi fejünkről lehullott a mi reménységünk koronája . . . Megdermedve, elkábulva az iszonyattól állunk szemben a véres tragédiával, melynek pokoli szálait a legembertelenebb, legalantosabb indulatokból szőtték. Az utóbbi időben történt merényleteken mindeniken ott vannak a politika véres nyomai: félrevezetett vagy fantazmagóriáktól gyötört éretlen elmék lázálmai, zavaros, meg- kótyagosodolt elmék ködképei, melyek vérrózsákkal hintik tele az in- goványok útvesztőit s melyek előtt semmi sem szent, még a védtelen nő, a szerető hitves, a gyermekeiért, családjáért élő anya sem. Merényletek históriáiban is a legritkább esetek közé tartozik, hogy valaki orgyilkos fegyvert emelt volna a védtelen nőre. Luccheni tőre, mely a magvarok dicsfénytől övezett nagvasszonvának, Erzsébet királynénknak szivét döfte keresztül, egy megőrült gonosztevőnek kezében villámlolt meg. De arra alig van példa, hogv asszony ellen jéghideg számítással megfontolt és pokoli módon kieszelt terv szerint fegyvert emeltek volna. Még a Balkán kevésbbé finnyás s eszközeiben kevésbbé válogatós népeinél sem Hiszen midőn FerenczFerdinánd trónörököst óva intették attól, hogy lemenjen a boszniai hadgyakorlatokra, mert merénylet készül ellene, fenkölt lelkületű nejét épen az késztette arra, hogy fenséges urát elkísérje veszedelmesnek jelzett útjára, mert tudta, hogy a délszláv népeknél az asszony óvhatja meg leginkább a férjét az orgyilkosok fegyvereitől. És a modern barbarizmus, az el- állatiasodás e klasszikus korában, midőn a legnagyobb buzgósággal dolgoznak európaszerU az oltárok ledöntésén, a tekintélyek sárbatiprásán, a történelmi múltak tisztes hagyományainak kigúnyolásán, fenséges férjét még ő sem, a védtelen asszony, a szerelő hitves, a családanya sem menthette meg a bombától, a revolvertől. A zsiviózó, az éljenző, az ünnepléstől kigyult arczu közönség hullámsoraiból nem hiányoztak a Judások sem, ha nem ért czélt a bomba, czélt ért a Browning-pisztoly s ha az is csütörtököt mondott volna, bizonyára megtette volna gálád kötelességét a tőr. Mert most, midőn a megdöbbenés, az iszonyat pillanataiban, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tudósítások tömkelegéi között ha nem is látunk tisztán bele a politikai indulatok ocsmány fertőjébe, ha nem is tudjuk holt bizonyossággal megállapítani azt, hogy a véres tragédia szálai merre ágaznak el, annyit azonban már most is konstatálhatunk, annyi bizonyos minden gondolkozó fő előtt, hogy a jelen esetben nem egy éretlen ifjú szörnyű eltévelyedésével állunk szemben, hanem pokoli módon megkonczipiált aknamunkával, mely a hosszú, ünneplő útvonalon tiz helyen is fölrobbant volna, ha az első kísérletek sikertelenek maradnak. A fenséges pár sorsa meg volt pecsételve, midőn a figyelmeztetések ellenére a végzetes boszniai útra elhatározták magukat. — Szeretettel, békességgel jöttem önök közé és bombával fogadnak engemet!... i 'crczczel a bomba K anása i ,'n hangzottak el e trónörökösünk ajkairól s pár pcrcTs- czel e szavakra immár süvítettek a gyilkos golyók. A szeretetre való hivatkozás, mely egy nemes férfilélek magasztos megnyilatkozása, hiábavaló volt. A szeretet szava nem keltett visszhangot ott, hol csak az elvakult és elvadult gyülölséget ismerik. Szomorúan konstatálta ezt Sze- rajevó polgármestere is azon fölhívásban, melyet a véres tragédia hatása alatt a lakossághoz intézett: — Habár a förtelmes gaztett gyökerei hazánkon kívül vannak is, amenvnyiben kétségtelen, hogy a bomba Belgrádból származik, mégis szomorúan kell konstatálni, hogy hazánkban és Szerajevóban is vannak felforgató, gyűlölködő elemek! Mélységes gyászszal, a fájdalom sajgó érzetével tekintünk agg uralkodónk felé, kit életének alkonyán is ily megpróbáltatásokkal üldöz a végzet. Rudolf trónörökös elvesztése gyógyíthatatlan sebet ütött a szivén; ezt a sebet meg véresebbre, még gvógyithatatlanabbra marczangolta felséges hitvesének erőszakos halála s mos», midőn egy hosszú élet alkonyán erőskezü, kipróbált támasz állott oldala mellett, kihez az odaadó érzelmek egész skálája fűzte, egy bombarobbanás, egy revolverlövés egyszerre dönti romba a jövő szépen megépített, ragyogó prespektiváját. Rettenetes, szivettépő sors, mintha Szent István koronája csupa tövisekkel volna kibélelve. . . . Fekete szárnyakon érkezett a megdöbbentően borzalmas híradás. És nyomán gyász támad mindenütt az egész világon, hol czivilizált, kultur- népek laknak. Ezerszeres azonban a mi gyászunk, a mi vesztességünk! Mintha még nem bünhödlük volna meg egészen a multat s jövendőt. Zúgnak-búgnak a harangok, fekete zászlók erdejévé vált az egész ország. De e külsőségek korántsem hirdetik egész nagyságukban ama mérhetlen nemzeti fájdalmat, melyben a hármas hegy s négy folyó országának népe osztozik koronás ki- rálvával! é. m. 7/ C7l ZSÜII. évfolyam. 101*3:. j-alrus lió 2. 27-ilc szám. . ‘
