Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-23 / 17. szám
1914 április 23. NAGYBÁNYA 3 • vántartást, sürgetést, különböző iktató és mutatókönyvekbe való bevezetést és irattározást kiván s igy egy ügy, amely a szakközegnek rövid utón való meghallgatása eseten, a legrövidebb idő alatt elintézést nyerhetne, a bürokráczia szövevényes hálózatába belevonva, óriási tinta és papírfogyasztással, a fél érdekeinek erős megkárosodásával, a hivatalos személyzet indokolatlan igénybevételével, hónapokon át nye^ elintézést, így eshetik meg azután, hogy egy ügynek tanulmányozása a számtalan közbeeső végzés miatt óriási időpazarlással jár. Láttam már egy-egy városban olyan esetet is, amikor a tisztviselő két különböző foglalkozást töltvén be, saját magát heteken, sőt hónapokon keresztül eredménytelenül sürgette meg, holott a sürgetésekre pazarolt időt az ügy érdemben való elintézésére felhasználva, az ügyet végleg elintézhette volna. A városok jövőjének alapja a jó, gyors és olcsó közigazgatás, amely nemcsak a közigazgatási rendszeriét, de a közigazgatást az életben alkalmazó tisztviselőktől is függ. Jó törvény, és jó tisztviselőkkel dolgozó közigazgatás előmozdítja a polgárok vagyonosodását, jólétét és megelégedését, Ezek azok a tényezők, amelyek egy városnak a kultúra, művelődés és a modern igények szempontjából jövőt biztosítanak. Kétségtelen, hogy a jó törvényhez és a megfelelő közigazgatáshoz feltétlenül szükséges a polgárság jóindulata és odaadó közreműködése is. Almásy László orszgy. képviselő. A felemelt ököl. Április 22. Az élet legcsunyább átka: az ok nélkül fölemelt ököl, úgy látszik, néhány sangvinikus ember jóvoltából eljutott végre a mi tiszta szenvedélyű városunkba is, ahol eddig mégis csak a kisebb városok viriuoz-speczialitása, a névtelen levélírás volt a tavaszi ébredés, az u n. holtszezon fölélénkitője. Nos, hát ezentúl másként lesz. Ha ön, kedves olvasóm, azt mondja, hogy látott egy görbe képet, akár festményre, akár emberre értette is azt, akár élőre, akár holtra: aki hallja, magára vonatkoztatja, fölemeli az öklét és üt. Ha ön, kedves olvasóm, elfelejti, hogy a partnerének is görbe orra van s kijelenti, hogy a görbe orr antipalikus ön előtt, a tulajdonosa fölemeli az öklét és üt. És fölemeli az öklét, ha vasalatlan nadrágról, rossz Írásról, fésületlen hajról, zavaros vízről, politikai meggyőződésről, női becsületről, Haeckel ma- nistikus tanairól, szép időről van szó, mert a sújtó bot és a fölemelt ököl a kabarék be nem konferált, ötletszerűen született számaihoz hasonlóan támadnak önre s ha önben fejlődöt- tebb kulturérzék és emberibb jóság van, mint sangvinikus partnerében s visszavonul a fölemelt ököl elől és nem kezd parázs verekedést: ön gyáva, haszontalan, jellemtelem fráter; ha visszaüt: — nos, akkor nem külömb, mint provokáló ellenfele, mert ütni mindenképen aljas, jeliemtelen, csúnya dolog. Azaz .. . Ezekben az ötletszerűen született össze- kapásokban is igen sok a mélyebb lélektani jelenség, ami visszavisz minket a pánczélos, kardos középkorba, vagy a shakespeari drámák hőseit juttatja az eszünkbe. A fölemelt hang és fölemelt ököl annak az örök emberi indulatnak — sajnos — még ki nem veszett szimbó'uma, amiből azonban sokszor családi és néptragédiák, válópörök és háborúk alakulnak, véres, szomorú felkiáltójelnek a népek, kultúrák történetében. A középkor lovagjai, a kóborlovagok, a szőke, kaczkiás, finom franczia márkik mégis nagyobb disztiugváió készséggel verekedtek s az összes inditóokok közt a leggyakoribb, sőt a legszebb hosszú ideig az egyetlen ok: az asz- szony volt és a becsület, amiért érdemes és szép volt verekedni, meghalni, hősies volt sirni, bukni, sőt orozva gyilkolni is, — de a pénz, az egyéni hiúság, a »felpaprikázott álönérzet«, a sangvinisla természet mindenáron ellenségeskedő, verekedő provokativ készsége csak a mai, társadalmi fejlődést hirdető kor vívmánya, minden botrányos, meg- és lealázó, a verekedőt önmagát legjobban lealacsonyító jelenetével együtt, amiben nincs sem bátorság, sem férfiasság, sem jellemesség, mert hallgatni néha épen olyan »lovagias«, olyan nehéz és olyan kritiku san becsületbeli kérdés, mint a fölemelt ökölt megfogni: hogy ne üssön — s vissza nem ütni. Az asszonyért csalni, sikkasztani, hamisan kártyázni, szöktetni vagy szökni még ma is »divat«. De verekedni nem. Verekedni ostoba, nevetségesen kicsinyes ügyek, vagy a pénz kérdése késztet ma s ez a tempó visszavisz a primitiv korok dorongos, állati jellegű verekedéseihez, a meztelen, barbár ember felemelt öklét állítva modern keretekbe, amit, ha nem mai ember követ el, sajnálni lehetne, igy csak megvetni és elitélni lehet, lévén olyan visszataszító látvány, mint a be nem gombolt előrész egy jól vasalt nadrágon. És addig, amig a fölemelt ököl, a verekedő ellenfelek állnak az utczasarkon, fájdalmas utópia itt kullurfejlődésről, tisztult emberi életről beszélni Mert a kullurfejlődés nem ismer fegyvert, párbajkódexet, felemelt öklöt; csak emberszeretetet és jóságot ismer s bizony, olyan szép volna ez a nyomorúságos" magyar élet is, ha az emberek megértenék és szeretnék egymást ! H. ö. HÍREK. Április 22. Személyi liirek. Ziffer Sándor festőművész, ki Münchenben festőiskolát nyitott, nyári tartózkodásra városunkba érkezett. — Veress József bányatanácsos hivatalos ügyekben Óradnára utazott. Uj főtanácsos. Őfelsége a király Újhelyi Hugó kir. jogügyi tanácsost, régi jó ismerősünket, kir. jogügyi főtanácsossá nevezte ki. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Vanyek József nagykárolyi pénzügyi számvizsgálót számvevőségi főnökhelyettesi minőségben Égerbe, helyébe Andrássy Jenő fehérgyarmati járási számvevőt Nagykárolyba áthelyezte. Esküvő Németh Béla főgimnáziumi tanár f. hó 25-én, szombaton délután 5 órakor tartja szűk családi körben esküvőjét néh ProMszka Lajos volt uradalmi erdőtanácsos leányával: Liliuel. Az esküvőn mint tanuk dr. Rencz János főgimn. igazgató és Prohászka Antal nyug rendőrfőkapitány szerepelnek. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye í. hó 17-én tartotta meg városunkban rendes tavaszi közgyűlését Széli György esperes és Tóth Móricz legidősebb tanácsbiró elnöklete alatt. A közgyűlés hamar végzett a napirenddel s ami szokatlan dolog, már déli 12 órakor véget is ért. Közgyűlés után ebéd volt az István-szállóban, melyen mintegy halvanan jelentek meg. Felköszöntőket mondottak Széli György, Helmeczy József, Sloll Béla, Papolczy Zoltán s dr. Nagy Sándor. A közgyűlés tagjai a délutáni vonattal utaztak el városunkból Üresedés a vármegyénél. A vármegyénél üresedésben levő aljegyzői állást a májusi közgyűlésen fogják betölteni. Az állásra idáig négyen pályáznak: Tóth József tb. aljegyző, dr. Jakó Endre tb. szolgabiró. dr. Galgóczy István földbirtokos és Dienes Sándor tb. szolgabiró. madnap otthagyott a férjem ... A következő másfél év alatt négyszer láttam viszont huszonnégy órára. A hirtelen helyváltoztatás, a szokatlan, uj környezet, s az* életmódom tökéletes felforgatása természetesen gondolkozásra késztetett. De a mi igazán, gyökeresen megváltoztatott, még hozzá igen hamar, az egy lenyűgöző gondolat: a halál gondolata volt. ... Ne higyje, hogy most frázisokat gyártok majd a halálról! Isten őriz! Csak arra kérem: képzelje el, mivé teheti a Halál csökönyösen visszatérő gondolata egy párisi asszony kis agyvelejét, a mely eddig soha, de soha nem gondolt másra, mint az életre! . . . Már pedig, ama bizonyos borzasztó reggel óta nem tudtam elhessegetni magamtól annak a fekete gödörnek a képét, a mely felé végeredményben mindnyájan futunk, egyikünk gyorsabban, másikunk lassabban, . . . de mind, valamennyien! Ez a látomás elutazásom estélyén jelent meg először előttem, mikor kiléptem a szobámból, a hová néhány barátom virágokat hozott — és azt gondoltam visszajövök-e még ide? Szivom-e még j,itt más virágok illatát, mint ezeknek, a mik olyan hamar elhervadnak ? . . . Mikor megtelepedtem Malvezinben és megszoktam a szanatórium szabályos életrendjét, nyugodtabb lettem: de hogy lehessen itt megszabadulni ettől a rettenetes gondolattól, mikor minden héten, sőt hetenkint többször is, előtűnik egy hozzám hasonló teremtés, aki úgy jött ide mint én, ugyanazzal a nyugtalansággal, ugyanazzal a reménnyel — egy férfi vagy egy asszony, a kit ismerek, akivel mindennap beszéltem, a ki iránt néha rokonszenvet kezdtem érezni . . . eltűnik és — vége! . . . Hogyne elmélkednék itt az ember azon, hogy mennyit ér az élet ? — és azon, a mi az élet végén leselkedik ránk ? — Akkor hát, — kérdeztem, — nagyon boldogtalan volt? — Nemi az első elszörnyedés után komolyabbnak éreztem a lelkemet, de nem szomorub- nak. Ellenkezőleg igen hamar eltűnt belőlem valami különös idegesség, a mi folyvást üldözött Párisban és fizikai rázkódtatásokat okozott, Mélységes nyugalmat éreztem. Tudtam hogy alá vagyok vetve a végzetnek, de egyszersmind el is voltam szánva egy őszinte, aktiv erőfeszítésre, hogy enyhítsek ezen a végzeten. Megismertem a részvétel; az önzés tanított meg rá; mert a mások iránt érzett részvétem a tulajdon nyomoruságo m érzéséből fakadt. Hanem mindenekfölött azt csudáltam, hogy milyen kevéssé sajnálom a párisi életet, azt a társas életet, a miről azt hittem azelőtt, hogy sohasem tudnék meglenni nélküle . . . Egyetlenegyszer sem hiányzott nekem, még a legelső napokban sem : mert egy valóban fontos gond a maguk illő helyére tettte dolgokat és megtanított igazi relativ fontosságukra. És ott, a magányban, észre kezdtem venni, hogy mekkorát tévedtem és mekkorát tévedünk mi mindnyájan, mikor életünk czéljául tűzzük ki, hogy — elsikkasszuk az életet, ezer ravasz fogással: szórakozásokkal, társasággal, nagyvilági szerepléssel, vagy akár . . . szeretkezésekkel is; életünk czéijává tüzzük ki, hogy ne érezzük az életet. Ott fönn, a havasok közt, éreztem, hogy élek! Megismertem végre az élet izét, zamatját, egészen tisztán, mentem mindazoktól a zavaros aromáktól, a miket ez a mi eszeveszett czivili- zácziónk hozzárak. A szabad elmélkedés hosszú óráiban, a miket semmi váratlan esemény nem zavart meg, lassan végigjártam újból az egész múltamat s ez a műit rettenetesen üresnek és BIKSZÁD GYÓGYFÜRDŐ ÄÄ Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gvógyintézet, dr. Bailing-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világilás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. :::: Elő- és utóévadban az állandó tartózkodóknál a szobaárakból 30 /o engedmény. Prospek!ust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdöigazgatóság.
