Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-15 / 3. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. január 15. vább az ő neveltjeik lelkében, olt lehet bizalommal nézni a nemzet jövője elé. Ott van szabadsága a tanító egyéniségnek és akaratnak, ott nem kell szomorúan kérdeznünk: akarhatom is azt, amit akarok? Mert ma még egy másik, egy ismeretlen hatalmas akarat nyűgöz le százezer akaratot és szabadságot, amit csak a népiskolák fejlesztésével lehet visszavetni a múltba, felszabadítva a munkára váró, tudatos tömegeket, amelyekbe az akarat szabadságát már tökéletesen biró intelligenczia is harmonikusan fog olvadni. Az a másik ma még lenyűgöző akarat erélytelen, elkényeztetett emberek akarata. Az elkényeztetett embert pedig úgy hátbavágja az élet, hogy nehezen, vagy soha többet felállni nem tud. Az élet pedig a hatalmas tömegek erejében rejlik és kulturmegnyilatkozásuk már nincsen messzire. h. Auspicziumok. Január 14 Az ország pénzügyminisztere nyilatkozott az év elején egyik pénzügyi lapban az ország pénzügyi helyzetéről. Nyilatkozatai általában megnyugtatók. A helyzet folytonos javulását véli elkövetkezni az uj esztendőben, jóllehet a hitel- viszonyok még mindig szigorúak lesznek, aminek oka az, hogy Európaszerte óriási hiteleket vesznek igénybe az államok. A szuronyerdő mindenütt hitelre ment és ezt állami kölcsönökkel kell valahogy rendbehozni. Arról nem is beszélve, hogy a most átalakult balkáni uj országokban valóban frázis nélkül, századok mulasztását kell pótolni és ez is nyeli a pénzt. Mivel pedig a Balkán mindig drága kölcsönt tudott csak szerezni, még pénzbőség idején is, lehet gondolni, hogy milyen árfolyamok mellett fog most pénzt felvenni. Ez a hetyzet a magánkamalláb leszállítására nem vezet. Dehát ezeket az ország pénzügy- minisztere jobban tudja, mint mi és ha mégis mindezeknek mérlegelése mellett a helyzetet optimisztikusan ítéli meg, akkor mindenesetre erre mélyreható okai vannak az ország teherbíró képességében, melyet a múlt esztendő folyamán fényesen igazolt. Azt mondja a pénzügyA járásbiró int, hogy csitt, csöndesen. — Halottuk. A te feleséged beszélte az este az enyémnek. Hát mikor haza megyek, csak elször- nyedek. Sohasem tettem volna föl arról az emberről. Meg mertem volna esküdni, hogy az tiszta- kezű s ihol ni . . . — Hát te is azt hiszed ugye ? — Hát mit higyjek ?—dörmög a járásbiró; ha ti mondjátok ? — Persze, persze, — csóválja fejét az ügyvéd. Ugy’;'aztán lehet kétszázhusz forintos báli ruhákat hozatni. De félek, hogy beletörik a bicskája. — Ja, barátom, addig jár a korsó kútra, mig el nem törik, — viszonozza a járásbiró. Tárgyalás után, mielőtt haza menne, beszól a járásbiró a patikába. Kitűnő szilvóriummal szokott kedveskedni a gyógyszerész a vendégeinek s mikor az embernek igy el van rontva a gyomra, mint most a járásairó urnák, az a legjobb orvosság. Igaz ugyan, hogy már későre jár az idő, de még egy fertályt elbeszélgethetni ebédig. — No, Feri öcsém, hallotta már az adópénztárnok históriáját? — Ezzel köszönt be a járásbiró a patikába. A gyógyszerész megnyúlt ábrázattal fogadja. Már hallotta. Szörnyűség! — Aztán mennyi lehet az Elsikkasztott összeg ? A járásbiró meghőköl: — No, no, még nem vagyunk ott. Még nem tudhatni egész bizonyosan, hogy valóban . . . A gyógyszerész félbe szakítja: miniszter, hogy hatalmasán folytak be az adók s különösen az egyenes adóknál van nagy emelkedés, pedig tizenhárom vármegyében szörnyű katasztrófa volt és itt az adóbehajtás terén a legmesszebbmenő kíméletre van szükség az adóalanyok érdekében. Ha pedig az ország pénzügyminisztere ekkora optimizmussal nyilatkozik, mi sem láthatjuk fekete szemüvegen át Magyarország köz- gazdasági helyzetét. Az ország finánczminisztere leghivatottabb ebben a részben véleményt mondani s valóban hálásak lehetünk neki, hogy a bizalom erősítő érzelmével kezdhetjük meg az uj évet taposni. Más a mi gazdasági helyzetünknek aggodalmasabb része. Azt tudjuk, hogy kerekszámban negyvenegy millió métermázsa búza termett hazánkban, holott a jó termő esztendő ötven milliót szokolt mutatni. Ez a kilenczmillió mé- termázsa felette hiányzik, főleg ha arra gondolunk, hogy általános meglepetésre nagy áresés következett be a termelésben minden téren. A mai munkásviszonyok mellett ki fogja-e bírni a gazda, az erősen kérdéses. Nincs más remedium ellene, mint a földet termőbbé tenni. A múlt év termelési statisztikájában, ami örömkellő, azaz, hogy kataszteri holdanként az országos termésátlag hét és fél mázsa. Ez pedig nagy sor, mert eddig hat mázsás termésátlagok jegyződtek a terméstatiszti- kába. És mégis semmi, ha arra gondolunk, hogy pl. Mezőhegyesen, a debreczeni gazdasági akadémia gazdáságában ebben az évben 18 mázsás termésátlagokat értek el és Németor szágbau ez a normális termés, kevésbé lehetünk elragadtatva Az bizonyos, hogy csodák nem történnek. Kedvező időjárás mindenesetre szükséges a nagy terméshez, de épp annyira szükséges az emberi értelem és szorgalom is. Csak ott, ahol a földet jói" előkészítik, termőerejét okszerű trágyázással emelik, a műtrágya vételétől sem fáznak, csak ott lehet ezeket a nagy terméseket várni. A számítás pedig fényes, mert a hét és fél mázsás termésátlagot adó föld vetőmagja, munkállatási költsége ugyanannyi, mint a 18 mázsás termést adó földdé, a jövedelem pedig a kétszeresnél is nagyobb. Vajha gazdálkodással foglalkozó olvasóink ezeket a megjegyzéseket értéke szerint megszívlelnék és követnék Akkor virradna Magyar- országra áldás. — Én titoktarló ember vagyok, nekem elmondhatni. A járásbiró ötöl-hatol. Hiszen még maga sem tud semmi bizonyosat. De a gyógyszerész már bizonyosan tudja, csak az összeget nem tudja, hogy mennyi. Az asszonyok beszéltek róla, de hát azok sem tudják. Egész istenadta nap s a következő nap egyebet sem tesznek a homok-berényi hölgyek, mint egymást látogatják s firtatják, hogy mennyi lehet az elsikkasztott összeg. — Lesz vagy tízezer forint. — Lesz az több is. Ki tudja, mióta folytatja a sikkasztást? — Lehet talán húszezer is . . . Meglehet, hogy azon szerezte a házát, a szöllőjét is. A kaszinóban az urak nagy lépésekkel jár nak föl s alá. Nem maradhatnak veszteg a kár tyaasztalnál vagy az újságolvasásnál. A legérdekesebb hirek is hatástalan enyésznek el. A mennydörgő korrupciós vezércikkeket senki sem olvassa el. Bánják is azt most. Itt van az ő saját külön korrupciójuk, erre irányul minden figyelem. Várják az adópénztárnokot. De negyednapja, ö'öd- napja már, mégsem jön. Nyilván sejti, hogy kutya van a kertben, nem mer a kaszinóba jönni, csak bujkál az emberek elől. Igaz, hogy mióta a fiatal menyecske van otthon, máskor is megesett, hogy nem jött el a kaszinóba, ahová azelőtt minden este rendesen'fel- járt. De lehet, hogy már akkor is a rossz lelkiismeret mardosta, az ösztönözte, hogy kerülje a HÍREK. Január 14. Hátralékos előfizetőinket kérjük hátralékaiknak szives beküldésére, mert nekünk is terhes kötelezettségeink vannak. Személyi liirelr. Biti István festőművész Budapestre visszautazott. Kanonok beiktatás. Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök megbízásából Pemp Antal pre- latus- kanonok, püspöki hely nők a napokban iktatta be Perényi János, Vanyek Ferencz és Palányi Endre czimzetes kanonokokat. A megyéspüspök az uj kanonokok és főesperesek tiszteletére fényes ebédet adott. Berencei Kováts Sándor ünneplése. Meleg ünneplésben volt része a napokban berencei Kováts Sándornak, az erdődi járás közszeretetben álló főszolgabírójának, aki iránt a járás impozáns módon bizonyította be meleg szeretető! nagyrabecsülését. A főszolgabíró ugyanis az elmúlt héten költözőn át járási székhelyéről birtokára, Sándorhomokra, miulán négy és fél évig nemcsak páratlan buzgalommal, hanem kiváló igazságérzettel, emberösmerettel és főként emberszereteltel vezette a járás ügyeit. A távozó főszolgabíró népszerűségét élénken jellemzi az a nagyszabású ünneplés, amelyben járása ez alkalommal részesitelte, Az érd. di társadalom nagyméretű bankettet adott búcsúzó főszolgabírója tiszteletére, amelyen megjelent úgy a járási székhelynek, mint a járásnak teljes intelligenciája. A banketten Láng Ferenc esperes szép szavakkal búcsúztatta el az erdődi járástól berencei Kováts Sándort és nejét A beszédre az ünnepelt főszolgabiró meghatottan válaszolt, majd sorra következtek a felköszöntők, amelyek mind a járásnak berencei Kováts Sándor iránt érzett szereletéről tettek tanúságot Másnap a főszolgabiró látta vendégül theára Erdőd ünneplő társadalmát. Legimpozánsabb és legkedvesebb volt azonban az ünneplés akkor, mikor a főszolgabiró elhagyta a községet. Elutazása előtt az egész község társadalma ismét megjelent szeretett főszolgabirája lakásán, hogy most már végleg búcsút vegyenek tőle, a hölgyek gyönyörű virágbokrétát nyújtottak át a főszolgabiró nejének, a lakás előtt pedig az iskolák növendékei állottak sorfalat, az elutazó családot pedig mintegy 50—60 főből álló lovas bandérium és körülbelül busz kocsin a község társadalma cigányzenével kisérte el a község haláráig, — III említjük meg azt is, hogy Erdőd község becsületes emberek tekintetét. Az ilyen bujkálás a legerősebb bizonyíték ellene. Ezt nem lehet eloszlatni azzal, hogy egyszer aztán hatod vagy hetednapra feljött a kaszinóba is. Azzal sem lehet leplezni a dolgot, hogy olyan szerfölött jókedvűnek mutatja magát s vidáman tréfálgat mindenkivel. Oh, az effele képmutatással nem lehet elámitani a homok-herényi közvéleményt. Mindenki tudja, hogy azelőtt komolyabb ember volt. Merő számítás, furfangos rafinéria ez tőle. S látszik is, hogy abba hagyja, amint észreveszi, hogy az urak nem hajlandók tréfálgatni vele. Csak kurtán felelnek, ha valamelyikhez hozzá szól s hátat forditnak neki. A járásbiró meg úgy tesz, mintha észre sem venné a barátságos líoszöuését s hamar fölkap egy nagy lepedő újságot, hogy eltakarja magát, mintha a legbuzgóbban olvasna. Az adópénztárnok nem tudja, mi lelte ma ezeket az embereket. Mindegyik fólrehuzódik s még két társ sem akad a preferánszhoz. Akárkit szólít föl, egy sem akar vele kárlyázni. Végre megunja ezeket a savanyu képeket s ott hagyja őket. Na hiszen, csak várják, mig ő a kaszinóba jön, mikor otthon ettőltheti az időt kellemesen, boldogan az ő aranyos kis felesége mellett. — Ahá, szalad már, jegyezte meg Kis Pista, az ügyvéd: menekül a tisztességes emberek társaságából. A takarékpénztári igazgató azt a gyanúját fejezte ki, hogy hátha végkép elszökik. Az ilyen sikkasztó mind Amerikába szökik.
