Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-26 / 13. szám
1914 márczius 26 kénytelen vagyok megelégedni az Újság alkalmi tudósítójának beszámolásával, aki Bánffyhunya- dig elébe utazott- Psilandernek s tolmács utján a következő intervjut kapta a dán színésztől : Vidéki túrám első állomása Kolozsvár, ahol fellépésenkint ezer koronát, összesen négyezer koronát kapok. Magyarországon nagyon jól érzem magamat. Talán egyedül Párisban volt olyan szives fogadtatásban részem, mint Budapesten. Igaz, hogy a nagy népszerűségnek árnyoldalai is vannak. Szeretem, ha szeretnek, de amit Budapesten tapasztaltam, talán kissé túlzásba is ment. Az újságírók is nagyon derék, rokonszenves emberek, azonban néha négy kérdéssel is megrohannak, alig győzök felelni. Pesten volt alkalmam megismerkedni az éjjeli élettel s az az impresszióm, hogy vidámsága, túlzott elevensége inkább csak kirakat a külföldi vendégek számára. * Este 7 órakor az első előadáson jelentem meg, mint jó laptudósiióhoz illik. (Édes Szerkesztő ur, kapok-e igazolványt ?) A Színkörben rengeteg nő zsúfolódott össze. Alig eey férfi a lányok és mamák soraiban. Jobbadán vidéki nők zarándokoltak be s bizony nem volt mindig ízléses a viselkedésük. Az előadás előtti zaj egészen más, mint máskor. A vékony női hangok dominálnak. Zenei nyelven szólva a zsibongás pár oktávval magasabban hallatszik mint rendesen A nézőtér szundiig meg van telve. Psilander a saját egyéniségére irt Daibore báró fogadása czimü szkeccsben lépett fel társulatával, mely állott két igen szép dán színésznőből, kik közül az egyik kitünően beszél németül a másik meg Psilander kevésbbé. Mindazonáltal németül folyt az előadás s ha Psilander egy pár magyar szót nehézkes kiejtéssel kimondott, a közönség valósággal tombolt, bár német szavait jobban lehetett érteni, mint a magyart. »Kesszit csokkolom « »Szerrvusz te draaga.« »Jönjöröszép!« mondta Psilander a német szövegbe beleszőve. Majd elénekelte: »Szeep aasszonjnaak khurisszaalok, khurisszalok, khurisszaalok. A vilaagnak ffitjet baanjok, ffitjet haanjok, ffitjet haanjok. Ujujujuj a szivem, Ne tujja meg senkisem, Hodj Kinek a feleseegeet szeretem, Tsakk a cziggánj edjedül, Aki nekkem heggedül, Tsak assz tujja egyedül« Persze volt nagy hatása az »artista feno- ménnekc ezzel a magyar nótával, melyre Király Ernő tanitolta be. * II. Eltelt egy hónap. Nagy változások történtek azóta. Az ágrólszakadt, az élet útjain vándorként bolyongó kis emberek életében rövid időn belül történnek a nagy dolgok. Andor hiába fulott-lótott a megélhetésért. Nem voltak pártfogói, tehát szerencséje sem volt. Csak egymaga volt magának, az adott jóért senkit, semmit nem Ígérhetett, tehát hogy nyitottak volna ajtót neki oda, ahol a boldogság lakik. Mégis valami halvány fény mintha derengeni próbált volna éleién. Véletlenül bevetődött a »Munka« czimü politikai és társadalmi újság szerkesztőségébe. Ott dolgozott egy hétig. Először csak korrigált, de később olyan czikket irt, a milyet csak azok tudnak írni, a kiknek nagy bánat feküszi meg a szivét. Egy hét se suhant el, s egy nagyon igaz czikke miatt betörött a feje. A rendőrség talpra állt s szépszerint felszólították, hogy hagyja el a várost. Ha csöndben, szótlanul nem teszi, folyton a sarkába állnak, mig kitoloncolják. Menni kellett. Belenyugodott. Sötét rezigná cziöval, nagy elhatározásokkal, jövőre szóló tervekkel. A nagy útra hamar készen volt. Egy pár ruhadarab, egy két könyv, s egy kemény, erős bot, hogy a kutyáktól védekezzék. Elhatározta, hogy a szülőinek semmit sem ir. Minek busitani a sorsával. Tovább nem tanulhatott. Pénztelenség miatt nem fizetett tandijat, elvesztette a féléveket. A tanuláshoz pénz kellene, az nincs, hát mégis neki kell vágnia az életnek. A természetben minden kis bogárnak megvan a hivatása. Andor érezte, hogy őt is a hivatás szólítja. Ha a boldogsága el is vérzik a csatán, egyengesse azok NAGYBÁNYA A többi előadások is elég nagy közönség előtt folytak le. 18-án reggel elutazott a nagy moziszinész, hogy két napig Nagyváradon, azután Aradon vendégszerepeljen. 4 Azóta a Psilander-levelezőlapok borzasztóan fogytak s fogynak, úgy, hogy ma már alig lehet kapni belőlük. Annál többet dugdosnak vagy mutogatnak a lányok ... 1 4 . . . Vájjon Nagybányára nem megy el a mozi férfi primadonnája ? Vagy talán inkább Nagybánya hölgyei mennek el őt megnézni? Majd meglátjuk. Erről egyelőre nem tudok beszámolni. —lint. Szatmármegyéből szerződtettek el egy leányt az orosz halléthez. — Interwiev a szatmári pályaudvaron. — Zöldi Vilma — mint tolmács. — Márczius 25. (Saját tudósítónktól.) Pénteken hajnalban intim, igazi bohémtársaság ült föl a vasúira: hogy részben hosszú, hosszú időre búcsút vegyen a Zazar-parii Metropolistól. Egyik folyosónélküli dohányzó szakaszba telepedtek: Zöldi Vilma, Lnjthng Károly, Rónai Géza és a Nagybánya tudósítója, aki privát delegátusként kisérte a távozó színészek utolsó, de legkedvesebb csoportját Szaímárig. A szatmári pályaudvaron — a debreczeni személyvonat indulását várva — sétált a kis csoport, amikor egy érdekes, karakterisztikus fejű prémbundás úriember és egy csinos, diszkréten öltözött fiatal leány keltették föl a figyelmüket. A pályaudvari újságárus vasutas — aki látta, hogy a kis csoport színészekből áll — diskréten figyelmeztetett bennünket, hogy nézzük csak. meg jobban azt az urat! — A szentpétervári opera embere, adta meg az informácziót a vasutas. Átutazóban volt az Alföldön, Nagykárolyból Hozta magával ezt a lányt. Ballerina lesz belőle, eddig meg fel- irónő volt valahol! Természetesen ezek az informácziók minket — mint színházi embereket is — rendkívül fölizgatott. Meg kell tudni bővebben is, minden ■ áron, tényleg orosz ember é, s az a szép leány hová való? Tudósítónk udvariasan odalépett az arisztokratikus, szürke pofaszakállas úrhoz s megszólította németül: útját, akik olyan üres tarisznyával, de nagy szívvel indulnak el, mint ő. Mikor Jánost átölelte, erős, lelket betöltő bizalommal mondta: — Elmegyek valamerre, testvér. Beállók munkásnak, dolgozom, mint egy barom és éjjel telkemet látom el táplálékkal. Szeretném szolgálni a szegény, lenézett, mellőzött népet, a komisz fertály érdekét. Mert, barátom, kezdem szeretni a nyomorúságot, mely szüiőanyám volt, s a nyomorultakat, akik édes testvéreim . . . Csattant az ajtó és az elárvult, összebányt szobába két kékzubbonvos munkás lépett be. — A munkások lapjának olvasói értesültek az ön eltávolittatásáról. Összegyűjtöttük ezt a csekélységet. Szeresse, védje ezután is ezt az elhagyott, nyomorult osztályt. Andor körül vakitó, fényesség támadt.j Mélyen meghatva köszönte meg a ragaszkodást. Azután leült s egy utalványon az egész összeget elküldte Remeteszegre tönkrement édesatyjának. Visszatért a hite önmagához. Olyan nagy és fényes volt ez a hit. Az apostoloknak hite volt. Benne olvadt föl szivének minden dobbanása. A kampós botot a kezébe vette. Nyugat felé indult. A nagy városok és füstölgő gyárak apró házikóiban várják őt. Amikor a szamos- parti kart mellett elsuhant, kifényesedett a I szeme. Kiért a városból. Megcsókolta Jánost és visszaküldte. Azután leborult a földre. Azt is megcsókolta, mint a szerelmes jegyese ajkát. Az ulszéli búzatáblákból letépett egy égó'piros pipacsot Fütyörészni kezdett. Rózsás, bűbájos alkonyat Ő azt hitte, hajnali sugárzás köröskörül ... Kiss Menyhért. 3 — Bitte mein Herr, können Sie Deutsch sprechen? — Ein wenig! volt a csöppet sem biztató válasz. Azonban mikor megtudta, hogy újságíróval van dolga, társalgási nyelvül a francziát választotta, amit (be kell vallanunk) az ujságiró nem birt. De egy mentő ötlet kisegítette a bajból. A vonat késett, felkérte tehát Zöldi Vilmát, aki a franczia nyelvet pompásan érti, hogy legyen a tolmácsa. S mert a bájos művésznő vállalkozott is e szerepre, tudósítónknak a következőket sikerüli megtudni a titokzatos utasok felől: — Nem szívesen beszélek magamról —■ tolmácsolta Zöldi Vilma az orosz vallomását — mert félek, hogy félreértenek Európai kőrútról jöttem s most Lembergen át utazom haza. Többször meggyűlt a bajom a hatóságokkal, mert kémnek és leánykereskedőnek néztek, pedig egyik sem vagyok. A nevem Iwanoff Péter és a szentpétervári opera magántitkára vagyok I Ballerinák kellettek még az ensemblébe s ezért I jártam Párisban, Berlinben, Münchenben, Bécs- 1 ben, majd Budapesten is. Nem sok eredmény- nyel. Aki nekem tetszett volna s tehetsége is volt, olyan horribilis föltételeket követelt, hogy még mi sem elégíthettük ki. A véletlen ezulán Nagykárolyban pihentetett meg, ahol ezt a kisasszonyt megismerhettem — Egy este — mindössze három napig voltam ott — betévedtem egy éjjeli kávéházba. Nekünk, színházi üzletembereknek, néha megvan a vadászkutya szimatja, ami ösztönösen hajt valami felé. S amint látja, az ösztönöm nem csalt. A kisasszony mint felirónő szerepelt. Meglepett a karcsúsága és mozdulatainak könnyed frissesége. Bemutatkoztam s miután a németet töröm, fölkértem, tánczoljon valamit. S olyan bravúrosan tangózott — egyedül —, hogy bámulatba ejtett vele. Azonnal a legfényesebb föltételeket kínáltam — amit csak lehetett — s most a zsebében van a szerződés, megyünk Pé- tervárra. — Ah, boldog vagyok, hogy ott hagyhattam azt a lebujl! — szólt közbe a kisasszony. Lesz négyszáz rubel fizetésem s egy negyedévi szerződésbontó jogom vau. Hogy ki vagyok ? Mint árva gyerek kerültem Nagykárolyba, egyébként Szamostelkiben születtem. A nevem A. Ilona. De ne Írja ki, kérem 1 Iwanoff ur igen kedves ember, soha se gondoltam volna, hogy oroszok ilyen udvariasak is tudnak lenni! A társalgást itt hirtelen megzavarta a szigeti vonat. Tolmácsunk és társasága gyorsan hucsuzkodott s mi is csakhamar megváltunk az orosz impresszáriótól és a magyar ballerinától, ; aki valóban csodálatos körülmények közt siklott be a színházi élet nemzetközi forgatagába. Különben ez már nem az első eset, mert a magyarok színjátszó tehetségét, íánczügyességét a külföld régóta elismeri és honorálja. Ella. Gyermektemetésen. Tavaszi láz. te vérző, fiatal, — ne üld, ne tartsd most büszke orgiáid! — Te magtermelő, bátor, fiatal, — fojtsd bús köny- nyekbe mámoros danáid. Odakünn már hív, izzó a sugár — s termékenység lágy sóhajba hal: — a városban, ah, fájó paralellnek — felsötétlik egy gyermekravatal. Gyermekhalál I fájóbb szó van-e még? — 3 lehet-e sírni gyermektemetésen? — Mert vérző seb, mely könnytelenül ég, — lehet-e fájóbb bárkinek szivében? Hiszen: a gyermek uj éltet jelent, — a szülő vágya, lelke benne él. — Multat fogad be s ad büszke jelent. — És ha meghal: meghal a faj. a vér. — Áz élet nem nagy öröm, az igaz. — Be minden bánat közt a legnagyobb.- — ha gyermekünk hal bús deliriumban — s felénk a lelke többet nem ragyog .. . H. Ö.
