Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-19 / 12. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. március 19. szolgálat és jogviszonyait, a fegyelmi eljárást pc a * Az 1892. évi február hó 22-én tartott s az akkori országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszéd a kormányfeladatok közé sorozza a köztisztviselők jogviszonyainak szabályozását. Ezt követőleg az Állami Tisztviselők Országos Szövetsége a szolgálati pragmatika tárgyában kódexszerűen kidolgozott és a fenti határozati javaslat elvein nyugvó törvényjavaslatot terjesztett a kormány elé. Erre 1906-ban jött az első visszhang, amikor is a képviselőház ő Felségéhez intézett feliratában a szolgálati pragmatika-törvény megalkotását »a közel jövőben megvalósítandó«; feladatként jelölte meg. Az 1907. évi november hó 14-én az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének a szegedi kongresszus megbízásából szerkesztett emlékirata átadásakor Wekkerle Sándor dr. akkori miniszterelnök azt jelentette ki, hogy az automatikus előlépés kérdését is fokozatosan megoldó szolgálati pragmatika alapjai ki vannak dolgozva s annyira elő lesz készítve a következő évben ez a kérdés, hogy a vonatkozó törvényjavaslat a törvényhozás elé kerül. Tudomásunk van arról is, hogy egy minis- teriális albizottság e tisztviselői szolgálati pragmatika tervezetét elkészítette s még 1908. évi deczember havában az akkori miniszterelnöknek átnyújtotta. II, Most, hogy a jelenlegi kormány a köz- igazgatás korszerű reformját programmjába vette, egy modern szolgálati pragmatikának mielőbbi törvénybe iktatása első sorban közérdekből azért aktuális, mert legjobb meggyőződésünk szerint ez az alap, melyet le kell fektetni, ha azt akarjuk, hogy a közigazgatási reform épülete szilárd legyen. Bármely közigazgatási reform sikerének alapfeltétele ugyanis az, hogy a kormány felelősség érvényesülése és a munkaerők intenzív kihasználása mellett biztosítsa a szaktudásnak, az egyéni becsvágynak, munkakedvnek és felelősségnek, valamint a munkateher egyenletes megosztásának érvényesülését és megadja egyben a dolgát értő, az alkotmány és a pártatlan törvényesség utjain járó, kötelességét kedvvel, buzgalommal végző tisztviselőnek a törvényes oltalmat, a lelki nyugalmat és a szabad magyar polgár jussait. Független fegyelmi bíróság palládiuma alatt ezeket a fontos előfeltételeket kívánja megteremteni- az a szolgálati pragmatika, melynek sarkelveit a határozati javaslat felsorolja. Az ilyen pragmatika védelme alatt egy rég kívánatos váltógazdaság kialakulása is várható a felső, közép és alsófoku, az állami, vármegyei és városi (községi) közigazgatásban s várható, hogy érvényre jut mindenütt a komoly szaka melyből én ki ne tudnám hámozni a magam számára., azt, a mi abban szép. Ez az én gazdagságomnak a törvénye, és ezért hiszem én azt., hogy én vagyok az emberek között a leggazdagabb, mert elégületlenség sohasem gyötör, de betölt a szép élvezete, mert mindent, a mi szép, a sajátomnak tartom és úgy élvezem, mintha kizárólagosan az én számomra készült volna, az én boldogitásomra jött volna létre. És merem azt is mondani, hogy én többet látok még a dolgokból, mint mások; igaz, hogy több időt is for- forditok arra, hogy megleljem bennük a szépet 1 — Ezzel az ismeretlen felállt a pádról és igy szólt hozzám: — Nem untatom tovább ilyen elméleti dolgokkal, hanem ha van ideje, jöjjön velem és nézzük meg együtt ezt a kertet. Ö elindult és én követtem. Pár lépés után megállt egy virágágy előtt, a melyben primulák voltak ültetve a gazdagszinü hortensiák körül. — Nézze. — szólt hozzám — ezek a kis kék kelyhü primulák hogy megsimulnak a hortensiák alatt. És most nézze jól meg a szinve- gyüléket. Egy-egy virág mennyi árnyalatot adhat! Ez a virág szivárványjátéka; finom szirmain a színek összes értéke áthullámzik. Lila, kék, fehér, ibolya, rózsaszínű. Körötte a levélváltozatok, és mindez, nézze, milyen hamvasan és mégis milyen tisztán! Az üdeség és finomság harmóni- kusan fejeződik ki ezeken a virágokon, és mennél tovább nézi az ember őket, annál több szépet láthat rajtuk. Szándékosan nem megyek a rózsatáblák felé, mert a rózsa közismert virág és azt újra és újra fölfedezni szépség szempontjából igazán banalitás; és kötelességtudás, amely a gyors, olcsó és egyszerű közigazgatásnak a polgárok és kormányok örömének nélkülözhetetlen előfeltétele. Az ilyen közigazgatás a magyar nemzeti állam konszolidácziójának lényeges feltétele. E lényeges feltétel megvalósításához, mint kimutattuk, első kellék a köztisztviselőknek a jó szolgálati pragmatikája. Közérdekű s a magyar nemzeti állam konszolidácziójának is nélkülözhetetlenül érdekében áll tehát az, hogy a határozati javaslalban lefektetett elveken nyugvó szolgálati pragmatika mielőbb törvénybe ik- tattassék. Színház. Igazán meglepett bennünket, mikor Ella kollégánk tollából értesültünk arról, hogy a társulat egyik másik tagja nincs épen megelégedve tárgyilagos kritikánkkal. Nem tudjuk megérteni, mert igy is annyi jóindulattal vezettük toliunkat, hogy már többre a hazai kultúra felkent apostolainak támogatása sem késztethet. Letűnt már az az idő, mikor a színészek igazán csekély fizetésért valóban önfeláldozással terjesztették a kultúrát, mert ma már tisztességes gázsi mellett többet is lehet várni tőlük s ezt elvárni, talán mégsem lehet olyan nagyon igaztalan kívánság. Hogy összehasonlításokat teszünk a régibb és a mostani társulat tagjai között, ezt sem lehet hibául felróni nekünk. Mi tizenegy év alatt sok-sok fel- és kikent papnőjét és papját láttuk Thália templomának s emlékezünk, mikor a régi nagyvendéglő termében játszották Szulamitot, hol a názáreti szüzek karának legifjabb szüze megért testvérek között is negyvenöt esztendőt; nem feledtük el a Polgári Körben tartott előadásokat sem, hol valamelyik direktor szabadon vezette elő az operetteket a zongorán, igy spórolta meg a zongorista költségét. Később kaptunk zenekart: voltak négyen vonósok. Egy megszökött s igy az isteni kvartet-kiséret hiányos lett. Fogadtak tehát Józsi bandájából egy fekete művészt (ki mellesleg szőke) és az játszott kottából, kisérte az operettet, de soha se fordított a kottában Hogy milyan előadások lehettek ezek, el lehet képzelni. Később a színművészeinek hatalmas és szép templomot emelt a város közönsége. Jött aztán jobb társulat becsületes zenekarral. A közönség Ízlése fejlődött, még jobbat akart s kapott is. S ha most egy bizonyos nívót elért s követeli annak feniartását, talán ez még nem szentségtörés. Az is rosszul esik nekik, hogy a »törhetetlen ambicziót« nem méltányoljuk. Dehogy nem. Azonban az ambiczió csak lépcső a tökéletességhez. Nekünk tudás kell, hogy a volt nivó meglegyen Aztán a fiatalsághoz illik a szerénység. Nem kell azt gondolni ám, hogy ha az de nézze ezt a másik táblát itt, amelyen sarkantyú- virágok diszlenek és közöttük magasszáru liliomok állanak, még pedig fehér és lila liliom ; a sarkantyú- virágok színe pedig majdnem egyforma és mégis ez adja a Iegcsodásabb változatöt. Rozsdavörös- barna a legtöbbnek a szine, sárga és narancsszínű alig-aüg van közte, de ennek a rozsdavöröszinü- nek nézze meg, hány árnyalata van; és benne van ezekben az árnyalatokban az egész napnyugta és a barnavörös színnek minden elképzelhető változata. Kedves kis virágok ezek a sarkantyuvirá- gok, lapos leveleikkel, melyekről úgy fut le az esővíz, mintha higanycsepp lenne; van valami ezekben a virágokban, ami a régi, egyszerű időket idézi fel az ember emlékében, amikor még jobb volt a világ és talán még a nap is becsületesen sütött. Nézze, ott egy kis csoport vanilia- virág van; az illat finomságát szebben egy virág sem képviseli, mint ez a kis lila kelyhecske. És most vegye a petúniák százfaju sokaságát ; a rózsákról, dáliákról, őszi virágokról vagy árvácskákról csakúgy nem beszélek, mint a lilafehér virágú sobraliáról. De nézze az azaleák kis sárga virágait; a sárga színnek mennyi ereje van ebben, ügy csillog ez a szin, mintha élne, mintha fel - verődne, mintha az összes erejét szinalakban akarná kifejezni. Nem tudom, látja-e maga mindazokat a színeket, amelyeket én látok, de azt hiszem, hogy a festők részére egyharmada sem áll rendelkezésére azoknak a színeknek, amelyek itt pompáznak. Ez a szinkultusz, ez gyönyörű dolog; pedig még alig néztünk a füszerüekre, a páliskola porát az ember lerázta s az úgynevezett világot jelentő deszkákra lép, már is elbújhat mellette Le Bargy vagy Zacconi, Duse vagy Sarah Bernhard. Végtére a dicséretnek is csak akkor van értéke, ha nem puszta frázis, ha nem akar oktalanul legyezgetni ki nem elégített hiúságot. Viszont a hibára való rámutatás csak hasznos lehet, ha kellő formában történik. Soha sem mondottuk senkire az elitélő véleményt: hogy rósz színész; mindig csak egy estére vonatkozott megjegyzésünk, pl. nem találta el a kellő hangot, ezt a szerepet nem értette jól át, vagy ami leggyakoribb, szerepét nem tudta eléggé. Az ambicziót nagyrabecsüljűk, a tehetséget méltányoljuk, de csak kiforrott tudás előtt hajolunk meg teljesen. S ép ez az elvünk okozza, hogy már igen-igen sok színészt juttattunk kedvezőbb szerződéshez, kik a mi kritikánkra hivatkozva jutottak előbbre s nem vallottunk szégyent. Persze, ha mi is fiatal emberek volnánk, mint Ella kollégánk, talán az ambicziót is jobban értékelnénk, különösen a társulat másik nemhez tartozó tagjainál. így azonban maradunk a tárgyilagosság mellett s a nivó fenlartása érdekében továbbra is küzdünk. A fiatalok pedig nyugodjanak meg; amint az isteni szikrának parányi felvillanását látjuk, nem késünk azt megfelelő formában méltányolni. Szerdán piros szinlap hirdette, hogy a Nincs a valami elvámolni valója csak felnőtteknek való. Voltak is annyian a nézőtéren, hogy már már többen alig fértek. S láttunk oly alacsonyan járó frivolitást, hogy szinte belepirult az ember. A többi franczia pikáns darabok legalább szellemes és kissé raffináltabb formában adják be a malaczságot, de ez oly pórias, hogy szinte visszataszító. A nők levetkőzése már nem elég hatásos, kopott, kellett tehát valami újat kitalálni. Három férfi is levetkőzött. Valóban Ízléses jelenet, mikor a férfi tolja le a nadrágját a színpadon. S ez művészi szép! Az előadás elég jó volt. Igen ügyes alakítást nyujtoUÄn/7/iay (Tri- velin), Rónai igazi müvészettelfHpzotta meg Coursan szerepét, Stoll (Douponl^Kissé kirítt a keretből, minden igyekezete mellett sem való neki a szalonszerep, Rogoz Le Boule-ja is sikerült alakítás. Endrei pompás Frontignacját első sorban kellett volna említenünk Deák Flóra és Róna Stefi alakításai gondos tanulásról tanúskodnak, Homokai mesés anyósáról sem feledkezhetünk meg, Zöldi azonban furcsán hatolt a kokott szerepben. Csütörtökön Hervé bájos operettjét a Ne- bánlsvirágot újították fel dr. Márffyné Mezei Jolánnal a czimszerepben. Bár a darabot kissé összecsapták, nagybányai mondás szerint, azonban a jó előadás feledtette. Az igazgatónő a czimszerepben újra arról győzött meg, hogy nemcsak nagy kvalitású énekes, hanem játék dolgában is kiállja a legszigorúbb kritikát Ilyen mákra, a kaktuszokra, a sásfüvekre, a tamarisz- kokra és végül a fákra, a növények koronás királyaira, amelyek most, hogy az ősz megjött; csodálatos gazdagságot szedtek magukra levélköntös alakban. Látja, most lassan elárulom magának az én gazdagságomat, mert én azt hiszem, hogy amit igy látok, az mind az enyém is, az enyém az élvezés révén és amellett nincs vele semmi gondom. A gond az valaki másé, valakié, aki azt tartja, hogy mindez az ő tulajdona; pedig ő nem élvezi úgy, mint én, mert folyton ráncos homlokkal jár-kél a kertben és sohasem a szépet látja itt meg. hanem mindig a bajt, amely őt keseríti és megakadályozza abban, hogy egész leikével élvezhesse ezt a csodaszép dolgot. Én pedig, ha ide belépek, nem érzek gondokat, nem látok hibát, csak egy gazdagságot látok, mely virágpompából és szinkincsekből áll, és ezt érzékeim segítségével mind magamba szívom és azt hiszem, hogy ez mind az enyém; mert valóban az enyém is akkor, mikor itt vagyok, köztük járok és elgyönyörködöm bennük. Mert hiszen mi a miénk? Az-e,ami hivatalos írások alapján nekünk kiadatik, vagy pedig az, amit lelkünk révén úgy bekapcsolunk bensőnkbe, hogy mindig arra gondolunk? És ami szépet az életben idáig láttam, azt én mind elraktároztam bensőmben és azt mind úgy tekintem, mintha az a tulajdonom lenne. És ebből áll az én nagy gazdagságom ; ezért tartom magamat a világ leggazdagabb emberének, mert az életben nagyon sokat és különösen nagyon sok szép dolgot láttam és az mind az enyém, hogy azokat, amig élek, senki tőlem soha elvenni nem tudja. És a
