Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-05 / 6. szám
Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Az önkormányzati adózás reformja. — Irta: dr. Wekerle Sándor ny. m. kir. miniszterelnök. — Február 4. A közszolgáltatásoknak a helyhatósági szolgáltatásokra eső része — éppen ugy, mint az európai államok úgyszólván valamennyiében — Magyarországon is nagy arányokban növekedik. Az állami igazgatás körének és teendőinek mindnagyobb kiterjedése már magában véve is fokozottabb mérvben teszi szükségessé a helyhatóságok s különösen a községek közreműködését, mert lehetetlen, hogy a közigazgatási teendőket végső kiágazásaiban az állam saját közegei által hajtassa végre, de másrészt annyira összefügg ezek legnagyobb része a helyi viszonyokkal, a helyi körülmények és személyes vonatkozások ismeretével, hogy az állampolgárok vitális érdekeinek megóvása, a kérdés czélszerüsége és olcsósága, de különösen a különböző igazgatási ágak széttagozottságának elkerülése teszi szükségessé, hogy azok a legalsó fórumokon szervesen összefolyjanak. Még fokozottabb mérvben növeli a községek szükségletét a saját igazgatási körükbe eső teendőknek szaporodása s azoknak fokozatos kiterjesztése a modern élet minden viszonylatára, a pezs- dülő élettel járó gazdasági, élelmezési, forgalmi, biztonsági teendőkre s a kultúrával fokozódó jóléti, egészségügyi és kényelmi igényekre, valamint a helyhatósági leendőkkel összefüggésben álló iskolaügyi és egyházi követelmények kielégítésére. A helyhatóságok közé Magyarországon a középhatóságokként működő vármegyéket, a közvetlenül a kormány alá rendelt városi törvényhatóságokat s a vármegyei hatóságok alá rendelt rendezett tanácsú városokat s a vidéki községeket kell sorolnunk. A városok és községek szükségleteiket első sorban saját törzsvagyonuk s az ezzel összefüggő vállalatok és vagyonelemek jövedelméből fedezik, jövedelmeiket meghaladó szükségleteik erejéig pedig adókat vethetnek ki. Az adóztatási jog tekintetében lényeges különbség van a városi és vidéki községek között. A vidéki községek adóztatási joga arra szorítkozik, hogy a jövedelmi adó kivételével az egyenes adók után pótlékot vethetnek ki, mig a főváros s a törvényhatósági joggal felruházott városok a kormány engedélyével a közvetett államadókra is vethetnek ki pótlékot, illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhetnek, sőt az állam által igénybe nem vett adókat is hozhatnak be. Ez a jog kivélelesen a rendezett tanácsú városoknak is megadható, sőt 1899 óta, midőn a városoknak az állami fogyasztási adók után szedett pótléka okszerűen korlátoztatott, a bel- és pénzügyminiszter a vidéki községeknek is megengedhetik, hogy a bor, hús és az égetett szeszes folyadékok után mérsékelt pótlékot szedhessenek. A községek és városok ezenkívül két igás s illetőleg három háztulajdonosoknál hat kézinapszám egyenértékével felérő s természetben is leróható útadót is szedhetnek ezenkívül az egyenes adók 5 százalékát külön iskolai adó és 3 százalékát kisdedóvodai pótlék czimén is szedhetik. Az 5 százalékos és 3 százalékos korlátozásnak gyakorlati jelentősége azonban elényéSzik azáltal, hogy a község, ha egyébként nincsenek állami, felekezeti vagy más megfelelő iskolái és óvodái, az elemi iskolákról, az ismétlő és tanoncztanfolyamokról, valamint nagyobb községekben a gazdasági tanfolyamokról maga kénytelen gondoskodni s igv ha az e czélra icndelt külön adók nem elégségesek, a hiányt általános pótlékának emelésével kell kiegyenlíteni. A külön érdekeltek érdekében teljesített kiadásoknak a külön érdekeltek szerinti elkülönítése és külön fedezése csak kis részben van keresztül vive a községi adóztatásban A fővárosban és Fiume városában az érdekeltség szerinti külön megadóztatásnak egyáltalán nincsen helye s tekintet nélkül a kiadás minőségére egységes százalék szerint történik a megadóztatás. A többi helyeken elkülönittetnek a kiadások olyképpen, hogy az általános jellegű kiadások valamennyi adóköteles egyenes adója után, a belrendőri és biztonsági kiadások a földadó és bányaadó kivételével a többi egyenes adók után, a földgazdasági kiadások csak a földadó után vettetnek ki, az apaállatok tartásával járó kiadások pedig az anyaálllatok arányában ezek tulajdonosaira hárittatnak. Az érdekeltség szerinti elkülönítés azonban csak a község határára szorítkozik s nem terjedhet ki a szomszédos községekkel együttes érdekeltségi körök megállapítására. A közös jegyzői irodát, orvost, utakat, hidakat, vízmüveket fenntartó községek között természetesen arányosan történik a közös kiadások megosztása, de mindig csak községek szerint Tényleg a városok nagyobb része s még a vidéki községeknek jelentékeny része is egységes százalékban veti ki valamennyi szükségletének költségeit s még a törvényben megengedett érdekeltségi elkülönítést sem veszik igénybe. Az előadottakban vázolt községi adóztatás igen nagy aránytalanságokat állapit meg az egyes községek teherviselésében, mely aránytalanság a községi kiadások növekedésével egyre kiáltóbb ellentétre vezet. Néhány vidéki község kivételével igen kis számra redukálódik azoknak a helységeknek a száma, amelyek adó kivetés^ nélkül saját vagyonuk jövedelméből képesek még kiadásaikat fedezni. Ennek' következménye, hogy az egyenes állami adók után szedhető pótlékok különösen a vidéki községekkel! rohamosan emelkedik. A vidéki községek legnagyobb részében a községi pótlék az utóbbi 20 év alatt megkétszereződött s nem ritkán az állami adóval teljesen felér, sőt különböző czimeken azt tetemesem meg is haladja. Oly községekben, melyek állami adójának főösszege csekélyebb, ez immár elviselhetetlen terhet képvisel s illuzóriussá tesz minden állami adóreformot. Elérkezett tehát az orvoslásnak tizenkettedik órája. Az állam ugyan fokozatosan igyekszik a községek terhein köny- nyiteni. így újabb és újabb állami iskolák állíttatnak fel, a jegyzői fizetések és irodák költségei részben az állam által pótoltatnak, az orvosok egyenesen az állam költségére fizettetnek, számtalan gyógykezelési, gyermektartási költség az állam számlájára vettetik át s újabban a városok direkt állami segélyezését biztosítja a törvény. Ámde mindezek az intézkedések csak egyes újabb korszerű intézményekkel járó újabb költségeket vesznek le a községek válláról, de nem egyenlítik ki az állami és helyhatósági közterhek s az egyes községek teherviselésében mutatkozó aránytalanságot, amely pedig a községi kiadások emelkedésével folyton növekedőben van. A községi terhekben mutatkozó ezt az aránytálanságot nem annyira pénzügyi intézkedésekkel lehet kiegyenlíteni, mélyebbre ható intézkedések, az admi- nisztráczió reformja képezi sokban ezek előfeltételét. A reform kiindulási pontja a községek helyes csoportosítása s oly községi körök szervezése, melyek képesitvék a fejlődéssel járó fokozódó kiadások elviselésére. Magyarország alföldi részein jobbára népes, nagy községek vannak, amelyek önmagukban véve képesek e feladatnak megfelelni, a főleg felső és hegyi vidékeken levő kisközségek pedig közelségük miatt könnyen csoportosíthatók, kivált ha a különben is sürgős szükségként jelentkező viczinális utak jó karba hozatnak. A községek okszerű csoportosításán kívül mellőzhetetlen azon tagolatok között, amelyek ma felállitvák — t. i. a törvény- hatósági városok, a rendezett tanácsú városok s a vidéki községek közé átme-
