Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-29 / 5. szám

4 NAGYBÁNYA 1913 január 29. is szomorúan emlékezetes napja lesz holnap, január 30-án. Ekkor lesz huszonötödik évfor­dulója az örökemlékü mayerlingi tragédiának, Rudolf királyfi titokzatos, még ma is rejtelmes hátterű hirtelen halálának. Ennek a tragédiának, amihez a magyar fájdalomnak, a nép fájdalmá­nak van legtöbb köze, valóságos irodalma van már, hiszen maga Rudolf királyfi is lelkének nagy, tiszta melegével dolgozott a tudomány, az irodalom fejlődéséért. A néplegenda még csak Orlh János titokzatos eltűnését színezte ki olyan fantasztikusan gyönyörűen, mint a Rudolf királyfi tragédiáját, akinek az emlékezetét igazi ősi gond­dal örökítik át utódaikra a buboskemenczék meséiben. Négy nagy dálum körül pergett le ennek a nagylelkű férfiúnak az élete. 1858. augusztus 21-én született, 1881. május 10 én nősült, 1883 szeptember 2-án született Erzsébet főherczegnő és 1889 január 30 án halt meg szétroncsolt agyvelővel a trónörökös. Ez, az aránylag rövid élet is tele van erős, eredményes, férfias, egyéni élettel, amely imádta a szépei, az irodalmat, Heine és Geothe voltak a kedves költői, írókkal, művészekkel barátkozott — talán ez is oka, hogy a litterátus trónörökös meg­tudta érteni és szeretni ezt a magyar földet, magyar népet, ahol mindennek és mindenkinek van köze a litteraturához — mint mesemondó­nak — mint legendahősnek. A magyar huszár nak ép úgy, mint a gémeskutnak, vagy, mint Orlh Jánosnak és Rudolf királyfinak. A gyász­napon az egész országban gyászistentiszteleteket tartanak. Lelkész választás. A ref. egyház presby- teriuma f. hó 20-án tartolt ülésében Szutor Jenő nagykikindiai lelkészt választották meg segéd­lelkészül. Az uj segédlelkész február 1-én tartja beköszöntő beszédét. Felépült főszolgabíró. Hirt adtunk annak idején arról, hogy dr. Képessy László csenged főszolgabíró, súlyos betegen fekszik. Most érte­sülünk, hogy a közszeretetnek örvendő főszolga­bíró felépült nehéz betegségéből és márczius elsején elfoglalja hivatalát. Színház. Dr. Márffy Károly színigazgató a már kibocsátott előzetes színházi jelentés szerint február hó 15 én fog bevonulni városunkba népes színtársulatával s még ugyanaz nap meg­kezdik hat hétre terjedő szezonjukat A katona­dolog ez. nagy sikert aratott operett-újdonsággal. A színtársulat tagjai között több régi jóismerő­sünket találjuk. Legelsőhelyen kell említenünk Zöldi Vilmát, ki legutóbbi itt időzése alkalmával osztatlan elismerést aratott müértő közönségünk­nél. Homokay Gabriella, ez a nagy intelligen- cziáju színésznő is a Márffy társulatánál van jelenleg. A társulati tagok közül ki kell emel­nünk dr. Márffyné Mezei Jolán subrett prima­donnát, ki bécsi színházaknál is nagy sikereket aratott; nemkülönben Antal Erzsi lánczos- primadonnát. A férfiak közül elsőrangú erők: Fekete László énekes-bonvivánt, Lajthay Károly szerelmes-bonvivánt és Székely Gyula operett­baritont. A társulat teljes névsora különben a következő; Műszaki személyzet: Dr. Márffy Ká­roly, igazgató-főrendező; Hidasy Kálmán, titkár, ig helyettes; Székely Gyula, operette-rendező; Lajthay Károly és Rogoz Imre drámai rendezők; Donáth A. Jenő, karnagy; SzécskayÁrpád, súgó; Halász Sándor, ügyelő; Kiss István, pénztárnok; Ölvedi István, gazda és könyvtárnok; Dobó Mihály, főruhatárnok 2 segéddel; Szőlősi József, kellékes 1 segéddel; Falka István diszmester 1 segéddel; Lipák András, szereposzló; Keindl Gusztáv, diszletfestő. Működő nők; Antal Erzsi, tánezos szubrett-primadonna; Bányay Etel, ko­mika; Deák Flóra, naiva; Kiss Tusi, énekes naiva tánezosnő; Ladányi Mariska, énekesnő; Dr. Márffyné Mezei Jolán, szubrett-primadonna ; Kovács Hanna, koloratur énekesnő; Róna Stefi, vígjátéki naiva; Homokay Gabriella, anya; Zöldi Vilma, drámai szende, fiatal hősnő; Bencze Erzsi, Csepreghy Emma, Sz. Csepreghy Irma; Czinczér Mariska, Halász Sándorné, Molnár Ju­liska, Szigethy Tercsi, Tarján Viola, Magyari Rózsi kar- és segédszinésznők Működő férfiak: Bónyi József, szerelmes színész; Fekete László, énekes bonvivant; Galgóczy Lajos, operett tenor­énekes ; Ivánfi Jenő, táncos komikus; Lajthay Károly, szerelmes és bonvivant; Lenkey György, siheder; Rogoz Imre, lírai szerelmes és natur- bursch; Bónai Géza, hős- és jellemszinész ; Stoll Béla, operett-buffó; Székely Gyula, opera- és operett-bariton; Bodnár István, Halász Sándor, Márkus János, Papp JFerencz, Szarvassy Hugó, Varga Simon, Rózsahegyi Sándor kardalosok és segédszinészek. A zenét az összes előadásokhoz az 50-ik gyalogezred zenekara szolgáltatja. A szini-ídény alatt az alábbi újdonságok kerülnek bemutatóra: Operett újdonságok : Czigányprimás, Sztrájkol a gólya. Katonadolog, A mexiói leány, Diák herczegnő, Buksi, Sybil herczegnő, Nevető férj, Mozikirály, Tökéletes asszony, Nemtudomka, Forrás tündére. Napsugár kisasszony, Őfelsége tánczol. Támlásszék 10 sz., Tengerész Kató, Lila dominó, Limonádé ezredes, Hónapos szoba. — Dráma és vígjáték újdonságok; Konventbiztos Halló, Elnökné, A préda, A frankfurtiak, A szent szűz rózsája, Telefon, A titok, A zöld frakk, Miniszterelnök, A feleségünk, Uj földesur. — Operák: A zsidónő, Travita. — Felújításra ke­Párisban és fizikai rázkódtatásokat okozott. Mély­séges nyugalmat éreztem. Tudtam, hogy alá va­gyok vetve a végzetnek, de egyszersmind el is voltam szánva egy őszinte, aktiv erőfeszítésre, hogy enyhítsek ezen a végzeten. Megismertem a részvétet; az önzés tanított meg rá; merta má­sok iránt érzett részvétem a tulajdon nyomorú­ságom érzéséből fakadt. Hanem mindenekfölött az csudáltam, hogy milyen kevéssé sajnálom a párisi életet, azt a társaséletet, amiről itt azt hittem azelőtt, hogy sohasem tudnék meglenni nélküle . . . Egyetlen­egyszer sem hiányzott nekem, még a legelső na­pokban sem: mert egy valóban fontos gond a maguk illő helyére tette a dolgokat és megtaní­tott igazi relativ fontosságukra. És ott, a magányban, észre kezdtem venni, hogy mekkorát tévedtem és mekkorát tévedünk mi mindnyájan, mikor életünk czéljául tűzzük ki, hogy — elsikkasszuk az életet, ezer ravasz fo­gással : szórakozásokkal, társasággal, nagyvilági szerepléssel, vagy akár . . . szeretkezésekkel is; életünk céljává tüzzük ki, hogy ne érezzük az életet. Ott fönn, a havasok közt, éreztem, hogy élek 1 Megismertem végre az élet izét, zamatját, egészen tisztán, menten mindazoktól a zavaros aromáktól, amiket ez a mi eszeveszett civilizá­ciónk hozzárak. A szabad elmélkedés hosszú órái­ban, amiket semmi váratlan esemény nem zavart meg, lassan végigjártam újból az egész múltamat s ez a múlt rettenetesen üresnek és együgyünek tetszett! Megértettem, hogy sohasem csináltam meg azt az igen ismeretes és egyszerű dolgot, amit ugyneveznek, hogy: magábaszállás . . . Ké­rem, édes barátom, az Isten szerelméért, ne te­kintse azt, amit mondok, se szavalásnak, se er­kölcsi prédikácziónak 1 Nem volt nekem mindeb­ben semmi érdemem; a kúra magamagától folyt le. A szivemet és az akaratomat is úgy gyógyí­tottam meg, ahogy a tüdőmet : rendes élettel, mozdulatlansággal, csönddel . . . — És mióta visszatért Párisba, nem zök­kent ki ebből az egyensúlyból? — Nem. Ez magamat is meglep egy kissé. Rettegtem a lángoló életbe való visszatéréstől; őszintén féltem, hogy megint jól fogom benne érezni magamat — mert most már bizonyos voltam, hogy ez az élet hamisított élet ... De hamarosan megnyugodhattam. Valami összetört bennem . . . vagy tán inkább azt hiszem, hogy egy bizonyos fátyol föllebbent a szemem elől. Nem tudom már komolyan újrakezdeni azt az életet, amit a férjem él . . . s amibe most is szeretne magával ragadni. Az ő kedvéért velemegyek majd időnkint a társaságba . . . De, igazat szólva, csak úgy, ahogy a lusta hivatal­nok az irodájába — azzal a gondolattal, hogy mielőbb szabaduljon onnét, sőt, hacsak lehet, el is mulaszthassa . . . Mert komolyan kezdem ész­revenni, hogy nem tudok már a nagyvilági asz- szonyok nyelvén beszélni. És megérthet, hogy nem fogok mindig ilyen önfeláldozó hallgatókra találni, mint ön, akik meghallgassanak, ha — a férjem szava szerint — félrebeszélek. . . . Ebben a pillanatban odajött hozzánk a házigazda és nevetve mondta: — No, no! Azt hiszem, ez a flört már elég soká tartott! Marcel Prevost. rülnek: Egy szegény ifjú története, Liliomfi, I Peleskei nótárius, Bőregér, Boccaccio, Szegény Jonathán, Tavasz, Ripp-Ripp, Kornevillei haran­gok, Görög rabszolganő. Ritka vadászzsákmány. Vasárnap jelentették a vadőrök, hogy a firizai erdőségben egy hatal­mas medve tanyázik. Hétfőn egy szükebb körű vadásztársaság rándult ki a firizai hegyekre s a hajlóknak sikerült is a ritka vadat puskacső elé keríteni A hatalmas medvét Borbás Géza és Rumpold Gyula golyói terítették le A tejszövetkezet uj elnöke A nagybányai tejszövetkezet vasárnap Doroghy Ignácz elnök­lete alatt közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya az elnökválasztás volt. A szövetkezet elnökül nagy lelkesedéssel Wiessner Richárd bányaszámvizsgálót választotta meg, ki tevékeny részt vett a szövetkezet alakításában s kezdettől fogva a szövetkezet pénztárosa volt. A pénztár­noki teendők ellátására Szappanyos Gézát kér­ték föl. Thorma János, a beteg festőművész állapota — mint arról őszinte örömmel értesülünk — napról-napra javul s már rövid időre beteg­ágyát is elhagyhatja. Tisztelői szinte elhalmoz­ták szeretetük megnyilatkozásaival. Wagner Jó­zsef dr. kezelőorvosa is a legjobb reménnyel nyilatkozik a javulás állandóságáról, amit mi is őszintén kívánunk az illustris mesternek. Bányászok sérelme. Joös Lajos bányataná­csos vezetésével a kohóvölgyi fémbánya és ko­hóaltisztek küldötiségileg tisztelegtek dr. llosvay Lajos államtitkárnál a magyarláposi választóke­rület újonnan választott képviselőjénél, s ez al- kajommal Joös bányatanácsos szép beszédben mutatott azon sérelmekre, melyek az altisztek nyugdíjaztatása alkalmával felmerülnek. llosvay államtitkár szívesen fogadta a küldöttséget s a sérelmek orvoslását kilátásba helyezte. Filharmonikusok Szatmáron Holnap, csütör­tökön este a budapesti filharmonikusok hatvan tagú zenekara hangversenyez Szatmáron, Kun László világhírű karnagy vezénylete alatt. Nagy­bánya zeneértő közönsége köréből is igen so­kan ráudulnak át erre a ritka zenei eseményre Szatnármegye szomszéd metropolisába. A részvónytakarókpónztár közgyűlése. A részvénytakarékpénztár közgyűlését jan 18-án tartották Bay Lajos orsz. képviselő elnöklése mellett. A gyűlés mindössze nehány percig tartott A zárószámadásokat föloivasottaknak tekintették. A nyereség felosztás tervezetét el­fogadták s ezzel a gyűlés, mely különben eléggé népes volt, hamarosan befejeződött. Itt látjuk helyénvalónak közölni a nagyközön­séggel, hogy a nagybányai Részvénytakarék­pénztár igazgatósága kimondotta, hogy vissza­tér a törvényes 8 °|o os kamatlábra s ezután adósaitól jutalékot nem szed. Ez a rendszer már életbe is lépett. Reméljük, hogy a jó példát a többi intézetek is hamarosan követni fogják. A tango. A legutóbbi mozi-előadások végén Zelinger Adolf táneztanár és leánya Erzsiké bemutatták a mostanában annyira emlegetett, szidott és dicsért tangót. Ha ez a valódi tangó, amelyet Zelingerék bemutattak, valóban nem értjük, hogy mi kifogásolni van azon? Sikkess igazán a legszemérmesebb lánczok közé tar­tozik, amely mellett ami elkorcsositott csárdá­sunk, különösen úgy éjfél után valóságos bach- anália. Látva Zelingerék bájos tánczát, igazán elmondhatjuk a tangó elleni mozgalomra; sok hűhó semmiért! Színházi bérlet. Dr, Márffy színigazgató titkára Hidassy Kálmán városunkba érkezett, hogy a színházi szezont előkészítse, ő van meg­bízva a bérletek lebonyolításával is Bérleti föl­tételek: 20 drb szelvénvbérlet ára; közép páholy 196 K, oldal-páholv 164 K, kis-páholy 132 K, támlásszék I—IV. 32 K 80 f, zártszék V—VIII. 23 K 40 f, körszék IX-XIII. 18 K 36 fillér. Fekete himlő Szatmáron. Dr Jéger Kálmán városi főorvos jelentette a városi tanácsnak, hogy Daróczy József szatmári mázoló tiz hónapos csecsemője fekete himlőben megbetegedett Je­lentette a főorvos, hogy az anyát és gyermekét kiszállíttatta a járványkórházba, a család azon tagjait pedig, akik a beteg gyermekkel érint­keztek — a járványkórház egy elkülönített osz­tályába internálta s mindnyájokat beoltotta Egyben intézkedett, hogy a lakás fertőtlenít

Next

/
Oldalképek
Tartalom