Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-11 / 24. szám
22!II» évfolyam. 1914. jianivis laó 11. 24=-ils: szám. ±sm 5M53K^53x*xjE=iox>^.ai«Ä«;x Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Püspöki látogatás. — Dr. Hosszú Vazul püspök Nagybányán. — Junius 10. Dr. Hosszú Vazul, Szamosujvár ifjú, de apostoli erényektől ékes főpásztora a g. kath. pünkösdi ünnepeket használta fel arra, hogy meglátogassa egyházmegyéjének egyik legnagyobb és legtekintélyesebb paróchiáját: a nagybányai g. kath egyházat. Látogatása, amint azt ő maga is kiemelte a városhoz intézett átiratában, nemcsak egyházának szólott, hanem bemutatkozó látogatás volt ez egyúttal a város közönségénél is, mint patrónusnál. Az egyház fejedelem látogatása ünnepnap volt városunkra nézve, hiszen a szamosujvári püspöki aula s Nagybánya között a bensőségesebb összekötő fonál oly régen megszakadt, hogy alig emlékszik már valaki arra az időre, midőn a szamosujvári püspök Nagybányára ellátogatott volna. Mi csak a legnagyobb elismeréssel és hálával adózhatunk Szamosujvár fen- költ gondolkozásu főpásztorának, hogy egyházfejedelemségének mindjárt a legelején sietett fölvenni az elszakadt fonalat s a szeretet jegyében közeledve városunkhoz, egyszerre meghódította a sziveket. A szeretet jegyében jött, a szeretet jegyében győzött s a szeretett jegyében taián uj világosságokat gyújtott sokak elméjében s uj reményeket fakasztott sokak szivében . . . A „Nagybánya“ tárczája, Simon apja. Az óra éppen elütötte a delet. Az iskola kapuja kinyílt s a lurkók lökdösődve iparkodtak, hogy minél gyorsabban kijuthassanak. De ahelyet, hogy hamarosan eloszlottak és ebédelni mentek volna, mint minden más napon, most megálltak néhány lépésnyire az iskolától, csoportokba verődtek és suttogni kezdtek. Mert hát ennek a napnak reggelén jött iskolába legelőször Simon, a Blanchotte fia. Valamenyien hallottak odahaza Blanchotte- ról; és ámbár nyilvánosan jól szokták fogadni, az anyák msguk között valami kissé megvető szánakozással beszéltek róla, ami a gyerekekre is elragadt, bár maguk sem tudtak, mi az oka. Ami a Simont illeti, őt nem ismerték, mert sohasem járt el hazulról és nem csavargóit velük a falu utczáin, vagy a folyó partján. Ennélfogva A főpásztort Vallástekintet nélkül testvéries érzülettel fogadta és ünnepelte városunk egész közönsége s ez impozáns fogadás, ez a harmonikus testvéries ünneplés kivillanó fig3relmeztelés volt mindenkire nézve, hogy bűn, iszonytató bűn volna ebbe a szeretetteljes egyetértésbe a gyűlölködés magvát elhinteni s a főpásztor nyilatkozatai, melyekben ismételten hangsúlyozta »az egyház, a város és a haza« javára irányuló áldásos együttműködést, meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a gyűlölet apostolai az egyházfejedelem támogatására egyáltalán nem számíthatnak. Szamosujvár püspökét mindig úgy ismertük, mint. egyházának hü apostolát, híveinek jóságos atyját, faji s nyelvi tradiczióinak és kultúrájának buzgó és éber gondozóját, de mindig mint hü, hátsó gondolat nélküli jó hazafit, aki jól tudja mivel tartozik az ezredéves magyar hazának s magyar főrendi törvényhozói méltóságának. Jóleső érzéssel szögezzük le, hogy az egyházfejedelem nyilatkozatai e felfogásunkban cs-.k megerősítettek. S hogy Nagybánya iránt érzett ro- konszenvének s szeretetének már eleve is kifejezést adjon, nem jött üres kézzel. Pünkösdi ajándékul hozta Brebán Sándor adminisztrátornak, a mi fiunknak plébános! állásában való megerősítését. Egy éve már, hogy Brebán Sándort a városi közgyűlés egyhangúlag g. kath. plébánossá választotta. A választás ellen bizonyos befolyások érvényesültek ugyan, de dr. Hosszú Vazul nem az az ember, nem is igen szerelték; bizonyos, nagy csudál- kozással elegy örömmel fogadták és ismételgették egymás közt egy tizennégy-tizenöt éves kamasznak a szavát, aki, úgy látszott, sok mindent tudhatott, mert nagyon ravaszul hunyorított a szemével. — Tudjátok, — mondta, — Simon ... no hát — Simonnak nincs apja. A Blanchotte fia is megjelent az iskola küszöbén. Hét-nyolcz esztendős lehetett. Sápadtacska volt és igen tiszta; félénk, szinte ügyetlen viselkedésű. Hazafelé indult az anyjához, mikor az iskolatársak csoportjai — folyvást suttogva és a gonosz csínyt tervező gyermekek hunczut és kegyetlen tekintetével nézve rá — lassankiat körülvették. — Hogy hívnak ? kérdé tőle egy kamasz. — Simon a nevem, — felelte. — Miféle Simon ? — faggatta a másik. A gyermek zavartan ismételte: — Simon. akit bármiféle befolyásokkal az igazság útjáról eltéríteni lehetne. Mihelyt meggyőződött arról, hogy Brebán Sándor valóban olyan parochus, aki méltó a városi közönség szimpátiájára s kitüntető bizalmára s ki egyházának javát fáradhatatlanul munkálja s aki hű követője az ő intenczióinak: a kölcsönös, testvéries megértésnek, egy pillanatig sem habozott, hogy megerősítse plébánosi állásában s hogy fokozza az örömöt, maga jött el fényes kíséretével, hogy elhatározását híveinek tudtul adja. Hálás köszönet érte! E nemes tette igaz megbecsülése, elismerése volt az egyszerű lelkész évtizedes munkásságának, aki sokszor nehéz körülmények között, de mindig törhetetlen kötelességtudással, fiatalos tetterővel és lelkesedéssel végezte munkáját s nemcsak egyháza ügyeit vitte évtizedekkel előre, de társadalmi szereplésével is mindig exczellált. A püspöki látogatás ünnepélyessége a legteljesebb harmóniában folyt le, annak magasztosságát a legcsekélyebb incidens sem zavarta meg s nem sablonos kon- venczió volt, de igaz szívből fakadt az az érzés, amelylyei a város nevében búcsúztunk a népszerű egyházfejedelemtől: A mielőbbi viszontlátásra! Dr. Hosszú Vazul püspök szombaton délután érkezett meg városunkba. Nagy kísérettel jött. E bemutatkozó útjára elkísérték dr. Fábián Péter kanonok, a nagybányaiaknak régi, kedves embere, dr. Domide Oktavián, dr. Pap Gergely A kamasz rákiáltott. — Ü8 hát valamilyen Simonnak csak szokták hívni az embert, Simon, az még nem név. A gyermek szinte sírva harmadszor is azt felelte: — Simon a nevem. A tacskók nevetni kezdtek. A diadalmas kamasz fölemelte a hangját: No, látjátok, hogy nincs apja ? Nagy csend támadt. A gyerekek elképedtek e rendkívüli, lehetetlen, szörnyű dolog hallatára, hogy egy fiúnak nincs apja; úgy néztek rá, mint valami különös jelenségre, valami természeten kívüli lényre — és növekedni érezték lelkűkben anyjuknak eddig megmagyarázhatatlan megvetését Blanchotte iránt. Ami Simont illeti, az egy fának támaszkodott, hogy el ne essék; mintha valami helyre- hozhatatlán szerencsétlenség sújtotta volna le. Magyarázkodni próbált. De nem tudott mit felelni, nem tudta meghazudtolni azt a rettenetes vádat, hogy nincs apja. Végre, halálsápadtan, MWM A liget közvetlen közelében, Veresvizi-ut 14. szám alatt 2 külön bejáratú, de egybe is kapcsolható szép, világos szoba, konyhával, bútorozva vagy anélkül bérbe kiadó. ::: Villam- világitás bevezetve. ::: Vízvezeték az udvaron. ::: Közeli szőllöben három bútorozott szoba konyhával, fürdőszobával osalád részére kiadandó. ::: Felvilágosítással szolgál Égly Mihály.
