Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-06-04 / 23. szám
2 NAGYBÁNYA 1914. junius 4 ha e csoportba tartozik, ha csak 1915. márczius 31-éig lesz 24 éves. Aki 6 elemi osztályt, vagy 4 elemit és valamely középiskolát, vagy a polgári iskola két osztályát, vagy 4 elemit és az iparos- és kereskedőtanoncziskola harmadik osztályát, végül aki államilag szervezett, megfelelő valamelyik ipari szaktanfolyamot sikeresen elvégezte és magyar állampolgár, legalább egy év óta ugyanegy községben lakik, 30 éves férfi, ha ezen fenti iskolákon kívül 1. legalább 2 korona egyenes állami adóval van megróva, 2. vagy iparengedély, vagy iparigazolvány alapján önállóan ipart üz, vagy kereskedést folytat, 3. olyan alkalmazott: a) aki ipari üzletben, vagy vállalat körében (kereskedelem és közlekedési vállalatok is bele vannak értve) bármilyen idő óta (nem mint alkalmilag elfogadott napszámos) alkalmazva van, b) aki az őstermelésben vezető- munkási, vagy felügyelői leendőket bármilyen rövid idő óta lát el, c) az a) és b) pont alá nem eső az az alkalmazott, aki ugyanannál a munkaadónál legalább 3 éve van alkalmazva, vagy 4 valamely választónak mezei gazdaságában, ipari üzletében, vállalatában mint segítő családtag működik, 5. aki katonai, vagy csendőri szolgálatban altiszti fokozatot ért el. Aki a képviselő választóknak az 1913. évre érvényes névjegyzékébe jogerősen fel van véve és e törvény értelmében a választásra jogosultak közül kivéve, vagy kizárva nincs, választójogát megtartja mindaddig, amig régi jogczime 1 változatlanul fennáll ugyanabban a községben, amelynek névjegyzékébe az 1913. évre felvették. Az a közalkalmazott, aki az 1913. évre érvényes névjegyzékbe jogérvényesen fel van véve, áthelyezés esetén se veszti el választói jogát és az ilyen köz- alkalmazottat uj állomási helyének választó névjeg3Tzékébe kell régi jogczimén felvenni. Nem lehet választó: a) a gondnokság alatt álló, vagy akinek kiskorúsága meghosszabbittatott, b) aki elmebeteg, c) aki közsegélyben részesül, d) aki, vagy akinek közös háztartásban élő felesége borbélyüzletet tart, e) aki nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt 2 éven belől öt koronát meghaladó pénzbírságra legalább 2 Ízben jogerősen elitéltetett, ha utolsó büntetése óta 1 év nem telt el, f) akinek választójogát a bíróság felfüggesztette, g) aki bűntett, vagy vétség miatt el van Ítélve, az Ítélet jogerőre emelkedésétől a kiszabott büntetés kiállásáig, h) aki nyereségvágyból elkövetett, vagy az állam ellen irányuló, vagy a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. t. ez. 121. |, vagy a kivándorlás- | ról szóló 1909. II. t.-czkbe ütköző bűntett, vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre volt Ítélve, a kiszabott büntetés kiállásától számitolt öt év alatt, i) aki politikai joga gyakorlásának felfüggesztésére jogerősen Ítéltetett, j) aki állampolgárságát a névjegyzékbe való felvétel óta elvesztette. Pályaválasztás előtt. Junius 3. Közelednek az érettségi vizsgálatok, amikor a gimnáziumokban — mindenütt, ahonnan közvetlen az életbe léphet a fiatalember — statisztikai adatokat készítenek arról, hogy ki milyen pályára lép érettségi után? Nem ennek a statisztikának az összeírása nehéz, hanem az a választás, amelynek kiíesink a fiatalembert, akinek részben fogalma sincs arról a tülekedésről, prolekezió-szükségről, ami kint, az iskola padjai után következő reális életben várhalja, részben pedig teljes bizalommal, de készületlenséggel is lép ki az életbe, azt hivén: érettségivel a zsebében már férfi, azt tehet, amit akar, övé az élet, csak választania kell, hogy mi legyen! Hát mi lenne más ? Ur lesz! Ur. Diplomás ur Tehát az egyetemre megy tovább és jogot tanul, vagy boneztant, vagy gyógyszerésztanhallgató lesz, a legritkább esetben filozófus vagy bölcsész, még ritkább esetben kereskedelmi főiskolai hallgató, amihez nem is kell gimnáziumi képzettség, reáliskolai érettségi is megteszi, latin nyelvtudás nélkül. Azonban ha a statisztikai adatokat évről évre figyelemmel kisérnők, lálhatnók, hogy a legkevésbbé praktikui pályákra rándul a tömeg: amelyek valaha, még talán nem is olyan régen, a legkitűnőbb érvényesülési tért biztosították, ma azonban fölöttébb inpraktikusak, mert a túlzsúfoltság rajtuk oly nagy, hogy prolekezió legyen az, amellyel raj uk érvényesülni lehet! Minden diplomás pálya ilyen, deleginprak- tikusabb mégis a gyógyszerészi és ügyvédi A gyógyszerészi talán a leginkább, mert köztudomású, hogy ügyvédi diplomával, vagy jogi képzettséggel lehet valaki kir. tanfelügyelő, de sem az orvosi, sem a gyógyszerészi, sem a tanári oklevél nem képesít arra. amire a jogi képzettség Ennek a tudása teheti megokolhatóvá a jogi pályákra özönlők számát, aminek helytelenségét mi sem bizonyítja eklatánsakban, mint az a szomorú valóság, hogy az ügyvédjelöltek nyomora óriási és nemcsak a fővárosban, de a vidék nagyobb metropolisaiban is általános mozgalmak indullak a jelöltek számának csökkentésére. A gyógyszerészek pedig mozgalmat indítottak, amelynek ékesszóló eredménye az a kiáltvány, amelyben felhívják a szülők figyelmét épen a pályaválasztásokra való tekintettel, hogy fiaikat ne adják a gyógyszerészi nyomorpályára, mert ott az érvényesülés ma, különösen szegényebb embereknek, szinte lehetetlen! Talán ez az a latéiner pálya — Írja a kiáltvány — hol a helyzet napról napra rosz- szabbodik. A gyógyszerészek ma 7 évi részben elméleti, részben gyakorlati tanulmány után végzik el pályájukat, mikor is kaphatnak állást gyenge fizetéssel, napi 14—15 órai munkáért, ezenkívül hetenkint négy öt éjszaka is kell dol- gozniok. E mellett a gyógyszerész jövője egyáltalán nincsen biztosítva. A mai jogadományozási rendszer mellett szinte lehetetlen jogot kapui s a szegényebb ember — különösen befolyásos protekíor nélkül — a munkátlanság és igy a nyomor szélére kerül rajta Nyugdíjintézetért, korpótlékért és egyéb hasonló intézményekért is most küzdenek. Ilyenforma kilátáslalanság várja a fiatal törekvőt — hacsak ahnz a pályához, am're lépni akar. kivételes, nagy tehetsége nincsen — az orvosi és ügyvédi, a tanári és katonai pályán is, ahol azonban a hadi és kereskedelmi tengerészet, hová túlnyomórészt horvát és osztrák származású fiuk kerüluek, mert olt a német nyelv tökéletes tudását megkövetelik — kedvezőbb előmenetellel kecsegtethet. Pályaválasztáskor is elénk kerül két fontos, gátló tényező, amelybe az ifjúnak elsősorban ütköznie kell: a szülői hatalom abnormis kiterjesztése és az, hogy senki sem akarja az apja foglalkozását űzni tovább, ami talán legvéletlenül csípősek és arczátlanok lesznek annyira, hogy a törökül értő európai olykor egy urinő kinézésű hanumtól is, mikor az megharagszik valamelyik indiszkrét, udvariatlan boltosra, olyan szemérmetlen kifejezésekethallhat, a minők nálunk legfeljebb csak a legalantasabb nőknél fordulnak elő. Ez a nyerseségük még növekedik az európai asszonyokkal való összeköttetésük, a mi szokásainkkal való megismerkedésük gyarapodásával, mert ezek a rebellis szellemet táplálják bennük. Ha a férjük szereti őket, szeszélyes zsarnoksággal bosszulják n eg rajta a társadalom zsarnokságát, a melynek alá vannak vetve. Sokan a török nőket csupa kedveseknek, szelídeknek, szemérmeteseknek festették. De vannak köztük tüzes, szilaj lelkek is. Meg a népi lázongásoknál is az első vonalban láthatók az asszonyok: fegyverkeznek összecsődülnek, megállítják a gyülöít vezirek kocsiját, szidják őket, kővel dobálják és erőszakoskodnak. Vannak édesek és szelídek, mint a nők általában, mikor semmiféle szenvedély nem hajtja, nem hevíti őket. Szelíden bánnak a rableányaikkal, ha nem féltékenyek rájuk, gyöngédebb barátsággal, fiatalos lelkesedéssel tartanak össze főleg az elvált, vagy ugyanazon fájdalomtól sújtott asszonyok és kölcsönös érzésüket azzal igyekeznek egymásnak kimutatni, hogy ugyanegy szinü ruhát viselnek, egyféle illatszert használnak, egyforma szépségszemölcsöket ragasztanak. És itt hozzá lehetne még tenni, amit már nem egy európai utazónő megirt, mondván, hogy «megvannak köztük a babiloni bűnök mind«. Ám én kerülöm, hogy ilyen súlyos kérdésben, másnak a szava után állítsak valamit. * A minő a hajlamuk, olyan a modoruk. Legnagyobb részt azokhoz a jó családbeli, de falun nőtt leányokhoz hasonlítanak, akik abban a kor ban, mikor már nem gyerekek, de még nem kisasszonyok, a társaságban számtalan kedves illetlenséget követnek el és e miatt minduntalan ádáz pillantást vet rájuk a mama. Hallani kell csak, miket mond el egy európai asszony valamelyik háremben tett látogatásáról. Nagyon komikus dolog ez. A hanum például, aki az első perczek- ben utánozva látogatóját, ugyanolyan testtartással ült a kereveten, egyszerre csak összekulcsolja a kezét a feje fölött, ásít egy nagyot, vagy kezei közé kapja egyik térdét. Hozzá szokván a hárem szabadságához, hogy ne mondjuk: szabadosságához, henyélés és unalom elnyujtózkodó testtartásához, elpuhulva a hosszú fürdésektől, akárminő erőltetett nyugodtság mindjárt kifárasztja őket. Hevernek a divánon s össze-vissza forgolódnak, minduntalan ezerféleképp összecsavarják, meg kiterítik hosszú uszályaikat. Összegömbölyödnek, kezükbe veszik a lábaikat, párnát lesznek a térdükre és párnára könyökölnek, elterülnek, össze- huzódnak, kinyujtózkodnak, begombolyodnak, mint a macskák, legurulnak a divánró! a matráczra, a matráczról a szőnyegre, a szőnyegről a padimen- tum márványára, és elalusznak, ahol az álom elnyomja őket, mint a kis gyerekek. Egy franczia utazónő mondotta, hogy mindig van bennök valami a puhányból. Csaknem mindig olyan helyzetben vannak, hogy kezébe vehetné őket az ember, mint valami gömbölyű tárgyat. Még legkevésbbé hanyag tartásuak, mikor keresztbe tett lábbal ülnek. Mondják, hogy mivel gyerekkoruk óta csaknem mindig igy ülnek, ettől van az a hibájuk, hogy jóformán mind kissé karikalábu. De milyen bájosan ülnek 1 Lehet látni a temetőkben és kertekben. Egyenesen hullnak le és ülnek a földön a nélkül, hogy a kezükkel támaszkodnának, mozdulatlanul, mint a szobrok. Aztán lábra állnak minden támaszkodás nélkül egyszerre, mintha rugón pattannának föl. De talán ez az egyetlen élénk mozdulatuk. A török nő bája egészen a nyugalomban van. Abban a művészetben, amely az álmodozás fáradt, testtartásával, hálrahanyatlott fejjel, kibontott hajjal, lecsüngő karokkal ki tudja tüntetni a szép hajlású vonalakat— ez a művészet szedi ki az aranyat és ékszereket a férjtől, kavarja föl vérét és eszét az eunuknak. * Ennek a művészetnek tanulmányozása nem a legutolsó eszköz, amivel könnyíteni próbálják a török nők a halálos unalmat, mely a háremek legtöbbjére nehezül. Ez az unalom nem annyira a foglalkozás és szórakozás hiányéból ered, mint inkább ezeknek az egyformaságából. Mint ahogy némely könyveknél hiába van a változatos tartalom, a stílusuk egyformasága mégis untat . . . Mindent megtesznek, hogy az unalomtól szabaduljanak Napjaik gyakorta nem állanak másból,
