Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-30 / 18. szám
4 NAGYBÁNYA 1914 április 30. Művészek nyugdija. A. magyar művészi kultúra és a jó magyar hírnév érdekében Írjuk e sorokat. Egy nemzet kulturnivójának egyedüli kritériuma, hogy művészeit mennyire tudja megbecsülni. Egy nemzetnek alig lehet nagyobb szégyene, mintha művészei nyomorognak. S a magyar társadalomnak valóban oka lehet egy kis lelkifurdalásra, mert a magyar művész vi- lágtypusa a müveit proletárnak. Érdekes, magasztos a művész hivatása, de szomorú, zsold nélkül emberfeletti véráldozattal szolgálják a kultúrát s veszteglő sorsukat az állam nem hajlandó kizökkenteni a kátyúból. A társadalom hivatása tehát enyhíteni a művész- nyomort. Nagyfontosságu célt óhajtanak megvalósítani s hogy ez valóra válhasson, nem elegendő a csendes, dicséretet érdemlő munkásságuk! A nemzeti Szalon melynek And- rássy Gyula gróf az elnöke, engedélyt kapott arra, hogy a művészi segély- és nyugdíjalap javára sorsjátékot rendezzen. A munkálatok már folynak is Molnár Viktor nyugalmazott államtitkár vezetése alatt s napról-napra közeledik a húzás ideje: I91J/. május hó 15-e. A Nemzeti Szalon igazgatósága arra kéri fel a nagy közönséget, hogy aki a címére küldött sorsjegyek árát még nem küldte volna be, úgy annak a nemes cél érdekében legyen szives eleget tenni. Azzal is szolgálatot tesz az ügynek, ha a sorsjegyekért járó összeget nem állna módjában beküldeni, hogy azokat portómentesen küldje vissza a Nemzeti Szalon sorsjáték irodájába. Mert minden visszatartott s ki nem fizetett sorsjegy 1 koronával kárositja meg a leghumánusabb alapot. A Nemzeti Szalon ajándékban is részesíti azokat, akik a magyar művészek érdekében fáradoznak. Az eladott sorsjegyek arányában eredeti festményeket, szobrokat, művészi hímzésű párnákat, avagy díszes albumot ad a Nemzeti Szalon kiállításából. E célból egy levelezőlapon is elég a központi irodához fordulni, V. Erzsóbet-tér 15. Mindnyájunknak van egy kedvenc művésze, mindnyájunknak szereztek már gyönyörűséget a szin, vonal és plasztika zsenijei. Ajándékozzuk hát meg őket egy kis jó szívvel, fáradsággal! Ők, akik szivük minden melegét, lelkűk minden lángolását nekünk adják, megérdemlik, hogy egyszer mi is tegyünk értük valamit. Kedélyes estély. A nagybányai iparos ifjak önképzőkörének ifjúsága vasárnap este 8 órakor a kör helyiségében kedélyes estét rendezett. Az ifjúság ily kedélyes estét minden második vasárnap rendez, ha csak valami más táncz- mulatságot nem tartanak ugyanakkor. A régi kedélyes estélyeket és vig szórakozásokat akarja ezzel a fiatalság újra behozni, hogy elhanyagolt és megapadt vagyonát az érdeklődés fokozásával uj erőre teremtse és az iparos ifjak között nagyobb összetartást és jobb egyetértést léteAz egyik. Pár nap óta figyelem itt a kávéházban azt a zöld kalapos kis barnanőt. Nagyon csinos teremtés ... ott ül most is az ablakban . . . A másik Igen. Az egyik Többször láttam, hogy ön udvariasan köszönt neki, sőt beszélgetett is vele. A másik. Hogyne, hogyne . . . nagyon jól ismerem. Az egyik. Azt hiszem ez a bájos gyermek nem idegenkednék az ismeretségtől. Ön ismeri őnagyságát, és ha bemutatna . . . A másik. Kedves uram nagyon szívesen, de . . . Az egyik. Kérem, kérem, nem szerelném, ha félreértene. Szándékom a lehető legtisztességesebb. Ön úriember, én is az vagyok . . . barátok közt az ilyen szívesség . . . A másik. Nem erről van szó. A legnagyobb kéjjel bemutatom őnagyságának. De nem ma. Az egyik. Nem ma? És miért nem ma? A másik. Azt is megmondom : ma van a házassági évfordulónk. És az ilyen dolgokban egy kicsit kényes vagyok. Az egyik. Mi köze annak a hölgynek az ön házassági évfordulójához ? A másik. Mi köze? Hiszen a feleségem! Beszélgetés a hollóval. Zöldcsütörtök napján megkértem a népdal közismert hollóját, hogy a róla elterjedt rágalomról nyilatkozzék. A holló — mint a hollók általában — egy fán üldögélt és sajtot tartott a szájában. Beszélgetésünk ez volt: — sitsen. A kedélyes estélyen belépődíj nincs, hanem ruhatár címen fizetnek a hölgyek 60, az urak 80 fillért. Ez igazán pártolást érdemlő mozgalmat ajánljuk a közönség b. figyelmébe. Legközelebb május 10-én lesz ismét kedélyes est. Uj internátus. A beszterczebánvai kir. kalb, főgimnáziummal kapcsolatosan a jövő lanév elején kizárólag az intézetet látogató tanulók számára internátus is nyílik meg, amelybe augusztus 20-ig már most is lehet jelentkezni. A modernül felszerelt internálust a besztercze- bányai tankerületi kir. főigazgató elnöklete alatt álló választmány gondozza. A tanulók állandó (éjjeli és nappali) tanári felügyelet alatt vannak ; a felügyelők ellenőrzik az internisták tanulmányait is. Az ellátásnál a fejlődésben lévő test és a szellemi munka igényeit tartják szem előtt. Egészségügyi felügyeletet az intézeti orvos végez. Vannak tágas és világos nappali, háló, ebédlő termei, társalgó (biliárd), zeneszobái, fürdőcabinjai; nyáron a tanulók a szabadban tanulnak, tenniszeznek, kugliznak, labdáznak, vagy a házon kívül fedett s a szükséghez képest felmelegitett uszodában fürdenek (uszóleczke). Téli szórakozások. Az épület 6 holdas, százados fáktól beárnyékolt parkban van elhelyezve. A városnak hegyiforrások által táplált vízvezetéke, csatornázása, egészséges és főleg szélmentes fekvése erősitőleg hat a gyöngébb szervezetűre is. A teljes ellátás dija 800 korona egy tanévre Prospektust küld és részletesebb felvilágosítást nyújt a beszterczebányai kir. kath. főgimnázium igazgatósága. Művészek naptára. Racskó István szül. 1890. április 29-én, Csömörön. (Pestmegye) Racskó egyike azoknak a ma már kivesző s még újra nem születő tehetségeknek, akik nem teóriáknak, nem elméleteknek, nem jelszavaknak élnek és ezekkel a külsőségekkel szerzik meg maguknak a művész ma nagyon is tág fogalmu nevél, hanem erős akarattal, erős küzdelmek árán és erős tehetséggel dolgoznak, — festenek, — látnak, — éreznek, — s művészek, mert egyéni szenzibililásukkal át tudják érezni a természetben mindenütt átviharzó erőt, mélységet s mert át tudjak érezni; ezzel már át tudják éreztetni is, lévén ennek az áíérzésnek olyan nagy ereje, hogy kiütközik a festékrétegek közül és megragadja a látni tudó: tehát érezni és érteni tudó mübarátot. Racskót mindenki ösmeri. És nagyon sokan vannak, akik megszerezték a Racskó alkotta lelki élményeket, hiszen minden tájképe egy-egy intim, megragadó lelkiélmény is és ebben áll az ő művészete, ebben érvényesül kivételesen értékes 1 tehetsége; ő nem kópiáját adja annak, amit látott, hanem — talán tudattalanul, mert a lel- kiátérzés néha tudattalanul nyilvánul meg, — ! azt az élményt, amit egy virágos fa mosoly'- I gása, egy esős, borús őszi táj szomorúsága benne fölébresztett. Amint elkészült egy képe, Én. A városban mindenfelé azt beszélik, hogy ön nagypénteken mossa a fiát. Igaz ez ? A holló. Aljas ráfogás, légből kapott koholmány. Én. Minthogy ön a légben tartózkodik, a koholmányt sem lehetett máshonnan kapni, mint a légből. A holló. Én mindennap megmosom a fiamat, illetve, a fiaimat, illetve nem én mosom meg, hanem nőm, akinek hatáskörébe a fészek gondozása tartozik. Én Tehát kedves neje . . . A holló Született mosónő. Szép volna, ha fiaimat egy évben csak egyszer mosnám 1 Jegyezze meg magának hogy a holló a a legtisztább állat. Köztünk nagyon ritka a piszkos. Ezeket fehér hollóknak nevezzük. Én. A közmondás is azt mondja: ritka, mint a fehér holló. A holló ügy van Helyesen igy hangzanék a közmondás: ritka, mint a fehér hoiló. De ez nem szorul bővebb magyarázatra. Mi feketék vagyunk ; aki köztünk fehér, csak a piszoktol az. Én. Nagyon érdekes A holló. Az emberiség egyáltalában keveset foglalkozik velünk. Újabban nagyon elhanyagolnak minket. Pedig érdekes madár vagyunk. És az a szellemi fejlődés, amelyen a századok sorozata alatt keresztülmentünk, egyszerűen csodálatos. Gondoljon a Lafontaine együgyü, sajtkiejtő hollójára. Mekkora ut ettől a Poe Edgar félelmetes, misztikus madaráig! Én. Valóban. a legtöbb esetben azonnal gazdára talál, ezért nem látni a Racskó képeket kiállításokon, de a kiállítás érvényesülés a művésznek, a tehetségnek még nem határköve, igy a Racskóénak sem az. 1907-ben Hollósynál volt, Münchenben, 1908-tól állandóan — rövidebb megszakításokkal — Nagybányán dolgozik. Kovács Jenő József sport iskolája. Akik szombaton délután a ligetben sétálgattak, az olimpiádokra emlékeztető, rövid nadrágos, fél - harisnyás. könnyű trikós fiatalembereket láthattak ott, akik érdekesen, artisztikus mozdulatokkal ugráltak egy darabig — aztán — Kovács J. J. festőnövendék jelszavára gyorsfutó-mérkő- zésbe kezdtek. Minket nagyon érdekelt a dolog, azért magánál Kovácsnál érdeklődtünk a ligeti sportolás felől. Ő — a Nagybányai Sport Club hivei és tagjai között, akik nagyjában igen erős passivresistenciával aktiválják a tetszetős jelvény mellett a sportot — öszzetoborozott egy csoport életrevaló, erőtől duzzadó fiatalembert s velük a különböző sportokat gyakorolja. így már van nak a birkózásnak, boxolásnak, footballnak, gyorsfutásnak, sőt a gereiyvetésnek is nagybányai bajnokai, akikben a lelket a Kovács önzetlen lelkesedése a sport iránt, tartja. Nagyon szép és nagyon helyes, nagyon egészséges ez, mert a fizikai élet egészségét a túlzásba nem vitt sport csak fejlesztheti és többet ér, mint a dohány, az alkohol, a tiltott könyv és más, a fiatal korban olyan népszerű és rontó élvezet, amit a sport minimálisra csökkent, csak az a kár, hogy annak a harmincz fiatalembernek, akik Kovács J. J. körül tömörültek, nincs meg a kellő terepük, sporlterük, ahol — athletikai mérkőzésekkel — nagyobb erővel, több lelkesedéssel végezhetnék testedző ideáljukat, a sportot. Ott van például az Erdélyi-ut végén az a puszta terület, ahol az emlékezetes repülések folytak. Ezt a területet — vagy egy nagy részét — a város díjtalanul bocsájthátná a Sport Club rendelkezésére, hol — szatmári, kolozsvári, debreczeni bajnokok meghívásával — kész versenyeket, atlétikai mérkőzéseket lehetne rendezni s e versenyek bevételeiből a Sport-Club a városnak kellő ellenértéket is szolgáltathatna a területért. Hajdan a testinevelésre a városok, országok minden erejüket fölhasználták, ma a lélek nemesítésével sem nagyon törődnek. — Jöjjön tehát a sport: és egészséges nemzedéket nevelve vesse meg a jövendő Nagybánya nemzedékének lelkinemesitésére szükséges talaját. Kovács J J. — aki többszörös és országosan ösmert nevű bajnok és a boxolásban. gyorsfutásban. gerelyvetésben számtalan ezüst, bronz érme és kitüntetése vau — a következőkép nyilatkozott a nagybányai sportnevelésről: —- Én nagyon szívesen foglalkozom a nagybányai ifjúsággal és az athlétika minden ágál kuitiválom Hat év óta foglalkozom az athlétikával s Budapesten és a vidék sok nagy A holló. Arról nem is beszélek, hogy a világosság harczosai, elöhirnökei, előmadarai voltunk mindig. Mi törtünk először lándzsát a halálbüntetés eltörlése mellett. Én. Hogyan ? A holló. Valahányszor akasztott embert láttunk, elkiáltottuk magunkat: »Kár, kár!« Én. Nagyszerül A holló. A közegészségügy körűt szerzett érdemeink hervadallanok. Ha valahol dögöt találunk irgalmatlanul elpusztítjuk. Én. óriási, mi eddig azt hittük, hogy aljas önzésből . . . A holló. Mert fölfaljuk őket? Ha más eszköz nem áll rendelkezésünkre! így van ez mindig. Áldozatokat hozunk és félre ismernek minket 1 Én. Mely altruizmus ! A holló. Semmi altruizmus, de a tisztaságot szeretjük. A tisztaság a jó egészség talpköve. Ön tudja, hogy kétszáz évig is elélünk. É'hetnénk-e addig, ha nem vigyáznánk egészségünkre ? Lehetnénk-e egészségesek, ha fiainkat csak minden nagypénteken rnosnók? Én. Nem, nem, belátom hogy a legendának nincs igaza. Önt alaptalanul rágalmazták. A holló. Csak tudnám ki költötte rossz hírünket ? Én. Fogalmam sincs róla. Én mosom kezeimet. A holló. Jól teszi. Én mosom fiaimat. (Elröpül.)
