Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1914-04-16 / 16. szám

2

NAGYBÁNYA

1914. április 16

Ha a korcsmák száma megtizedelődik, egyszerre kevesebb lesz a betegség, elviselhetőbb az élet küzdelme s a satnya, elerőtlenedett fiatalságot életerős s minden küzdelemre képes fiatalság fogja fölváltani.

Szavazók vizsgája.

Április 15.

A választójogról szóló 1913 évi XIV. tör- vényczikk kimondja, hogy az elemi népiskola IV. és VI. osztályának sikeres elvégzéséről szóló bizonyítvány a választójogosultság egyik alapja. Ugyanez a törvény kimondja, hogy a kultusz- miniszter rendelettel állapítja meg, mikor és hogyan lehet utólagosan kiállítani az ilyen bizonyítványt a képviselőválasztási jog igazolása czéljából, Jankovits Béla kultuszminiszter elkészítette ezt a rendeletet, mely a hivatalos lap egyik számában már megjelent. A rendelet kimondja, hogy az ilyen bizonyítványt utólagosan kiállítani csak olyan előmeneteli naplószerü rendszeres és egykori iskolai feljegyzések alapján szabad, melyekből megállapítható az érdekelt személyazonossága, továbbá az a körülmény, hogy az illető az elemi népiskola negyedik vagy hatodik osztályában tanított tantárgyakból legalább kielégítő osztályzatot nyert, vagy hogy az osztályt általában sikeresen elvégezte.

Áz elemi iskola fentartója köteles az említett előmeneteli naplókat bezárólag az 1900 — 1901. tanévtől visszamenőleg a polgármester által kijelölt főbb tisztviselőnek, vagy községekben a községi elöljáróságnak bemutatni. A tisztviselő vagy az elöljáróság ezeket a feljegyzéseket a község pecsétjével lepecsételi és a tanfelügyelővel megállapítja, hogy vannak-e olyan adatok, melyekből az utólagos bizonyítványt kiállítani lehet.

Az, aki a választójogának igazolása czéljából ilyen utólagos bizonyítványt akar, másodlat kiállítása végett forduljon az iskolához, melyet annak idején látogatott, vagy ha már megszűnt, a város polgármesteréhez, illetve a községi elöljárósághoz. A másodlatot az előmeneteli napló alapján az iskola, illetve a polgármester, vagy a községi elöljáróság nevében a biró vagy a jegyző állítja ki. Az iskolai főijegyzések elkallódása vagy hiányossága esetén az iskola, illetőleg a polgármester vagy a községi elöljáróság értesíti a bizonyítványt kérőt, hogy másodlatot nem adhat ki, de egyben figyelmezteti, hogy irni-ol- vasni tudását a választótőrvény érteimében az összeíró küldöttség vagy az állandó bizottság előtt igazolhatja.

Az Írni olvasni tudás igazolására a járási

tolná azt az egész multat, a mely itt alant, a földalatti labirintusokban alszik és a melyben ezer múmia kisért.

De a köd, a mely idővel az alsóbb régiókban mindinkább sűrűsödik, mintha még habozna, hogy vájjon a félelmet gerjesztő óriás arczig emelkedjék-e és hogy ráborítsa átlátszó leplét, rózsaszínű fátyolét, mivelhogy itt minden rózsaszínű. És a Sphinx, amely az egész világ törté netét látta itt leperegni, érzéketlenül nézi Egyiptom éghajlatának megváltozását, elmerülve a holdnak misztikus szemlélésébe, a mely immár barátja öt évezred óta.

A lustavizü csatornákban helyenkint emberi pygmeusokat mozognak ide-oda, vagy lekuporodnak, mintha lesbe állanának: bármily törpék, bármily alacsony és távol vannak, ez az ezüstös hold felfödi legcsekélyebb mozdulatukat is; mert fehér ruhát és fekete kabátot hordanak, a melyek a sivatag rózsaszínű homokjának egyhangúságától élesen elütnek. Néha rekedt hangú kiáltásokkal szólítják egymást és azután futni kezdenek, nesztelenül, mezítláb, röpködő humusszal, mint valami éjjeli lepkék, Meglesik a látogatók csapatait, a melyek koronként érkeznek és rájuk akaszkodnak . . . Ezek a nagy szimbólumok, a melyeket bár évszázadok és évezredek óta megszűntek tisztelni az emberek, még sem voltak majdnem soha egyedül, különösen pedig teliholdas éjszakákon nem. Minden nemzetek és időnek fiai körülrajzolták, a kiket e kőcsodák szörnyű nagysága és titokzatossága vonzott ide ... A rómaiak korában már értelmüket vesztett szimbólumok voltak, egy legendás hajdankor hagyományai, de mégis kíváncsian zarándokoltak hozzájuk, lógás

székhelyeken, a rendezett tanácsú városokban, a törvényhatósági joggal felruházott városokban és Budapest kerületeiben az elsőfokú közigazgatási hatóság kebelében állandó bizottságot kell szervezni. Az állandó bizottság elnöke a járásban a főszolgabíró, a rendezett tanácsú és a törvény- hatósági joggal felruházott városban a polgár- mester, Budapesten a kerületi elöljáró. Ha a vizsgálatra jelentkezők száma nagy, akkor több bizottságot keli alakítani a közigazgatási bizottság által kijelölt elnök vezetése alatt. Ugyancsak a közigazgatási bizottság (Fiúméban a kormányzói tanács) jelöli ki a közigazgatási tisztviselők sorából két év tartamára a bizottsági tagokat.

A bizottsági tagok egyik felerészének tényleges vagy nyugdíjas közigazgatási tisztviselőnek, másik felerészének tényleges vagy nyugdíjas tanerőnek kell lennie. Az állandó bizottság háromtagú vizsgát kivevő albizottságai 1914. május havában, később pedig minden év február havában tartják a vizsgálatokat. Ezeknek idejét és helyét ki kell hirdetni. A vizsgálat ingyenes. Vizsgára bocsátható minden magyar állampolgár, aki a huszennegyedik életévét betöltötte. A vizsgálatra bocsátás kérdésében az első fokú köz- igazgatási bizottság határoz, felebbezésnek nincs helye.

A vizsgálat rendszerint nyilvános. Ebből a rendelkezésből, valamint már a fentemliteltekből is látni lehet, hogy a miniszteri rendelet milyen széles, sok helyen korlátlan hatalommal ruházza fel a közigazgatási hatóságokat. így például azt mondja a rendelet, hogy a nyilvánosság mértékéi, különös tekintettel a helység befogadó képességére, az elnök állapítja meg. Legérdekesebb azonban a következő passzus;

»Az Írni és olvasni tudás igazolása a vizsgát kitevő albizottság elnöke, vagy valamelyik tagja által megjelölt nyomtatott szöveg legalább öt sorának az albizottság előtt való elolvasásából és a nevezettek által tollba mondott két sor szövegnek az albizottság előtt való leírásából áll. Az irni-olvasni tudás az albizottság előtt más olyan nyelven is igazolható, melyet az illető helyen tömegesen használnak. Más élő nyelven a fél írni és olvasni tudását csak az esetben igazolhatja az albizottság előtt, ha annak legalább két tagja az illető nyelvet érti. Máskü lönben a féllel közölni kell, hogy irni-olvasni tudását az összeírás alkalmával az illető nyelvre jogosított valamelyik hites törvényszéki tolmács bizonyítványával igazolhatja «

Az igazolás sikeréről először a bizottságban jelenlevő tanerő, utána a közigazgatási tisztviselő nyilatkozik. Nézeteltérés esetén az elnök dönt. A határozat ellen nincs felebbezés, de sikertelen vizsga esetén még ugyanazon évben az

peplumos turisták vésték be akkor emlékül nevüket a gránitalapzatokba.

Azok a turisták, akik ma éjjel érkeznek és a kiket fekete köpenyeges beduin vezetők rohannak meg, ellenzős turista sapkát és prémes kabátot hordanak; betolakodásuk itt sértő, de — sajnos ! — az efajta látogatók száma évről-évre gyarapszik, mert az egész közeli nagyváros, — a mely aranyat izzad, a mióta méltóságát és ielkét megvásárolni próbálják, — találkozó és mulatóhelyévé lesz az egész világ semmittevőinek és parvenüinek. És a Sphinxnek ezt a sivatagát a modernizmus minden oldalról kezdi körülkeríteni. Igaz ugyan, hogy eddig még senki sem merte megszentségteleniteni avval, hogy közvetlen közelében építkezzék ez óriás arcznak, a melynek merevsége és megvető kifejezése talán még mindig imponál. De alig félmérföldnyi szomszédságban már ott egy ut, a melyen kocsik, omnibuszok közlekednek és a legjobb gyártmányú automobilok hallatják bájos, kacsaszerü kiáltásukat. És amott, Cheop3 piramisa mögött egy óriási hotel lapul meg, tele snobokkal, őrült tollaskalapu divathölgyekkel, — mintha valami skalptánchoz felöltözött rézbőrüek volnának, — tiszta levegőt kereső betegekkel, sorvatag fiatal, avagy csak egy kissé megrongált egészségű öreg angol nőkkel, a kik Cfúzukat száraz sivatagi szelekkel gyógyit- gatják . . .

Ezt az utat, ezt a hotelt és ezektt az embereket épen az imént láttuk, a villanylámpák fényében, a mint elhaladtunk mellettük, és a zenekar, a melyet hallgattak, még utánunk kü'dte valami kupié melódia-töredékét; de mihelyt mindez eltűnt mögöttünk egy kanyarulatnál, szaösszeiró küldöttség előtt, a következő évben pedig az állandó bizottság, akár az összeíró küldöttség előtt lehet jelentkezni. A fél a sikeres igazolásról bizonyítványt kap, mely országos érvényű és az írni és olvasni tudást mindenkorra igazolja.

Ami nincs az állami költség- vetésben.

Április 15.

A magyar állam két és negyedmilliárdos kiadásaiból közgazdasági jellegű czélokra körülbelül egy milliárdot fordít. Az állami gondoskodás kiterjed a vallási életre, az iskolára, a közegészségügyre, a börtönökre és az igazságszolgáltatásra. Vasút, hajózás, posta sok száz és száz millióval szerepel. Nehéz százmilliókat visz el a hadsereg. A mezőgazdaság czéljaira is szépen áldoz ez az ország. Mindez nagyon üdvös és örvendetes De ha azt nézzük, hogy abból a két és negyedmilliárd összes kiadásból a ke reskedelem czéljaira mennyi jut, úgy megdöbbenve kell látnunk, hogy ez a fontos közgazda- sági ágazat, a magyar kereskedelem még mindig mostoha gyermeke a magyar társadalomnak és államhatalomnak. Ne tévesszen meg senkit sem az, hogy a kereskedelmi minisztérium költségvetése a legnagyobb valamennyi minisztériumé között és 730 millió óriási kiadási ösz- szeggel ékeskedik Ebből a nagy összegből maga az államvasut 520 milliót vesz igénybe, a posta- távirda és távbeszélő pedig 114 milliót. A kereskedelmi minisztérium költségvetésének jó hatheted részét az állam üzleti természetű két üzeme abszorbeálja. Ha a fenmaradó tételeket vizsgáljuk, úgy találunk abban mindenféle kiadást, de olyant, amely egyenesen és közvetlenül a kereskedelem erősítésére és támogatására szolgálna, hiába keresünk. A kereskedelmi tárcza költségvetésének hatodik czime alatt »ipari és kereskedelmi czélok« ra beállított 98 millió korona első pillanalra ilyen összegeket sejtet, de a részletes költségvetés elolvasása ebből a reménységből hamarosan kiábrándít. E czim alatt u i. a kereskedelmi muzeum, a munkásügyek, az iparfejlesztés és egyéb bürokratikus kiadások foglaltatnak, úgy, hogy belkereskedelem alatt mindössze csak 270 000 korona és külkereskedelem alatt 1,100 000 korona van felvéve, mely utóbbi összegben természetesen ismét csak a bürokratikus szolgálati költségek és kiadások húzódnak meg.

Megállapítandó tehát, hogy speciálisan a magyar kereskedelem istápolására, támogatására, súlyos helyzetében való erősítésére az állam két és negyed milliárdos kiadásából semmit sem

badnak éreztük maguakat és olyan messze tőiük 1 Mihelyt lábunkkal érintettük ezt az évszázados homokot, a melyben a léptek zaja egyszerre elenyészik, semmi más nem volt körülöttünk, mint a csend és az az áhilatos félelem, a melyet ez a csodálatos világ sugároz ki magából, ez a világ, amely a mienket annyira eltiporja, a melyben minden csendesnek, bizonytalannak, óriásnak és rózsaszínűnek tűnik fel.

Legelőször a Chlops piramis rendíthetetlen alapépitményét jártuk körül; a holdfényben élesen kiemelkedtek a hatalmas kőtömbök, ezek a szabályos és egyforma rétegekben elhelyezett kő- koczkák, a melyek szinte végtelenül halmozódnak egymás fölé, mindinkább keskenyedve és egyre emelkedve, meredeken, hogy ott fönn csúcsba fussanak a szédületes háromszögűn. Az egész piramist mintha valami szomorú, utolsó hajnaipir világítaná meg, a mely nem fest rózsásra egyebet, mint a homokot és a gránitot és még ijesztőbben feketének tünteti fel a csillagokkal behintett égboltot. Mily felfoghatatlan előttünk annak a királynak a gondolatvilága, a ki félévszázadon kérésziül arra fordította ezer és ezer rabszolga életét, hogy felépítse ezt a sirt, abban a gyötrö és őrületes reményben, hogy múmiája örök időkre fennmaradjon.

A piramist elhagyva, csak kis utat kell még megtennünk, hogy szemben találjuk magunkat a Sphinxszel, abban a darabka pusztaságban, a mennyit kortársaink még meghagytak neki a nagy sivatagból. Lemászunk a lejtőn, a mely olyan, mint valami felhő, a mely mintegy szándékosan tömörebb lett, hogy őrizze a hely némaságát. És itt-ott egy-egy sötét odú tátong, szeleid-