Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-11 / 37. szám
1913 szeptember 11. 5 násos vígjáték került bemutatóra s a szereplők mindannyian brilliánsul megállták helyüket. A műkedvelői előadásban résztvettek: Jeszenszky Margit, Vidi Ilona, Szigyártó Pál, Nagy Imre, Keresztessy Elemér, Daubner István. A műkedvelői előadás után a növendékek mutatták be előhaladásukat A legdivatosabb tánczokat mutatták be a legnagyobb preczizitással. Rád Ruben- nek fényes estélye volt s tanítványaival a legnagyobb dicséretet aratta. Ismét kutyazárlat. A kereszthegyi negyedben egy veszett macska garázdálkodott s megmarta Balázs János tanulót és Fallenberg Jenő újságárust A veszett macskát kiirtották s ez esetből kifolyólag negyven napos macska- és kutyazárlatot rendeltek el. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anyakönyi hivatalnál f hó 2 tői a következő be jegyzések tétettek: Születtek: Aug 28. Kupsa János napszámosnak »János« ; aug. 30 Kovács József csizmadia mesternek »József«; aug. 26. Pap Kálmán nyug csendőrőrmesternek »Mária Ilona«; szept. 1 Pusztai Erzsébet napszámosnak »Mária»; szept, 4 Kindli János bányamunkásnak halvaszületett fiú; szept. 5. Ile János bányamunkásnak »Mária« nevű gyermeke — Elhaltak: Aug. 3 özv Ballai György né Anoll Eudalia, g. k th 58 éves napszámos agyszélhüdésben ; aug. 31 Pájer Mátyás r. kath. 27 éves kőmüvessegéd, tüdővészben; szept 6. Kiel Aurel r. kath 11 hónapos, gyermekmenhelyi gondozott, tüdőlobban. — Házasságot kötöttek: Takács György és Pap Flóra nagybányai lakosok, — Kihirdetés alatt állanak: Tamás György bányamunkás, kapnikbányai és Balos Rozália nagybányai; Mircse Sándor Gáspár vasúti raktári munkás, szatmári és Páska Rozália szolgáló nagybányai; Román- csics Demeter napszámos és Szfárunszki Mária napszámos Nagybánya kőbányatelepi lakosok. Nyilttér. E rovatban foglaltakért felelősséget nem vállal a Szerk. Nehány megjegyzés dr. Ajtai Nagy G-ábor czikkéhez. Tehát mégis fején találtam a szöget, midőn dr. Ajtai Nagy Gábor arra méltatja az én egyszerű, más czimére adresszált nyílttéri levelemet, hogy azzal vezérczikkben foglalkozzék a Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő kiadásában megjelenő lapjában. Teljesen értem és méltánylom is, ha dr. Ajtai Nagy Gábor, a szerkesztő védelmére kel Barazsu Endre járásbirósági tisztviselőnek, áz ő lapja nyomdászának, de engedje meg a mélyen t. szerkesztő ur, ha rámutatok azon tarthalatlan indokokra, amikkel Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő ipari vállalkozását menteni megkísérli. Isten ments, hogy én abban a gyarlóságban és telhetetlenségben leledzenék, melyet dr Ajtai Nagy Gábor Kicsinyek és nagyok ez. ve- zérczikkében az én hibámul ró fel, hogy én »irigyelném és vesztére törnék azon szorgalmas és dolgos embereknek, akik nem irtóznak semmiféle tisztességes munkától s akik rendes hivatásuk betöltése után maradt szabad idejüket nem az aszfalton és füstös korcsmahelyiségekben, de idegölő, testemésztő, lelket sorvasztó nehéz munkában töltik el« Dehogy irigylem és dehogy török vesztükre ! Sőt önkéntelenül is bizonyos részvétet érzek irántuk, hogy rendes hivatásuk betöltése uián a pihenésre maradt idejüket is munkában kell el- tölteniök a napi kenyérért. Ha valaki tudja, hogy mi ez, úgy bizonyára tudnom kell nekem | azt, kinek egész élete kora ifjúságától kezdve | NAGYBÁNYA küzdelmes, verejtékező munkában telt el. De dr. Ajtai Nagy Gábor érzelmi momentumokra fektetett okfejtésében van egy kijelentés, mely szinte kirí soraiból. »Akik rendes hivatásuk betöltése után« nem irtóznak semmiféle tisztességes munkától stb. Ez az egy mondat árulja el s leplezi le azt, ami nekem és szaktársaimnak fáj. Barazsu Endre rendes hivatása szerint járásbirósági tisztviselő s e minőségében kvali- fikácziójához s más hivatalnoki pályák kvalifi- kácziójához képest igen tisztességes fizetést húz, amely fizetésből, mint más hivatalnoki családok, úgy ő is, habár nem nagy uriasan, de szerény tisztességben megélhet. »Rendes hivatásának betöltése után« tehát miért kontárkodik bele a mi egyedüli rendes hivatásunkba, a nyomdászságba, amelyhez nem ért s amely második rendes hivatása csak arra jó, hogy mig nekünk meg nem engedett kon- kurrencziát, a szakismeret hiánya folytán árletöréssel csak kárt és jvesztességet okoz, addig második »rendes« hivatására ráfizesse azt, amit első rendes hivatásával tisztességesen megkeres. Ha az iparügyi kihágási biró üldözi és szigorúan bünteti azt a szánalomra méltó iparossegédet, ki mestereknél munkát nem kapván s pénze nem lévén, hogy az iparigazolványt kiváltsa, végső nyomorúságában, talán éhező családjáért bárminő kis reparácziós munkát vállal, ; mennyivel inkább üldözendő az, aki tisztességes állami hivatalban van, mégis tiltott és meg nem engedett konkurrencziát csinál azon iparosoknak, akiknek keserves adójából fizetik tisztviselői működését. Ennek igazságát, melyet érzelmi momentumokkal elütni nem lehet, talán dr. Ajtai Nagy Gábor sem fogja kétségbevonni. Az a hasonlat, melylyel Égig Mihály főjegyző, Révész János és Soltész Elemér lelkész urak szerkesztői működését szembe állítja Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő nyomdászi működésével, szerfölött balul ütött ki. A szerkesztés szellemi munka, melytől sem egy tisztviselőt, sem egy iparost, ha arra képessége van, eltiltani nem lehet. Hiszen ki tilthatná meg Révai Károly kincstári tisztviselőnek, hogy a ÍV. H főmunkatársa ne legyen, vagy hogy verseket ne Írjon. Vájjon ki vette rósz néven Kupa Árpád asztalos mestertől, hogy pár kitüuő regénynyel gyarapította irodalmunkat ? Vagy ki rótta vagy rójja fel bünül Barazsu Endre járásbirósági tisztviselőnek, hogy évek óta szerkesztette és szerkeszti a Telekkönyvi Lexikont. Senki! Azonban az, hogy egy állásban levő járásbirósági tisztviselő nyomdai üzletet tartson fönn és vezessen s rendes hivatásának betöltése után maga is mint nyomdászsegéd és gépmester dolgozzék s állásának prezstizséjét, hivatali összeköttetéseit munkaszerzésre használja föl, azt hisszük, más lapra és más elbírálás alá tartozik. Hiszen ezt a furcsa helyzetet csak egy groteszk példával illusztráljuk. Mi lenne az iparosokból, ha a polgármesternek vagy a krimi- nálista, vagy polgári ügyekkel foglalkozó járás bírónak eszébe jutna, hogy cipész- vagy szabóüzletet nyissanak? Vájjon akadna-e olyan jámbor és botor ember, akinek a polgármesterrel vagy járásbirókkal dolga van, hogy ne a polgármester vagy járásbirák üzleteiben szerezné be cipő- vagy ruhaszükségletét? Az osztó igazság az volna, hogy akkor azután Kupás Mihál}', meg Jancsovits József és társaik menjenek el főispánoknak, meg táblabiráknak. Lám, lám milyen abszurd következtetésekre vezet az, ha valaki egy igazságtalan dolgot pusztán érzelmi megvilágításban akar igazságos dologgá átgyurni. Legyen meggyőződve dr. Ajtai Nagy Gábor, hogy engem nem a kenyéririgység vezet, hanem iparostársaim s a magam exisztenciájának jogos megvédése, melyet egy állami tisztviselő meg nem engedett kontárkodása által kikezdve és veszélyeztetve látok. Mert az, hogy dr. Ajtai Nagy Gábor szerkesztőnek a Nagybányai Hírlapból egy fillér jövedelme nincs s azt meg szívesen ajánlja föl nekem, legfölebb azt bizonyítja, hogy a lap rosszul megy, de legkevésbbé sem bizonyítja azt, hogy Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő nyomdai kontárkodásával nekünk érzékeny károkat nem okoz. Egy tisztviselőnek, aki rendes hivatása betöltése után maradt szabad idejét is értékesíteni akarja, nagyon is tág tere nyílik erre. És pedig megengedett, tisztességes tere. Ami másnak sem keserűséget, sem kárt nem okoz s mégis szolgálja azt a célt, hogy becsületes munkával helyzetén mindenki javíthasson. Nagybánya, 1913. szeptember 10. Nánásy István nyomdatulajdonos. Nyílt levél nagys. dr. Makray Mihály polgármester úrhoz Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestülete ez év március hó 12-én tartott rendes havi közgyűlésében hozott s nekem is kézbesített 1316—16 kgysz. véghatározatával úgy döntött, hogy a városnak szállítandó nyomdai munkálatok három éven át január l-lől junius 31-ig nekem, julius 1 tői december 31-ig pedig Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő Hermes nyomdájának adassanak. Egyidejűleg a közgyűlés fölhívta Barazsu Endre járásbirósági tisztviselőt, hogy biztosítékul 200 korona készpénzt vagy óvadékképes papirt tegyen le. Van-e tudomása mélyen t. Polgármester urnák arról, hogy Barazsu Endre járásbirósági tisztviselő a 200 koronában megállapított biztosítékot mai napig sem tette le, jóllehet julius 1 tői kezdve a városi nyomdai munkákat az ő nyomdája állítja ki? Megkülönböztetett tisztelettel Nánásy István nyomdatulajdonos. Kiadó laptulajdonos ÉGLY MIHÁLY. NAGYBÁNYA SZ. KIR. R. T. VÁROS HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI. ■ I 5175-1913 szám Hirdetmény. Nagybánya sz. kir. r. t. város tanácsa közhírré teszt, hogy az erdőgazdasági 1911. és 1912 I félévi és évi anyagszámadások a számvevőség által felülvizsgáltatván, azok f. hó 11-tó'l kezdődó'leg 15 napi közszemlére kitétettek s az érdeklődők azokat a hivatalos órák alatt a városi erdőhivatalban megtekinthetik. Nagybányán, 1913 évi szeptember hó 10 -A. -város tanácsa. Dr. Makray Mihály Bálint Imre polgármester. erdőtanácsos. 5151—1913. sz. Árlejtési hirdetmény. Nagybánya szab. kir. r. tan. város Tanácsa pályázatot hirdet a Borpatak telepi úttestnek az árvíz által elmosott részének áthelyezésére —- illetve oly mérvű kiszélesítésére, amely a forgalmat továbbra is biztosítsa. Mindenkor a legújabb divatu és kivitelű tökéletes szép fényképek fényképnagyitások, modern rézkarcszerü kivitelben is. Általános elismerés, számtalan dicsérő és köszönőlevél: Euszthy Mátyás műterme Nagybánya, hid-u. 15. zzám. A vízvezetékhez és csatornázáshoz szükséges összes felszerelések, fürdőszoba és closett-beren- dezések, angol öntött vas, — ólom — és betoncsövek s mindennemű anyagok legjutányosabb árak mellett szerezhetők be Harácsek Vilmos Utódai czégnél Nagybányán.
