Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-28 / 35. szám
2 NAGYBÁNYA 1913. augusztus 28. v A lányok pedig — ámbár ezek még konzervatívabbak és java részük haza megy — nagy táncolások, katonákkal való ismeretségek után vagy kiélten és raffináltan kerülnek haza, vagy ott maradnak, ott mennek íérjhez. Kihez? Falubeli legényhez, aki rosszul kereső napszámos, — mert tanult iparos nem igen veszi el őket. Van elég városi leány, akiben ezek válogathatnak. S aztán jönnek a gyermekek — a telki bérkaszárnyák vékonylábu, nagy- fejű, sovány gyermekei. A nyomorúság, a piszok, a bűz pajtásai. Akik falura voltak predesztinálva s ott jóravaló, edzett karú emberek lehettek volna. Itt? Lesz, ami az apja volt: napszámos, de már gyengébb testalkattal és hajlamosán alkoholra, kártyára és egyéb rosszra. így vesz el a falu. Ma még talán kevesen látják ezt a veszedelmet, de hogy meg van, azt mindenki tudja, aki egy kicsit körülnéz. A társadalom lelkiélete. Augusztus 25. Az utóbbi időben egyre több alaptalan pletyka szállt szerte-szél a Kereszthegy alatt s a sok apró kis csatározásra meg kell csóválni a tejünket. Ez már beteges járvány és hogy az: első sorban a társadalom lelkiéletének mikéntje, sok hibája, bűne az oka. És a társadalom lelki- életének enerváltsága a szellemi élet egyoldalú pangásával olyan szociális jelenség, hogy mellette behunyt szemmel elhaladni nem lehet. A tavasszal egyik távoli vidéki városban, a kultúra tőszomszédságában, Belényesen tizenöt párbaj volt egy alaptalan pletyka nyomán. S hogy a belényesi társadalom lelkiélete szociálizálódot- tabb-e, mint a mienk, az nem kérdés, kérdés csupán az, foglalkozunk-e, foglalkoztunk e a pletykaság, mint betegség tünetével az otthon, az iskolai neveléssel kapcsolatban0 Mert az ember a szellemi élet forrásaiból merit minden erőt, amivel szociális életét alakíthatja s amennyiben azt gyakorolja, képes művészetté fejleszteni és ha az ember ebben annyira vitte, hogy az életét is képes művészetté fejleszteni, miért ne lehetne azzá az egészsége is? Mert a lelkiélet egészsége az élet élete. Az iskolai, az otthoni nevelés higiéniájától függ, hogy a lelkiélet egészsége milyen mértékben fejlődik, vagy pusztul és ennek a hatásnak, ennek a deduktiv vagy destruktiv szellemnek befolyása az — Elvesztünk — sóhajtotta a hercegnő. — Ez nem a cselédség munkája. — Hát kié? — kérdezte a férfi megdöbbenve. — Hallgass — suttogta a nő. — Talán valaki az ajtó mögött áll és kihallgat minket. A hercegnő elvonta onnan Chariest és a félelemtől lenyűgözve tétován álltak egymás mellett. Akkor valaki gyorsan megfordította a zárban a kulcsot, az ajtó kinyílt és a belépőben Charles azonnal felismerte a herceget. De az úgy látszott, nem méltatta őt figyelemre, de egyenesen nejéhez ment és néhány szót mondott neki oroszul. Az asszony könyörögve nyújtotta feléje karját. Sergejeff azonban elutasitólag intett és elhagyta a szobát. Charles rémülten fordult a hercegnő felé : — Mit mondott? Mivel fenyegetett? Tudnom kell. Mondd meg! A hercegnő átfogta a férfi karját és szótlanul simult hozzája. Aztán félve, alig hallhatóan suttogta: egész életre kiható A modern ember gondterhes, reális élete nem engedi meg, hogy ottho nával, hogy gyermekével behatóan foglalkozzék. Nem engedi meg azt sem, hogy önmagával rendbe jöjjön, vájjon a mindennapi fürdők, tiszta ruhák a lelkére is harmonikus, higeinikus hatással lesznek-e, vagy más, belső zuhanyokat kell alkalmaznia, hogy szellemi tompultságából, lelkiéletének megingott szerveit biztos, egészséges alapokra helyezze? A XX század feketekönyve egy szörnyűséges vád a lelkiélet züllése miatt azokra, akiknek az élet életrendjéhez valamelyes közük van. Szürnyüséges vád: az örültek, hirtelen elmezavarodottak rémtetteivel. Szörnyűséges vád az exaltált emberek meggondolatlan, igen gyakran perverz cselekedeteivel. Vád a hisztérikus hajlamú »ideges nők« elképzelt, magukévá tett és a második percben »megesküszik rá, hogy igy történt« módon igazsággá fokozott valótlan dolgok kolportálásával, melyek mind meleg barátságokat, jóindulatú rokonszenveket, családi és hivesi nyugodalmakat és egyetértéseket képesek egy csapásra úgy megingatni, tönkretenni, hogy soha, semmi szánom bánom, kimagyarázás és eféle »lovagias eljárás« a helyes, jó, szelíd, régi kerékvágásba visszazökkenteni nem képes többet! És a XX. század feketekönyve tele van ezeknek és ezeknél súlyosabb esetek szomorú statisztikájával A társadalom beteg lelkiéletének alapos, reális kúrára van szüksége, szüksége van az iskolai lelkinevelés megreformálására, mert sajnosán nem törődik itt senki, szülő, orvos, tanár, biró, a lélek egészségének életrendjével, a kedély hatalmával — amivel beteg érzések fölött úrrá lehetnénk. A társadalom beteg lelkiéletét kell kigyógyitania azoknak, akik büszkén viselik az elösmerés ordóját méltatlan mellen, hogy megtisztuljon az élet és ne kelljen szorongva néznünk kávéházi szomszédunkra, jaj, nem tör-e ki rajta^valami idiótizmns? S mi, akik szellemi kultúrában élünk, gondolunk-e arra, amennyit kellene: hogy csak szellemi tevékenység képes beteg befolyások elhárítására? Az a szellemi tevékenység, amely egészséges könyvekből, emberekből, otthonhói merit gyógyforrást. Tessék elhinni, jó könyvekről beszélni — van olyan kedves, szellemes, jó dolog, mint egy érdekes, izgató, valótlan pletyka. És itt kezdődik az az ut, amely a megtisztulás felé vezet. h. ö. — Áldozatot követel. Engem, vagy téged. Mi választhatunk, öt perc múlva visszajön és akkor megöl. Engem vagy téged. A szép Charles úgy érezte, mintha megállna szívverése. Aztán vállat vont. — Végre is nem vagyuuk Oroszországban, ahol a barbár hercegtől függ életünk. Itt Nizzában a francia törvények védelme alatt állunk; ő nem fog merni itt hidegvérrel gyilkolni. Csak ránk akart ijeszteni. A hercegnő szomorúan intett. — Ez az ember képes reá. Egyszer halálra korbácsolt egy ember csak azért, mert az feleselni mert vele. Mint ketrecbe zárt vadállat járt fel alá a férfi. Aztán védeni fogjuk magunkat. Kiáltani, segitséget hívni. — Mit használna? Kívülünk senki sincs a villában. És ha a cselédség itt lenne, egyik sem merne ura ellen cselekedni. Oroszok, kik testtel- lélekkel hivei gazdájuknak. Hasztalan minden. Meg kell halni, nekem vagy neked. tás eredményét: »Örömmel üdvözöljük az újonnan megválasztott tisztikart s eleve kijelentjük, hogy tőle sokat várunk. Mert csakis úgy érheti el az egyesület azt a célt, amelyet maga elé tűzött, a haladást és az odatörekvést, hogy tűzoltóságunk visszanyerje régi jó hírnevét, ha a tisztikar szivén viseli az egyesület érdekeit és minden erejével, legjobb tudásával maga is ezt tűzi ki egyedüli céljául.« S alig néhány nap múlva arról győződtünk meg, hogy ezt a fontos célt el is akarja érni az uj tisztikar. Nem szalmaláng tehát vállalkozásuk, mert a Szatmáron elért eredmény fényesen tanúskodik tetlerős szándék buzgólko- dásáról. Nálunk sok-sok kultúrintézmény, számtalan közhasznú egyesület csak névleg létezik. A tisztikart megválasztják s ezzel napirendre is térnek felette. Szinte félő volt, hogy ez az intézményünk is sok társának hasonló sorsára jut. Nem győzzük tehát eléggé dicsérni a tisztikar energiáját, mely kitartó munkára serkenti az egyesületet. Csak igy lehet eredményt elérni, csak igy lehet a régi jó hírnevet visszaszerezni. Agilis vezetők, szorgos, engedelmes legénység az ideál, melyre törekedniük kell. Jó utón haladnak, azt már látjuk, s ha tovább e nyomokat követik, nemcsak hírneve lesz nagy önkéntes tűzoltóságunknak, hanem kimondhatlan nagy szolgálatot tesznek a város lakosságának. Nyugodtan hajthatjuk fejünket le, mert biztat a remény, hogy szakavatott, fegyelmezett és serény tűzoltóságunk védelmet nyújt az éjszaka réme, a vöröskakas ellen. Dicséretet előlegezni szinte kötelesség közhasznú intézmény újjászervezésénél, de a mi tüzoltótestületünk már túl van ezen a ponton. Parancsolja az elismerést és joggal. A Szatmárvármegyei Tűzoltó Szövetségnek e hó 24-én Szatmáron tartott versenyén szabatos gyakorlataiért a negyedik dijat nyerte és a vezénylő szakaszparancsnok, Szüts Jenő pedig ügyes vezényléséért az első dijat. Nem lekicsinylendő eredmény. Sok jó között az elsők között lenni, dicsőség. Meg van tehát az erkölcsi siker, mely határkőül szolgálhat a jövendő fejlődéshez. A szatmári tűzoltó közgyűlésre a következő helyiségekből neveztek be: Szatmár, Nagykároly, Nagybánya, Szinérváralja, Fehérgyarmat, Mátészalka, Erdőd Ököriló és Jánk. — Én — szól hevesen. — Végre is én nem vagyok a hibás. Te hívtál magadhoz. — Hiszen ezerszer könyörögtél érte. És előbb, előbb magad mondtad, hogy szívesen meghalnál értem. Én szeretlek, érted? Nagyon szerettelek s azért hívtalak ide, mindent feláldozva igaz szerelmemért. — Bizonyosan nem is voltam itt az egyedüli. — Charles! . . . Mint szivén lőtt madárkának jajszava hangzott fel e szó. Akkor újból megnyílt az ajtó és belépett a herczeg. Kezében revolver. — Nos határoztatok ? Tehát melyik ? Charles kétségbeesettén kiáltott: Ártatlan vagyok! Kegyelem, Elmegyek és sohasem fogom viszontlátni a hercegnőt. Kegyelem ! . . . A herceg felkacagott. — íme asszonyom, a szerelmes hős! E percben a hercegnő felkelt helyéről s a revolvert elvette Sergejeff kezéből. — Elég völt 1 — szólt parancsolólag. B1KSZÁD GYÓGYFÜRDŐ SZATMÁR MEGYÉBEN. Megnyílt május hó 15-én. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fiirdőigazgatóság. A Szatmárvármegyei Tűzoltók Szövetségének közgyűlése. Augusztus 25. Legutóbbi számunkban, mikor hirt adtunk a nagybányai önkéntes tűzoltó testület tisztuji- tásáról, a következőkkel kommentáltuk a válasz-
