Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-07 / 32. szám

2 1913. augusztus 7. idők kiderültével leltári sorban kell foglalkozni azokkal. Áz országnak takarékbetétekben elhelyezett tőkéje közel 3400 millió korona Betéteket kezel a takarékpénztár, a bank, a szövetkezet. Az igaz, hogy kölcsönösen foglalkozik egymás üzletével mindhárom. . Jó volna a betétesekkel majd nyugodtan foglalkozni — ők az ország legszerényebb hi­telezői — jó volna elhatárolni, vagy ellenőrzés alá vonni a betétes intézetek (a takarékpénz­tárak) üzletkörét is, megszabni a betéteknek úgy biztonsági, mint jövedelmezőségi következ­ményeit. Eljön az idő, hogy a betét a kamaton kívül rendszeresítetten is megköveteli az üzleti nye­reségből a maga ' ' •’dát. A törvénye' “s az "kérdés is számot tart« e­teink említik, Ián nem irtózik * pertől, m húzódik s mert a peresített vá. ti százalék törvényes kamatot ítél meg a bíróság. Itt tehát az élet szükségtörvényeit bölcsen összhangba kell hozni a fennálló tételes lör- vénynyel s igy a törvényes kamatlábat, mint az uzsora határt kimondott kamattétel helyett az Osztrák-Magyar Bank mindenkori visszleszámi- tolási kamatlábához alkalmazóban volna szük­séges (sürgős novella utján) megállapítani. A bajba jutott intézeteknél a baj oka sok­szor abban feküdt, hogy az intézetnek immobil kihelyezései voltak. E kihelyezések közül a jel­zálogkölcsönök és az elraktározott terményekre adott kölcsönök rendszerint a legjobb kihelye­zési alaphoz tartoznak, mert fölös kész értéke­ken nyugosznak és bonitásuk felől könnyű meg­győződést szerezni. E kihelyezéseknek valami utón mobillá tétele égető kérdése volna a hitelvilágnak s megfontolható lenne, hogy vájjon az egy millió­nál nagyobb alaptőkével biró intézetek a saját áruraktáraikban elhelyezett zálogterményeknél nem bocsáthatnának-e a kölcsönzött összegekről waráns természetű forgatható és forgalomba hozható értékjegyeket, mint a közraktárak? A jelzálog hitelek pedig a kötelező köuyrevizió szigora utján minősülhetnének legalább a köl­csön egy része erejéig tovább adhatóknak. Hitelintézeteink közül többen rámutatnak továbbá éppen a legközelebbi múlt szomorú tanulságai alapján — az egyes piacokon beve­zetendő bizalmas hitelnyilvántartás szükségessé­gére, mely áttekintést nyújtana a kihelyezések eseteiben és sok tévedés kárát kizárná. Ugyancsak szükségesnek jelzik a kerület nagyobb piacain megbízható hiteltudósitó iroda felállítását, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy e téren sok lelkiismeretlenség és felüle­tesség jut levegőhöz Általában panaszkodnak a csődeljárás va­NAGYBÁNYA gyonharácsoló rendszere ellen, mely a közadós vagyonából a hitelezőknek semmit sem juttat, hanem jogállamra szégyenletes cinizmussal min­dent a tömeggondnok prédájává dob. A tömeg gondnok mellé három üzletemberből álló bizott­ságot tartanának szükségesnek kirendelni, akinek hozzájárulása nélkül az ügyvéd a tömegnek semmi költséget ne okozhasson. Sürgetik a cső­dön kívüli megtámadási jogra vonatkozó törvény megalkotását. Két hely jelezte kerületünkből azt, hogy a válság hatását nem érezte meg, ez a két hely Kaba és Kunmadaras. Egyebütt bizony nagyon megérezték s kevés kamara területe szenvedett annyit, mint a deb- reczenié. Minderről szomorúan referálva, meg kell azonban állapítani, hogy a vidéki intézetek ezek­en a viharos, nagy napokban valódi hősök _.ak, akik nehéz kötelességeiket minden erejük .génybevételével s igazgatóságaik önzetlen áldo­zatkészségével teljesítették. Magatartásuk sok üzleti exisztenciát mentett meg és tartott fenn, amiben a vidéki piacok most kiderült egészséges ereje is közreműködött. És végül legőszintébb és legmélyebb tisz­telettel kell meghajolnunk az Osztrák-Magyar Bank páratlanul nobilis köleiességludó s köte­lességein messze túlmenő jóindulata előtt, mely lyel e válságos, sötét időkben érdekeltjeivel és a vidék pénzintézeteivel szemben viseltetett. Ez az intézet méltó rá, hogy emlékébe és hálájába zárja az egész üzleti világ Mi lett volna ebben az időben az üzleti élet sorsa, ha e fényes, nagy intézet helyén a politikai divatkivánság önálló nemzeti bankja töltötte volna be a helyet. Érdekeltségünk széles köréből az elmúlt év hiteléletéről sok sötét leírás érkezeti be a kamarához. Kamaránk székhelyén, Debreczenben kü­lönös körülmények is járullak a válság kiszine- zéséhez s kimélyitéséhez Speciális válságunk oly sok értékes tapasz­talatot nyújtott, hogy éveknek kell szorgalmas tőkegyűjtésben eltelni, mig ez év vesztességei elfelejtetnek s az eléggé meg nem becsült hitel­nek ismét megnyílnak a csatornái. A gazdasági tekintetben fényesen kezdődő, bő aratást s szüretet Ígérő 1912-iki év a tőkét olcsón és hozzáférhetően dobta piacra, ez a vállalkozási kedvnek — tekintve a múlt esztendő egy nehány sikeresebb alapítását — oly tám pontot nyújtott, hogy pénzintézetek, ipartelepek alakulásáról s alaptőke felemelésekről napról- napra hallani lehetett. Az alakulásokat és az alaptőkeemelés köny- nyüségét előmozdította a pénzintézeteknek ama nem eléggé rezervált ténykedése — részben, hogy az uj alakulásoknak részvényeit a legma gasabb quotával fogadta el lombardba, részben pedig, hogy az alig megalakult pénzintézeteknek oly nagy visszleszámitolási hiteleket bocsátottak rendelkezésükre, mely hitel az uj intézetek ve­zetőségét a leglehetellenebb kihitelezésekre sarkalták, sőt nem elégedtek meg az ide gravi- táló gazdasági vidék hitelkielégitésévei, hanem távoli vidékeken helyezték el az igy könnyen szerzett idegen tőkét. A magas értékelésnek megfelelő magas lakbérek a lakosság egy részét arra kényszeri- tetle, hogy a város belterületén kívül olcsóbb hajlék után nézzen, igy az erős kereslet a kül­területek és majorsági földek értékemelkedését okozta oly mértékben, miről tulajdonosaik évek­kel ezelőtt álmodni sem mertek. Ez a körülmény ismét a telepítésekkel való foglalkozást s ennek financirozását vonta maga után. A városszabályozások,ulcanyitások aspeku lációnak uj perspektívát nyitottak ; a 10—15 év óta alvó építkezési kedv fellendült. Ekkor, midőn a vállalkozói kedv a leg­élénkebb üzletekben kulminált, jött. mint a májusi éj fagyos lehellete, a kamatlábemelés s a hitel- megvonások sorozata. Az ingatlanokba elhelyezett idegen tőke csak a legnagyobb áldozatok árán volt meg tartható Az intézetek által szedett kamat, mely eddig a hankrálát alig 1 — 1 és fél százalékkal multa felül, az eddig szedettnek a kétszeresére emelkedett A vérmes reményekkel szőtt kal­kulációk a magas kamat folytán csődöt mondot­tak s igy a horribilis magasra vert részvény telek és föld és érték reálitása megrendült. Épen az előbb felsoroltakat tarthatjuk piacunkat ért pénzügyi válság legmarkánsabb okainak A válság még sokáig fog maradandó nyomot hagyni piacunkon s amelynek elsimí­tása és kiheverése jobb konjunktúrákban eltöl­tött néhány esztendőt igényel. A művésztelepről. Gondolatok egy bohém kirándulás után. — Az esős idő, a tétlenségre kárhoztatott festők és a téli műterem — Bohémiában valami készül. Augusztus 6. — Bizony, bizony jó volna, ha ragyogó nyár virulna ki végtére és elmehetnénk sétálni, sétálni, egy kis dombon leveredni és az ördög bibliája helyett kartonlapokat, vagy csak egy szerű pakkolópapirost forgathalhatnánk, vázlatot készítve nagybányai hegyekről, völgyekről s nem kellene örökösen a szobához, vagy a túlzsúfolt műtermekhez kötve tespedni! Ezt az érthető és jogos kifakadást, úgy látszik, mégis csak meghallgatta valahogy az a jó Isten, aki a festőnépség ügyeit intézi valahol, mert julius vége felé pár napi szép idő közül derű aranyozta be a lelkét s megtöltötte bense- jét, szivét, lelkét, szemét, ajkát reménynyel, hittel, vágygyal, álommal, hitegető ábránddal. Egyszer csak szóra nyílott a Csiszér Albert daczosan lecsukott szája. Dicsekedni, tervezgetni, biztat- gatni kezdte magát, gyermekeit, feleségét. Ránczba szedett homlokáról kinyomta a kalapot s ujjai­val végigfutott két lengő bajuszán. — Nem kell búsulni asszony 1 Meglásd bol­dogok leszünk még. Meggazdagodunk. Timár Já­nos nem úgy járt-e? Érteni kell hozzá. Románia igőretföldje, aranybánya. Minap borvizesek beszél­ték, be jó dolga van ott az embernek. Jó bará­tok se lesznek ott asszony . .. Csend állott be, a mi mintha meghazudtolta volna megdöbbentő szótlanságával Csiszér Alber­tet. Az asszony nem felelt. Mit szólhatott volna. Úgy ül ott összezsugorodva a szénaülésen, mint egy élettelen darab fa. Kiszállt belőle a lélek, mikor kiértek a határból. Szempillái elhomályo­sultak, hangja elakadt. A gyerekek jobbról-balról hozzásimultak anyjuk derekához, mint loncz a tornáczfához. Azok keveset értettek a költözés­ből. Annyit, hogy örökre elszakadnak a bekecs- alji falutól. Többet nem lubiczkolnak a Nyárád átlátszó vizében. Nem szednek kankalint az al- végi réten s nem látják többé Jánost, Pistát, Ferkót, kikkel homokbuczkát emeltek az utcza porából. A nap felbukkant s ragyogó smaragdszemek lepték el az utszéli fákat. Halk fuvalom kapasz­kodott le a hegyekből s lágyan megborzolta a törpe mogyoróbokrok felületét. A fák az utszélen hajladozva integettek egymásnak s mint a meg­olvasztott ezüst, halkan omlott le róluk a har­mat. Névtelen sárga virág kidugta fejét az úti­lapu leveleiből, fürge szöcskék vígan kalimpázva indultak reggeli zsákmányra. Az ut mellett tekergő­zött a patak, fényes kigyóvonal, melynek tükör­lapján akádálytalanul siklott tova a napsugarak özöne. Itt kell hagyni ezt a tündéri vidéket. A fákat, melyek látták fölnövésünket, örömünket, boldogtalanságunkat. A zöldben mosolygó erdőt, melyben árnyként bolyongtunk, ha megsebzett az élet. A hószakállas, magas hegyeket, melyről azt hittük gyermekkorunkban, hogy ott ölelkezik a földdel az ég ... Csiszér Albert, akinek beszédére egyetlen szava nem volt feleségének, belemarkolt az asszony vállába. — Ne csüggedj, ne veszítsd el a fejed, te ... Ha Timár János megélt, megszedte magát, lesz sütnivalója Csiszér Albertnek . .. Az asszony is megszólalt. Olyan bánatos volt a hangja, mint az őszi eső kopogása. — Jobb itthon éhezni, mint jóllakni ott, Albert. Idegen földben a fa is elszárad. Édes­anyám pora mellett pihentek volna száradt csontjaim . . . Csiszér belevágott a szavába: — Nem meghalni született az ember, hanem élni, élni . . . Az asszonynak nem volt több szava. Ken­dője csücskét rátapasztotta könyező szemére. SzentmihályiJózsef Tisztelettel hozom a nagyérdemű közönség szives tudomásra, hogy az idei legújabb stilusu szobafestő mintagyüjteményeket, címer-, cim- és szobafestő, mázoló, aranyozó melyek a legmesszebbmenő igényeket is teljesen kielégítik, beszereztem. Ezúton kérem tehát a n. Telefon 37. NAGYBÁNYÁN. Telefon 37. é' közönség szives megrendeléseit, biztosítva úgy a szolid, kifogástalan munkáról, mint a legol­csóbb arszamilasrol. — Elvállalok mindenfele e szakmaba vago egyszerű es díszes munkákat, Ízléses kivitelben. Költségvetéssel készséggel szolgálok.— Magamat a n. é. közönség szives jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel: SZENTMIHÁLYI JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom