Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-18 / 51. szám
4 NAGYBÁNYA 1913. december 18. tapsolták. A következő szám Sloll Sárié és Glück Ilonkáé volt, akik Moskovszkytől adtak elő egy spanyol tánczot zongoián. Összjátékuk tökéletes volt, a zenét érzik és máris értik, különösen a a kis Glück Ilonka, ez a csöppség, aki valóságos csodagyerek-számba megy. Kitörő taps volt a részük. Ezután Nagy-Győri, Kati szavalta el Kiss József örökszép versét, Ágota kisasszonyt, a rossz, csúnya Kőrös áldozatát. Homola Adél Spinlidjét (Böhmtől) fejből játszotta le s amikor ezt Glück Ilonka észrevette: visszasietett a székéhez : Biz én nem forgatom tovább a kottát, ha nincsen rá szükség. Homola igazi zenei tehetség, nekik már a családjukban van a valami művé- szélhez való értés. Mégis tapsolták őszintén.Utolsónak maradt Kocsts;Ilona, aki-kellemes, behízelgő orgánumával nagyon jó hatást keltett, ő is Kiss Józseftől szavalt, a Két hajót. Ezzel véget ért a műsor, ami Kiss József ünneplése is lehetett volna, talán ezért is válogatták össze az ő költeményeit? Uzsonna után táncz következett, amit a késő esti órákig folytattak Közben a dobogón helyet foglalt mamák és tanárok körül egy nagy körben Weisz Piri mutatta be ügyességét, vetélkedve a többi kisasszonykával: mindenki nagy gyönyörűségére. Ilyenféle házimulatságokat gyakrabban rendezhetne a polgári leányiskola, hiszen a kis lányok a moziból is számüzötfek, s mesedélutánokkal csak a tanuláshoz való kedvüket, lehetne fokozni 1 Mindenki sajnálhatja, aki nem volt ott vasárnap. Talán máskor. A művészvilágból. Nincs már kiállítás, amelyen nem szerepelnének nagybányai piktorok és nem a legelsők sorában. A legújabb fővárosi kiállításon, amely csakugyan a fővárosé, a Könyves Kálmán műszalonban is nagy sikerei voltak a mi művészeinknek. Akkor, amikor a főváros vedutáját gyűjtötték össze, próbára tették a művészeket is, mert egy város képét karakteri- zálni, minden lüktetésével, fényével és szennyével, erkölcsével és természeti szépségeivel, egyike a legnehezebb piktor motívumoknak. Talán ép ezért érthető, hogy a bányai művészek ezen a kiállításon is kitűntek, mert ők, itt, ebben a városban megtanulták érteni, érezni az ulcza, a város lelkét — s most már csak az a kérdés, Budapesttel ősszeforrtak-e úgy, hogy a fővárost is úgy értsék, szeressék, mint Nagybányát? Épen ezért volnánk kiváncsiak egyszer Nagybánya vedutájára, együtt látni azokat a régi és újabb városképeket, amelyeket ezek a limlomos, kedves, piszkos utczák inspiráltak. A Könyves Kálmán kiállítása — mint fővárosi tudósítónk Írja — nagyrészt nem fedi Budapest szeszélyes, érdekes, fővárosias karakterét. A piktorok nem Budapestet, hanem csak képeket festettek. A hegyek j közt a külső perifériákon, a ligetben, a Duna- parton, szóval azokon a helyeken, ahol több a lírai, a csöndes, szenzáczió nélküli elem, mint helyett, hogy elhordanád magad tüstént . . . tüstént azután. Felkiáltottam: — De bátyám, biztosilom, hogy nem történt semmi . . . Eltévesztettem az ajtót, mert részeg voltam. Vállat vont. Ugyan ne beszélj ostobaságokat. Fölemeltem a kezemet: — Becsületemre esküszöm. — Jó. jó, — hajtogatta a nagybátyám, — helyes, kötelességed, hogy ezt mondd Most már én haragudtam meg és elmondtam neki az egész balesetet. Elképedve meredt rám, nem tudván, mit higyjen, mit ne. Aztán elment, hogy az ezredessel beszéljen. Megtudtam, hogy valami anyák törvényszékét alakítottak hirtelenében s ez elé terjesztették a helyzet különböző fázisait. A nagybátyám egy óra múlva visszatért, birói ábrázattal ült le s igy kezdte: — Akárhogy áll is a dolog, csak egy modot látok, a hogy ebből az ügyből kimászhatol: feleségül kell venned Dumoulin kisasszonyt. Elszörnyedve ugrottam fel. — No, abból nem esznek! Komoly hangon kérdezte erre : — Hát akkor mit szándékozol tenni? — Hát . . . elmenni, — feleltem egyszerűen, — mihelyt visszaadják a cipőmet. — Kérlek, ne tréfáljunk, — szólt a nagybátyám. Az ezredes elhatározta, hogy ott puffant fejbe, ahol meglát. És nyugodt lehetsz, hogy nem játszik a szavával. Mikor párbajt emlegettem, azt felelte: — Nem ! mondom, hogy fejbepuffanlom! . . . Lássuk most már más szempontból ezt a kérdést. a boulevardok forgalmában. Párisnak, Londonnak megvoltak a maguk Rafaeljei, Pissaroi; a külvárok Steinlémjai, Budapestnek csak festői voltak, megértői nem. A nagybányai művészek közül Csók István csendélettel komplikált Népszínház utczája, Mikola András »Kilátás a Gellérthegyről« czimü festménye, Csáklornai Zoltán, héhé.rvári Erzsi képei és Krón grafitjai a kivállóbbak. Karácsonyfa ünnepélyek. Az áll. Erzsébetévé karácsonyfa estélyét f hó 20. és 21 én. d. u. 4 órakor tartják meg. Az ünnepély programmja a következő: 1. Vendég üdvözlő Dragomir Ferkó 2 Tündér álom: daljáték, játsza: 16 kislány. 3 Párbeszédek: Balajtay Irénke és Altnéder Józsika, Szűcs Ferkó és Krauszky Emmuska. 4 Pásztorjáték, előadja 15 kisfiú. 5. Betlehemi élőkép, versek, énekek, zongora és harmónium kísérettel. Az érdeklődőket szívesen látjuk A költségekből nemcsak á kicsinyek örömét szerezzük meg, hanem uj, társas és eszközjáték beszerzését tervezzük, hogy maradandó eszközökkel tegyük a kicsinyek boldogságának tanyáját otthonosabbá, kellemessé. Pár fillérnyi adakozást az óvoda perselyébe szívesen veszünk. Adakozóink névsorát a jövő számban közöljük. Kereskedő urak segítségét cukorkában, vagy maradék ruhakelmében kérjük, valamint jótékony urhölgyek hozzám küldött ócska ruhácskáit a szegény kicsinyek nevében hálás szívvel fogadom. Papp Izabella óvónő. — A kereszt- hegyi állami évédában folyó hó 21-én (vasárnap) délután 3 órakor tartandó karácsonyfaünnepélyre a nagyérdemű közönséget tiszte lettel meghívom. Műsor: 1. Karács onyi versek és ének. 2. Az égen sok csillag ragyog, játék. 3 Karácsony est. Előadja 8 gyermek. 4 Vers. 5. Kiviritott a jácint, játék. 6. ülőkép. Tisztelettel Kandó Katalin áll. óvónő. — A veresvizi áll: óvoda szokásos karácsonyfa ünnepélyét f. hó 20-án és 22-én, mindkét napon d. u. 3 órakor tartja meg. Műsor. Vendégszereplő: Beregszászy Icuka. Üdvözlő vers: Somkereki Mancika. Pásztor- játék és a 12 hónap. Szereplők : Beregszászy Icuka, Csehinszky Emmike, Cseh Margitka, Herzsa Erzsiké, Kádár Veronka, Kinca Mancika, Veisz Tériké, Beregszászy Pistuka, Bihari Lacika, Búd Anti, Igli Andris. Kinca Sanyika, Hurzka Janika, Kocsis Imre, Liptai Sanyi, Nagy Pali, Magurán ! Péter, Petrolcky Aurélka. Suta Jenőke, Szabolcsy Sanyika, Ungur Gyuri, Verdes Kálmán, Takács Ferike. Búcsú vers. Az érdeklődőket szívesen látja Szabó Irén áll. óvónő. Angyal kellett . . . Nagy szomorúság érte a kiterjedt Almer családot. Almer Lajos hat hónapos gyönyörű fiacskája pár napi szenvedés után elhunyt Hiába való volt a szülők, orvosok önfeláldozó ápolása, a kicsikét nem tudták megmenteni. A kis halottat ma, szerdán délután Vagy elcsábitottad azt a gyermeket és akkor — a te bajod, fiam; úri leányokkal nem kezd ki az ember. Vagy eltévesztetted részegen az ajtót, amint elbeszélted. Akkor is a te bajod. Ilyen ostoba helyzetbe nem szabad kerülni. A leány mindenképen kompromitálva van, mert a részegséget nem fogja senki magyarázatul elfogadni. Az igazi, az egyetlen áldozat a leány. Gondold meg ezt. Elment és én utána kiáltottam: — Beszéljen, amennyit akar. Nem veszem feleségül 1 Ismét egyedül maradtam egy órára. Most a nagynéném következett. Sirt. Felhasznált minden lehető érvet. A tévedésemben nem hisz senki Nem tehetik fel, hogy az a leány elfelejtette volna bezárni ajtaját egy idegenekkel teli házban. Az ezredes megverte. Reggel óta zokog. A botrány rettenetes, lemoshatatlan. — Kérd meg mindenesetre, — tette hozzá derék nagynéném, — majd csak találunk valami módot a megmentésedre, mikor a házassági szerződés föltételeiről tárgyalunk. Ez a reménység megnyugtatott. Beleegyeztem, hogy megírom a leánykérő-levelet. Egy óra múlva visszautaztam Párisba. Másnap értesítettek, hogy a kérésem meghallgattatott. És ekkor — három hét alatt, a nélkül, hogy valami cselt, valami kibúvót találhattam volna, kihirdettek bennünket, szétküldték az értesítéseket, aláírták a szerződést és egy hétfő reggel ott vagyok egy kivilágított templom kórusában, egy siró leány oldalán — minekelőtte már kijelentettem az anyakönyvvezető előtt, hogy hajlandó vagyok őt életem társául fogadni . . . holtomiglan, holtaiglan. helyezték örök nyugalomra, a rokonság, jóbarátok részvéte mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: »Almer Lajos és neje született Muzsnay Olga szülei, özvegy Almer Lajosné, Muzsnay Ferenc és neje Gregor Berta nagyszülei, özv. Gregor Andrásné dédanya, valamint a kilerjedt rokonság nevében is bánatos szívvel tudatják, hogy Lajoska forrón szeretett gyermekük, unokájuk és dédunokájuk, f. hó 16-án délelőtt 1j211 órakor, élte 6-ik havában, pár napi szenvedés után jobblétre szenderült. A kis halottat f. hó 17-én délután- 7,3 órakor fogjuk a róm kath. vallás szertartásai szerint a Thököly-uti gyászházból örök nyugalomra helyezni. Nagybánya, 1913. december 16 Szeretetünk virrasztani fog korai sirod fölött!« Az állam vásárlásai. A műcsarnok téli kiállításán most ejtették meg a különféle kaszinók, egyesületek és az állam képvásárlásaikat. Mint fővárosi tudósítónk Írja, több nagybányai művész neve is szerepel e listákon, amelyeket a napokban fognak nyilvánosságra hozni. A »Vasárnapi Újság« december 14-iki száma pompás képekben mutatja be Trencsén város műemlékeit, a baromfikiállitást, a kövendi unitárius templom régi díszítéseit. Szép képek vannak Hatvány Lajos uj darabjának Magyar Színházi bemutatójáról, egy magyar katonatiszt Khinából küldött érdekes fölvételeket, Sebestyén Gyula egy ujonan felfedezett rovás-irásos szöveget mutat be; Rudnyánszky Gyula haláláról cikk és arckép szól. Szépirodalmi olvasmányok : Rákosi Viktor uj hosszabb novellája, Rudnyánszky Gyula és Radó Antal versei, Barta Lajos novellája, Grazia Deledda regénye. Egyéb közlemények : képek az Omge közgyűlésről, tripoliszi kép, divatcikk képekkel s a rendes heti rovatok. Irodalom és művészet, sakkjáték, stb. — A »Vasárnapi újság« előfizetési ára negyedévre 5 korona, a »Világ krónikáival együtt 6 korona. Megrendelhető a »Vasárnapi Újság« kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-u. 4, sz.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes Néplap«, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 K 40 f. A kereskedők nagy elit-bálja. A nagybányai kereskedők s kereskedő ifjak egyesülete elhatá- ' rozta, hogy a régi, nagyhírű kereskedő-bált az idei farsangon ismét életre hívja és semmi áldozattól sem riad vissza, hogy e báljuk méltó legyen a régi, egész vármegyében emlegetett kereskedő elit-bálokhoz. Ez a határozat oly nagy lelkesedést keltett, hogy nyomban nyolczvan tagú rendezőség alakult az elit-bál rendezésére, kik máris nagy buzgalommal dolgoznak azon, hogy a bál sikerét minden tekintetben biztosítsák. A bál Dapját január 17-ére tűzték ki. Nincs Ama bizonyos nap óta egyszer sem láttam és a szemem sarkából valamelyes roszindulatu csudálkozással pillantottam rá. Hanem azért — nem volt csúnya, épenséggel nem. Azt gondoltam magamban: — No, szegény, ennek sem lesz sok jó napja. Ami őt illeti: estig egyetlen egyszer sem nézett rám és egy árva szót sem szólt hozzám. Éjféltájban beléptem a nász-szobába, azzal a szándékkal, hogy közlöm vele az elhatározásaimat, — mert most már én voltam az ur. Karosszékben ülve találtam, menyasszonyi ruhájában, kisirt szemme1, sápadt arcai. Mihelyt beléptem, fölkelt és komoly tekintettel jött felém. — Uram, — mondotta, — kész vagyok minden parancsát teljesíteni. Megölöm magamat, ha kivánja. Az ezredes leánya megennivalóan csinos volt ebben a heroikus szerepben. Megcsókoltam — jogom volt hozzá. És hamarosan észrevettem, hogy nem csaptak be. Öt éve, hogy házas vagyok. Es még egyáltalán nem bántam meg. . . . Pierre Létoile elhallgatott. Társai nevettek. Egyikük megszólalt: —A házasság lutri; sohasem kell válogatni a számokat, azok a legjobbak, amiket a véletlen ád. Egy másik, befejezésül hozzátette: — Az ám, — de ne felejtsétek, hogy Pierre barátunk helyeit a részegek külön gondviselése választotta a számot. Guy De Maupassant.
