Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-10-16 / 42. szám
1913 okíóber 16. NAGYBÁNYA feil városi tanácsa és közönsége előli is tol mácsolni úgy özvegy édes anyám, mint magam és egész családom hálás köszönetét részvétüknek meleghangú kifejezéséért. őszinte tiszte'ettel igaz hive Teleki Pál. A törvényhatóság bizottságai. Szatmárvár- megye törvényhatóságának központi választmányába városunkból dr. Makray Mihály és Stoll Béla választattak be; az állandó választmányba pedig Stoll Béla és Révész János bizottsági tagok. A Nyugat Ignotus, Ady Endre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjelenő szépirodalmi folyóirat 1913 évi október hó 1 i 19-ik száma a következő igen érdekes tartalommal jelent meg: Lengyel Géza : Architektúra Kaffka Margit: Himnusz (Vers). Balázs Béla: Wan Hu-Csen könve. Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium (Regény XIX). Molnár Antal: Zenei renaissance. Kertész István : Bab . . . (Novella) Ady Endre: Versek. Perlroi-Csaba Vilmos: Akt-tanul mány, Ignotus: Magyar irodalom 1. 00 ig. Figyelő : Jász Dezső: Verdi. Csécsy Imre: Vámbéry a világpolitikában. Kádár Endre: Az uj magyarok, Bálint Aladár: A Müvészház zsürimentes kiálli- íása. Bálint Aladár: Az Ernst-muzeum franczia kiállítása. Jász Dezső: Reményi József: Éjféli emberek, Tankó Béla: Boutroux Émile: A természettudomány fogalma. Szabó Ervin: Löhnert Mátyás: Terra incognita. Ady Endre: Balázs Béla : Az utolsó nap Disputa : Boross László : A függetlenségi párt. Tankó Béla: A magyar protestantizmus kérdéséhez. Storfer Adolf Jószef: Széljegyzetek. Főmunkatársak : Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Elek Artúr, Halász Imre, Kaffka Margit, Laczkó Géza. Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár. Szerkesztőség és kiadó- hivatal : IX, Lónyav utcza 18. Szerkesztőségi órák d. u 4-6ig. Előfizetési ára: Egy évre 24 K. Félévre 12 K Egyes szám ára 1 K 20 f Megjelenik minden hónap 1-éti és 16-án. Telefon : 174—24. Mutatványszámot kívánatra díjtalanul küld a kiadóhivatal. Szomorú aukció. A Nagybánya egyik legutóbbi számában hosszasabban foglalkozott Já- nossy Béla hagyatékával, hálrahagyoti műkincseivel. A müvészház szeptember 22-ikére hirdette az aukciót, a hitelezők nyomására azonban elhalasztották és csak nemrég, október elején, nagy titokban, meghívott müértők és venni akaró mübarátok jeleníéte nélkül, potom áron, mintegy 5000 koronáért kapkodták szét a rendkívül nagybecsű magyar képeket maguk a hitelezők, akik úgy kalkuláltak: hogy most olcsón összevásárolják a műalkotásokat és szabad kéz bői értékesítik, a maguk, követeléseik részére jó, borsos áron. Az árverés ilyetén való meg nevét előtte kiejtse. Eddig korlátlanul uralkodott a völgyi faiu felett, melyből egyedül az Ur házának fehér tornya ragyogott ki. Mint a méhész minden köpü tartalmát, akként ismerte ő híveinek lelkét, a benne rügyező vágyakkal, álmokkal. Ha valakinek bánata volt, előtte tárta fel szomorúságát, s ő a vafiás balzsamát csöpögtette a fájó sebekbe. Ha öröm ért egy-egy házat, akkor bekopogtatott az örvendező, s meghívta rá a papját, hogy segítsen elviselni. A falusi ember megfelezi az örömét is. Most jön ez a nyurga, kemény váilu mesterlegény, nem ismert, uj eszmék alvajárója s a megelégedett, botdog emberek vágyaira szór parazsat s mig palotát igér megnövelt vágyaiknak, felgyújtja aagynehezen összetákolt kunyhóikat. A romboláshoz elég egy meggondolatlan pillanat. Az építéshez kevés egy emberi élet. Az Ur szőlőjének művelője gondolkozott így és agya, szive egyképpen súgta: igazad van. Pál — sejtelmes, csodaszép őszi esték következtek — sokat mászkált a határban, rétek mentén, berkek alatt; azon a nyílegyenes utón ballagott át, mely a báró ur ezer holdját hasította két egyenlő darabbá, őezeket gondolta: ez az ezérhold felparczeüázva gazdaggá és boldoggá tenné az egész falut. A báró is jól jönne ki, nem csalnák a tiszttartói, meg másutt is van nem egy, de ötvenegy ezer holdja. A gazdag ember olyan, mint a kevély béka, mely ökörré szerette voina felfújni magát. Az övé legyen minden azért, hogy a másiknak ne legyen semmi. És Pálnak is igaza voit. Csuda-e, hogy majd hajba kaptak I ejtése ellen tiltakozunk és felhívjuk az illetékes köröket, akik a müvésztelep ügyeit is mindig kedvezően intézték, hogy maguk is tiltakozzanak az ily eljárás ellen s ha még nem késő, éljenek az ellen jogorvoslattal. Mert az mégis abszordum, hogy Hollósy Simon, Thorma János, Grünwald Béla. Ferenczy Károly, Réti István I elveszettnek hitt műkincseit igy pocsékolják el I nem is tiz, hanem száz százalékkal olcsóbban, j uzsora áron! A szakértői becslés 550 300 ezer I koronára szólt, mig a bírói becslés ennek alig I egy lizedét koncedálja: 54 920 koronát. — Az aukción eladott képek között tizenegy nagybányai van. ezek : Hollósy: hegyi táj. (Szakértői becslés 400 K Biró becslés 400 K) Hollósy: \ rét. (Sz. b 600 K B b 300 K) Iványi-Grünwald I Béla: Heg] i táj (Sz b. 400 K B b. 200 K) I Grünwald: Hadúr kardja. (Sz. b. 2000 K B. b. 1000 K). Ezt a festményt mostanig elveszettnek \ hitte a mükritika Giünwald: Aranykor. (Sz. b. 400 E B. b 200 K) Grünwald: Éjjeli táj. (Sz. ; b. 1600 K. B. b. 600 K). Ferenczy Károly: Uzsonnázó nő. (Sz b 800 K B b. 200 K) Rélhy István: Krisztus a keresztfán (Sz. b 4000 K. B b. 4000 K) Thorma János: Falusi utca részlet. (Sz. b. 600 K B b. 300 K) Thorma: Huszár kocsisok közt (Sz b 4000 K B b 2000 K) Végül Maticska egy tájképe 1904 bői: 400 K sz becslés, 120 K bírói Már ezekből a rövid adatokból is fogaimat lehet alkotni, milyen hozzá nemértéssel, s milyen visszaéléssel kezelték suíy- lyomban ezl, a magyar maecenások közt is ritka kollektiót! Hogyan szolgáljuk mi a nemzetközi nővé- vódelmeí? Kissé irigyek is vagyunk a .nyugati kulturnációkra, mikor egy aktuális esel kapcsán rávilágítunk arra, hogy odakint a világban, milyen komolyan ve zik a nővédelmet. Egyik szomszéd város polgármestere levelet kapott egyik londoni nevelőnőket elhelyező intézettől, melyben informácziót kérnek egy ottani úri családról. A család az intézet utján keres angol nevelőnőt. Kérdés: alkalmasé az az otthon egy angol lady befogadására? Megtudtuk, hogy a polgármester azonnal felelt az intézetnek, hogy az angol ne- i velőnőt óhajtó uriasszony egészen ladylike, a férje pedig korrekt gentleman, igy tehát az angol j lady bátran jöhet. Mi nem vagyunk nagyon j hozzászokva az ilyesmihez, nálunk nem szoktak j erkölcsi bizonyítványokat kérni az uriasszouyok számára, mi gyanútlanul és a legenyhébb és legtehetetlenebb törvények mellett engedjük ki leányainkat — a nemzetközi leánykereskedelem martalékaiul. Angliában, Franciaországban, Németországban és Svájcban törvény kötelezi az ilyen intézeteket, hogy az illető város polgár- mesterénél előbb tudakozódjanak s a legenyhébb bizalmatlanság alapján melyet az illető család támaszthat maga iránt, megtagadhatják a neve lőnő küldését. Sőt, megtörtént már, hogy a nevelőnőt óhajló családok a város rendőrhatósáaz Ur szolgájával, kinek ugyancsak igazsága volt. Úgy látszik, az igazságnak több színe van, mint a szivárványnak. És ha a hét szint összekeverjük, akkor patyolatos fehérség lesz belőle. S ki gondolná, hogy e vakító fehérségben bujt el valahol az ő igazának liiaszine ? A második vasárnapon különös és szokatlan dolog történt. Nemes Boldizsár kiprédikálta Pált, a sátánt. — Ha pedig időnként körüljár köztelek a gonosz szellem, a sátán, ne higyjetek neki, mert szent Pál szerint, szükséges, hogy kisértők legyenek, de az erős hiíüek ellentállanak a Gonosz kísértéseinek ... A muskátlis, rozmaringos könyveken szendergő asszonyok hirtelen felriadtak a kifakadásra s fent a zengő kórushan Balog Minya János oldalba ütötte Rácz komáját. — Halli kend, komám, ez a Pál urnák rúgott. A kepe beszél belőle. Annak pedig igaza van. Mer ingyen mondja, nem pizér! . . . Máriskó asszony szégyenében majd oda sült a pádhoz. Rojtos nagykendőjét mélyen a szemébe húzta. Oh ez az ő fia . . . Ezelőtt huszonöt esztendővel kiprédikálta a pap intő példaképpen az ő megrontó, bus szerelmét. Akkor azt hitte, belehal. Nem nézett egy évig az emberek szemébe: Most a fiát, az ő áldott, aranyszívű fiát bántja. Lelkében feldúlva, báborogva osont ki a templomból. ! Délután négy, erős, markos legény kereste i fel őket. A korcsmából jöttek, ahol még józanul | meghányták, vetették a dolgot. Az ember természetében van, hogy amelié áll, aki egyedül van. És Pál az ő vérük, előttük nőtt fel s lett emberré j a becsületes, kitartó munkája után. S azt hirdeti, ! 3 gáíól szerzett bizonyítványok alapján keresi a szükséges nevelőnőket. Nálunk nincsen ilyen törvényes szigorúság. Mert mi nem nevelőnőket exportálunk a külföldnek! Megvont vasúti kedvezmény. A nagybányai müvésztelep és festőiskola első évétől vasúti kedvezményt élvezett. Tiz év előtt, mikor Hoi- lósy kiválásával változások álltak be a szervezetben s ténylegesen megalapították a szabad- iskolái, szabadjegyek helyett kedvezményes áron való utazásra jogosító igazolványt engedett a kormány minden — a nagybányai szabadfestőiskolához, vagy kolóniához tartozó festő számára I s egy évben kétszer folyamodhattak érte sze mélyenként. Ez az intézkedés a művészekre is sulyosodó gazdasági megélhetés miatt igen üdvös és a kormány müpártolására valló volt, s különösen a szegényebb müvészréteg részére volt jó hatással, kik tömegesen keresték fel minden évben a nagybányai festőiskolát. Ezt a kedvezményt az államvasutak igazgatósága október 1-től megvonta, mert ez évben már 102 festő és növendék kapott vasútjegy-igazolványt. így pártolják a művészetet az államvasutak igazgatóságánál . . . Az alkohol és az iskola. A belügyminiszter megkeresésére a vall. és közoktatásügyi miniszter leiratban kérte ki a tanfelügyelők véleményét abban, hogy vájjon az iskolákban nem lehetne-e alakítani alkohol ellenes önképzőköröket. A miniszteri leirata Bodnár György kir. tanfelügyelő egy hosszabb jelentésben fog beszámolni a felvett eszme helyességéről és célszerűségéről. Műkedvelői előadás E hó 25-én ismét műkedvelő előadás lesz városunkban. A nagybányai műkedvelő iparos- és kereskedő ifjak rendezik az ev lemplom-alap javára a Lendvay színházteremben, Abonyi Lajos örökbecsű népszínművét, a Betyár kendőjé-1 fogják bemutatni a következő szereposztással: Özvegy Ónodi Kulcsár Nagy Istvánná Pongrácz Mariska; Pjabb Ónodi Kulcsár Nagy András, fogadott fia Hubert István ; Ónodi Kulcsár Nagy Ferencz, agglegény Kiss József; Andó ügy véd, városi lauácsnok Szalontay László; Boris asszony, özvegy gulyásné Szilágyi Rózsiira; Bandi fia, számadó Berinde Konstantin; Örzsi. ennek neje Osváíh Iduska; Buzi, csárdás Hubert György; Buziné Incze Mariska; Zsófi, leányuk Pongrácz Margitka; Csepü, szabó, Kajszin Dárius, borbély, András barátai Rosenfeld Aladár, Lakatos József; A ragyás, A pisze futó belyárok Laboncz András, Lakatos Károlyj Szolgabiró Markovits József; Esküdt Preisz István; Biztos KuszkóPál; Megyei pandúr Katóka István; Poroszló Butkovics Dezső; Első, Második huszár Pap Fülőp, Zelinszki Mihály A darabot Benedek \ József és Lakner Ernő tanítók rendezik. Kez- I dele 8 órakor. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Műkedvelői előadás amit ugyan nem értenek még, de érzik, hogy igaz és hogy az ő javukra van. — Eljöttünk, Pái ur, hogy megkérjük, hogy ne sajnálja idejét, fáradozását, jöjjön közénk és tanítson bennünket. Mi értjük a tisztelendő ural. ő szeret minket. Javunkat akarja. De nem érti meg a keserűségünket . . . így beszélt a legidősebb és legkomolyabb legény, a tekintetét elborította valami öreges böleseség, mint a lereszkedő köd a virágos rétet. Majd megfogták barátságosan, szeretettel a karját és vitték Pált magukkal. A faluházában, hol italt is mértek, ember ember hátán. Az ablakokat leszedték s bevitték a legbeiső »ház«-ba, hogy három-négy ember ott is figyelhessen. Utat csináltak a belépőknek. Minden szem oda szegődött. Sóvár, lázas érdeklődéssel. A falon néhány ócska kép — köztük a segesvári csatasikon haldokló Petőfi — megrez- dült, neki lendült, amint a hullámzó tömeg alatt megingott a pádimeatum. Az asszonyok, leányok külön csoportban álldogáltak. Minden parancsszó ellenére ott volt Mártha is Egy szál piros rózsát tűzött a keblére. Nagy, félelmes csend támadt, amikor beszélni kezdett: — Nyugatról jövök és az emberi munka dicsőségét hirdetem. Azt akarjuk, hogy csak boldog, megelégedett emberek legyenek s legyen meg mindenkinek a betevő falatja . . . Nyugaton már diadalmaskodott az emberi munka . . . A leáldozó nap biborszinü fénysugárral vonta körül fejét. Az emerek azt hitték, hogy piros hajnali fényesség az köröskörül. Kiss Menyhért
