Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-20 / 8. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel R—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A gyümölcsösök védelme. Február 19. Köztudomású dolog, hogy nemcsak városunkban, de a közeli vidéken is a gyümölcsösöket, főleg a szilvafákat a pajzstetü annyira megtámadta, hogyha a védekezést továbbra is elmulasztjuk, elpusztulnak az összes szilvafák s más- ! fajta gyümölcsfáinkban is kimondhatatlan károkat szenvedünk. Tapasztalhattuk, hogy az utóbbi évek gyümölcstermés hozama is egyre hanyatlik, minőségében is értéktelenebbé válik az elszaporodott gombabetegségek miatt s ez a körülmény kétszeres kötelességévé teszi mindenkinek a védekezést. Egyesek védekezése azonban czélra nem vezet. Eddig is voltak lelkiismeretes, kötelességtudó gazdák, akik látva a bajt, gyümölcsöseik megvédése tekinte- ' tében megtettek mindent, de mit ért az 1 ő fáradozásuk, áldozatkészségük, ha a j gazdák túlnyomó része semmit sem tett, ölbe tett kezekkel nézte a veszedelem terjedését. A védekezés a lelkiismeretes gazda részére igy évről-évre megújult, mert a szomszéd birtokáról átcsapott a baj az ő birtokára is s kezdhette a védekezést legelőiről, amig csak bele nem fáradt a sziszifusi küzdelembe. Ez a lehetetlen állapot vezette a nagybányai gazdasági egyesületet arra, hogy a védekezés tekintetében szabály- rendelet tervezetet készítsen s terjesszen a közgyűlés elé, hogy e szabályrendelettel általánossá tegye a védekezési kötelezettséget. A város képviselőtestülete múlt év február havában tartott közgyűlésében e szabályrendeletet el is fogadta s tekintettel az imminens veszedelemre, azt azonnal életbe léptette. De a tavalyi kedvezőtlen időjárás miatt a védekezést csak alig egv-két gazda eszközölhette, ! úgy, hogy gyümölcsöseinknek túlnyomó részében a permetezés utján való véde- j kezés elmaradt. A védekezés hiánya meglátszott a tavalyi termésen is. A pajzstetü óriási elszaporodotlsága miatt nemcsak a termés volt gyenge, hanem a minőség is igen silány, a fák pedig szemmel láthatólag csenyevészednek. Most idejekorán, midőn még a tavasz beállta előtt a védekezés az összes gyümölcsösökben általánosan foganatosít- ! ható, hívjuk föl a nagyközönség figyelmét a gyümölcsöseinket íenyegető nagy veszedelemre s kérjük a gazdaközönséget, hogy a nagy veszedelem ellen a védekezést el ne mulassza. A védekezést elrendelő szabályrendeletet a legnagyobb szigorúsággal végre kell hajtani s hisszük is, hogy a rendőrhatóságnak éber gondja lesz arra, hogy a szabályrendelet intéz - | kedéseinek bárkivel szemben érvényt szerezzen. Ez nemcsak az egyes gazdák j érdeke, hanem közérdek is. Hiszen még ! elképzelni is borzasztó volna, mi történnék akkor, ha most, amidőn a közterhek úgyszólván napról-napra növekednek, gyümölcsöseink elpusztulásával egyik leg- | dusabb jövedelemforrásunk bedugulna? Halálos csapás volna ez amúgy is nagy megpróbáltatásnak kitett közgazdasági életünkre. Helyénvalónak találjuk, hogy az általános védekezés szempontjából nagy vonásokban ismertessük a gyümölcsfákat és szőllőt pusztitó élősdiek, rovarok és gombák elleni védekezésről alkotott szabályrendeletet. A védekezésre szigorú büntétés terhe alatt (1 koronától 500 koronáig terjedő pénzbüntetés vagy megfelelő elzárás) minden birtok tulajdonosa, bérlője köteles, akár saját háztartása, akár eladás végett bármilyen gyümölcsöt termeszt. Köteles tehát minden gazda összes gyümölcsfáit úgy az élősdiek, rovarok, mint a gombák, zuzmók és moháktól tisztán tartani. A védekezésnek, most, miután a baj elharapódzott, permezetezés utján kell történnie. Különben az alkalmas védekezési módokról minden gazda díjtalan felvilágosítást kaphat az állami védekezési kísérleti hivatalnál. Aki a védekezést önszántákól nem teljesiti, az a hatóságtól felszólítást kap, hogy a védekezést a baj mérvéhez képest 3—8 napi záros határidő alatt foganatosítsa s ha e felhívásnak sem tenne eleget, úgy a mulasztó gazda ellen nemcsak a kihágási eljárás fog megindittatni, de minden további figyelmeztetés nélkül a gazda terhére és költségére a védekezést a hatóság teljesitteti s annak költségei köz- igazgatási végrehajtás utján fognak a gazdáktól bevétetni. A „Nagybánya“ tárczája, A kém fia. — Irta: Zöldi Márton. — Bezzeg Antal, — beszélte el Járosy mérnök, — mikor megösmerkedtem vele, dijnok volt a kataszternél. Együttdolgoztunk egy kis, de igen piszkos vidéki városban. Nyolczan voltunk, a segédszemélyzet csupa kizökkent existenczia, vagyis — Bismarck megállapilása szerint — kész zsurnaliszta-anyag. Volt a dijnokok között, emlékszem, reverendából kiugrott pap, operaénekes, ki hangját veszítette, adósság miatt kvieíált katona, félbenmaradt medikus és igy tovább. Bezzeg Antal, már nem tudom bizonyosan, állatorvosnak vagy patikusnak indult. Vele máig is tartom a barátságot. Bevallom, szerettem azokat a zülött fiukat, kik elkeseredve körmöltek mellettem a kataszteri hivatalban, mig nyugtalan agyukban fantasztikus képek rajzottak. Kettő közülük azóta már megjárta a franczia idegen légiót. Kettőt becsuktak vagyoni deliktumokért, az egyik főispán lett, Bezzeg Antal pedig most huszonöt év után Buda egyik legszebb kávéházának tulajdonosa. Emlékszem, miiyen feszes, szigorú hivatalnoki pózzal jelentek meg a dohosszagu vendéglői ebédlőben vacsorára, és micsoda lehetetlen erőfeszítéseket tettek, hogy szegénységüket a pinezér előtt palástolják. Vacsora után a rossz minőségű sodrott czigaretta vidám, bizalmas hangulatot teremtett. Többnyire családjukról beszéltek fektelen, logikátlan dicsekvéssel. Megható volt hallgatni, hogy mindegyik külön-külön mennyi szépet, nemeset, előkelőt és történetileg is nevezeteset tudott összehordani édesapjáról. Ah, ha Szodomában és Gomorrhában csak két olyan derék apa élt volna, az Isten nagyon sok ként és szurkot spórolt volna meg. Egy Skribák nevű dijnok (ezt. csukták be később sikkasztásért) nagy készültséggel beszélte el, hogy apja mint ezredes küzdötte végig a sza- badságharezot, és a szolnoki nagy győzelem jóformán az ő csodálatos hidegvérének volt köszönhető. Egy másik apa, a fiának elbeszélése szerint kétszer mentette meg Kossuth Lajos életét. Volt olyan fiú is, ki könnyes szemmel beszélte el, hogy apját, az emigránst, III. Napoleon a becsületrenddel tüntette ki, már nem tudom, micsoda érdemekért. A hanghijas operaénekes édesapja udvari fogorvos volt Berlinben és mint ilyen abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Vilmos császárnak két zápfogát húzhatta ki. — A fogót, mondotta a letört trubadúr, mint családi ereklyét őrzi édesanyám egy bibor- szinü bársony tokban máig is. Legjobban mulattatott egy Szekér Miksa nevű dijnok, ki ezeket modotta az Urban elhunyt apjáról: — Mi íürés-iagadás, az én öregem, az Isten nyugtassa, legénykorában lovasbetyár volt. De mikor megnősült, szolidabb életpályát választott és csendbiztos lett. Úgy bizony, országhirü csendbiztos! ő fogta el a többek között a hires Sobri Jóskát. Valaki bátortalanul megjegyezte: — Úgy hallottam, hogy Sobrit sohasem fogták el. Szekér boszusan nézett a közbeszólóra és kicsinyiőeu legyintett a kezével. — Az csak olyan beszéd! Nem kell ám minden zagyva beszédet elhinni. így ment ez estéről-estére s én már szinte resteitem, hogy az én apám egyszerű vaskereskedő, ki semmi egyéb nevezetes dolgot nem müveit, minthogy a gyermekeit tisztességesen felnevelte. Nekem is feltűnt, hogy Bezzeg Antal soha egy szóval sem emlékezett még apjáról. A többieket is nyugtalanította az a komor egyhangúság, melyiyel a dicsekedóseket végig hallgatta. Néha hosszan és unottan ásított, de egyébként nem reagált semmire. Mintha süket lett volna. Egyszer aztán a kiérdemüit operaénekes egyenesen nekitámadt: — Hát te semmit se tudsz az apádról? Bezzeg vállat vont, megragasztotta nyelvével a czigarettát és a legtermészetesebb hangon válaszolt: — Tudok egyet-mást, de azzal ugyan nem szokás dicsekedni. — Ugyan mi az? érdeklődött a hangtalan ember. Bezzeg hátradőlt a székében, a fainak támasztotta fejét és ezeket mondotta:
